Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-12-30 / 81. szám

2003. december 30., kedd RÉGIÓ F?MTap------- - ( INTER J Ú )sg ------­Go ndolkodjunk régióban Mihálik Gábor, Köbölkút polgármestere idén éli első választási ciklusát. Azelőtt a hadsereg szolgálatában állt, saját bevallása szerint az ott szerzett tapasztalatok na­gyon fontos szerepet töltenek be jelenlegi munkájában. Mostanáig inkább csak ismerkedett a helyzettel, szembe­sült a falut érintő problémákkal, a jövőben viszont bizo­nyára sok tennivalója akad.- Először választották meg polgármesternek a legutóbbi választások alkalmával. Mit te­kint elsőszámú feladatának?- A jövőben szeretnénk több projektet, kb. 7-8 pályázatot is kidolgozni és elindítani. Úgy kell majd felállítani a költségvetést, hogy képesek legyünk idővel felvenni nagyobb összeget is, amit módunkban áll törleszteni. Nem szabad úgy folytatni, mint eddig volt, hogy amint jött a pénz, úgy el is ment. Elsősor­ban az itteni üdülőközpontot szeretném rendbe hozni. Volt olyan elképzelésünk, hogy 300 méteres mélységű fúrásokat fo­gunk végezni nem messze a központtól, így 15°C fokos ter­málvizet nyernénk, amit még fel tudnánk melegíteni is. Ezt vezet­nénk el az üdülőközpontba. A fúrás közel kétmillió koronába került volna. Az üdülőközpont­ban vannak medencék, csak sajnos már szétfagytak, és na­gyon nagy befektetést igényel­ne. Így én azt javasoltam, hogy előbb az ottani épületeket hoz­zuk rendbe, megvizsgáljuk a medence állapotát, és utána fo­gunk neki a fúrásoknak. . Szerettünk volna továbbá önálló víztisztítót is felépíteni, de ezt most a környező falvak­kal közösen fogjuk megvalósí­tani. Köbölkútnak durván száz­millió koronába kerülne a csa­tornázás kiépítése. Ez körülbe­lül öt év alatt megvalósulhatna. Azért lenne jó közösen belevág­ni a munkába, mert így az eu­rópai támogatásokat is ki tud­nánk használni. Azért, hogy megvédjük a Párizs-mocsarat, a patak menti falvak számára. A mocsár után pedig lenne egy víztisztító. Ezek még csak elkép­zelések, a projektek még nin­csenek kidolgozva.- Itt is gondolom, problémát jelent a hulladékgazdálkodás...- Minden községet nyomaszt a hulladékgazdálkodás. A múlt év­ben kezdtük meg a hulladék sze­parálását, de sajnos az emberek gondolkodásmódja ezen a téren még nagyon rugalmatlan. Nem probléma felépíteni a konténere­ket, sokkal nagyobb probléma rávenni az embereket, hogy eb­be bekapcsolódjanak. Most na­gyon drága a szemét elhordása és lerakása. Szőgyénbe hordjuk az üvegeket és a műanyag flako­nokat. Sajnos sokan úgy szaba­dulnak meg a szeméttől, ahogy tudnak. Lerakják az utcavégeken vagy például a mocsárnál. Ha beindul a szemét szeparációja, rákényszeríteni ugyan nem lehet az embereket arra, hogy az elő­írásoknak megfelelően szabadul­janak meg a hulladéktól, de gaz­daságilag rá lehet őket vezetni.- Az itteni Párizs-mocsár ter­mészetvédelmi terület. Mennyi­re tudják ezt kihasználni a turiz­mus szempontjából?- Erről is szeretnénk gondos­kodni, hiszen erre alapoznánk a turizmus fellendítését. Az állam­tól kaptunk anyagi támogatást arra, hogy felépítsünk a mocsár mellett egy nyolc méter magas tornyot. 