Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-29 / 26. szám
X. évfolyam. Nagykároly, 1918. junius 29. 26-ik szán. Északkeleti ujsao NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. EiMntcsi árak: ■gésa érre .............................. Fi iévre ........................................ Ha syedérre ................................. Taniióluftk, egén évre.................... >/üj világ Irta: Botlínger Pál. 12 korona- • « . ? ■ ■ Még dübörögnek az ágyuk, még nem ült el a harcok irtózatos fúriája, még nyög az emberiség a szenvedések ólomsulya alatt, még piros vér öntözi a harctér száraz földjeit s az egész világot egy khaotikus tömeggé egyesíti az a nagy, mindenkit átfogó érzés: a fájdalom, — de a köny- vér- és fájdalom- tengeren keresztül is megláthatjuk, hogy egy uj világnak kell kialakulni, ha majd a tűzhányó krátere az utolsó lávatömböt is kidobja magából. A tűz- és véreső pusztításának nyomán a természet uj életet fakaszt, mert ősi erői nem nyugodhatnak, minthogy nem vesztek ki. Az őszi haldoklás és téli álom után friss, üde, élethozó tavasznak kell kifejlődni, mely a leveleit lehullatott fán is rügyet, virágot tudjon fakasztani s azt a gyümölcshozásra tudja alkalmassá tenni. — Azok az erők, mik eddig az öldöklés irtózatos változatainak produkálásában emésztődtek meg, egy uj világ ki- alakitására fognak fordittatni. Mindenki érzi, hogy ez az uj világ a réginek romjain épülvén fel — ebből csak azt tartFasaarkewMS: ©R. VETZÁK EDE. MSSfBLHIIK HIHSEI SZOMBATOS. Szerkeutóeég és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA M. SZÁM. («KŐLCSEY-NYOMOA“ R.-T. NAQY*AR»LT.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ------3 Nv ilttér sera 1 K 20 fillér. hatja meg magának, ami benne igaz, szép és jó volt. Ezekhez aztán uj elvek, életképes törekvések és a régi rendet megújító eszmék csatlakoznak. — Sajnos azonban ez csak elvben van igy, mert a gyakorlatban azt látjuk, hogy az uj világ — amint előre veti fényét — a régi jó elvek mellett a régi bűnöket is percipiálja, sőt ördögi mesterséggel azokat még újakkal is tetézi. Ha figyelmes és vizsgálódó szemmel néztük ennek a háborús négy évnek erkölcsi és társadalmi életét, abün- lajstromoknak olyan óriási változata tárul szemlélődő — se szemlélődés okozta fájdalmas — szivünk elé, amely minden képzeletet meghalad. Ördögi rafinériával, pokoli szenvedéllyel s epi- kureusi gyönyörrel habzsolja mindenki a bűnt, mefisztói ujjongással nézi a más pusztulását s kaján élvezettel a maga emelkedését. A bűn mintegy életszükségletté vált, vagy ha nem, hát mesterséggé, kenyérkeresetté, üzletté, iparsággá. Mig egyesek tantalusi kínokat állanak ki nyomorult életük fentartása és megvédéséért, addig mások nyugodt egykedvűséggel „szakítják le minden órának gyümölcsét." Mig sokan rongyosan, éhesen, kenyér-, krumpli-, cukor-, dohány-, ruha-, cipő-,- stbbi. jegyeikkel az üres boltok rendőri felügyelet alatt álló boltajtai előtt ácsorognak s gyakran üresen távoznak, addig egyesek dévaj jókedvvel, drága ruhákban pöffeszkednek a színházak székein s jólteritett asztalokhoz várják vendégül hasonszőrű rokonaikat. Mig a föld népe csaknem állathoz hasonlóan túrja a földet s termeszti a tőle elrekvirált drága eledelt, addig a háborús konjunktu a szerencsés tizezrei selyembe - bársonybaöltözötten renyhe semmittevés módjára olvassa a megrendelésre irt limonádéregényeket. Mig a hivatalnokok kopott ruhájukban az Íróasztal mellett görnyedve aggódnak az önmaguk és családjuk száraz hadikenyeréért, addig a hadimilliomosok gondtalan jótétben dolgoznak a háború továbbfolytatásán. — És igy lehetne még menni tovább-tovább, a háború szerencsétleneit és szerencséseit még több változatban lehetne egymással szembeállítani, — de hisz annyit hallottunk már ezekről . . . Vájjon az uj világban is igy lesz? Vájjon abban is lesznek dologtalan tízezrek s sisiphusi munkát végző miiJiók? Ha igen, akkor hiába omlott a vér, hiába szentelte meg a haza áldott földAsszony! elhatározás. Irta: Lenz Ferenc. Feleségem tehát uj ruhát akar csináltatni. Semmibe sem fog kerülni és azért lesz olyan olcoó, mert a szövet már megvan. Ez különben mindig igy van. Ha nincs meg a