Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-02 / 5. szám
2-ik oldal. 5-ik zzám. északkeleti újság Nagykároly es érmellék Felülmúlja az eddigi e célra - gyártott cikkeket! már az alakja is biztosítja kelendőségét, j Az emlékoszlop nemes keményfából (mahagon : bükk, palisander stb.) készül, a fényképek elhelyezésére egy könnyen kezelhető és díszes fémkeret szolgál, mely csiszolt üveggel van ellátva és talpazatára Kótász Sándor szobrászművész ecélra tervezett, igen sikerült, fembül! készült művészi hadiplaketjevan rászerelve, úgy hogy az emlékoszlop, mint szobadísz is1 elsőrangú művészi összbenyomást kelt. A nagy világháborúban elesett vitézeink emlékére szebb meghatóbb dísztárgyat, mely J minden otthonban helyet foglalhat, hol'kegyelettel őrzik hőseink emlékét, tervezni nem lehet. Díszes kivitele azon gondolat megoldása, hogy j bár Szerény keretek között de a drága elhunyt- j hoz méltó és maradandó emlék tárgyai díszítsük otthonunkat. Nem lehet a hajlék oly sze-; rény, nem lehet oly pazar, hogy e kis dísztárgy abban elhelyezhető nem volna. A gondolat I nemessége, mely a Hősök Emlékoszlopában | megnyilvánul, annak megvásárlására ösztönöz mindenkit, aki a háborúban elesett, elhalt hozá- j tartozójának emlékét mindenkor hálás kegyelettel akarja megőrizni. Egy-egy ilyen oszlop ára j 7 korona 50 fillér és megrendelhető az Országos Hadigondozó Hivatal Jelvényosztályánál. Budapest V. Kepviselőház. A megszerzés könnyebbsége érdekében. — ismerve a magyar! tanítói kar hazafias gondolkozását — ez aj Jelvényosztály minden egyes község tanítóját kérte fel arra, hogy mindazokat, akik ilyen! oszlopra igényt tartanak községenként írják i össze és az együttes megrendeléseket küldjék be a nevezett hivatalhoz. Mihelyt csak arra kérhetjük fel az önfeláldozó tanítói kart és az; érdekelteket, hogy a nemes célra vaió tekintettel e jótékonysági akciót a legmesszebbmenő támogatásokkal] részesíteni szíveskedjenek, mert csakis ily módon róhatjuk le némiképen azt a köteles hálát és elismerést, amellyel vitéz hadseregünk minden egyes katonája és sok elesett névtelen hős emlékének tartozunk. Előfizetési felitwás. Az „Északkeleti Újság“ uj évfolyamába lép. A mi szeretett olvasóink bizonyára hosszú működésünk alatt meggyőződtek már arról, hogy minden alkalommal az igazságnak harcosai voltunk és szerény erőnktől telhetőén j igyekeztünk a város fejlődését és hala- ' dósát elősegíteni. E háborús,, nyomasztó időszak alatt \ nem akartuk tápunk előfizetési árát emelni, pedig hosszú hónapokon keresztül mi is éreztük és érezzük az anyag és j munkaerő drágulásának elviselhetetlen- ségét. ....... . I Az uj évfolyam kezdetén a már említett és elviselhetetlen drágaság miatt | lapunk előfizetési áréit kénytelenek \ vagyúnk nagyon mérsékelten felemelni, hogy megküzdhessünk a mindig emelkedő \ drágasággal: Lapunk előfizetési ára tehát az \ 1918. év január hó 1-töl kezdödöleg egész évre 12 korona, lelkészek, tanítók, egyházak és községek részére pedig 10 korona lesz. E csekély emelések nincsenek arányban a papír és munkaerő drágulásával; s igy olvasóink - kifogást emelni bizonyára nem fognak. Kiváló tisztelettel Az „Északkeleti Újság“ szerkesztősége és kiadóhivatala: Meghívás. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1918 február 3-án délelőtt 10 órakor a városháza nagytermében rendes közgyűlést tart. Tárg’ysorozata. Helyettes tiszti főügyész választása. 2. Az egészségügyi bizottságba 5 képviselőtestületi tag megválasztása, 3. A gazdasági és pénzügyi bizottsági tagok megválasztása. 4. A jogügyi bizottsági tagok megválasztása. 5. A közkórházi bizottsági tagok megválasztása. Az építési bizottságit gok megválasztása. 6. Az építési tagok" .megválasztása 7. A szinügyi bizottsági tagok megválasztása. 8. A teljesen ismeretlen és távollevő hadköteleseket puhatoló egyben szegényügyi bizottsági tagok megválasztása. 9. A mezőgazdasági bizottsági" tagok megválasztása. i0. A vicinális úti bizottsági tagok megválasztása. 11. A virilisek névjegyzékét kiigazító választmány mega'akitása. 12. Az adókivető bizottságba bizalmi férfiak megválasztása. 13. Eskiidtképes egyének lajstromát összeállító bizottság megválasztása. 14. A pénztárvizsgáló bizottság tagjainak megválasztása. 15. Szavazó árvaszéki ülnökök megválasztása. L6.. Jelentés a képviselőtestületben beállott változásró!. 17,. Polgármester javaslata a nyugdíj szabályrendelet 16 §-ának módosi- táza iránt. 18. Tóth György kézbesítő és Csepreghy Ferencz detektív kérelme családi pótlek iránt. 19. Czégényi József h. rendőrbiztos* kérelme 'íuhaáfáiányánák emelése iránt': 20. Piarista rend kérelme a főgimnáziumi fenntartó városi hozzájárulás egy évi összegének 9600 Koronáról 14400 koronára való emelésé iránt. 21. D.emidur Ignácz rendőrkapitány kérelme a felfüggesztés alatt visszatartott fél- fizetésének 1466 koronának részére visszautalása iránt. 22. Utcaseprők és utkaparök kérelme 55 koronás havi fizetésük felemelésé iránt. 23;» 'A;.közgyűlést 24 órával megelőzőleg beadható: indítványok tárgyalása. 24- Az első nagykároiyi mügőzmalom ajánlata, a nagyinaíőrti melletti 3063/1. hrsz. 2563 ' -öl területű ingatlannak a terméssel együtt 10352 koronáért leendő me'gvéielére vonatkozólag. .• Á városi helyettes főügyészi állást f. hó 3-án tölti be a városi . közgyűlés. A helyettesítésre pályáztak Dr. Adler Adolf és Dr. Egei Imre helybeli ügyvédek. Azon ügyvédek, akik a tiszti ügyészségre a végleges betöltésnél pályázni fognak; ez alkalommal nem adják be pályázatukat. Pénzintézeti közgyűlés. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank R.-T. I. hő J6-án tartja évi, rendes .közgyűlését ; az, intézet helyiségében. ... A tea-estély és tombola iránt városszerte nagy érdeklődés mutatkozik. A nyeremény tárgyak már össze vannak gyűjtve és-igen nagy megelégedést fognak 'kelteni Csinosa.«, értékesek, praktikusak. Az estély a Jegjpbban sikerült mulatsága lesz a téli szezonnak. Főorvosi jubileum. Dr. Rooz Elemér városi orvos apósa, Szepesi Arnold dr., sátöralja- ujh.eyi városi főorvos most ünnepelte főorvosi szolgálatának harmincadik évfordulóját. A juvágyotí, panaszolt, bánkódott, zokogott utána a lelke és hogy remegett, égett. De a leány büszke volt. A szoba eltűnt, a halványpiros fényben. Látta, amint pompás kocsin száguldó paripákat hajt és vakmerőén néz előre, haját meglobogtatja a szellő. Az ábrándozó, komoly fiút meg sem látta, soha észre sem vette. És akkor úgy érezte, hogy minden örömét, egész boldogságát a rohanó lovak viszik messze, nagyon messze . . . Az idő későre járt, az inas halkan bejött, megállott az ajtóban és nagy tisztelettel várakozott. A gyors, ideges kézmozdulat elutasító volt: még nem. Kisietett. És akkor nagy, isteni hevület szállt a leikébe. Valami nagy rettenetes elhatározás, hogy egyszer később hires és hatalmas lesz és a félelmetes, roppant ereje előtt megtörik e néma büszkeség, reá is mosolyogni fognak ez ajkak és a kék szép szemek tekintetében érzések, forró érzések lesznek. Emberfeletti erővel