Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-12-06 / 68. szám
Endlap RÉGIÓ 2003. december 6., szombat Nálunk is járt a Mikulás Hajrá, Rémusz bácsi! Ma reggelre virradóan - a szerencsésebbeknek már tegnap este - a piros ruhás ősz szakállas öregúr meghozta az ajándékokat. Kinek-kinek érdemei szerint osztogatta a piros almát és a mogyorót avagy a virgácsokat. Persze ez utóbbit is inkább aranyozott formában, egyéb nyalánkságokkal körítve. A Hidlap szerkesztőségébe már tegnap délelőtt betévedt egy időzavarban szenvedő, a munkáját korábban kezdő Mikulás. Mézes-mázos (és hihetetlenül ismerős csengésű) hangon sorolta fel munkatársaink erényeit, és az elmúlt hónapok munkáját értékelve jutalmazott. Talán csak mázlink volt, vagy esetleg a hajlott korú öregember szenilitása okozta, hogy csupán a jóra emlékezett, mindenesetre a zsákjából (ami furamód inkább egy nylon szatyorra emlékeztetett) egyetlen szál virgács sem került elő. Köszönjük szépen Tomi, akarom mondani, Mikulás bá'l Kiss Emese Lehet, hogy mi egy konzervatív család vagyunk, már ami a lakásban fellelhető technikát illeti. Ezt akkor érzem igazán, amikor a tévéműsor végén (még Szerencset?), hogy tévé van a lakásban) a műsorvezető elhadarja, hogy a vévévé pont iksz pont hu-ra kattintva sok-sok érdekességet megtudhatok a műsorról. Kattintanék én, csak nincs mivel, meg nincs hova. Ennél is idegtépőbb, amikor ilyen veboldalakon jelentkezhetek valamilyen játékra, vagy adhatom le vokso- mat valamilyen jó ügy mellett - sehol másutt. (Kár, hogy nem ismerek egy jó ügyvédet - lehet, hogy már milliomos lennék, és nem kéne erőlködnöm, hogy bejussak a Vágó Pista műsorába). A minap komolyan elgondolkodtam a dolgon, és arra jutottam, hogy lassan a hátrányos helyzetűek amúgy is népes táborához tartozom. A hab a tortán az lesz, amikor a szociális segély igénylésénél megkérdezik majd: van-e otthon számítógép, esetleg internet. És ha azt mondom, nincs, úgy néznek majd rám, mintha két fejem lenne. Sót, mire a gyerekem megy majd segélyért (ha diplomás lesz szegény, jó esélye van rá), valószínűleg az sem lesz mindegy, milyen típusú gépet birtokol. Ha két évnél régebbit, tutira megkapja az igényelt összeget. Ez van. Meg a pír az arcomon, amikor hülyének néznek, mert nem értek az ímélíráshoz. Ahhoz azonban értek, hogy jót röhögjek, amikor a millás apuka darabonként sokezerért extrákkal felszerelt szoftvereket vásárol az o szemefényének, hogy az szétlohesse a virtuális rossz bácsit, egymás után többször. (Reméljük, pár év múlva nem próbálja ki az apján is a jól begyakorolt cselekvéssort). Még az a szerencse, hogy az a csemete, akinek maradi anyja diafilmekkel, meg Rémusz bácsi meséivel tömte az agyát, nem lesz méltó arra, hogy a szoftvergyerek lealacsonyodjon hozzá, és meghívja játszani. Ha mégis, járhatnak majd együtt pszichológushoz... Kommunikációhiány a tömegkommunikációban Nyár óta folytatódik a huzavona a Szlovák Autóbuszközlekedési Vállalat új menetrendje körül, ami december 14-én lép majd életbe. Pénzt kértek az ön- kormányzatoktól a meglévő járatok fenntartásának költségeihez, egyeztettek a polgármesterekkel, végül bizonyos változásokat eszközölve született meg az új menetrend, illetve csak született volna meg... Csepregi Zoltánt, a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat párkányi kirendeltségének vezetőjét a felmerülő problémákról kérdeztük.