Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-03 / 2. szám
4- 2004. január 3., szombat ____________________________RÉGIÓ_________ ^ I NTERJÚ Esztergom az uniós tagság nyertesei Beszélgetés Kiss Gábor politológussal Az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán az Európai Unióhoz való csatlakozásra is felkészítik a hallgatókat. Kiss Gábor megbízott főelőadó az európai integráció folyamatáról tart három féléves képzést. A Hídlap szerkesztőségében beszélgettünk, s megtudtuk, hogy lapunk a térség egyetlen eurorégiós napilapja. fotó: Bukovics közé fog tartozni- Egy kicsit szokatlan, hogy tanítóképző főiskolán az európai integrációról tanuljanak a hallgatók. Kinek az ötlete volt ez?- Az ötlet tudtommal már másnál is felmerült, de egész konkrétan Gaál Endre főigazgató úrral folytatott beszélgetés során fogalmazódott meg, hogy a főiskolán az Európai Unióról is tanuljanak a diákok. Az európai integráció folyamatával foglalkozó képzés tavaly még csak választható tárgy volt, idén azonban a második évfolyamnak kötelező lett a tantárgy felvétele. Büszkék vagyunk rá, hogy az Európai Unió is támogatásra méltónak ítélte a programot. A támogatás - mint minden uniós támogatás - közös finanszírozást jelent, de az EU vállalta a nagyobb részt. Ennek köszönhetően jelenleg száznyolcvanán tanulják az európai integráció folyamatának történéseit.- Az európai integráció folyamatából mi érdekli legjobban a hallgatókat?- A legalapvetőbb kérdés - amit más előadásaim során is mindig feltesznek -, hogy jó lesz-e nekünk a csatlakozás, valamint, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár majd. Erre mindig azt válaszolom, hogy az uniós tagság előnyei mindenképpen túlsúlyban lesznek a hátrányokkal szemben. Az a kritika igaz, hogy lesznek vesztesek is, és csökken Magyarország autonómiája a gazdaságpolitikában, hiszen az EU gazdasági unió is igen részletes szabályozással és közös pénzzel. Azonban lehet, hogy egy külső felügyelet segít a magyar gazdaságpolitikának, hogy ne legyenek ilyen nagy kilengések, amelyek most megfigyelhetőek. A másik gyakran feltett kérdés a mezőgazdaság helyzete. Azt tudni kell, hogy hosszú távon - tíz éven belül - az Európai Unió teljesen átveszi a magyar mezőgazdaság támogatását. Tehát onnantól kezdve a magyar költségvetést ez nem fogja terhelni. És, hogy jól működik az agrártámogatási rendszer, ezt megtapasztalhatjuk, ha Ausztria felé átlépjük a határt. A probléma a mezőgazdasággal kapcsolatban az, hogy a pénzek nem automatikusan jönnek. A forrásokra mindig pályázni kell. Ahhoz, hogy a pályázati rendszer Magyarországon jól működjön, vannak intézményi előfeltételek. A kritika mindenképpen a jelenlegi felkészülést illeti, mert ez az intézményi rendszer még nem épült ki. Ebben felelős a jelenlegi és a korábbi kormány is. A harmadik pedig az, hogy a hallgatók - és nem csak a hallgatók - úgy érzik, nincsenek jól informálva, felkészítve az előttük álló uniós kihívásokra. Ez az egyik legégetőbb probléma. Azon már rég túl kellene lennünk, hogy lehet-e az EU-ban mákos gubát enni. Nem szabad elfelejteni, hogy az EU jelenlegi tagállamai már több évtizede integrálódnak, mind a gazdaság, mind az informáltság területén előnyben vannak. A mai társadalmakban az információ és a tudás a siker záloga.- Esztergom és Párkány központtal a magyar-szlovák határ mentén létrejött az Ister- Granum Eurorégió. Az Európai Unióban a határ menti régiók hogyan működnek, és mint régió mennyire nyújtanak többet az ott élők számára?- Az Európai Unió különböző méretű és fejlettségű tagállamokból áll, melyek maguk is eltérő fejlettségű régiókból épülnek fel. Az Unióban a szoli- dariás nevében a szegényebb területeket szeretnék felzárkóztatni. A nemzetállam viszont túl általános kategória volt az uniós támogatási célok megvalósításához, ezért volt szükség egy statisztikai-tervezési egység kialakítására, amely többé-ke- vésbé egyenlő méretű. Olyan egységre, mely a nagy centralizált államegységekhez képest egy alacsonyabb szintű, a helyi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó támogatást tesz lehetővé. A gazdasági integrációnak, a határok eltörlésének mindig van kiegyenlítő hatása, azonban ez csak akkor igaz, hogyha ezt tudatosan segítjük. A gazdasági integráció ugyanis sok esetben növeli a különbségeket. Érdekes példa: az Európai Unió tagországai között a fejlettségbeli különbség csökkent az utóbbi években. Viszont a leggazdagabb és legszegényebb régiók között a különbség nőtt. Tehát az integráció önmagában nem vezet oda, hogy eltűnnek a különbségek, ezek csökkentése aktív támogatási politikát igényel. Ezért jött létre a szegény régiók felzárkózását támogató program.- Esztergom és Párkány már három éve dolgozik az Ister- Granum Eurórégió létrehozásán. A párkányi régióban mintegy 30 százalékos a munkanélküliség, amelyen az esztergomi vállalatok, intézmények álláskínálata segít.- Esztergom éppen emiatt az Európai Uniós tagság nyertesei közé fog tartozni. A határ menti települések mindig nehéz helyzetben vannak. Viszont azáltal, hogy a határok eltűnnek, az egymáshoz közelálló térségek újra egy gazdasági egységbe tartozhatnak. Ez mindenképpen segíteni fogja ennek a térségnek a fejlődését, és olyan lehetőségeket hoz elő, amilyenek eddig nem voltak például a gazdasági együttműködésben vagy az oktatás területén.- Érdekes, hogy éppen Esztergomban indult a főiskolán egy európai uniós képzés, amelynek egyik célja, hogy ennek a régiónak a fiataljai az eurorégió kínálta lehetőségekkel élni tudjanak. Ugyanis az uniós tagság önmagában nem jelent automatikus előnyt, sokkal inkább a lehetőségek széles skáláját kínálja. Ez azonban a polgárok részéről egy aktív közreműködést igényel, ami viszont jólínformáltságot feltételez. Visszatérve az első kérdésére, így érthető igazán, hogy a főiskolán a hallgatókat zavarja a tájékoztatás hiánya.- Esztergomban különböző szervezetek konferenciákon, fórumokon foglalkoztak az uniós csatlakozással. Tehát az információkat igyekeztek minden szinten eljuttatni az emberekhez. Különböző kapcsolatok is kialakultak intézmények, civil szervezetek között a térségben. A Mária Valéria híd újjáépítése is a kapcsolatok bővítését és erősödését generálta.- A Mária Valéria híd egy nagyon érdekes jelenség a térségben. Brüsszelben is ismerik, és amikor az Európai Parlamentben dolgoztam, gyakran beszéltünk arról, hogy ennek a hídnak a konkrét hasznán túl szimbolikus jelentősége is van. Ebben a félévben Brüsszel mellett Róma volt az Európai Unió egyik „fővárosa”. Voltam ott egy uniós konferencián, ahol felvetődött a csatlakozó országok egymáshoz való integrálódása is. Említettem a hidat, a kialakuló eurorégiót és példának a Híd- lapot is mint a határon átívelő együttműködés egyik legkézzelfoghatóbb eredményét.- Milyen véleménnyel voltak arról, hogy az Ister-Granum Eurorégióban régiós napilap jelent meg?- Nagy feltűnést keltett, és érdeklődéssel figyeltek föl rá, mert hasonlóról eddig nem hallottak Sokan érdeklődtek a megvalósítás módjáról, nehézségeiről. Nem is tudom, hogy van-e hasonló napilap az unióban, de térségünkben mindenképpen különlegességnek számít. Muzslai Agnes Garampáld A Lévai járás legkisebb faluja Garampáld. Lakosságának száma éppen hogy eléri a 260 főt. Nyugdíjas korúak lakják túlsúlyban, ami nem csoda, hiszen a településen nincs sem óvoda, sem iskola. Munkát találni helyben, akárcsak a környék településein nagyon nehéz. Az önkormányzat alkalmaz néhány embert, és a két helyi élelmiszerüzlet működik. A lakosok kénytelenek Párkányba, Magyarországra vagy más városba utazni a megélhetésért. Nemzetiségi szempontból a magyarok vannak túlsúlyban, a szlovákok száma az összlakosság 4 százalékát teszi ki. Az önkormányzat könyvtárat, 1953-ban épült tűzoltószertárat és befogadóképességét tekintve 100 fős kultúrházat tart fenn és üzemeltet. Aktív szervezetként említhetjük a Csemadok helyi alapszervezetét- amelynek elnöke Gúlái Mária-, és a vadászszervezetet. Római katolikus templomát 1962-ben építették újjá. A lakosság nagy része a katolikus hitet vallja. Vonzóvá teszi Páldot az a 30 hektáros erdő, amely körülveszi a települést, benne a szigettel és a vízmosással. Ez kedvelt pihenőhelye nemcsak a vadászoknak és a helybelieknek, hanem minden odalátogató, túrázni vágyó embernek. A község polgármestere Kiss Tibor mérnök. A települést legelőször 1135- ben említik egy oklevélben, akkor még Pauliként. A Pauli név jelentése Pálé. Szent László király nővérének férje, 1127-1131 között megalapította a bozóki bencés apátságot. Ehhez az apátsági birodalomhoz tartozott a Hont megye déli részén elterülő Páld is. 1273-ban a Hont-Pázmán nemzetségbeli István végrendeletében a páldi birtokot a bényi premontrei monostorra hagyja. 1297-ben kárpótlásként az esztergomi káptalannak ítéli III. András. 1354-ben a bozóki prépostság Vesszős mesterének kezébe kerül. 1395-ben a következő jobbágynevek fordultak elő: Harla, Thomas Barthos, Jacubus Cheh, Johannes et Nicolaus Dávid, Fodor, Fulo, Jankó, Petrus Oláh, Olaz, Polgar, Prespoth, Sutor, B.Thenke, Thymar, Osvaldi, Folnagh, Albertus Kara. 1425-ben Predium Paldiként említik az okiratok. 1504-ben viszont már Páldként emlékeznek meg az okiratok. A török megszállás ideje alatt elnéptelenedett a falu. 1706-tól már mai alakjában Páldként említik, ettől az évtől már rendelkezik anyakönyvvel is. 1709-ben a kuruc seregek is végigvonulnak a községen. Erről az időszakról nagyon kevés adat maradt fenn. Az 1800-as évek végén kerül a megkülönböztető Garam jelző a község neve elé. Szorgalmas, büszke emberek laktak itt, közössége zárt volt. Az I. és II. világháború idején sokat szenvedett a község lakossága, súlyos csapásokat kellett átélniük, akik még élnek, máig sem feledték a borzalmakat és megpróbáltatásokat. A páldi népviselet beletartozik a „kurtaszoknyás hatfalu” csoportjába, bár a lakosság mentalitása különbözik a többitől. Dávid Mihály írása nyomán átdolgozta D.Bajkai Katalin Ahány ház, annyi szokás- Lekér A népszokások sok helyütt szinte teljesen feledésbe merültek, ám manapság mégis azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több településen igénylik a népszokások felújítását. Lekéren a Csemadok helyi szervezete mellett működő énekkar vezetője kultúrműsorokban eleveníti fel rendszeresen a lekéri népszokásokat. Több műsor alkalmával is bizonyította már Mágyel Gizella tanárnő, a lekéri Csemadok helyi szervezete mellett működő énekkar vezetője elkötelezettségét a régmúlt hagyományai és a népszokások iránt. A legutóbbi karácsonyi műsor alkalmával is ízelítőt kaphatott a közönség a község népszokásaiból, amelyek a XIX. század vége felé éltek Lekéren. Az itteni népszokások nem sokban különböztek a környékbeli falvak hagyományaitól, de talán érdemes fellapozni a falu krónikáját, amely Dudich László volt kántortanító jegyzeteit tartalmazza az itt élő hagyományokra vonatkozóan. Tekintsünk bele most mi is, milyen szokások éltek az egyház által karácsonyi ünnepkörnek nevezett időszakban, amely november végétől március derekáig tartott. A karácsonyi ünnepkör kezdetén, november 30-án, András napkor szedték ki régebben a malmokat és a kompot a Garamból. December 24-én, karácsony böjtjén a gazdák már előre bekészítették az állatok számára az ünnepek idejére a takarmányt. Karácsony böjtjén a szobába az asztal alá egy kevés szénát, szalmát, kukoricát szoktak tenni, az asztalra pedig mindenféle élelemből egy darabkát: hagymát, babot, krumplit, kenyeret, kalácsot, diót. Ezeket később egy helyre eltették, megszárították, majd meggyújtva a megbetegedett tehenet, lovat ennek füstjével megfüstölték. Délután az iskolás gyerekek csoportokban jártak karácsonyi énekeket énekelni az ablakok alá ezzel a beköszöntővel: Elfogadják az Isten igéjét? Pár darab diót, cukrot vagy néhány fillért kaptak cserébe ezért minden háznál. Ez a hagyomány még ma is él a faluban. December 31-én. szilveszterkor az asszonyok rétest sütöttek. Az ízletes vacsora után poharazás közben várták meg az emberek az új évet. Január 6-án, Vízkereszt ünnepén rendezték régebben az adventi böjt után az első dudatáncot. Ugyanaznap minden házba vittek a templomból szenteltvizet. Február 3-án. Szent Balázs ünnepén régebben az iskolás gyerekek számára az iskolában tánc- mulatság volt déltől esti 7-8 óráig. Február 24-én. Mátyás napján tojt lúdtojást nem tették a kotló lúd alá, mert arról azt tartották, hogy a belőle kikelt liba hibás lesz. Az esküvők, lakodalmak leginkább farsangban történtek. Farsang utolján három napig táncoltak a fiatalok. Hamvazószerdával megkezdődött a szigorú böjt. A hagyományokból a legtöbbet szinte teljesen elfeledték a faluban. Anyagias világunkban azonban nagy szükség van arra, hogy örökségünket ne hagyjuk feledésbe merülni. Nagyon fontos, hogy ne csak krónikák őrizzék meg emléküket, hanem a fiatalok is megismerjék gyökereiket... czm