300 ezer koronába ke­rülne ennek megépítése, az ál­lamtól erre 200 ezer koronát kaptunk. Innen jó kilátás nyílna az egész mocsárvilágra. Járnak ide minden évben ornitológu­sok a madarak megfigyelésére. Szeretnénk információs táblákat is elhelyezni, hogy hol milyen faj található. Ezzel tavaszra sze­retnénk elkészülni. Ebben az év­ben problémát jelentett, hogy kevés víz volt a mocsárban. To­vábbi probléma, hogy sokan még mindig a mocsár környé­kén rakják le a hulladékot. Sok szemétlerakatot már likvidál­tunk, de még mindig akad ten­nivaló ezen a téren.- Ezenkívül mit terveznek még rendbe hozni a faluban?- Mostanában sikerült az or­gonát felújítanunk a római kato­likus templomban. Ebben az év­ben nekifogtunk a falu közepén a zöldövezet felújításának is. Köbölkútnak tíz éve van kábel­tévéje, szükség lenne itt is a ve­zetékek felújítására, mert azok a levegőben nagyon megrongá­lódtak. Szeretnénk azokat leve­zetni a földbe, de ez szintén nem lesz „olcsó mulatság”. A kábeltévé már nagyon népsze­rű, az emberek szeretnék beve­zetni, de ezt is csak pályázatok segítségével lehetne megvalósí­tani. Köbölkútnak van egy tűz­oltóraktára, ami az utóbbi évek­ben tönkrement. Tervem, hogy jövőre azt is rendbe hozom. Ol­csón tudnánk fecskendőhöz jut­ni, de csak apránként tudjuk ezt megvalósítani.- Még mindig nem készült el az elterelő út Köbölkúton.- Van egy vasúti hidunk, amely alatt már nagy kamionok nem férnek át, ezért más falva­kon keresztül, kerülő úton közle­kednek. Nagy fejfájást okoz ez Köbölkútnak. Van egy terv erre vonatkozólag, de még mindig nincs részletes tanulmány kidol­gozva. 300 millió koronába ke­rülne a felépítése, de az állam­nak erre most nincs pénze. Bár Nyitra megye számol a tervezet­tel, de sajnos az anyagiak miatt még folyik körülötte a huzavo­na. A kerülő út feladata az len­ne, hogy kikerülje a települést. Meggyorsítaná a forgalmat, és nem kellene a teherkocsiknak a falun keresztül menniük. Az út elkészítése azért is fontos lenne, mert a közelmúltban balesetek is előfordultak emiatt.- Milyen itt a munkanélkü­liség aránya?- Valamikor Köbölkúton több cég is dolgozott, amelyek­nek a vezetőségük Pozsonyban volt. Ezek később tönkremen­tek. Ma a lakosok 35 százaléka munkanélküli. Ez nagyon nyo­masztó, mert a faluban és a környéken sincs most munka- lehetőség. De optimista va­gyok ezen a téren, mert úgy lá­tom, hogy a vállalkozók kezde­nek talpra állni. Gondolom né­hány éven belül a munkanél­küliség helyzete Köbölkúton javulni fog. A munkaügyi hiva­tal felajánlotta a közelmúltban azt a lehetőséget, hogy a mun­kanélkülieket bekapcsoljuk a község területén végzett mun­kálatokba. Ennek fejében nem kellett a munkaügyi hivatalban jelentkezni. így megspóroltak két utat Párkányba. Ebben az évben 400 ember dolgozott a Községi Hivatalnak. Nagyon sok munkát elvégeztek. Kifes­tették az Községházát és az üdülőközpont épületét, sok hulladékot elhordták, rendbe tették a község környezetét, őrizték a szőlőket és a pincé­ket. Ez azért is volt előnyös, mert ha az emberek csak ott­hon ülnek, nem kommunikál­nak egymással. Itt mintha újra felismerték volna ennek fon­tosságát. Idén a téli hónapokra is be vannak osztva a munká­sok, hogy rendben tartsák az utcákat. Tudni kell motiválni az embereket a munkára, mert pa­rancsolni nem lehet nekik. Meg kell találni azt a pontot, amiből haszna származik a munkásnak, a községnek és az államnak is. Ez pedig nem könnyű. Az állam az új intézkedésekkel a munka- nélküliek arányát szeretné leszo­rítani, de munkalehetőséget nem biztosít számukra.