Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8. szám
HELYI HISTORIA SICVUCIDIVM - EGY VESZEDELEM, EGY EMLÉKMŰ ÉS EGY ÉPÍTÉSZ TÖRTÉNETE JÚLIUS 17-ÉN A CSÍKSZEREDÁI KÜLDÖTTSÉG, ESZTERGOM VEZETÉSE, VALAMINT A SÍREMLÉK GONDOZÁSÁNAK TOVÁBBI SZÉKELYFÖLDI ÉS ESZTERGOMI SZORGALMAZÓI ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT AVATTÁK FEL TAMÁS JÓZSEF, A MÁDÉFALVI VESZEDELEM EMLÉKMŰVE TERVEZŐJÉNEK MEGÚJULT ESZTERGOMI SÍREMLÉKÉT. AZ AVATÁS KAPCSÁN TÖBB FORRÁS ALAPJÁN MONDJUK EL A SICVUCIDIVM EMLÉKMŰVE TERVEZŐJÉNEK TÖRTÉNETÉT. A mádéfalvi veszedelem és az emlékmű története » „Miután a 18. század során fokozatosan gyengülő Török Birodalom katonai ereje még Mária Terézia uralkodása idején is komoly fenyegetést jelentett a Habsburg Birodalomra nézve, a királynő 1761-62 során elrendelte, hogy - a Délvidék és Horvátország mintájára - a Kárpátok hegyláncai által jól védett Erdélyben is szerveződjön határőrség. A székelyeket a megtörés eszközével igyekeztek besorozni, ez pedig érthető módon feszültséget szült. A madéfalvi gyászos események előtt nem történtek fegyveres atrocitások, a gyülekező székelyek petíciókkal, küldöttségek útján igyekeztek lebeszélni a császári tiszteket az összeírásokról. Valószínűleg ez Madéfalva esetében sem történt volna másként, a Csíkban található falucskához érkező csapatok vezetője, Carato alezredes azonban arra kapott utasítást a sorozást koordináló bizottságtól, hogy erőszakkal verje le a - háromszékiek és kászonszékiek által is támogatott - helyi ellenállást. A Siskovics bárótól érkező parancs nyomán a katonatiszt 1764. január 7-én hajnalban körbezártaafalut, majd ágyútűz kíséretében rohamot indított a székelyek ellen. A császári katonák órákon át üldözték, és gyilkolászták a védtelen falusiakat, köztük nőket és gyermekeket is. A házak java részét kifosztották, majd felgyújtották, a menekülők közül pedig sokakat a mezőkön vagdostak le Carato huszárjai. A madéfalvi vérengzés mérlege körülbelül 200 (egyes források szerint 400) halott és majd félezer fogoly volt; utóbbiakat Talócára, vagy a Csíkszeredái várba hurcolták, ahol embertelen körülmények között őrizték őket. A január 7-én elfogottakat néhány nap után szabadon engedték, áprilisban azonban megkezdődött az események kivizsgálása, ennek során pedig számos székely vezetőt főleg plébánosokat - ismét börtönbe vetettek." A madéfalvi veszedelem után a székelyek és csángók Moldvába, Bukovinába menekültek. A vérfürdő kapcsán egyes források 200, mások 400 áldozatot említenek, mely áldozatokat a Vészhalomnak nevezett közös sírba temették. Emléküket 150 éven át kopjafák, keresztek idézték. Vértanúságukhoz méltó emlékmű felavatására végül 1905. október 8-án került sor, amikor Tamás József tervei alapján készült el. Az obeliszk alján a SICVUCIDIVM (székelygyilkolás) szó olvasható, mely szó nagybetűinek római számértékeinek összege éppen 1764, a madéfalvi veszedelem esztendeje. Az emlékműve tervezőjének életrajza Tamás József 1868. február 11-én Csíkszeredában született. A kilenc tagú Tamás család a levéltári adatok szerint a Csíkszeredái Rákóczi Fejedelem utca 18. szám alatti házban lakott. A szülők neve: Tamás József és Orbán Julianna. Az Esztergom és Vidéke 1907. augusztus 15-én megjelent számából tudjuk, hogy a Csíkszeredái születésű Tamás József építész, a budapesti közúti vaspálya társaság főmérnöke, eljegyezte Spannraft József és neje, Karrer Anna kedves leányát, Bertát. Házassági anyakönyvi kivonatuk szerint 1908. január 7-én került sor az esküvőre, mikor is a Budapest II. kerületi Margit körút. 48. szám alatti lakos, Tamás József, elvált római katolikus mérnök, budapesti állását megtartva, feleségül vette az 1882 szeptember 21-én Esztergomban született Spannraft Berta Jozefát. A házaspár az esztergomi Arany János utca 1. szám alatt álló sarokházban élt, melyet 1752-ben Spannraft Mihály építtetett, s melynek klasszicista stílusban történt átépítésére az 1876-os nagy dunai árvizet követően került sor. Ez az egyetlen olyan esztergomi ház, amelyet XVIII. századi megépítésétől a XX. század végéig ugyanaz a család lakta. Tamás József 19B1 július 17-én rövid szenvedést követően elhunyt. Búcsúztatására július 19-én Esztergomban a belvárosi temető kápolnájában került sor, holttestét a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. A fent említett Arany János utcai házban élt Tamás József két lánya, Magdolna és Emília is. Velük találkozott az 1990-es évek elején többször is Salamon János, akkori Csíkszeredái polgármester, később a Turul 1764 Egyesület elnöke és több ciklus esztergomi vezetésénél és támogatásával kieszközölte, hogy Tamás József síremlékét nyilvánítsák védetté, s gondozzák, miként történt ez most is. Az idei július 17-én Belvárosi temetőben tartott avatási alkalmon felavatták a neves székely építész-tervező, Bara Barnabás szobrászművész által készített bronz dombormű portréját, ezzel újabb tisztelgést adva a mádéfalvi veszedelem emlékműve nemes tervezőjének. (Forrás: lovag Bárdos István művelődéstörténész, a Szent György Lovag-rend Magisztrátusának tagja valamint irodalmilap.net és liget.ro) 20 ESZTERGOM A. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM
