Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-19 / 3. szám

X. évfolyam. Nagykároly, 1918. január ^9. 3-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .............................. 12 korona­Felévre ........................................- 6 .. Negyedévre .............................. 3 „ Tanítóknak egér z évre .. 10 „ ... Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK SI3BB3 SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA ÍYKÁR3LY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)- — — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — vilt r sora 1 K 2 1 iliér. Szerencsésnek nem mondható az a javaslat, mely a városi szabályrendelet 5. §-ának módo­sítására vonatkozólag a mai közgyűlés elé került. A megüresedett tiszti ügyészi állás újjászervezésére vonatkozik a módosítás. A javaslat első módosi ása az, hogy a tiszti ügyészi állást a Vili. fizetési fokozat helyett a IX. fizetési osztályba helyezi. Azzal, hogy vajon időszerű és helyes dolog-e, foglalkozni egyáltalán nem kí­vánunk, csak arra óhajiunk rámutatni, hogy a javaslat egyéb része ellenkezik azzal a szelemmel, amely a tiszti ügyészt a közigazgatás szervezetébe beállította, ellenkezik azzal a hivatással, amelyet a tiszti ügyésznek a közgyűlés bizalmából és a törvény rendeletéből betölteni kell. A törvény szerint a tiszti ügyész jogi tanácsadója a varosnak, minden hozzá­utalt ügyben. Képviselője minden peres ügyben a városnak, képviselője az árva és alapítványi pénztárnak. Őre az árva­pénztár és alapítványi pénzek biztosított elhelyezésének. Mindezekből kifolyólag a törvény értelmében a városi közigaz­gatás minden vonalán ellenőrzést gya­korol a tekintetben, hogy a törvények, szabályrendeletek rendelkezései pontosan betartassanak. A tiszti ügyészt hivatalból felebbezési jog iileíi meg, minden tör­vénytelen rendelkezés törvénybe, vagy miniszteri rendeletbe ütköző határozat ellen. Jogi vélemény adásnál kizárólag lelkiismeretére köteles hallgatni. Ilyen fontos ügykörrel felruházott egyénnek fel keli ruházva lenni a füg- get.enség minden átributrumával, hogy kötelességét lelkiismeretesen a törvé­nyeknek megfelelően gyakorolhassa. A régi szabályrendelet e tekintetben teljesen rnegnyuktató voll, megadta a módot és lehetőséget arra, hogy a tiszti ügyész törvényben —e.ő.rt kötelességeit teljesíthesse a nélkül, hogy vele szemben represszáliákkal élni iehetett volna. Nem igy a jelenlegi módosítás. A 9 § szerint a tiszti ügyész mindazon ügyeknek a feldolgozásával, előadásával is megbízható, ame.y ügyekben a jogi szempont a tütnyomo. A városi ügyek legnagyobb részénél a jogi szempont a -túlnyomó, az árv iszéki ügyeknél különösen áll ez igy, ha a tervezett mó­dosítás keresztül megy, árvaszéki ügyek­ben sem keli más referens. A tiszti ügyész tehát két-három referens munká­jával is megbízható. 24-órára annyi tiszti ügyészséghez nem tartozó, sőt avval össze nem férő ügy referálásával is meg­bízható, amennyit 56 óra alatt sem le­het képes feldolgozni. Ha a tiszti ügyész előadó is lesz, hogyan fogja gyakorolni a törvényben biztosított ellenőrzési és felebbviteli jogát? Ha a törvényszerűit a tiszti ügyészség munkakörébe tartozó ügyeket a leglelkiismeretesebben és legpontosab­ban elvégzi is, fegyelmi alá vonható, mert esetleg fizikailag nem lesz képes elvégezni más tisztviselő munkaköréhez tartozó, a tiszti ügyészi állással össze nem férő, de a mostani módosítással hozzá utalható ügyeket. Ilyen eshetőség­nek a városi polgárság és képviselő­testület érdekében a tiszti ügyészt ki­tenni nem szabad. A tiszti ügyész el­végzi lelkiismeretesen a törvény szerinti kötelességét, ne legyen esetleg zaklat­ható azért, mert a törvényhez a polgár­ság jogai védelmében ragaszkodik. A tiszti ügyészi áiiás függetlenségét biz­tosítani kell, mert azon bilincsek, ame­lyeket a városi képviselő testület a városi polgárság és árvák jogos érdekei h.vatásos képviselője a tiszti ügyész kezeire kovácsolnak, könnyen válhatnak azon éadekek bilincseivé, amelyek védel­Sokan vagyunk . . . Sokan vagyunk, kik szenvedünk S régóta már temetkezünk. Ajkunkon nóta sem fakad És minden emlék elszakad . . . Ma újra eltemettem egyet. A szeretőm, a legszebbet. Pedig mikor csillag lehűl Lgy érzem nékem alkonyul . . . M-y. A modern Ádám (Történik a XX. században). Irta: Margitay Imre. (A bálterem melletti kis szoba. Pálmák­kal és különféle díszes és délt soha nem látott délszaki növényekkel díszítve. Éjjel 11 óra. Benn a szobában két szív dobog, de olyannyira dobog, hogy a lágyan behallatszó zene aktusait elnyomja. Majd pedig két száj össseforrása következtében hangos ezuppanás, mit modern nyelven csóknak nevezünk. Egy férfi és egy nő. Az ajtó hirtelen feltárul és egy idősebb férfi jelenik meg a küszöbön, ki a jelenet hatása alatt kővé mered. Távolról szfé­rák zenéje hangzik). Az apa: (orhangon) Urrrrrram 1 A gavallér: (negédesen) Uhram ! A leány: (úgy tesz, mintha elájulna). Az apa: (ellentmondás nem tűrő bariton hangon) Urrram, Ön megcsókolta a leányomat. A gavalér: (flegmával) Naccerü 1 Én . . . már mint én? hol? itt . . . ezen a helyen? Ebben a pálmákkal dis/.itett paradicsomban? Az apa (a paradicsom szóra nyelvével csettint). A gavallér (lázzal folytatva). Itt ezen a szent helyen ? ebben a/, édes . . . ebben a fenséges pillanatban ? Az apa (szigorúan). Ne érzelegjünk kedves uracskám, azt hiszem Ön tudni fogja kötelességét. A gavallér: Oh igen! Hogyne ... De mennyire! (meghatva) bocsánatot kérek . . . Az apa (oly mozdulatot tett, mintha revol­verért nyúlna). Soha ! Innen Ön élve addig nem fog távozni, mig leányom kezét itt azonnal meg nem kéri! . . . kéri, vagy nem kéri ? A gavallér: Kérem .. . kérem én nagyon szívesen. Az apa : (ellágyulva) Elég uram ! Ön ne­mes lélek I (kezet nyújt neki) Ixenbaum I A gavallér (meghajlik) Sajószügszent- mártöni! Az apa: (összeráncolja szemöldökét) De genere . . . ? A gavallér: Schlésinger uram, mégpedig a bécsi Schlésingerek közül I Az apa : (meghatóban keblére öleleli). A gavallér: Nos, igen, én nagyon szíve­sen belemennék a házasságba, de mivel jelen­leg beszámíthatatlan vagyok . . . Az apa: Beszámíthatatlan ? Hogy érti ezt? (lányára pislant). A gavallér: A dolog kérem nagyon egy­szerű! Mert tudni illik a csábrágvarbóki taka­rékpénztárnál, mint könyvelő működöm! A mai zárlat után megállapittatott, hogy három darab ezer koronás eltűnt. Eltűnt uram, hang­talanul és nyomtalanul I Grószmann ur átkozó- dott és kijelentette, hogy egy általános motó- zásnak vessük alámagunkat. Én önérzetesen tiltakoztam, de hiába, Glück ur foganatosította és csodák csodája ... a három darab ezer koronást én nálam találták meg . . . Erre a felügyelő bizottság egyik tagja : Dr. Hertzmann orvos ur hozzám lépett, megvizsgált, háromszor pofon vágott, félig kiszúrta a szemeimet, két helyütt beütötte a fejemet, kipeczkelte a számat,, benézett a torkomba, 4 ujjamat kificzamitott, hatszor gyomorszájon rúgott és végül kijelen­tette, hogy beszámíthatatlan vagyok. En undor­ral távoztam és egy fél óra múlva következő tartalmú levelei kaptam : „Mivel beszámíthatat­lan egyént nem tarthatunk, a további szolgálat alól ezennel felmentjük! Schvartz sk.“ Képzel­jed most kedves uram az én helyzetemet I (bőg). Az apa: (lágyan) No ... no ... no .. . nem tesz semmit I Ért valamihez ? Vagy van valami más foglalkozása? A gavavallér: Oh igen! Szabadgondol­kozó vagyok I Az apa : Mindig tiszteltem a szabadgondol­kozókat, de az nem kenyér! A gavallér: Elaggott nők támasza vagyok! Az apa: Helyes! Ez már hoz valamit a konyhára I A többit bízza rám. ... no . .no hiszen ért engem ugye? A gavallér: De mennyire . . . kedves izé . . . csak . . . csak? Az apa : (szigorúan) .Még mindég csak ? . . . mi . . . csak: A gavallér: (a kezével gerslit mutat). Az apa : (megértőén) Lesz! Ötezer! A gavallér: Tízezer! Az apa: Ne licitáljunk! Van Önnek adósága: A gavallér: Igen a kültelki nyuzdánál tízezer korona I Az apa (ir) Én Izenbam Dávid, ezennel

Next

/
Thumbnails
Contents