Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-06 / 40. szám

2-ik oldal. 40-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Il-od aljegyző, Szakáll Sándor városi állat­orvos neje és Gere Károly hajdú elmaradtak, ezek most pótlólag kérik a beszerzési előleget. A képviselőtestület Csengeri Imre kérését — minthogy ő most tényleges katona — teljesít­hetőnek nem találta, a másik két kérelmet azonban megszavazta s minthogy ez október 20-ig felveendő, — addig azonban a felsőbb jóváhagyás leérkezte nem valószínű — annak kiadása nemcsak elhatároztatott, hanem név­szerinti szavazással felhatalmazta a képviselő- testület a városi tanácsot, hogy ezen előlegeket jogerős bevárása nélkül azonnal utalványoz­hassa és kifizethesse. Ugyanígy határozott a képviselőtestület névszerinti szavazással a Nagy Elek kórházi gondnok és Tóth Ilona kórházi dijnok által kért beszerzési előleg engedélyezése tárgyában. Következett Réthi György és társának kérelme a városi nyugdijszabályrendelet 55-ik §-ának oly módosítása iránt, hogy a tisztvise­lők ne mint eddig fizetésük 3°/o-át, hanem 6°/o-át fizessék be nyugdijjárulékképpen, elő­léptetésnél pedig a fizetéstöbblet 25°/o-át egy- szersmindenkorra A képviselőtestület magáévá tette a pénz­ügyi bizottság abbeli álláspontját, hogy a mostani nehéz idő és nehéz viszonyok nem alkalmasak arra, hogy a tisztviselők terhei fokoztassanak, miért is a kérdés a napirendről levétetett. Demidor Ignác és Csorba Gyula abbeli kérelme, hogy az 1897. év előtti szolgálati idő részükre egészben beszámíttassák, teljesitendő- nek találtatott az esetben, ha kérelmezők az idevonatkozó határozat jogerőre étnelkedése után 30 napon belül ebbeli kérelmüket ismét előterjesztik és a beszámítani kért egész időre 15 évre évenként a mindenkori fizetés 5%-át, az előző időre pedig annak 3%-át nyugdíj- járulék fejében egyszerre egészben befizetnek. Következett Dr. Adler Adolf képviselő- testületi tagnak a városi nyugdijszabályrendelet 16. §. c) pontjának oly módosítására vonat­kozó javaslata, hogy a városi tisztviselő ne a 70-ik életév, hanem már a 65-ik életév beté­tével kérhesse nyugdíjaztatását, illetve legyen nyugdíjazható. Dr. Merts László ellenezte a módosítást, mint olyat, amely előreláthatólag nagyon igénybe fogja venni a nyugdíjalapot. Dr. Adler Adolf, dr. Melinda László és Luczay János képviselő- testületi tagok felszólalása után elnöklő pol­gármester szavazás alá bocsátotta a kérdést, ami megejtetvén, a javaslatot 34 szavazattal egy szavazat ellen elfogadta, a képviselőtestü­let és elnöklő polgármester ily értelemben hirdette ki a határozatot. Timkó József tüzoltószakaszparancsnok- nak családi pótlék iránti kérelme úgy nyert elintézést, hogy nevezett részére két gyerek után '400 K családi pótlék kifizetése javaslatba hozatott, azonban bár ezt többen óhajtották volna is. Csanálosi József, valamint Luczay János képviselőtestületi tagok ily arányban fel is szólaltak, Timkó Józsefet nem lehelt a 11-ik csoportba felvenni, mert bárha ő sza­kaszparancsnok, tehát tisztirangban van mint önkéntes tűzoltó, de a városnál az az állás amelyet betölt, csak az altiszti rangba van sorozva, tehát a szabályrendeleten kell valami változtatást tenni, ami kilátásba is helyeztetett. Bemutatott a vármegyei törvényhatóság véghatározata a városi közigazgatási alkalma­zottak ruhabeszerzési segély engedélyezésére hozott képviselőtestületi véghatározat jóváha­gyása tárgyában. A képviselőtestület a határo­zatot azon részében, amely a képviselőtestület határozatától eltér, nem vette tudomásul, hanem előbbi álláspontja fenntartásával ezen rész ellen a felebbezés beadását rendelte el. Tóth Mária és leánya, valamint Leitner Ferenc nagykárolyi illetőségét a képviselőtes­tület nem ismerte el. A közgyűlés tárgysorozata eze'I ki lévén merítve, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Albanézi Mihály, Cukor Márton, Kirilla Adolf, Rósenberg Bertalan és Reök Gyula képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és be- rekesztette. Uj tölgyfa boroshordó 300 literen aluli nagyságban bármily mennyiségben kapható: HERSKOVITS HERMAN és FIA fakereskedésében. Ismét beszélt egy nagynevű áilamférfiu 1 Hallottunk már világra szóló kijelentéseket Berlinből, Lon­donból, Párisból, tudtuk, hogy az egész világ epekedve, reménykedve várta egv-egy férfiú ajakáról a szavakat, mert talán nagyobb hord­erejűek voltak, mint a mostani, de be kell önmagunknak vallanunk, hogy egyik sem esett olyan jól szivünknek, mint ez a beszéd! Magyarország székesfővárosából, a ma­gyar miniszterelnöki palotának ebédlő terméből hangzott el egy beszéd, a dunai Monarchia külügyminiszterének ajakáról. El kell ismernünk, hogy ez a beszéd semmivel sem vitt bennünket közelebb a bé-1 kéhez, de megnyugtató hatással volt magyar­ságunkra 1 Először történik meg e háború folyamán hogy ilyen fontos és világra szóló kijelenté­seknek a megtétele a mi fővárosunkból törté­nik. Végre-valahára Bécsben is belátják, hogy a monarchia külügyminisztere nemcsak Bécs- nek, hanem Budapestnek is beszámolni tartozik. Végtelenül jó] esik nekünk, hogy a kül­ügyminiszter pesti látogatása már abban az időben történt, midőn fiatal kormányunk meg­nyugtatásunkra meghozta azokat a szükséges intézkedéseket, melyek kizárják azt, hogy a háború nyomasztó viszonyai teljesen felemész- szék gazdasági erőinket! Azt mondta a külügyminiszter, hogy a magyar nemzet példa nélküli hősiességét, önfeláldozó magatartását mindenki elismeri. Sőt határozottan kiemelte, hogy a monarchia népei között épen a magyar nemzet az, ki legjobban kiveszi részét a titáni küzdelemből. A külügyminiszternek ez elismerő szavait szépen megköszönjük, ezeket a szavakat el­helyezi a magyar nemzet a háborús emlékek tulipános ládájába. De nem ócska lomnak helyezzük oda, hanem záloggyanánt! Ezekre a szavakra még szüksége lesz a magyar nemzetnek akkor, ha nemzeti törek­véseiben akadályokat gördítenének útjába a közel és messze jövőben. A külügyminiszter ezen szavaira még ak­kor is szükségünk lehet, ha a dunai monarchia árulói a mi drága határvidéki megyéinkre merik vetni sanda tekintetünket* Ezekkel a szavakkal fogjuk kiverni mind­azoknak a szemét, kik a mi területi épségünk megcsonkítását merték forgatni gonosz fe­jükben. A külügyminiszter megjelenése megnyug­tató hatással van reánk, mert úgy fogadtuk őt, mint a királyi ígéret megerősitőjét. Nagy örömmel vettük tudomásul a külügyminiszter azon szavait, hogy a jövőben nem fogunk házalni semleges államoknál a béke érdekében, mi megtettünk mindent és mossuk kezeinket. Szinte nevetségesnek tűnik fel előttünk, hogy mi, kik Isten segedelmével sikeresen megvédelmeztük határainkat, megvertük ellene­inket hónapról-hónapra újabb békeajánlatokat tegyünk azoknak, kik úgy látszik, hogy a bé­kének, a nyugalomnak és szeretetnek örök­esküdt ellenségei. Kik őrületükben azt az időt akarják bevárni, midőn Európa minden állama kihullatja utolsó csepp vérét is. Mi nem fogunk többet kenyérrel hajigá- lózni, hanem nyíltan és világosan kimondottuk a világnak, koronázó fővárosunk miniszterel­nöki szobájából, hogy rövid idő múlva nem leszünk olcsó békére kaphatók. Türelmünk már fogytán van! Már fel­hangzott a kiáltás országunkban, mely kárté­rítést követel a mi nemes, drága magyar vérünkért. És vigyázzanak, a tengeren innen és a tengeren túl, mert mi tőlünk többé nem fognak béke hangokat hallani. Az utóbbi idők simogató beszédjét a korbács pattogásával váltjuk fel újra és meg fog bennünk érlődni a vágy, hogy elleneink rettentő megbüntetését keresztülvigyük ezért az emberirtásért. És reszkessenek és vigyázzanak, mert a büntetés késő unokákat is érni fog! Nem fogunk visszariadni attól, hogy beljebb toljuk országukba határjelző köve­inket . . . # hí—y­Színészet. A színészek megjötte mindig örömet je­lent. A mai szomorú világban kell valami, ami egy kis életet hintsen közénk, egy kicsit ösz- szehozzon bennünket s pár órára feledtesse velünk azt a vihart, mely három éve korbá­csolja idegeinket. A szép, fehér színházi esték mindig megnyugtató hatással vannak a Ielkekre és a fehér falak között felhangzó dal és kacagás, mint egy varázs a múltból, olyan lágy, dala- mos hangulatba ringatja lelkünket. Jó magam, mint iró ember, mindig ba­rátja voltam a színészetnek, soha sem tekin­tettem azt szükséges rossznak, hanem mindig kerestem és találtam benne valami felcsillanó reményt arra vonatkozólag, hogy a színpad átkendőzött pojácái végre-valahára olyan közel fognak jutni a szivekhez, hogy nem lesz szük­ség harsonának hangjára, cifra plakátok kira­gasztására, mert amúgy is megfog telni a művészet háza. Nem panaszkodom 1 Nemzetem irodalom és művészet tekintetében egy évtized alatt hosszú századokon haladt át. Reményteljes irodalmi jövő aranyos világát sejtem s ilyenkor

Next

/
Thumbnails
Contents