Északkeleti Ujság, 1919 (11. évfolyam, 1-13. szám)
1919-03-01 / 9. szám
XL évfolyam. Nagykároly, 1919. március 1. 9-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ-TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre — — — Féléwre — — — — Negyedévre — — — Tanítóknak egész évre — —.- 20 K 10 K- 5 K 14 K Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEN HÉTEN, SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA* R.-T.l • •• Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ••• Nyilttér sora 1 K 20 fillér. Sztrájk lett a fegyvere a levert magyarságnak a kegyetlen hódítók imperializmusával szemben. A dolgos kéz, mely ha kalapácsát és tollát forgatja fenntartja az összeség vérkeringését, megbénítja a hatalom erejét, ha megtagadja a munkát. A sztrájk a dolgozók fegyvere azok ellen, akiknek hatalmát épen az <5 munkájuk tartja fenn. Az öntudatra ébredt erő hatalma a sztrájk. A munkásvilág félelmetes fegyvere, melyet a dolgozóktól elvenni sohasem lehet, amig munkáskézre szükség lesz. Sztrájkot le lehet törni, a sztrájkoló munkást ke lehet bör- tönözni, meg lehet verni, de ezt a hatalmas fegyvert tőlük elvenni nem lehet. Akkor ragadja fel, amikor akarja. Sohasem kopik el, sohasem rozsdásodik. Meleg és friss, mint a párolgó vér, mely az életé. Örök és legyőzhetetlen, mint a természet. Emberek, tudjátok ti, hogy mi az: munka? A lélegzésen és szívverésen kívül minden életfeltétel a munkáé. Hogy van hova a fejünket lehajtsuk, van ruhánk, élelmünk, italunk, azt mind, mind a saját és embertársaink munkájának köá IBld a népé . . . Bevezetés az első földeiztás tuűéaítishoz. szönjük. Hogy levelet hiába várunk, vonatra hiába ülünk, hogy nem hallunk nehéz kalapácsokat döngeni és nem látunk nagy kéményekből füst felhőt ömleni, ez még csak kóstoló a sztrájkból. Az a fegyvertár, mely a dolgozó milliók szerény viskóiban van elrejtve, csendőrtől felkutathatatlanul, erővel elvehetetlenül, kifogyhatatlan és legyőzhetetlenebb minden fegyvernemnél. A munka mindent fenntartó, életadó erejének aposztrofálása a sztrájk és annak az igazságnak a megdönthetetlen bizonyítása, hogy a munka a legsajátosabb tulajdonunk, amelyet tőlünk hatalommal elvenni nem lehet. Annak adjuk, akinek akarjuk és koldussá lehet vele tenni a hóditót, ha neki nem adjuk. Nemzetmentő bástya lett a népek sztrájkja. A munkások erős karja megállítja a diadalszekér kerekeit és a fáradságtól lihegő mellük, mint a páncél feszül ellene a hideg puskacsőnek. A holt anyag ereje az egyik, az életé a másik. A holt anyagot az ember ereje, munkája mozgatja, ha az megáll, megállnak a gépek, nem ölnek a fegyverek. • A vak engedelmesség kora a sötét múlté. Ma már egy ember nem hajt a halálba milliókat. Milliók egyért nem élnek-halnak többé, csak egy eszméért. Ez az eszme ma az emberi jogok követelése, mely egyformán áthat polgárt, hivatalnokot és munkást. A „királyért és hazáért!“ jelszava helyett a „hazáért és szabadságért!“ jelszavát ira zászlajára a magyar munkásság, amikor az idegen hódítók jogfosztásával szemben felvette a harcot. Beláthatatlan következményei vannak ennek a harcnak. A népek igazi önrendelkezésének elve ma nem a zöld asztalnál dűl el, hanem a népmilliók lelkében. A magyar munkás a magyar hazának akar dolgozni, a magyar hivatalnok a magyar hazának akar engedelmeskedni. Az életét ezért elvehetik, ae a munkáját, a karja erejét, a szive vérét annak adja, akinek akarja. Ez a legnemesebb egyéni felségjog. Ha a népmilliók lelkében olyan erős és kiirtha- tatlan eszmék harcolnak, melyek vívni tudják a legemberibb harcot, a munka harcát, akkor ezzel szemben nincs 42-ős, nincs hadvezér és nincs vele szemben győzelem. (Ss.) A Hadviselt Szellemi Munkások Egyesületének helyi fiókja felkéri az Egyesület fiatal tagjait, hogy fontos tárgy megbeszélése céljából f. hó 6-án csütörtök este 8 órakár a Magyar Király kávéházban megjelenni szíveskedjenek. azikból a falvakból, ahol ö maga is szüietett, Antul jobb az, hé, olyan szépen mond- ahová fűzi annyi ifjúkori emlék. ja . . . —- Felel megelégedve a szomszédja, # „ veres csikós subába bujt öreg paraszt. „Október 31 -e volt a diadalmas forradalom napja, de ma, február 23.