Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-09-30 / 21. szám
2 2003. szeptember 30., kedd BAL PART SZLOVÁKIA Keresik a közös jelöltet A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) új főnökét nem a kormányfő környezetében kell keresni. A koalíciós partnerek közös jelöltje lehetőleg független legyen, és ne kötődjön szorosan Mikulás Dzurinda köréhez, nyilatkozta Pavol Minárik a KDH alelnöke. Dzurinda, Ján Mojzis helyére, saját tanácsadóját Milan Jezovicot javasolta. Jezovic jelölését a KDH alelnöke nem kommentálta, Ján Mojzis leváltását pedig nem tartja jó húzásnak. Olyan megoldást kell találni, amely a kormánynak és a parlamentnek is elfogadható lesz. Lubomír Lintner az ANO alelnöke nem zárta ki, hogy az Új Polgári Szövetségnek saját jelöltje lesz az NBÚ élére. Sejtetni engedte, hogy az NBÚ igazgatója körül kialakult botrány mögött számla kiegyenlítés húzódhat. A főszereplők - Ladislav Pittner Szlovák Információs Szolgálat igazgatója is - valamikor a KDH holdudvarához tartoztak. Bugár Béla az MKP elnöke szerint nem négyszemközti beszélgetések, vagy bilateláris tárgyalások útján kell megtalálni Ján Mojzis utódját. Ez ügyben a Koalíciós Tanácsnak kell közös nevezőre jutni. „Az utód keresése viszont addig nem időszerű, amíg Ján Mojzis az NBÚ igazgatója”. A kormányfő nem lát okot Pittner leváltására Mikulás Dzurinda kormányfő legkisebb okot sem lát Ladislav Pittner, a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) igazgatójának leváltására. Egyelőre nen világos, hogy Dzurinda mit lépne, ha Mojzis ügyben beigazolódna a SIS igazgatójának törvénysértő magatartása. A kormányfő ezzel kapcsolatban nem volt hajlandó találgatásokba bocsátkozni. A SIS igazgatójának leváltását azok sürgetik, akik felrúgják a törvény rendelkezéseit, nyilatkozta Dzurinda. Nem hiszi, hogy a SIS igazgatója protekciós alapon tájékoztatta volna őt Mojzisról. A másik két közjogi méltóságot, az államfőt és a parlament elnökét Ladislav Pittner állítólag nem informálta. A kormányfő ez ügyben nem óhajt közvetíteni Rudol Schuster, Pavol Hrusovsky és a SIS igazgatója között. Új elnöke lesz az Alkotmánybíróságnak Harmadik nekifutásra ma újra megpróbálják megválaszani az Alkotmánybíróság elnökét. Eredetileg három jelölt vállalta a megmérettetést: Milan Karabín és Stefan Harabin, akik már egyszer betöltötték az Alkotmánybíróság elnöki posztját, valamint Juraj Majchrák a jelenlegi alelnök. Az említett triász először idén májusban mérkőzött meg egymással, de egyikük sem szerezte meg a 16 tagú bírói testület tíz szavazatát. Az első fordulóból Stefan Harabin és Juraj Majchrák jutott tovább, de a második forduló sem hozott döntést. Jelenleg ugyanaz a hármas száll ringbe az Alkotmánybíróság elnöki posztjáért. Újabb viszály az ANO és KDH között A liberális Új Polgári Szövetség (ANO) és konzervatív Keresztény Demokrata Mozgalom (KDH) között továb tart a viszály. Pavol Rusko (ANO) lett az új gazdasági miniszter. Miniszteri kinevezésével elveszítette képviselői mandátumát, illetve alelnöki tisztségét. Pártja helyette Lubomír Lintnert jelölte az országgyűlés alelnöki posztjára. Lintner várható kinevezésével csupán az a gond, hogy nem élvezi a kereszténydemokraták bizalmát. Az ok: Lintner a szociális biztosításról szóló törvény megszavazásakor tartózkodott, illetve nem vett részt a szavazáson. Akkor elutasító magatartását azzal magyarázta, hogy a közigazgatást szabályozó törvény jóváhagyásakor