Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-29 / 26. szám

2-ik ®ldal. Északkeleti újság Nagykároly és ermellék 26-ik szám jét, hiába védelmezte azt a rögöt „me­lyen kívül nincs számunkra hely,“ mert ha a külellenség rabló szándékai elől meg is tudtuk védeni földünket, nem fogjuk azt megvédhetni belső ellensége­ink elől. Olyan jelek mutatkoznak, mintha a háború bűnös machinációi az újvilág­ban is rendszerré akarnána válni; a háború hiénái úgy rendezkednek be, mintha bűnös vágyuk eldorádója háború után is zavartalanul fennállhatna; az er­kölcsi érzék helyét mindenkiben erkölcs­telenség akarná elfoglalni. Mintha a cédaságot, erőszakot, csalást, lo­pást, káromlást stbit a társadalmi erkölcstan az erények sorában emelné. Pedig „minden ország támasza talpköve a tiszta -erkölcs mely ha elvész, Róma ledől, rabigába görnyed.“ De „az nem lehet hogy annyi szív hiába onta vért, s keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért.“ „Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez száz­ezrek ajakán.“ S ennek a jobb kornak a képe, a fönt vázolt jelenségeket figyel­men kívül hagyva — úgy áll előttünk mint egy kaleidoszkóp, melyben szépsé­ges dolgokat lát az ember. Sajnos azon­ban ez is csak látszat, csak a fantázia szüleménye, mely csak akkor inkarnálód- hatik, ha mindenki tudni és tenni fogja kötelességét. Mindenekelőtt, ha az egyé­nek erkölcsi felfogásában nem az „én“ fogdomináns szerepet vinni, hanem a legnemesebb emberszeretet; ha nem az önzés, hanem az igazságszeretet lesz a szivekbe beírva s ha" a munkát nem mint egyéni érdeket, hanem mint társa­dalmi és emberi szükségletet fogjuk tekin­teni. Ha nem csak megértjük, hogy a maga helyén mindenkinek józanul és becsülettel k.'li munkálkodni, hanem valóban igy munkálkodunk is és főleg ha gondolat- érzés- és tettvilágunkból nem feledjük azt, aki nélkül sem hit­beli, sem észbeli, sem erkölcsi, sem tár­sadalmi rend el nem képzelhető — Istent! Az emberi természetbe irt romlatlan erkölcsi érzést a háborús konjunktúra, az emberi rosszakarat, a sok szenvedés, nélkülözés —v szóval a háború bajai — elhomályosították a lelkekben s ez szülte azt a sok bűnt, melyért vezeklésiil nem elégségesek a háború szenvedései, mert azok legtöbbször ártatlanokat sújtottak. Akkor hát szabjon ki-ki önmagára pe- nitenciát s tegye azt az erős fogadást, hogy a háború bűneit most nyomban becsületes, férfias, önérzetes akarattal ki­irtja leikéből, sőt a másokét is megaka­dályozza s háború után hazafias, tiszta lélekel dolgozik az uj világban a társa­dalom s ebben az önmaga jólétén. Fiat! Fiat! 2 bntorozofi szobát felszerelt konyhával keresek, esetleg külvárosban is Pintér íőkaánagy, Mi. ügyeleti tiszt. cekig tartó ovációval fogadta a nemeslelkü Főpásztor aranyos szivének megnyilvánulását, melyért Récsei Ede kegyesrendi házfőnök mondott hálatelt szívvel köszönetét. Majd Récsei Ede hosszab tanulmányá­ban végigvonultatta előttünk szines-fordulatos előadásában a zárda és leányiskola 25 éves történetét. Megható jelenet volt a jelenlegi fő­nöknőnk : Nagy Mária Franciskának ünnepel- tetése, aki 50 évvel ezelőtt lépett be az Irgal- mas-növérek rendjébe és húsz éve áll a nagy­károlyi zárda élén és vezeti azt példátadó sze­retettel, türelemmel. Magunk részéről is kíván­juk, hogy a jóságos Főnöknő még sok-sok esztendőn át. kormányozza fiatslos lelkesedés­sel zárdánkat 1 Majd a kir. tanfelügyelő üdvözlő sorainak felolvasása után Rónay István mint kérületi tan- felügyelő üdvözölte az ünneplő intézménye­ket és eddigi 300 K-ás alapítványát 500 K-ra emelte fel. Az egyháztanács nevében dr. Vetzák Ec(e meleg elismeréssel ecsetelte a jó nővérek na­gyon jelentős munkáját és kifejezte az egyház­tanács soha el nem múló háláját, Csernus József tanító a fiúiskola tanitói-kara megbízá­sából köszöntötte a zárdát. Récsei iskolaigazgató-házfőnök bejelen­tette, hogy a hitközség 1000 K-ás alapítványt tett a jubileum alkalmából; Vetzák Ede a hit­község világi elnöke pedig 5000 K-ás, Kleiner Dezső gyógyszerész és Vidákovich Dániel meg 1000 K-ás alapítványokat tettek. A bejelentést nagy örömmel és hálával vette a diszgyülés. özv. Károlyi Istvánné grófnő üdvözlő sorai után Péchy László tanácsos az iskolaszék világi elnöke, a volt tanítványok nevében pedig Serly Vilma üdvözölte a FÖnöknőt és a