szövet, akkor a csináltatás, a kellékek, meg a fazón drága — és a szövet csekélység. Ha megvan a szövet, akkor a csináltatás stb. igazán csekélység, hiszen a legdrágább, a szövet már megvan. Feleségemnek van valami piros foulard]? évekkel ezelőtt vette, de nem kellett semm^fe mert piros neki sohasem állt jól és mos\ senJ áll jól és ezután sem fog jól állani. É>e megvette, mert piros színe olyan szép é'á maga sa szövet olyan olcsó volt. Megvette. „em hogy használja, hanem, csakhogy Iegv e'n hogy egy_ szer esetleg elajándékozza. J * ’ Persze, nem ajándékoz za e) okos asz- szony ilyesmit el nem aÍ^.ndékoz, mert nem tudhatja, vajjott nem h*'iználhatja-e még. Persze n«m használhatja, de el sem ajándékozza. Inkáb 0 feküdjék, mig a szekrények tömve vaw,ak Akkor majd uj szekrényeket vesz és ezek a régi lakásban már el nem férnek, — akkor hát nagyobb lakás kell. Hogyan jött feleségem arra a gondolatra, hogy/ kétéves, piros,, foulárdját értékesíteni keV.ene, nem tudom. Ö nem mondta, én nem kérdeztem. A világon csak boldog házasságok volnának, ha a férjek sohasem kérdeznének semmit. A piros foulard-ral tehát valami lesz. De piros neki sohasem állt jól és most sem áll jól és ezután som fog jól Allani! Nem márad tehát más hátra, mint elfogadni rA szabó tanácsát és a piros foulard-t átfestett. Vagy szürkére, vagy feketére. És feleségem elhatározta, |;,ogy a szövetet szürkére festeti... nem .. feketére .. . vagy mégis szürkére .. . vagy **l*n inkább mégis feketére, hiszen anny{ szürke kosztümje volt, :je feketét szívesen visel és a szürke jobban is áll, sokkal derültebb, barátságosabb ... igaz, hogy a fekete előkelőbb, nagyobb társaságokban inkább érvényesül. 'Már például színházba inkább szürkében menne, amikor a nagy, szürke, strucctollas kalap már amúgy is megvan ... de viszont a feketéhez megvolna a fekete kalap . . . sőt . . . a feketéhez a szürke kalap is szép volna, ha vesszük, még szebb is, igy ugyanis kissé egyhangú az egész ... — de vájjon nem volna a jó a szürkéhez a rózsás kalap, azzal a diszkrét orgonadisszel és a rózsaszínű szalagokkal . . ? I’ehát: szürke vagy fekete lesz a piros foulard. Jaj ... jaj .. . nem könnyű dolog ez! Feleségem törte a fejét. Ha mi, férfiak a fejünket törjük beleülünk egy kényelmes székbe, rágyújtunk egy jobb cigarettára és gondolkodunk addig, amig valamire való megoldást találunk. Az asszony reggeltől estig „elhatározza« magát. A férfi tanakodik,, magában, hogy \égre valamerre határozzon, az asszony nem is akar eredményre jutni, ezért tehát elmegy tanácsért barátnőihez. Mindegyikhez ezzel állít be: „Hm .. . izé . . . gondoltam igy jó lesz. Nem gondolom igy jó lesz. Nem gondolod te is, szivem, hogy igy legjobban teszek?“ Magában persze csendesen ellentmondásra vár, mert hiszen, ha ml ■ "" a barátnői is úgy találnák jónak, ahogyan ő, akkor igazán minek is kikérni tanácsukat? Amit maga is tud az ember, minek azt másoktól kérdezni.? És igy végleges döntés történt. A szövet sem szürkére, sem feketére nem lesz festetve, hanem lilára. Lila mégis csak gyönyörül Hejhl — azon az estén, amelyen végleg a lila győzött, két valóban boldog ember volt a világon: a feleségem és én: Ugyanakkor éjjel legmélyebb álmomban valaki gyöngéden rázza a vállamat. — Api! . .. Alszol ? . . . Felébredek. Úristen! Mi történt? feleségem sohasem ébreszt fel éjjel 1 Beteg ? ? Halálraijedten kérdezem! — De édesem, mi baj? Beszélj! Tálán orvost hivassak ? .. . ? — Te api — suttog a feleségem — ne haragudj, hogy felébresztettelek, de nem tudok elaludni, amig meg nem kérdeztelek. Nem gondolod te is, hogy szürke mégis jobb volna? , , , , — Ne-em, szivecském — felelek —* nem, te álmatlan éjszakáim angyalkája — lila mellett döntöttünk s amellett maradunk. Másnap — bár soha fel nem ébredtem volna — meg kellett tudnom, hogy lilára nem megy. A piros foulard nem veszi be a lilát esetleg szép barnára lehetne átfastetni. . . mit szólsz hozzá api... ? — Hach! — üvöltöttem én, mint Hamlet — barna, vagy nem barna?! No ezen- megint gondolkodni kell... És titokban sürgönyöztem Ödön sógoromnak : Hívjatok rögtön, keresztelőre, vagy temetésre, vagy akárhová1 — így barna 1 Éppen fel akartam adni a sürgönyt,
