Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-03 / 2. szám
2004. január 3., szombat A Map HÉTVÉGI KULTURÁLIS MELLÉKLETE 7. szám Együtt írunk, nevetünk - Pesti Pisti rovata Éljen a cár! Midőn kifejezetten szilveszteri téma után kutattam a könyvtárban (nálam, ugye, minden történet így kezdődik: éppen ültem a könyvek fölött...), eszembe jutott egy kultikus jelentőségű és tanulságoktól sem ment' történet, ami egyik alteregómmal esett meg. íme: A felsőoktatás idillivé szépült évei alatt - mint mindenki - elka- nászodtam. Elsőben még csak-csak tanultam, de másodikban eladdig elnyomott, mefisztói énem kerekedett felibém, és folyton mulatozásra és csajozásra ösztökélt, mondván, hogy ismerjem meg az életet, ha már példaképem mondjuk Krúdy Gyula. A tudatos én csak zokogott, jegyzetekért könyörgött, és amíg a duhaj részem vadul nótázott az éjszakában, titkokban beosont az iskolai könyvtárba, és a kötelező olvasmányokat bújta. Mint italozók körében az köztudott, legjobban a spontán bulik sikerülnek (ezzel is mintegy kinyilvánítom a szilveszter iránt érzett ellenszenvemet), s egy langy' tavaszi estén odáig fajultam, hogy a Rózsakért nevű egységben tettem vissza nem utasítható ajánlatot a mulató megvásárlására, majd ájultan a pultra zuhantam. Hogy éljek a megdöbbentő fordulat és a kihagyásos történetme- sélős módszer eszközével, kisvártatva egy vaságyon ébredtem... Rekonstrukció: történt ugyanis, hogy kitámolyogván az italmérőből az első fekvőhelyre heveredtem, ami spéciéi a buszmegállóban kor- nyadozó padot jelentette. Csakhogy nekem mellé sikerült feküdni, történetesen oda, ahová a buszok parkíroznak, így ízibe mentő jött értem, és vitt az elsősegélyhelyre, nevezzük detoxikálónak. Ahogy kinyitottam a szemeim, idegen mennyezetet láttam, furcsa szagokat éreztem, ám képtelen voltam tisztán gondolkodni, dolgozott még bennem a szesz. Ahogy megtapogattam testem és ágyam - épek, nyugodtam meg -, rájöttem, egy vaságyon pislogok pizsamában (sosem hordok pizsamát). Zsongó fejjel ültem föl. Átyavilág! - suhant át rajtam a felismerés -, a kijózanítóban vagyok! Mérges voltam magamra és az egész lehetetlen szituációra. Nem tudtam, miképp kerültem oda. Próbáltam érdeklődni a „kollegáktól”, de hamar rájöttem, erős szalonspiccemmel még mindig én vagyok köztük a legjózanabb. Végre bejött egy nővér. Megkérdeztem, meddig tartanak itt, és tulajdonképpen hány óra van. Elmondta, déli tizenkettő, s bizony délutánig nem mozdulok ki innen, mert körülbelül akkorra fog elmúlni a bódultságom. Nem tudom pontosan miért, talán a tétlenség miatt, de megijedtem, s fel is háborodtam, milyen jogon tartanak itt engem fogva (tényleg nem voltam eszemnél még délben). Elhatároztam, megszököm. Úgy ahogy voltam, egy szál vékony pizsamában, elindultam. A ruhadarab ráadásul vagy két számmal kisebb volt a kelleténél. Utólag el tudom képzelni, milyen látványt nyújtottam... Képzeljenek el egy nagydarab fiatalembert, aki mezítláb dülöngélve bizonygatja, szerinte felháborító jogtalanság történt, amelyről feltétlenül értesíteni kell minimum valamelyik minisztert vagy magát a Hágai Bíróságot - nemhiába, a modernkori történelem a gyengém. A nővéreket azonban mindez nem hatotta meg, az intézet ajtajában szépen karon fogtak, és a helyemre vezettek. Az első sikertelen kitörési kísérletem után átgondoltam a teendőket, s immár jóval körmönfontabban láttam a második szökés kivitelezéséhez. Mivel az alkohol a nagyzási hóbortomat gerjesztette, kitaláltam, én vagyok az utolsó, még élő Romanov. Én vagyok a cár! - csaptam a mellkasomra, s egy cárt (tekintettel a nemzetközi bonyodalmakra) csak nem tarthat lakat alatt egy egészségügyi intézmény. A bent lévő ápoltak zömével hamar sikerült megértetnem, ki is vagyok