Esztergom, 2016 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2016-05-10 / 5. szám
HELYI HISTORIi KHBi A hely, ahol a török után először emelkedett templom Esztergom felfedezése, avagy a hely története A Szent Péter és Pál templom, melyet többen csak Belvárosi Plébániának hívnak, nemcsak külső kialakításában, annak egyedien szép megoldásaiban, de belső terének mérhetetlenül gazdag díszítésében és mívességében ragyog a szemlélő előtt. Jelenlegi írásunkban az idei pünkösdi, azaz egyházalapítói ünnepre is gondolva elevenítjük fel egy esztergomi templom történetét. A Belvárosi plébánia históriája azért is lényeges a város nagy legendáriumában, mert ez volt az a hely, ahol elsőként emeltek templomot a török utáni újjáépítéskor. Az építkezés 1695-ben kezdődött és négy éven át tartott. Az eredeti verziónál csak a szentélynél volt boltív és a torony teljes egészében fából készült. A templom első plébánosa Malonyai Pál volt. A templomhoz tartozott egy temető, ezt 1723-ban kerítették körül. Ekkor állították a kerítésfalba Nepomuki Szent János barokk kőszobrát. A vértanú papi ruhában, puttókkal (azaz meztelen, pufók gyermekalakokkal) tartott felhőkön állva öleli magához a feszületet. Ez a kompozíció a IV. Béla út sarkán még ma is ott található. A plébánia históriája 1757-ben vett új fordulatot, amikor is Grassalkovics Antal ajánlata alapján a város az építmény teljes átalakítását tervezte el, mondván, a templom túl kicsi. Esztergom Oratsek Ignác budai építőmestert bízta meg a tervezéssel és a kivitelezéssel, ez a nagy munka 1762-re készült el. Több, mint tizenöt év múlva a belső berendezést is újrakomponálták. 1778-tól két évig itt dolgozott Jelinek Ferenc, aki a szentélyt festette ki. A mellékoltárokat 1885-ben restaurálták, ennek során a Mária oltár szobrát újjal cserélték fel, majd 1937-ben tették a ma is látható gipsz szobrot az üvegszekrénybe. Még ugyanebben az évben, a Szent István halála jubileumi év alkalmából az egész templombelsőt kifestették. Ebből a munkából mára két kép maradt, az egyik mennyezetképen Szent Miklós, a hajósok védőszentjének életéből vette a jelentet Takács József festő, a másik freskón Szent Lőrinc diakónus vértanúságát láthatjuk. A Prokopp János által tervezett torony, mely a plébániának otthont adó Poór Antal tér fölé emelkedik, annak különlegesen meghitt hangulatát adja meg. A két névadóval, Szent Péterrel és Szent Pállal már az épület bejáratánál találkozunk, az apostolok dombormű alakjai úgynevezett „rokokó keretben” láthatók a templom kétszárnyú tölgyfa kapuzatán. A főoltár freskójához jól illeszkedik Kiss György fehérmárvány oltárkompozíciója, melyen négy magyar szent szobra áll a tabernákulum két oldalán: Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit alakja. A Belvárosi plébániatemplomban 1979-ben az úgynevezett szembemiséző kőoltárt, 1987-ben pedig az építmény alján lévő altemplomot állították helyre. Legutóbb a 2007-ben kezdődött sisaktorony rekonstrukciójára került sor, ekkor a templom tetejének teljes faszerkezetét kicserélték, miként a toronyórát is.