k. Nővéreket. mikor feleségem örömrepesve nyújt át egy levelet. Egy barátnője Írja, hogy barátnőjé­nek van egy barátnője, aki egyszer valami szövetét „borsózöldre“ festette. Hogy a fouianj beveszi-e a borsózöldet, az minden­esetig kérdéses, de a vegyi festő mond­hatja. A vegyifestő meg is mondta, hogy nem veszi bs. Maradtunk tehát amellett, hogy lila . . . Izé . . . szürke .. . fekete . . . barna . . . szürke . . . fekete . . . lila . . . Még az nap elutaztam. Három nap múlva mégis hazamerészked­tem és feleségem ismét örömrepesve jött elém : a ruha munkában van . . . meg akart vela lepni. Valóban meglepett vele. A foulardból gyönyörű világoskék kelme lett és Sherlock Holmes sem sejtette volna, hogy valamikor piros volt. És csodálatos, hogy a festés vegyi el­járása. alatt nemcsak a szövet színe, hanem maga szövet is átváltozott: azelőtt foulard volt — és most (hogy-hogy nem) crépe de Chine lett belőle. Én persze belátok az egész manipulá­cióba. Mig távol voltam — suttyomban vette feleségem a crépe de Chine-t — igy áldván meg a kényes és nehéz kérdést. Jól látom az egészet, de hallgatok. Örülök, hogy a foulard egyelőre ismét, nyugszik a szekrény lágy ölén. Bár soha elő sem kerülne! Minek is. Minek piros a feleségemnek mikor soha- semállt jól és most sem áll jól és ezután sem fog jól állani, soha! . . . Soha I A gárda jubileuma. Fényes és marandó hatású ünnépségnek volt városunk színhelye e hónap 23-án. Ekkor tartotta ugyanis a helybeli, Paulai szt, • Vincé­ről nevezett Irgalmas-nővérek vezetése alatt álló leányiskola a zárdával egyetemben fenn­állásának negyedszázados jubileumát. Az ün­nepség ünnepi szt. misével kezdődött, amelyet Szabó István szatmári prélátus-kanonok rpon- tifikált nagy segédlettel. A püspöksüveges nagymisén a villanyfényárban úszó templom­ban Hámon Róbert pápai kamarás, püspöki irodaigazgató vezetésével a környékbeli papság és a helybeli kegyesrendi ház tagjai segédkez­tek. A kóruson pedig a leánynövendékek Seyler Károly G dur miséjét énekelték. 11 órákkor a leányiskola nagytermében díszes közönség jelenlétében, — amelynek élén ott láttuk Debreczeni István kir. tanácsos, polgármesterünket, az egyháztanacs tagjait és a testvér-tanintézetek képviselőit — diszgyülés volt, amelyet Szabó prelátus a Püspök Ur Óméltóságának nevében magasszárnyalásu be­széddel nyitott meg. Vázolta a leánynevelés rendkívüli fontosságát üdvözölte a jubileumot ünneplő zárdát és leányiskolát. Egyben beje­lentette, hogy a Püspök Ur uj zárda épitési céljaira e jelen jubiletm alkalmából 10,000 K-át helyezett el a szatmári káptalan kezébe és azt is,'?hogy ezen alapítványt csak kezdő segítésnek kívánja tekinteni. A közönség per­Einöklő prelátus-kanonok szavai zárták be a felejthetetlen diszgyülést. A leányiskola fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából 23-án, 24-én a Városi Színházban ünnepély volt. Legtalá­lóbban romantikus estélynek lehetne nevezni a fényesen si.Került estéket. A dicséret magasztaló hangján kell Írnunk az estét rendező Irgalmas Nővérek fáradhatat­lan munkájáról, kiknek lelkesedése magával ragadtariaz iskola apró növendékeinek soka­ságát. Őket illeti a pálma a babér. A szinpompás angyal tábor festői serege az egyes felvonásokban előforduló énekes tánc és játékok, a gyönyörű rendezés, erős fegyel­mezés, mind a Kedves Nővérek művészi ízlé­sét ötletességét, ügyességét dicséri. Récsei Ede kegyesrendi házfőnök prologja nyitotta meg, melyet Patay Vilma tolmácsolt. A négy barátnő — énekes táncos jelenet Christoph, Irén, Cservenyák Bébi, Schifbeck Rózsi és Vetzák Elzus előadásában kedves száma volt az estélynek.# Luczai Margit, Neményi Lili, Papp Lea és Huszthy Erzsi, — mint zenei kvartett — derűs hangulatba ringatták tréfás énekükkel a közönséget. Az estély fénypontja Kiss Menyhért: Censtochoi legendája volt. A természetes báj bőségében szavalta el közvetlenül, meghatóan Lovas Jánosné öcsi Horváth Margit a melo­drámát. Előadásában az átértés, tudás sugár­zott ki. Radlik : A menyország kapujánál. — Hegyen: Szent János-éj mese játékának főbb szereplői közül különösen kitűnt Luczai Margit, mint tündér királynő, Kirilla Terus (szt. Péter, erdész) Fábián Erzsi (irdész felesége) értel­mesen mondták el átgondolt szerepeiket. Patay Vilike, Huszthy Böske, Gorzó

Next

/
Thumbnails
Contents