- Már kora ősszel megkaptuk a vasúti menetrendeket az egész országra vonatkozóan. Ehhez igazítottuk a menetrendeket. Kürtön, Köbölkúton, Muzslán és Pákányban kell főként igazodnunk a vasúti menetrendhez. Beidegződött szokásunk, hogy amikor készen vannak a menetrendek, kölcsönösen propagáljuk egymás járatait. Hétfőn teljesen véletlenül vettem észre némi változtatást a vasút menetrendjében. A három változtatás közül kettő elhanyagolható, de az Érsekújvárból 16.36- kor érkező vonat okozott nekünk problémát, ugyanis itt húsz perces változásról van szó. Ehhez a vonathoz a legfontosabb a csatlakozást biztosítani, mert például Kövesden, Szálkán és Helembán nincs vasút, ezért az autóbusz-járatoknak igazodniuk kell az induló és érkező vonatokhoz, hiszen onnan sokan járnak Érsekújvárba dolgozni. Ez egy stratégiai vonat, ami miatt nekünk egy egész délutáni rendszert kellett átdolgozni. Ez az egyetlen változás bennünket négy helyen érintett. A vasút tehát adott nekünk régebben egy végleges variációt, utána még javított benne, de minket erről nem értesített. Ha a vasutasok történetesen egy hét múlva hozzák a menetrendeket, akkor valószínűleg csak néztünk volna egymásra 14-én. De abban biztos vagyok, hogy minket okoltak volna a felmerülő problémákért. Sajnos még sokszor azért is minket hibáztatnak, ha mondjuk a vonat késik, és a busz nem várja meg a vonatot.- Ebből anyagi károk is származtak. Sikerült időben leállítani a dolgokat?- A nyomdában, ahelyett, hogy kihoztuk volna az új menetrendeket, bezúzattuk, és most újra ki kell nyomtatnunk az újakat. Sajnos a gazdasági helyzetünk így is nehéz, erre viszont még ráfizettünk. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy mennyit, mert még nem kaptuk meg a számlát. A röplapjaink már készen voltak, a könyvek nyomtatását még sikerült félúton megállítani. Kedd délutánra át tudtuk dolgozni a menetrendeket. Ezeket szeretnénk plakátok és könyvek formájában az utasok rendelkezésére bocsátani. Most később készülnek el a menetrendek is. Jövő vasárnap életbe lépnek a változtatások, és ma még mindig nem tudom, mikorra készül el a nyomda az új menetrendekkel. Valószínűleg a jövő hét második felében. Ez azért is jelent problémát, mert nem tudjuk időben az utasok rendelkezésére bocsátani. Az ilyen könyvnek addig van értéke, amíg új. Tehát az is kérdéses, hogy mennyit tudunk majd ebből eladni. Szlovákia többi részén már hozzáfoghatnak a menetrendek ragasztásához, mi viszont még mindig a nyomtatásra várunk. Nagyon sok segédanyagot terveztünk kiadni, hogy az utasoknak minél egyszerűbb legyen a tájékozódás.- Minek tudható a kommunikáció hiánya?- Ez inkább teljes kommunikációs csőd. A vasút nálunk olyan, mint egy ország az országban. Pozsony irányítja országos szinten a közlekedést, de Kassán készülnek a menetrendek. Ők nem igazán törődnek a mi problémáinkkal. „Felülről” mindig azt igénylik, hogy összhangban legyenek a tömegközlekedési eszközök menetrendjei. Mi sajnos hiába igyekszünk, ha a vasút nem hajlandó tárgyalni, és még olyan alapvető követelményeknek sem tesz eleget, hogy értesítsen minket a változásokról. További problémánk, hogy még mindig nem tudjuk, hol vannak egyéb változások a menetrendben. Vannak ugyanis csatlakozásaink Vágselye, Léva és Érsekújvár felé, és nem tudjuk, hogy az ottani vonatok hogyan érkeznek.- Sok panasz érkezik az utasok részéről, hogy kevés busz indul a vonatok érkezéséhez igazodva.- Mi igyekszünk alkalmazkodni a községek igényeihez, tehát év közben is átdolgozzuk a menetrendeket. Ez a törvényből adódik. Van, amikor városi autóbuszt indítunk az adott vonathoz, van, amikor helyközit. Azt nem zárom ki, hogy több vonat érkezéséhez igazítsuk a buszokat. Mi örülnénk a legjobban, ha minden vonathoz indíthatnánk külön buszt. De erre nem futja sem a saját bevételeinkből, sem a városi költségvetésből, sem az országos költségvetésből.- Mit lehet tudni a januári jegyárak emeléséről?