a kereszténydemokraták nem tartották be az egyezséget. Egyúttal közölték, hogy tudomásul veszik az ANO jogát a parlament alelnöki posztjának betöltésére. A KDH esetleges elutasító magatartását Lintner rendkívül komoly problémának minősítette. Ez mindenképpen válaszlépést váltana ki, hangsúlyozta. Egyúttal megjegyezte, hogy az összes ellenzéki képviselő bizalmát is el szeretné nyerni. A válaszlépés alatt Lintner a koalíció elhagyását érti. Ez többé-kevésbé zsarolásnak is felfogható, mert Lintner kilépésével a koalíciós pártok képviselői a parlamentben könnyen kisebbségbe szorulhatnának. Bárdos Gyula az MKP parlamenti klubjának elnöke megerősítette, hogy az MKP betartja az egyezségeket, és támogatni fogja Lintner jelölését. Nyugdíjreform Az előző számunkban már tájékoztattuk kedves olvasóinkat arról, hogy a parlament elfogadta a szociális biztosítóról szóló törvényt, amely a nyugdíjrendszer első pillére. Az eredeti elképzelésekhez képest viszont 20 százalékról 18 százalékra csökkentették az öregségi nyugdíjjárulékot, amely megoszlik a nyugdíjrendszer első és második pillére között. Ez annyit jelent, hogy kilenc százalékot utalnak át a biztosító nyugdíjalapjába és kilenc százalékot a magán nyugdíjpénztéárakba. Összességében a nyugdíjjárulék nem csökken, mert a 20 és a 18 közötti két százalék a Szociális Biztosító tartalékalapját gyarapítja. Eredeti elképzelések szerint a tartalékalapba 2.75 százalékot szántak, de a szociális bisztosítóról múlt héten elfogadott törvény szerint megemelték 4,75 százalékra. A Kormány a nyugdíjrendszerben várható hiányt - amely a koalíciós partnerek megegyezése szerint nem haladhatja meg a hazai össztermék egy százalékát - ebből az alapból kívánja fedezni. A fenti módosítás a nyugdíjak összegére gyakorlatilag nem lesz kihatással. A nyugdíjrendszer második pillérét a kormány valószínűleg a héten, a parlament októberban fogja tárgyalni. Mikulás Dzurinda kormányfő és Ján Mojzis a Nemzetbiztonsági Hivatal * (NBU) igazgatója közötti összetűzés sakknyelven szólva a végjátékához közeledik. A legközelebbi kormányülésen Dzurindáék minden bizonnyal ismét megpróbálják a biztonsági szempontból egyik legfontosabb intézmény főnökének, Ján Mojzisnak a leváltását. Az erőviszonyokat figyelembe véve nagy valószínűséggel Ján Mojzis fogja húzni a rövidebbet. Mojzis leváltásához jelenleg Dzurindának nyolc szavazatra van szüksége, mert egyelőre a kormány 15 tagú. Pavol Rusko gazdasági miniszterré történt kinevezésével a nyolc voks begyűjtése nem okozhat komolyabb akadályt a kormányfőnek. Várhatóan ki fogja támogatni Dzurinda indítványát? Valószínűleg az SDKÚ öt és az ANO három minisztere. Meglepetést Rudolf Chmel (ANO) és Rudolf Zajac (ANO) okozhat, akik az első fordulóban állítólag meggyőződésük ellenére, de Dzurinda mellett voksoltak. Esetleges pálfordulásuk nem valószínű, mert miniszteri bársonyszékükbe kerülhetne. Mojzis sorsa ezzel megpecsételődik, a kormánykoalíció két másik tagja - a KDH és MKP Végjáték nyilván tartózkodni fog a szavazástól és tudomásul veszi a politikai játszma végkifejletét. Várhatóan a kedélyek is lecsillapodnak, de egy ideig megválaszolatlanul marad a kérdés: Dzurinda a NATO bizalmát élvező Ján Mojzis és Ivan Simko volt védelmi miniszter leváltásával miért robbantotta ki a botrányt? Miért kellett az SDKÚ kormánypárt érdekeit a NATO-s csatlakozás érdekei fölé helyezni? Mojzis bűnét és leváltásának okát továbbra is homály fedi. Mikulás