- Ahhoz, hogy a határ menti községek talpra álljanak, két­ségkívül a falvak összefogására uan szükség. Mit fvár ön az Ister-Granum Eurorégióhoz va­ló csatlakozástól? A közelmúltban Köbölkút is belépett az Udvard és környéke kisrégióba. Úgy gondolom, a fa­luk jobban tudnak majd érvé­nyesülni, ha régiókban fogunk gondolkodni. Az Ister-Granum Eurorégióhoz történő csatlako­zástól sokat várok. Úgy gondo­lom, hogy Európában a régiók nagy lehetőségek elé néznek. A községek a régiókon keresztül fognak érvényesülni. Mi itt a határ mentén nagyon is meg- éreztük, hogy az állam nem tö­rődik ezekkel a községekkel. Gazdasági és kulturális téren is remélem, a község és a régió is jól fog tudni érvényesülni. czm Kéty Ahol megférnek egymás mellett a felekezetek A község területén talált csiszolt kőszerszámok arról tanúskodnak, hogy e vidék lakott volt már a kőkorszak­ban is. Az utóbbi évezred­ben mindig volt itt telepü­lés, ám a falu helye időn­ként változott. A háborúk viharaiban elpusz­tult falu hol a patak jobb, hol a bal partján épült újjá. A hagyo­mány szerint azért nevezik az itt folyó patakot Király-pataknak, mert IV Béla erre járván itt itat­ta a lovát. A honfoglaló magya­rok szláv népeket találtak ezen a vidéken, akik aztán vagy elme­nekültek, vagy beolvadtak lete­lepedő őseink közé. Az első írásos emlék 1295-ből Kegyd formában említi a falut, s a Hunt-Pázmán nemzetségbeli Kázmér fiainak rablását taglalja, akik 40 darab ökröt, ugyaneny- nyi juhot, disznót és kecskét ra­boltak el. Pózsát, az esztergomi érsek jobbágyát magukkal hur­colták, és csak 4 márka ellené­ben engedték szabadon, sőt bé­keszerződés címén 10, majd 11 márkát vettek fel a falu lakóitól. Megállapíthatjuk, hogyha a falu ilyen magas összegű válságdíjat ki tudott fizetni, akkor a 13. szá­zadban virágzó település létez­hetett ezen a helyen. A közhiedelem szerint a falu lakói a besenyők utódai: zö­mök, vállas, csontos, széles ar­cú, barna bőrű emberek voltak. Beszédük a palóc nyelvjárás je­gyeit viselte magán. Kétyen már a XIII. században templom volt Szent Margit tisz­teletére felszentelve, mellette természetesen iskola is műkö­dött. Okiratok tanúsága szerint 1420-ban a község az esztergo­mi érsek birtoka volt, de egy 1532-ből származó adóössze­írás is az érsekség birtokai közt említette. 1550-56 között egy portyázó török csapat feldúlta, és teljesen elpusztította a falut és templomát. A község azon a helyen nem is épült fel többé. Az 1700-as években a mai Putnokos helyén még erdő zöl- dellt, amelynek híres vadaskertje az érsek kedvelt vadászterülete volt. A Rákóczi-szabadságharc idején is sokat szenvedett a falu lakossága. Az esztergomi laban­cok 1709-ben a falu összes mar­háját elhajtották. A XVII. század­ban a községbe is eljutott a refor­máció. A katolikus lakosság nagy többsége áttért az új hitre. Bél Mátyás a következőket írta a faluról: „Lakói reformátusok. Mocsaras, nádas terület, erdők nélkül. Az erdőséget kiirtották.” 1720-ban két malom is műkö­dött a községben. Az alsó ma­lom mellett téglaégető volt, még az esztergomi bazilika építésé­hez is égettek itt téglát. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyző­könyv 125 katolikust és 290 re­formátust sorolt fel. 1785-ben épült fel a református templom. 1848-as szabadságharc idején Kéty községből is tömegesen je­lentkeztek Kossuth felhívására a nemzetőrök seregébe. 1848. au­gusztus 17-én Maurovits Károly parancsnoksága alatt gyűlt össze Nagyölveden a környék önkén­tes katonasága. 