- Áremelésekről nem tudok közelebbit mondani. Ami a sajtóban megjelent, az még mindig nem biztos. Ha megkapjuk az erre vonatkozó rendelkezéseket, akkor azt közzétesszük. Ez a mi érdekünk is, hogy az emberek tudjanak róla. Ez a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik, de nagyon bízom benne, hogy karácsonyig megtudjuk, mi a kormány döntése. Mi csak teljesítjük a rendelkezéseket. A városi autóbuszok a járási hivatal hatáskörébe tartoznak december 31-ig, januártól viszont Nyitra megyéhez tartoznak majd. Tehát most tulajdonképpen sehová nem tartozik, hiszen a járás már nem, a megye pedig még nem adhat ki erre vonatkozó rendeletet. czm Emléktáblát állítottak Schmidt Sándor ifjú bányamérnökként 1905-ben Petrozsényból került Dorogra, ahol 1945-ig - koholt váddal történt letartóztatásáig - dolgozott. Négy évtizeden át végzett munkásságával a szénbányászatnak és kiegészítő ipari tevékenységeinek, valamint a szénmedence kulturális és művészeti arculata kialakításának meghatározó személyiségévé vált. Felkutatta korának kiváló építészeit, művészeit (megnyerve őket elképzeléseihez), akik együttműködtek vele tervei kivitelezésében. Dorogon és környékén számtalan középület és művészi alkotás kötődik munkásságához, amelyek maradandónak bizonyultak, és a település értékeivé váltak. Egy részük azonban tudatos, esztelen pusztításnak esett áldozatul. Elképzeléseinek következetes megvalósításával már a háború előtti Párkány városában is a kultúrház a művelődés, a kultúra, a különböző előadások, rendezvények helyszíne. Ezért bizonyára sokakat érdekel kik használták, mire használták az épületet az idők folyamán. A párkányi Művelődési Ház elődje 1932-re datálódik. Abban az időben a párkányi katolikus legényegylet építette a kultúrház elődjét. Akkor csupán egy helyiség volt színpad nélkül, amely a katolikus legény- egylet összejöveteleinek helyéül szolgált. A háborúig ezt a szerepet töltötte be, majd utána megalakultak a különböző iskolák és fórumok. Ekkor kezdett igazából pezsegni az élet, és kibővült a nagyterem egy kisméretű színpaddal. Ez a kultúrház adott helyet a különböző programoknak. Látogatták párkányiak, a környékbeli falvak lakói, sőt esztergomiak is. Itt gyakorolt a párkányi színjátszókor, és ezen a helyen tartották előadásaikat is. Az 1970-es évekig ez a tevékenység jellemezte a há- Párkány zat. Később a színjátszókultúra bővült Zahovaj Erei bácsi zenei estjeivel, koncertjeivel. 0 egy nagyszerű párkányi zeneszerző volt, mestere a zongorájának, és a szórakoztatóiparban is jeleskedett. Amikor a legényegylet feloszlott, a kultúrház a város tulajdonába került. Tulajdonjogi viszony nem jött létre a város és az akkori épület között, csupán használója lett a város az épületnek. Ekkor már az épület egyre több szerepet kapott. Az első város által kinevezett igazgatónője Jaglonka asszony volt, ő közel 20_évig irányította a kultúrházat. Öt követte Hégli Gyula, Kovács Dezső, akik öt-, tízéves ciklusban váltották egymást. 2000-től Halasi Tibor tölti be az igazgatói posztot. A mai formáját 1998-99-ben nyerte el az épület, amikor teljes felújításon ment keresztül. Ekkor már városi tulajdonban volt. Az elmúlt négy évben igazán szép környezetben zajlanak a párkányi programok. Halasi Tibor elmondása alapján Kovács Ági- Dorog években kialakította Dorog ma is korszerű településszerkezetét. Köszönetét és elismerés helyett, bár bűne nem volt, kegyetlen körülmények között kellett meghalnia az ÁVH börtönében 1953-ban. Halálának ötvenedik évfordulója évében a bányászok védőszentje - Szent Borbála napján - nyolc dorogi lokálpatrióta közös adományként gránit emléktáblát állított tiszteletére a dorogi temető kiskápolnájának falára, melyet Gyöngyös Ferenc esperesplébános szentelt meg. Kép és szöveg: Szegi János „DR SCHMIDT SÁNDOR BÁNYAMÉRNÖK, BÁNYA1GAZ- GATÓ DOROG FEJLESZTÉSÉÉRT FOLYTATOTT FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ MUNKÁSSÁGA JELÉÜL” 2003.12.04. Kép és szöveg: Bukovlcs Krisztián A kultúra otthona