Dzurinda az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésekre eddig semmitmondó, vagy kitérő válaszokat adott és azzal hárította el a kérdéseket, hogy bizalmas információkról, államtitokról nem nyilatkozhat. Annyit viszont elárult, hogy Mojzis a közjogi méltóságokat látogatja, becsméreli a Szlovák Információs Szolgálatot (SIS) és őt, egymás ellen uszítja a politikusokat. Ezek összeegyezhetetlenek az NBÚ igazgatójának viselkedésével. A lényeget tekintve Dzurinda tovább nem tud bízni Mojzisban. Nyomós oka van arra nézve, hogy hivatali posztjából eltávolítsa. Emellett nem teljesen világos Ján Mojzis titkos átvilágítási aktájának ügye sem. Az NBÚ munkatársai a Kormányhivatalban végzett ellenőrzésük kapcsán megállapították, hogy egy beiktatott irat száma azonos Ján Mojzis átvilágítási aktájának számával. Ráadásul az ügyészségen Dzurinda értesülései forrásaként ugyanezt a számú iratot említette, amikor a titkos csoportról tett tanúvallomást. Ebből az NBÚ munkatársai arra következtettek, hogy a Ján Mojzis akta egy ideig a kormányfő páncélszekrényében lapulhatott. Mikulás Dzurinda a Pravda napilap munkatársának adott interjújában határozottan cáfolja a vádakat. Állította, hogy Mojzis átvilágítási aktája soha nem volt a páncélszekrényében és az aktával nem is került kapcsolatba. Pavol Hrusovsky a parlament elnöke csalódásának adott hangot a kormányfői magyarázattal kapcsolatban. Nem mondta ki nyíltan, de sejtetni engedte, hogy Mikulás Dzurinda érvelése nem volt meggyőző, ellentmondásokba keveredett, illetve ez által a szavahihetősége is megkérdőjelezhető. Ezen kívül nehezményezte, hogy a SIS bizalmas és titkos értesüléseiről nem egyformán tájékoztatja a három legmagasabb közjogi méltóságot. Más szóval a kormányfőt rendre informálja, a parlament elnökét Ján Mojzis és az államfőt kevésbé. Mikulás Dzurinda ezzel kapcsolatban kifejtette: A SIS munkatársának nyilatkozatából kiszűrtem, hogy a Mojzis ügyről tájékoztatták a másik két közjogi méltóságot is. Különben a hatályos törvényből egyenesen következik, hogy az NBÚ tevékenységéért, nem a köztársasági elnöknek, vagy a parlament elnökének, hanem közvetlenül a kormánynak tartozik felelősséggel. A Mojzissal kipattant botrány kapcsán romlott Szlovákia megítélése, és a botránynak egyelőre előre nem látható további következményei lehetnek. Az államtitok kiszivárogtatásának lehetősége a NATO részéről aggályokat vethet fel Szlovákia megbízhatóságával kapcsolatban. A kételyek eloszlatása, a bizalom visszaszerzése szempontjából a Mojzis ügyet részleteiben feltáró, ésszerű magyarázat segíthetne ebben. o.f Még mindig zavaros a szlovák belpolitika (folytatás az 1. oldalról) Azt válaszolta, hogy az ügyészség számos olyan döntést hozott az utóbbi időben, amely fejcsóvátásra ad okot. Ez a többé-kevésbé kitérő válasz sejtetni engedi, hogy törvénysértés esetén Mojzis ügyben nem biztos a bűnösök bűnhődése. Hrusovsky szerint az ügyészség pártatlanságát egyrészt megbízható, feddhetetlen ügyészeknek, másrészt megfelelő törvényeknek kell biztosítania. Állítólag már a parlament előtt vannak azok a törvényjavaslatok, amelyek segíteni fognak e probléma orvoslásában. Végezetül Mojzis ügyben mi lenne Szlovákia számára a legkedvezőbb megoldás? Ivó Samson a Szlovák Külpolitikai Társaság biztonságpolitikai szakértője úgy véli, hogy legjobb lenne, ha a NATO bizalmát élvező Ján Mojzis a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatója és Mikulás Dzurinda kormányfő egyaránt a helyén maradna. A viszony kettőjük között viszont annyira elmérgesedett, hogy egyiküknek törvényszerűen meg kell válnia posztjától. A kormányfő erősebb pozíciója lévén nem kétséges, hogy ebben a kötélhúzásban ki leSZ a Vesztes. Oravetz Ferenc Továbbra is vizsgálati fogságban Fentartások a közigazdasági reformmal kapcsolatban A Horizont Slovakia és B.M.G. Invest ügyvezetőjének Vladimír F. és Marián S. fogva tartásáról még 2002 első felében döntött a Kassai Járási Bíróság. A vizsgálati fogságuk időpontjának meghosszabbításáról a kerületi ügyészség javaslatára szerdán határoztak. A Kassai Kerületi Bíróság szóvivője Ladislav Dudits megerősítette, hogy a kerületi ügyész a vizsgálati fogság meghosszabbítását 2004. március 26-ig kérte. A kérvényében jelezte, hogy szakértők bevonásával a vizsgálat, bizonyítási eljárás és a károsultak kihallgatása tovább tart. Az ügy súlyosságára való tekintettel a bíróság a vizsgálati fogság kiterjesztéséről döntött. A vizsgálati fogságot viszont nem lehet a végtelenségig meghosz- szabbítani, ezért csupán három hónapos hosszabbítást engedélyezett. A két gyanúsított fogva tartása azért indokolt, mert fennáll a veszélye, hogy külföldre szöknek, esetleg meghúzzák magukat valahol és megúsznék a megérdemelt büntetést. A két gyanúsítottat nemzetközi elfogatóparancs alapján még 2002. márciusában, Horvátországban csípték nyakon. A szlovák rendőrség az Interpol és a horvátországi bűnüldöző szervek bevonásával több hetes széleskörű nyomozást folytatott. A két, vizsgálati fogságban tartott gyanúsított egyént csalással és a vállalkozásokra vonatkozó szabályok felrúgásával vádolják, amely a Horizont Slovakia és a B.M.G. Invest csődjéhez vezetett. A két pénzügyi intézménynek legalább kétszáz ezer ügyfele volt, akiket több tíz-, százezer koronával, sőt milliós összegekkel károsítottak meg. Vladimír E-nek és Marán S.-nek feltehetően több millió korona elherdálásáért kell felelni a bíróság előtt. O.F. A tervezett közigazdasági reformot jelenlegi formájában az Új Polgári Szövetség (ANO) nem tudja támogatni. Egyetértenek a járási hivatalok felszámolásával, és az új körzeti ki- rendeltségek kialakításával, amelyeket a Belügyminisztérium felügyelne. Nem tudják viszont támogatni a körzeti hivatalok további „felaprózását”, nyilatkozta Lubomír Lintner. Az úgynevezett speciális, kihelyezett irodákban látják a legnyagobb veszélyt, mert szerintük a hivatalnokok létszámának növeléséhez vezetnek. Pavol Minárik a KDH alelnöke elutasítja az ANO által szorgalmazott centralizációt, mert a KDH szerint a Belügyminisztérium nem lenne képes összefogni a hivatalok munkáját. Zökkenőmentes tevékenységükhöz az egyes tárcák módszertani eligazítására van szükség. Különben a köz- igazgatási reform tervezete nagy vonalakban 11 éve ismeretes', és, ha a liberáálisok egyszer elfogadták, most nem érhette őket meglepetés, nyilatkozta Pavol Minárik. Nem lát rá lehetőséget, hogy a közigazgatási reform tervezetében nagyobb változásokat eszközöljenek, mert ez kihatással lenne a jövő évi költségvetésre. Ősszel az országgyűlésre 45 jogi norma elfogadása vár, amelyek alapján 2004. január elsejétől megszűnnek a járási hivatalok és helyettük a Belügyminisztérium égisze alatt megnyirbált hatáskörrel 46 körzeti hivatalt hoznak létre. Az egyes minisztériumok munkáját - például az oktatásügyét vagy az egészségügyét - speciális hivatalok fogják segíteni. o.f.