törtetett előre és mindég fölfelé. Mennyit dolgozott nagy lemondással. Nehéz kimeritő nappalok és álmatlan hosszú éjszakák jöttek. Élfelejtett mindent, csak a következő lépcsőfokokat nézte. Egymás után lépett fel másoknak örökké elérhetetlen magasságokba. Elért mindent, amit akart. Ma eljött az asszony, valami szívességet kért a fia érdekében. Azóta nem látta. Még most is szép. És közben teltek az évek, észre sem vette, hogy megöregedett, az ifjúsága észrevétlenül itthagyta, elröppent. Ha visszatekintett az életére, csak szürke fáradságot látott Mit élt át ? Élt-e egyáltalában ? Nem gondolt most a fontos pártkérdésekre, a rendkívüli politikai feladatokra, a felelősségre; az országos nagy gondokra és egyéb más dologra, egyedül csak az ifjúsága az egyetlen és visszah»zhatlan gyönyörű ifjúsága volt lelkében, virágillattal, ragyogó színes fénnyel. Az ifjusága^ainit akkor észre sem vett, semmire sem becsült és ami elmúlt örökre. A lelke lázongott, dühöngött, elfelejtette a fényes kitüntetéseket és a lelkében rettenetes vihar harsogta : ötven éven túl, nem élt még semmit. Hiába próbálta csendesíteni a hatalma és hire emlegetésével. A szolga fontoskodó, hűséges arccal átlt meg az ajtóban, aztán meghajtotta magát. Látszott, hogy mondani akar valamit. A kegyelmes ur intett, hogy szóljon. Ekkor halk selyemsuhogás hallatszott és Hirtelen bámulatra keltő gyönyörű nőalak jelent meg a függöny nyílásban. Egy pillanatig megállt, aztán a miniszter felé rohant, előtte térdre esett, szenvedélyesen átkarolta és kény- szeritette, hogy nézzen a szemébe. A szomorú férfi elmosolyodott. Gyöngéden magához szorította a fejét, a haját és homlokát csókolta, Milyen szamárság is szomorkodni és lelki szenvedést keresni, mikor a legszebb, legünnepeltebb nő lehet az övé, aki után annyian vágynak és bálványozzák és csodálják. Mit kívánhat még az élettől, miért búslakodik itt? A művésznő a törökdiszitésü pamlaghoz vonta, szerelmes, kedveskedő szavakat" suttogott és oly csábitó, mámoritó volt a halványpiros fényben, mint a gyönyör, a kéj tündére. Hires színésznő volt és titkon a miniszter szeretője. Az ölelés, a csók érzéki vágyat hozott, de a férfi lassan kivonta magát a lágyan simuló karok melegéből és a bánatos tekintetében fájdalom volt: hagyj magamra. A no arca már tözeit, a vére perzselő hevétől és még szorosabban simult hozzá; — Mindenem, földi királyom, mi bánt? — A hangulat. Vagy fáradság. Légy kímélettel. — Látom. Ilyenkor jobb egyedül. De valamiért jöttem. Elhallgatott. A miniszter bátoritóan mosolygott rá. — Azt a tegnap említett ügyet . . . ha elintéznéd . . . — Jó, meg lesz. — És most kellene nekem . . . pénz . . . — Igen, holnap küldök. A nő még hozzásimult, átfogta a nyakát, az ajkát csókolta szenvedélyesen, aztán felugrott és eltűnt. Mikor egyedül maradt, utálatot és undort érzett. Maga sem tudta miért. Máskor is igy volt és még sem tűnt fel az élete üressége, ocsmánysága ily rettenetesnek. Mintegy magába rogyott, meggörnyedt, mintha sok, sok évet élt volna ma át, aztán lehunyta a szemét. Ma látta ismét annyi idők után, ott járt a hivatalában. Még most is szép, nagyon szép. Késő éjjel volt már, mikor a szolga félénken belépett és amint szeme a félhomályt megszokta, bámuló arccal nézte urát. Mintha egészen megöregedett volna, lehunyt szeme körül ráncok voltak, az alakja megtört. A hires nagy ember pedig álmodett tovább, az ifjúságát látta, a bájos üde ifjúságát, virágillattal, ragyogó pompával, amint a szoba eltűnt a halványpiros fényben.
