Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-19 / 3. szám

2-ik oldal. északkeleti újság Nagykároly es érmellék 3-ik zzám. mére a tiszti ügyész tulajdonképen hivatva van. A tiszti ügyész csak akkor szállhat szembe a város érdekeivel, ha a város és polgárság jogai védelmében sikeresen és férfiasán minden ellenkező törekvéssel szemben, ha megbízói nem kötik gúzsba a kezét. Gondolatok a gondokrol. A vasárnapi képviselőtestületi közgyűlés tárgysorozatából végtelen örömmel állapítjuk meg, hogy a cipőüzem felállítását célzó esz­ménk a hivatalos városnál is viszhangra talált s reméljük, hogy a képviselőtestület igen tisztelt tagjai nem fognak szavukkal gátat emelni e magasztos eszme megvalósitása elé. Szinte tűrhetetlen dolog már, hogy 160—180 koronát követelnek egy gyermekcipő elkészítéséért! Nem vagyunk mi Dáriusok s sajnos hadi, vagy másképen expressmilliomos is kevés van közöttünk, a kiáltozok többnyire szegény beamterek vagyunk, kik nem százasokat és ezreseket, de megkopott filléreket sem rak­hatunk élére. Ilyen viszonyok mellett, az élelmi és ruházati cikkek elrémitö drágulása csak a ki­apadhatatlan adóságba sodor bennünket. Ezt bírni soká nem leltet. Magunknak kell segíteni önmagunkon. Ezért üdvözöljük a cipőüzem felállítását célzó javaslatot. Ezért elmélkedünk és ezért tervezgetünk a mi fájdalmas gondjainkról. Ne vegye tőlünk ezt senki rossz néven, mert hiszen az igen tisztelt olvasó előtt is ismeretes az a régi, de igaz közmondás, hogy „ember, segíts magadon, akkor az Isten is megsegít“ ! De egy hírlapírónak a magángondjain felül (pedig, de sok van kérem) más gondjai is vannak. Ezek a gondok pedig a közre irá­nyulnak. Olyan tervezgetések, melyek mind­nyájunk javát szolgálnák és a közérdekek nagy hasznára volnának. Ma éjjel különös álmunk volt. Azt álmod­tuk, hogy a város egy ecetgyarat emeli és ebből busás jövedelemre telt szert. E különös a Sajtószögszentmáitoni ur tízezer korona tar­tozásáért készt izető kezességei vállalok“ )áiayja) Nos. meg van ön elégedve? (derülten) Rend- ban vagyunk!I A gavallér: Oh igen, tökéletesen, csak azt nem érteni, a t nem tudom felfogni, azt nem tudom magamnax megmag arazni hogy mindezekhez mit fog szólni ... a ... Az apa : (sakálszerüen) Kies ,du ! A gavallér: Az en felesegem: szülelett Khon Reoeka asszony a H msfa-utc.iban. Az apa: (leveti emberi formáját) Hah bitang! Uh gazember! Buh gézengúz! csaló, csábitó. Rendőr, pandúr, zsandar, londiener, az egész rendőrség! A gavallér: De .. de ... de biztosítom kedves . . . kedves izé, hogy ez a házasság nem szerelemből történt! Az apa : Mit szerelem, ide szerelem . . . oda szerelem . . . fütyülök a szerelemre . . . csak vitte volna az én hajadon lányomat, az én elaggott nyakamról. A gavallért Kérem és nagyon szíve­sen . .. .csak .... Az apa : Csakhogy én kirúgom innen .... (zupsz !) (A dics elborul, az apa és az ájult leány, együttes erővel kirúgják Sajószögszeutmártoni urat, a csábrágvarbóki takarékpénztár volt könyvelőjét, a vén becsületes bécsi Schlésinger unokáját, az Ixenbaum ur készfizető kezességé­vel együtt!) álmon elgondolkoztunk, mert nekünk a gon­dolkozás a kenyerünk. E gondolkozás során y következőkre jöttünk rá: A -mai nehéz viszonyok mellett is meg­kívánunk néha-néha egy kis savanyúságot. E célból végig járjuk a helybeli üzleteket, de savanyúság helyett csak savanyu arcokat kapunk, mely fájdalmasan zokogja, hogy „nincsen evet kérem“ ! Ha pedig van ecet, azt a zsebünk nem bírja ki, nem súlyánál, de drágaságánál fogva. Nagyon hasznos és üdvös dolognak tar­tanánk, ha a város egy ecetgyár felállítását elhatározná. Olyan üzlet ez, melyhez sem tőke, sem befektetés nem kell s mégis a legjövedel­mezőbb vállalkozás. Ha már kiengedte a város a kezéből a szeszüzem felállítását és az ezzel együtt járó óriási hasznot, legalább mással igyekezzék azt pótolni, Az ecetgyár felállítása erre igen kedvező alkalom, mert a savanyúság terén nagy keres­let kínálkozik, annak dacára, hogy az élet is nagyon savanyu. Tudtunkkal Nagykárolyban volt már valaha ecetgyár. Ezt a gyárat lehetne kisajátítani az üzem céljaira, mert a savanyúság megszerzé­sével eyy kicsit felvidulna a mi savanyu ábrázatunk. M—y. háborúban. Ezeket várjuk már régen, mert ezektől 1 emelünk legtöbbet e nemes cél érdekében. A szenvedő és árva gyermekek nincstelensége, árvasága és reménytelen sorsa, nem hatja meg már q sziveket? Nem hisszük, hogy ennyire megfásult volna az adakozók szive. Elhisszük, hogy sok mindenre ad­tunk már, de még ez egyszer semmi esetre sem szabad kivonni magunkat. Aki ad, annak az Ur Istentől is ada­tik, aki letörli az árvák könnyét, csilla­pítja szenvedését azt az égi jóság meg­fogja jutalmazni. Mikor kérő szavunkat ismételten felemeljük, szomorúak és vigasztalhatat­lanok vagyunk, mert az adakozók jó szivébe vetett hitünk egy kicsit inga­dozni kezd. Előfizetési felhivős. Az „Északkeleti Újság“ uj évfolya­mába lép. A mi szeretett olvasóink bizonyára hosszú működésűnk alatt meg­győződtek már arról, hogy minden alkalommal az igazságnak harcosai voltunk és szerény erőnktől telhetőén igyekeztünk a város fejlődését és hala­dását elősegíteni. E háborús, nyomasztó időszak alatt i nem akartuk lapunk előfizetési árát emelni, pedig hosszú hónapokon keresztül mi is éreztük és érezzük az anyag és munkaerő drágulásának elviselhetetlen- ségét. Az uj évfolyam kezdetén a már említett és elviselhetetlen drágaság miatt lapunk előfizetési árát kénytelenek vagyunk nagyon mérsékelten felemelni, hogy megkiizdhessünk a mindig emelkedő drágasággal. Lapunk előfizetési ára tehát az 1918. év január hó 1-töl kezdödöleg égess évre 12 korona, lelkészek, tanítók, egyházak és községek részére pedig 10 korona lesz. E csekély emelések nincsenek arány­ban a papír és munkaerő drágulásával s igy olvasóink kifogást emelni bizo­nyára nem fognak.' Kiváló tisztelettel Az „Északkeleti Újság“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. Megindítottuk a nagy gyűjtést a „Hadiárvaház“ felál­lítására, kis adományokkal. Konstatál­juk, hogy a közönség nem karolta fel ezt az eszmét olyan szeretettel, mint ahogy megérdemelné. Hát hol vannak a város gazdag emberei ? Hol vannak azok, kik százezreket kerestek ebben a Meghívás. 579—19 8 k. szám. Nagy­károly r t. város képviseiőtestiileti tagjait 1918 év január 20-án délelőtt 10 órakor a város­háza tanácstermében tartandó rendkívüli köz­gyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly. 1918 január 15-én. Debreceni István polgár- mester. 1. Polgármester bejelentése a képviselő- testületben beállott változásról. 2. -A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület és a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank ajánlata a város ré­szére felveendő 500000 koronás törlesztéses kölcsönre vouaíkozólag. 3: Polgármester javas­lata a városi szervezeti szabályrendelet 11, 112, 113 155 és 171 §-ainak módosítása iránt. 4. Polgármester javaslata hatósági cipőüzlet létesítése iránt. 5. Szatmár vármegye törvény- hatósági bizottsága által Nagy Sándor hadba- vonult városi dijnok ruházat beszerzési segélye tárgyában hozott 789 — 1917 bjkv. sz. alatt hozott határozat bemutatása. 6 Szatmár vár- meg)e törvényhatósági bizottsága által a városi nyugdíj szabályrendelet módosítása tárgyában 745—1917 bjkv. szám a. hozott h tározat bemutatása. 7, A főszámvevő jelentése arról, hogy Csepreghy Ferenc detektív a XI. fizetési osztály 3 fokozatában a 4 évi várakozási időt eltöitötte, 8. Az izr. Nőegylet kérelme a Nép­konyha segélyezése iránt. 9. A járványkórházi ápoló kérelme a Népkonyha segélyezése iránt. 9. A járványkórházi ápoló kérelme a napi ápolási dij emelése iránt. 10. A városi köz­kórházi igazgató kérelme a városi közkórházi alap- szabályzat oly értelmű módosítása iránt, hogy a háborús szolgálati évek a nyugdíjba két­szeresen számíttassanak be. 11. Tóth János korházfelügyelő kérelme a nyugdíjjogosultság­nak reá is kiterjesztése iránt. 12. Az 1917. november havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. Társasvacsora. Hétfő este Szatmáron Ozoray István rendőrfőkapitány Kezdeménye­zésére Szatmár város intelligens társadalmának szine-java politikai pártállásra való tekintet nélkül Jékey Sándor főispán tiszteletére a Pan­nónia éttermében társasvacsorára gyűlt össze, ahová — mint laptársunk a „Szatmári Újság“ hja — a főispán Sympathikus és szeretetre­méltó, mindeneken felüláhó egyénisége von­zotta egybe a barátságos vendégsereget. Nem politikai összejövetel volt az, hanem barátsá­gos összejövetel, melyben a megjelentek össze­olvadtak a főispán személye iránti tiszteletben és szeretetben és eszmecserét folytatt k a társadalmi, közéleti kérdésekről egymás között és a város vezetőségének tagjaival, akik szintén résztvettek a társvacsorán. Kitüntetés. Bucsek Kálmán tartalékos főhadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül Ö Felsége az arany katonai érdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szallagján. Iskolai hir. Fahiány miatt miniszteri ren­deletre úgy a polgári fiú iskola, mint leány­iskolában az előadások február hó 4-én kezdődnek.

Next

/
Thumbnails
Contents