1887-ben épült fel az új katoli­kus templom négy év alatt. Jó gazdák lehettek a falu lakosai, mert 1896-ban fedeztetési állo­mást létesítettek itt, mivel tenyész­bika- és kanállománya is volt a falunak. Ezek egészen az 1950-es évek közepéig működtek. Az I. világháború megviselte a falu lakóit. 1917-ben hadi célok­ra elvitték a református egyház két harangját. A II. világháború szintén mély nyomokat hagyott a községen. A visszavonuló né­metek felrobbantották a két templomot és a hidakat a pata­kon. Ezek a templomok a hatva­nas évek közepén épültek újjá. A község lakossága 1940-ben volt a legtöbb 1304 fő. Azóta állan­dóan csökken a lélekszám, jelenleg körülbelül 700-an lakják, 95 száza­lékban magyarok. Egyházi óvoda és iskola működik a faluban, amit a református egyház tart fenn. A 300 férőhelyes művelődési házban élénk kulturális élet folyik. A falu központjában sportpályát, torna­termet és öltözőket létesítettek. A község élén már negyedik választási időszakát tölti Mikus Irén polgármester. Az alpolgár­mester Bohák Béla, a képvise­lő-testület héttagú. Dr. Vorák Ferenc: Kéty-Látnivalók című kiadvány alapján -bokor­Barton is betlehemeztek A barti római katolikus templomban elevenítették fel Jézus szü­letésének éjszakáját a helyi alsó tagozatos általános iskola diákjai a hitoktató, Bokor Klára vezetésével. December 26-án a rövid misz­tériumjátékban dalokkal, versekkel köszönték meg Isten legmegha- tóbb ajándékát az embereknek. A hétvégén a Csemadok helyi szervezetének vezetősége hívta össze az érdeklődőket a kultúrház nagytermébe, hogy a két ünnep között megemlékezzenek a karácsonyról, de egyben köszöntsék az új esztendőt is. A zenés, táncos műsorban felléptek kicsik és na­gyok, a szülők, nagyszülők, hozzátartozók örömére. Szép ajándékot adott a bartiaknak a község plébánosa, Nagy Gábor is, aki 2004-es falinaptárt juttatott el minden háztartásba, amelyen a katolikus templom oltárképe látható. CsK Betlehemezés Lekéren Idén is jártak a betlehemesek Lekéren. A faluban immár hagyo­mánya van a kántálásnak, több mint tíz éve minden karácsonykor járják a fiatalok a községet. Minden évben, december 24-én felkerekednek a falu templom­ba járó fiataljai, hogy elvigyék az örömhírt azon házakhoz, ahol szí­vesen látják őket. A szokás sok helyen már kihalófélben van, itt vi­szont még mindig nagy örömmel készülődnek a fiatalok, és szíve­sen látják a házaknál is a betlehemeseket. Lekéren a kántálás hagyományának felelevenítése több mint tíz év­re nyúlik vissza az akkor még működő cserkészcsapatnak köszönhető­en. Akkoriban egyetlen csoport járta a falut naplementétől egészen az éjféli miséig. Égő gyertyákkal, vagy fehér kendővel jelezték a házak­nál, hogy szívesen meghallgatják az örömhírt tolmácsolásukban. A cserkészcsapat már évek óta nem működik a faluban, de a ha­gyomány tovább él. Idén is a délutáni órákban több csoportban in­dultak útjukra a betlehemesek. A házaknál versikéket, karácsonyi dalokat énekelnek, majd miután az angyal átadta az „üzenetet”, a pásztorok és a háromkirályok bemutatták hódolatukat a jászol előtt, a betlehemesek jókívánságokkal búcsúztak el. A ház lakój édességgel, süteménnyel, gyümölccsel kínálták őket. A kántálók ilyenkor rendszerint pénzadományokat is gyűjtenek a helyi római katolikus templom felújítására. czní

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents