Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-23 / 8. szám
X. évfolyam. Naiévkárolv, ’Mi8. febrnár 23. 8-ik szám. ÉSZAKKELETI UJSÁú NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Eiétiietési árak: Egész evre ........................................ 12 koronaFélévre ......................................................6 . Negyedévre ...................................... 3 „ Ta nítóknak egész évre .......................10 , Fő szerkesztő: DR. YETZÁK EDE. flESIELEIIK HUGI SMK1AT0I. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA iYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA* R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. .......... Nviltiér sora 1 K 20 fillér. Egy örvendetes bír. Na végre! A sok rcssz után egy örvendetes hírrel is szolgálhatunk. Á nyájas olvasó már bizonyára megunta fájdalmas kifakadásainkat végre-vaiahára egy kis jó hirre is vágyik, hogy úgy mondjam, szomjazik! Íme tehát. Orosz Károly városi képviselő ur, a városi adóhivatal tisztviselője, nagy előkészítés után, kíméletesen tudomására hozta a képviselőtestületnek, hogy a városi pótadó nemsokára 200 °/o-os lesz. Mire e sorok napvilágot látnak, ez a »nemsokára“ már bizonyára be is következett, lévén a pótadónak az a nemes tulajdonsága, hogy szerető ápolás és féltő gondozás nélküi is magasra nő, mint az őserdők senkitől sem ültetett óriási tölgyei. Ez a 200 °/'o-os pótadó nem talált váratlanul bennünket. A nagyság, az igaz, egy kicsit elrémiíett, de az első ijjedségen már tűi vagyunk és kezdünk megbéküini azzal a gondolattal, hogy rövid idő múlva talán még több pótadóról írhatunk. A nyájas olvasó is készítse elő magát, mert a közmondás is azt tartja, hogy jobb féini mint megijedni ! Most a lámpafény mellett ülve, szelíden elgondolkozunk s midőn szi- varkánk füstje szétoszlik a szobánkban, fájdalmasan felsóhajtunk, mert eszünkbe jut, hogy a városi szeszfőzde is igy ment füstbe, netn is olyan régen. Eszünkbe jut, hogy két nagykárolyi pénzintézet kapva kapott az alkalmon, hogy a szeszfőzdédt felállíthassa. Nem kellett a városnak, hát megcsinálták ők. És az eredmény? Busás haszon minden oldalon! Megállapíthatjuk, hogy a pótadó lényegesen csökkent volna a szeszfőzde felállításával. Így csak a két bank osztaléka emelkedik. Állításunk igazolásaképen megemlítjük, hogy Érkörtvélyes község, Peti sz- lek és Piskót községek bevonásával szintén felállította a szeszfőzdéi Az érkörtvéiyesi biró uram megfogja mondani, hogy miért és hogyan állik í fel és mily hasznot hoz a falunak. Tessék megkéreezni tőle! A városi mozi is eszünkbe jul itt a lámpafénynél. Keserű miiéit: ek ehhez is, mert a színház gaziL-sá.- os és hasznos értékesítése szintén 1 n mia volna a pótadót alaposan. Him mi !- tűk fel szavunkat, hiába rnu a o cg a helyes urat, mégsem történt ebb m az ügyben semmi és most, ha beszünik a katonai mozi, ismét átveszi a város színházában az uralmat azaz ember, kit a város nagy kegyesen évi 30—40000 korona haszonhoz juttat minden ellenszolgáltatás nélkül. A hatósági háborús áruraktár eszméje sem lett volna megvetendő, mert egyrészt a nélkülözéstől lettünk volna megmentve, másrészt pedig az áruért kiadott összeg egyik zsebünkből a másikba vándorolt volna, mivel a haszon a városi illetvén, természetes folyamánya az adóteher csökkenése, ami pedig tiszta haszon az adófizető polgároknak! Szat- mar városa fél milliót kereset az áruraktáron, pedig ott még megközelítőleg sem ilyen irtózatos nagy a pótadó. Magyarosan megmondva, a hajunk szála áll az égnek, ha a 200 °/0-os pótadóra gondolunk. Honnan és miből fogjuk ezt megfizetni? Ezt tessék megmondani kérem szépen. Tudomásul venni könnyű az ilyesmit, de nehéz elviselni. Nekünk nehezen kell küzdeni a mindennapi kenyérért és nem fizethetünk mindent adóba. Ebben a városban kellett születnünk és mint dr. Adler Adolf h. tiszti főügyész ur igen helyesen meg is jegyezte, itt is kell meghalnunk, nagyon k férfi. irta: Marjitay Imre. Dimitrij nagy hercegné e-sülctctt Anna PavlRvna, csendesen lépegetett le a perm szőnyeggel ieieritett, csillogó lépcsőn. A fekete ruhás szolgák főidig görnyedtek előtte s midőn s szálloda palijába ért, az aranyzsinóros portás udvariasan lekapta sipkáját. Parancsol valamit felség? Anna Pavlovna hideg tekintettel mérte végig a portást. Azon gondolkozott, hogy feleletre méltassa-e ezt a cifraruhá* és mégis szürke embert. Apró kezeivel lorgnettjét babrálva, vékony, affektált hangon szólalt meg. A hadnagy ur elhagyta-e már lakosztályát? A portás udvariasan meghajolt. Parancsára fenség, az imént távozott el Anna Pavlovna egy aranyat csúsztatott a portás markába és csendesen megfordult. Pár lépést tett a kijárat felé, majd hirtelen megfordult és ismét a portáshoz lépett. Az arca piros volt és vékony ajakát idegesen rágcsálta apró, egérfogaival. Egész közelhajolt a portáshoz és elfojtott, suttogó hangon kérdezte. A hadnagy ur egyedül távozott? A portás arcán egy alig észrevehető, gyenge mosoly suhant végig, de a másik pillanatban ismét komoly, hideg arccal tekintett a hercegnő szemébe. Teljesen egyedül fenség! Anna Pavlona megnyugodott. Csendesen leejtette lorgnettjét s nyugodt, csendes léptekkel méregette végig a csillogó előcsarnokot. Belevetette magát egy fotelbe és újságot olvasott. De a szemei előtt vibrálni kezdtek a betűk és a hírlapot idegesen az sszk’ra c . Az órájára tekintett. Féltizenegyei:,;..;.: Ebben a pillanatban felpattant az aii es egy barna fiatalember jelent m r, a . rda tisztek fényes uniformisában. Anna Pavloviénak felcsillant ; :• n . Goremkyn! A hadnagy egy pillanatig cső : ilko/ó szemeket vetett az asszonyra, majd tétekkel hozzá sietett. Bocsánat fenség, nem gondolt;. egy ilyen korán méltóztatik, azért bídorki íam Anna Pavlovna mosolygott. Megvan bocsajtva Goremkyn! Kérem nyújtsa a karját. Csendesen kimentek szálló kertjébe zőt- lanul haladtak a virágos, kaviccsal behintett utón. A sós, finom tengeri levegői mindketten kéjesen szívták maguk* 1 a. A csendet a hadnagy törte meg.. Szép idő van! De Anna Pavlovn.it az idő nem '• V Jte, mert lehajtott fejét hirtelen felem ve, e. t-n a hadnagy arcába nézett. Hol járt ma Goremkyn? A hadnagy elpirult. Erre a kérdésre nem volt elkészülve. Zavartan tekintett az asszony szemébe és dadogni kezdett. Az asszony idegesen félbeszakította. Ne mentegetődzék Goremkyn. ' indent tudok. A hadnagy nem válaszolt. Csendesen, meganással lehajtotta a fejét. Néhány percig isméi szótlanul haludtak, de már ideges, gyors lépésekkel s az asszony görcsösen megszorította a hadnagy karját. Szeret maga engem Goremkyn ? A hadnagy kiegyenesedett. Fenség, az életemet . . . Nem folytathatta tovább, mert az asszony i kezével leintette. Hagyjuk az életet Goremkyn, ezt a megszokott hangot már ezerszer halottam öntől. Azt szeretném tudni, hogy hajlandó-e lemondani Daisy».jj, vagy nem ? Nem! Az asszony megbotránkozva tekintett rá. Karjait idegesen kivonta és rekedt hangon válaszolt a hadnagynak. Akkor én még ma táviratozom a hercegnek, hogy önt hivjs vissza Moszkvába, mert... Zavarba jött. A hadnagy udvarias, mosoly- gó arccal kiakarta segíteni. Mert . . . Meit nem akarom, hogy Daisynek a hálójába jussék. Ennek a ledér, francia dámának, ki itt négy szobás lakást, inasokat és szobalányokat tart, de a hazájában dróton mászkál és a pénznek a szeretője. A hadnagynak kipirult az arca. Féktelen düh tombolt a belsejében. Indulatosan megragadta az asszony kezét. ön mondja ezt nekem Anna Pavlovna, ön, aki betáncoita magát a herceg szivébe, ön, aki miatt az egész udvar fellázadt a herceg ellen. Underdo™ ' pfujj Anna Paviovna .^borzékolt dühében. Goremkyn ! Őriib, ezért meglakol! De Goremkyn nem iijedt meg. Délceg alakja az indulattól remegett. Hát mit akarnak tőlem. Az életemet? Tessék! Katona vagyok! Avagy a rangomat? Tessék 1 ók adták, elvehetik. Visszaadok, mindent visszaadok, de a lelkemet azt nem