valójában, sűrűn bólogattak, mikor az engem és az őket ért jogtalanságot taglaltam, s megoldásként egy fegyelmezett kitörést javasoltam. A körülményekhez képest korrekt sereget szerveztem, amely egy háromfős elővédből, egy ötfős főhadtestből (köztük jómagam) és egy kétfős utóvédből állott. Az elszánt armada csupa másnapos „balesetiből" és idült szenvedélybetegből állott, megszületett a világtörténelem talán egyetlen komolytalan szándékú, Rejtő Jenő-i katonasága. Hindultunk. „Éjen a cár!" - rikoltottam büszkén (s még mindig ittasan), hiszen alapjában véve szerény ember vagyok. A személyzet eleinte meglepődve, hitetlenkedve fogadta az eseményeket, utóbb azonban (a történetírás végtelen szomorúságára) villámgyorsán leszerelték a seregem. Egyszerűen fekvőhelyükhöz kísérték az embereim, s végül engem is Még a kijárat közelébe sem jutottunk. Annyit sikerült elérnem. hogy rácsos ágyba zártak (bár kaptam teát, ezzel tisztítandó láthatóan még mindig kábult elmémet), így mikor arról érdeklődtem, hogyan végezzem dolgom, egy kacsát nyomtak a kezembe. A meg- alázottság lassan oszlatta dölyfömet, és végre az alkohol is párologni kezdett. Délután szabadlábra helyeztek. Ahogy kiléptem a kapun, s hazafelé battyogtam, magamban levelet fogalmaztam. A menedékjogot azonban megtagadta tőlem az orosz kormány. Most a hágai fellebbvitel döntését várom. Egy kocsmában. TV-AJANLO Lost in Space - Elveszve az űrben január 6. kedd (TV 2 - 20.00) - sci-fi Eljött az az idő, mikor a Föld tartalékai kimerülni látszanak. A megmentéshez az Alpha 1-et kell benépesíteni, de ehhez fel kell építeni a Hyper kaput. MOZIAJÁNLÓ Tizenhárom Színes, amerikai film (2003) Catherine Hardwick filmje tanulságos történet a pubertáskorba érkezők / számára. A kamaszok csak egyre vágynak, hogy az iskolában kitűnjenek, üssenek el az átlagtól, ők legyenek a legszebbek, a legmenőbbek, nekik jusson a legszebb fiú. MUZSIKAAJÁNLÓ Graveyard at Maximum - kellene egy kedilekk (EP) Az új - régi stílus,a melodycore úgy tűnik hamarosan bejárja a világot és különös szerencsénk, hogy ezt a turnét velünk kezdi el. A kommentárt megelőző hír pedig ez: „kellene egy kedilekk” címmel új Graveyard at Maximum hanghordozó jelent meg a napokban„ KERESZTREJTVÉNY Rejtvényünkben Marcus Aurelius egyik gondolatát rejtettük el. A helyes megfejtők között Hídlap-pólókat sorsolunk ki. A megfejtéseket a szerkesztőség címére várjuk: Hídlap, 2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4. Beküldési határidő: január 9, péntek. December 20-án megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: „Az elme és okoskodása megtévedhet, de az érzés sose. ” (Bessenyei György). Karácsonyi rejtvényünk megfejtése: „A természet erős bosszúálló, magát megcsúfolni nem engedi.” (Jókai Mór). A nyerteseket írásban értesítjük. Névelő Operaénekesnő (Júlia) Nagytestű papagáj Pihenés, relax Fa része Huszár vezényszó Fémmel bevonó Női becenév Madrid napilap Újít Amper Humoros, vicces Ide-oda dülöngél Tesla keresztneve Párosán átfutó! Régi római ■pénz 1 ► ▼ ▼ "V ▼ \ _ Spanyol tartomány 2 ► Tolómérce része, Rádiusz ► t----Az a másik ►-ről párja ► Korstílus Középfül! ► a. bajnok tor násznő (Margit) A „Nana” írója C„H„0, Iraki politikus volt ► Kvízprofesz- szor (István) ► Kutrica ► Gyomnövény Lám Szerelmi költészet múzsája ► Hibázta tás ► Mocsári madár ► Szamár franciául Kutat Torino központja! ► Ellenértéké ► Izraeli lég társaság ► Pénz termeli ► Eutofillér Ökölvívó becenév Az egri vár ura Római 1000 ► Leégett gyertya ► ...ovo (eleve) ► Kötőszó ► " Fejér közepe! ► Zagyva Éva! Részesrag Katonai röviden Sziámi készlet 12 hónapja ► NemesS« ► 476 előtti ► Esek! ► Régi vármegye A túloldalra Borzfarok! Varróeszköz Hazai popénekesnő Tempus ► Spanyol autójel-►
