Esztergom, 2019 (5. évfolyam, 1-5. szám)
2019-05-01 / 5. szám
INTERJÚ RONIANEK ETELKA: HA HISZÜNK, NEM FÉLÜNK, BÁRMILYEN FARKASTÖRVÉNYEK KÖZÖTT KELLJEN IS ÉLNÜNK A KERESZTÉNY ÉRTÉKEK NEM CSAK MINDENNAPJAINKAT, DE TÖRTÉNELMÜNKET ÉS JÖVŐNKET IS MEGHATÁROZZÁK. NEM CSAK ITT ESZTERGOMBAN, MAGYARORSZÁGON, DE EURÓPÁBAN ÉS AZON TÚL IS. MILYEN SZEREPE VAN EZEKNEK AZ ÉRTÉKEKNEK A HELYI ÉS EURÓPAI POLITIKÁBAN, HOGYAN LEHET, VAGY LEHET-E EGYÁLTALÁN EZEKRE TÁMASZKODVA A JÖVŐ ESZTERGOMÁRÓL ÉS EURÓPÁJÁRÓL BESZÉLNI? ROMANEK ETELKA POLGÁRMESTER ASSZONNYAL KEPPEL DÁNIEL BESZÉLGETETT.- A keresztény vallás legnagyobb ünnepe, Húsvét után vagyunk. 5 bár teológiai értelemben nem lehet rangsorolni az ünnepeinket, hiszen üdvtörténeti jelentősége karácsonynak vagy Pünkösdnek éppolyan fontos, mégis érezzük - köszönhetően talán a liturgiának hogy hitünk, sőt egész életünk legmélyebb dimenzióit érinti a Virágvasárnappal kezdődő nagy heti időszak, benne a szent három nap a maga egyedülálló misztériumával. Az Ön személyes istenhitében húsvétnak mi a legfőbb üzenete? » A feltámadás és a remény, az örök életbe vetett hit. Érdekes, hogy amióta Szentföldön jártam, máshogyan élem át a húsvétot, sokkal mélyebben és bensőségesebben, jóllehet úgy nőttem fel, hogy mindig is az életem részét képezte a nagyhétre való felkészülés. Mégis úgy átélni az ünnepet, hogy az ember járhatott azon a földön, ahol mindez megtörtént, valami egészen különös és borzongató érzés. Sok éve már annak, hogy egy szerzetes barátommal együtt eljuthattam Jeruzsálembe, de még mindig elevenen élnek bennem ezek az élmények. Polgármesterségem szempontjából is meghatározó tapasztalatot jelentett. Arra próbálom ráirányítani a figyelmet, hogy tanuljanak meg az emberek reménykedni, ill. ha összefogunk, hittel és bizalommal élünk, akkor minden nehézségen túl tudunkjutni. Erős hit kell és jó irány, mert csak azokon a cselekedeteken van áldás, amelyek jó irányba mutatnak. Ez erősödött meg bennem, és azóta is, amikor közeleg húsvét, ezek a gondolatok elevenednek fel.- Húsvét ünnepe különösen is rávilágít egy hívő ember esetében az Istennel való kapcsolatának személyességére. Ahhoz, hogy ez a személyes hit kialakuljon Önben, milyen utat kellett bejárnia? » Szüleimnek köszönhetően már kiskoromban természetesnek tartottam Isten létezését. Persze nehéz volt abban az időszakban gyakorolni a hitünket. Évtizedek múltán értettem csak meg, hogy miért is kellett olyan messzire eljárnunk Esztergomból először az elsőáldozásra, aztán a bérmálko- zásra való felkészítésekre, hogy édesapámat mennyi megpróbáltatás érte emiatt, ill. azért, mert templombajáró ember volt. Biztos vagyok abban, hogy a viszonylagos korai halálához mindez hozzájárult. Nem élhetett világlátása és meggyőződése szerint, s ezt csak fokozta, hogy a családi gyökerek is nagyon erősen a vallásos életbe mélyedtek. Keresztapja például a magyar cserkészmozgalom alapító parancsnoka volt, egyben katolikus író is, a Zászlónk főszerkesztője. Amit elődeink megéltek e téren, leképződött bennünk. 40 éve dolgozom, ebből 20 évet karitatív missziókban töltöttem önkéntesként, Először a Máltai Szeretetszolgálatban Kozma atya irányítása alatt, aztán 10 évet spanyol misszióban szerzetesekkel. Valahogy mindig is vonzódtam az olyan személyekhez, akiktől tanulhattam, akikre felnézhettem, akik közelebb vittek ahhoz a nagy titokhoz, amit istenhitnek nevezünk.-A többszöri zarándoklatok, az El Camino, jelentettek-e fordulópontot az életében? Mi volt az a felismerés, amely kegyelemként megadatott Önnek? » Első zarándokútjaim élményeit szerzetesek társaságában tapasztalhattam meg. Ők világítottak rá magának a zarán- doklásnak Is a lényegére. Akkoriban az El Caminóról még alig lehetett itthon hallani, idővel vált népszerűbbé, ismertté. Az első utam során már nagyon erősen megtapasztaltam a Gondviselést. Azóta nemcsak sejtem, hanem tudom, hogy ha az ember kéri a jó Istent, akkor mindig küld segítőket. Amikor nehézségek léptek fel az életemben, mindig kaptam valamiféle segítséget.- Megosztana egy-két konkrét tapasztalatot az útja során, amikor szinte tapinthatóvá vált a Gondviselés ereje? » Számtalan ilyen volt, akár hihetetlennek tűnő történések, amelyekről nem szívesen beszél az ember. Kettőt azért részletesebben megemlítek. Az útnak éppúgy vannak nehézségei, mintáz életnek - ez a zarándoklás lényege. Néha éreztem is, hogy már nem bírom tovább, elegem van. Akkor, amikor már mindenem fájt, és majdnem feladtam, egyszer csak a ködből, az esőből előbukkant egy tolókocsis ember, kézi hajtású tolókocsiban ülve, mondhatni a semmiből. Hogy hogy került oda, fogalmam se volt, mintha egyszer csak ott termett volna. 10 ESZTERGOM 5. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM
