Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-02 / 5. szám
X. évfolyam. Nagykároly./’.y 18. február 2. 5-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKAROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .............................. Fé lévre ...................................... Ne gyedévre .............................. Ta nítóknak egesz évre.................. 12 6 3 1 0 koronaFőszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. ÜIEGJIÍLENIK FUNDEN SZOMBATOK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. (•.KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) B r..... : Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — Vv ilt'ér sora 1 K 20 iilér. Néhány szó a főgimnáziumról. A legközelebbi városi közgyűlés tárgysorozatában szerepel a piarista rend kérelme a főgimnáziumi városi hozzájárulás összegének felemelése iránt, örvendünk, hogy ezzel kapcsolatban a főgimnáziumról is lesz szó a képviselő- testületben. Magával a kérelemmel e helyütt nem kívánunk foglalkozni. Megvagyunk győződve, hogy úgy a rend, mint a város képviselőtestületei közgyűlés a kölcsönös megértés, a közös érdekek gondos mérlegelése mellett megtalálják a helyes megoldási. Mi magával a főgimnáziummal kívánunk újból foglalkozni. A főgimnázium városunk egyetlen intézménye, amely a fejlődhetés minden kellékével meg van áldva. A rend, melyre a tanítás bízva van, hazafias és pedagógia szempontból elsőrangú. A város környékének jómódú lakossága fogékony a kulturális szükségletek iránt és szívesen tanitatja gyermekeiket. A főgimnázium népességének tehát évről-évre szaporodni kellene, mert Sirató nóta. Irta: JAcint. Valamikor levertem egy Fakadó virágot. Valamikor kiöltem egy Szűz, tava*zi álmot. Erős kézzel ütöttem a Kis virág tövére. A másikat, rávontam egy Sötét szemfedöre. De azóta az életem E nagy pusztaságon Mindhiába keresem a Kivert boldogságom ... Az a virág, az az álom Leiht« a sirba. — — Hej hiába keresgetem Sirathatom sirva . . .! Panaszotkodó ének. Irta : Léber János. Óh, miért is van tüz a szivemben! ? - Lángja süt, emészt, ég szüntelen ÓH iáiért is van kezembe’ hárfa . . ,' Dalsugárka fáradt lelkemen ? ■■ ■ írni kell, merf hajt, tüzel a lélek. Hófehérén ömlik száz '■dalom. Sorra sor jön bus, fáké betűkből S szív dobog a hófehér lapon. önti vére harmatát lövelve; Mindenik csepp szívsebből szakad. a városi tanulók számának természetes növekedése mellett a vidék lakosságából mind több növendék kerül főgimnáziumba. A város közegészségi viszonyai kedvezők, a vidéki gyermekek is megfelelő módon elhelyezhetők. Ennek dacára a főgimnázium népessége évtizedek óta nem szaporodik, a vidék tanulói nem Nagykárolyba jönnek tanulni, hanem elmennek Szab ra és Nagybáryára. A szatmári főgimnázium tüneményesen fejlődik, igen szép fejlődést mutat a kiváló nagykárolyi születésű igazgató vezetése alatt a nagybányai főgimnázium is, csak a nagykárolyi főgimnázium stagnál. . Veszet ebnes, aggályt keltőén stagnál. Amilyen hasznom egy városra ínin- denképen egy főgimnázium, ha teljesiti a hozzá fűzött várakozásokat, — épen olyan káros, ha nem teljesíti az általános tanügyi kötelezettsegeken kívül azokat a kötelességet, amelyek ipari, közgazdasági, idegen forgalmi és város fejlesztési szempontból re hárui. Évek óta hangoztatju e lapok hasábjain es dolgozunk rajta privát utón az illetékes tényezőknél, hogy csin ü mák végre valamit a városi főgimní um fejlesztése érdekében, hogy tudja teíjeÉs ni, mégis; mily kevésre tartják S megvetője hány, óh hány akad ! Könny ha hűli a szürke, puszta lapra — „Csúf, pecsétes“ ! — Nem tud írni sem“ És a barna foltban, csúf pecsétben Könnyre lelni nem tud senkisem. „Ez se jó ilt — az meg ott szokallan". Mindenik talál hibát azon Hej, pedig egy szív sajog sététeii; Szív nevet, sir — a fakó lapon Mégis irok, irok szüntelen, mert Szétrepedne tulfeszült szivem. Pergetem a véremet papírra Hófehéren, balgán, szüzhiven . . . i miniszter. Irta: Dr. Tóth Bálint. Már kint volt az utcán, az' autó .mintha idegesen várna az indulásra és még akkor is sok előkelő ur vette köröl és hol h >: ■ m, h«l meggyőző mozdulattal beszéltek horzá, A bucsuzás nehezen ment, mindegyik megismételte fontosabbnak hitt szavait, mintha jói. az emlékezetébe akarná vésni ennek a nagy szíJ* Ic “n -—--«k. amelynek legtöbb gondolata tel- jesült akaru^ Mindenkivel kezet szorított, már be, is, ült ár/fényes járműbe, mosolygott és intett a kezével, aztán a sotfőrnek megadta a jelzést az indulásra.-Az.autó lassan indult, későUb0gyórsabb iramban hagyta el a pártklub utcáját.•■.Ámint a gyors menet tartott és a hirtelen elsuhanó esti környezet fel-fel csillanó lámpáival eltompitotta siteni cs teljesítse is a főgimnázium, ez az elsőrangú városi intézmény a város fejlődése érdekében kötelességét. Teljesen hiába volt eddig minden törekvésünk. Ütött az óra, a 12-ik óra, amikor vizsgálnunk kell, hol is a baj, mi is a baj. A képviselőtestületnek, ame.y a városi intézmény fentartásához a vT ősi polgárság adófilléreiből az anyagi orr- közöket megszavazza, erkölcsi kö.élessége, hogy e kérdéssel foglal kor::-0:1 és a helyes diagnózis megállapít sa meih-tt gondoskodjék a megfelelő gyógyszerről arra nézve, hogy a városi főgimnáziumunk természetes fejlődése jövőre nézve biz- tosittassék. Hősök Emlékos Az Országos Hadigondozó Hivatal „Hősök Emlékoszlopa“ elnevezés alatt egy íjabb jótékonysági akcióval lépett a hazafias magvár közönség elé, amelynek jövedék a háborúban elesett hős katonák özvegyeinek és árváinak segélyalapját hivatva gyarapítani. A Hősök Emlékoszlopa a háborúban hősi halált halt hozátartozóink fényképeinek kegyeletes megőrzésére szolgáló, a világ háborúra vonatkozó igensikerült dísztárgy. mély gondolkozását, a kegyelmes ur bambán, élettelenül nézett maga elé. A friss levegő ami az arcába csapott, nem hozott enyhülést elevenséget fáradt idegeinek. Valami fehürö nehéz nyomást érzett a mellében, talán a szive érez vérhullamtorlódást. Fáradt. A hangulata alapjában keserű, semmi sem tudná most frissen nevető életkedvre csábítani. Maga sem tudta mi bántja. Szinte megdöbbent, mikor az autó hirtelen megállt, a száguldásnak vége yo.lt, le kellett szállnia. Lassan lépett le és mintegy vonszolja testét. Hirtelen arra gondolt, hogy beteg. De semmi testi fájdalmat nem érzett. Mikor már fen volt legkedvetebb szobájában, a szolgának intett, hogy a pompás csillárokat oltsa el. A szobát csak a piros selyemernyős lámpa világította meg. Művészi ízlésű volt ift minden a legapróbb tárgyig, de egységes összhang stilus hiányzott, mintha zavaros, kapkodó müvészlélek hordta volna össze a lágyvonalu bútordarabokat, a keleties és modern színes hímzéseket, gobelineket, a különféle régi és uj eredeti festményeket. Egyedül volt itt mindig. A tompított fény nem engedett éles körvonalakat látni. A legsötétebb : zugba húzódott. A magány és a csönd szent volt előtte. Gyakran megesett, hogy önmaga volt a Kérdés és a felelet, ilyenkor magával beszélt és szigorúan ítélt, acélozta a hires akaraterejét. Ma fájdalmas szomorú érzései voltak ée kutatta,' vizsgálta a leikét, hegy miért? Délelőtt a hivatalában járt. A nő. Az asz- szony, aki 20—22 éve szép, nagyon szép viruló leány volt. Szerette a virágot,-a haja aranyos szőke, a Szeme, mé y kék, a vére áttüzelt a finom bőrén, piroslott az ajka, magas karcsú alak és vidám, nagyon vidám . . . Mennyit