-án, tűzi ki igazán a győztes s.ereg.a zászlót a vár fokára..." A kápolnai honvédszobor talapzatáról, Károlyi Mihály köztársasági elnök mondotta e szavakat. Ezernyi ember állott, éljenzétt, ujon- gott, a véráztatta..mezőn : a kápolnai csatatér neye most másodszor hódolt be a magyar nép- törtinejmébe. A 48-as jobbágy-felszabaditás munkáját, melyet nagyszerű férfiak szive, lelke hpzott életre, 70 esztendő után ma váltották igazán valóra, Gyönyörű volt ez a map, felejthetetlen, történelmi emlékünnep. Fél 12 lehetett, mikor a vonat begördült a.kái-kápolnai állomásra. Esős, borús, nyomasztó idő voltj a terhes, sűrű felhők egészen beborították az eget. A kis állomáson azonban lelkesen, vidáman harsan fel az éljen; nemzeti szinti zászlók alatt a keskeny perront éllepte; beborította a tömeg, a közeli falvak járások n|pe. Eger városából, a megye székhelyéből, külön vonat hordta, a küldöttségeket. Lehettek mintegy kétszázan., Zúgó éljenzés fogadta a köztársaság elnökét, hogy megjelent népe között, amely igazán az o legsajátabb népe: Cipruszok fogják körül a honvédszobor négyszögletes, magas talpazatát. Lépcsők vezetnek a dombra, honnan körőskörül ellátni mesz- sze,-tiszta időben a lankás Mátra elnyúló, s le az Alföld raessze-vesző kékes- horizontjáig. Ma felhők takarják el a láthatárt, az országút mentén az akácok kettős sora a nehéz, ólmos ködbe vész. Fekete, emberfürtök csüngnek a domb meredek oldalán, lent óriási körben parapíék roppant tömege,, aztán nagy vonalban lovasok; odébb tábor a várakozó szekerekből, — a domb tetején áll Károlyi elnök, körülötte a miniszterek. Szállnak a szép, formás szavak az emberek fölötLljóleső érzéssel hallgatt, figyel mindenki . . . $ mintha tompán, mélyen megismétlődnének a;mondatok a mondatok után. Baloldalt magas magtárak, uradalmi, házak emelkednek, elől nagy hodály-szerü épület, valamikor vendéglő, a háború előtti régi jó időkben az egri jogászok ülték meg benne évente, jóÉtjía riding mellett a kápolnai csata emlékét . . . Innen a fehérre meszelt falakról verődik vissza a hang a nyomott felhő ég- balt alatt. Kétszer hallani minden szót ... — állapítja meg egy debrei napszámos. * Az elnök beszéde alatt történt — alig néhány perccel azután,., hogy szavaiba kezdett, hogy lassanként világosodni, derülni kezdett a komor, sötét égbolt. Előbb egy világos folt jelent meg, aztán hirtelen áttüzött az első napsugár. Az eső niég szemergélt, aztán egyre rit- kásabbak lettek a cseppek, — egyre- jobban fogytak az égről á felhők, a parapíék egymásután lecsukódtak, — az elnök még beszél, a szava mind forróbb, lelkesebb lesz, ihitatos odaadással figyelik az arcok — s mindenkire és mindenre, a fehér házakra, a zöld gyepre és barna szántásra körösköNll a hallgató emberek színes tömegére ráömlik a gyönyörű, enyhe napfény, a termékeny, csodálatos tavafíi verőfény. Lucskosan, komoran kezdődött a délelőtt, de déitájban szép tayasszira vált az idő: mintha a korszakok találkoznának szimbóluma lett volna ez a nap, — szimbóluma annak, hogy a régi Magyarország sötét temetőjéből mint kel uj életre az uj, boldol Magyarország. Gyerekek álldogálnak a gyepen, a tömeg szélén. Egy pesti ur megszólítja az egyiket: Hát aztán tudod-e, hogy ki beszél mostan? Hogyne tudnám, mikor a mi fajunkból való. Károlyi Mihály . . . " ■ *■' ■■■ - '■ " - ■ '*■ in és. ■■■ ■ tm MAI GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek ffanhotÁ miviHoniiit I egy asztalnál sem szabad hiányoznia. Äctpilcüü UlillUttllUtl I
