Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-20 / 3. szám
IX. éviolvam. Nagykároly, 19)7. január 20. 3-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Félévre öfizetési áruk: 8 korona 4 Főszerkesztő: DR VETZAK EDE. Szerkesztőség és kiadóhivatal : NAiYKÁRDLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA" K.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévié Tanítóknak eyes/, é YIC ■ 2 5 —----- IBEGIELEUÍS IINOSH SZ03BAT0H.--------Hi rdetések ugyanott vétetnek fel. Nviiter sora fi.) fillér. Czérkedés az ezüst és arany pénzekkel. I. Ferencz József Őfelsége halá'a után az élelmes emberek az egyszerűbb emberekkel elhitették, h< gy most már azok a pénzek, melyeken a meghalt király arcképe van, elértéktelenednek, értéküket vesztik. Es ezek a naiv lelkületű emberek a mindinkább szélesebb rétegekben eherjedt hírre e őkolorázták a titkos helyekről, rej‘ekekből az elhunyt uralkodó képével díszített ezüst pénzeket, a régebbi egyforintosokat, a két és egykorouás ezüstérmeket s hamarjában túladtak rajtuk. Hallomásunk szerint neu. egy takarékpénztár kapott hirtele- nében olyan eléggé nagy betétet, melyet a befizető atyafi, anyóka pengő forintokban, csengő koronákban olvasott le a takarékpénztár pénzváltó asztalára. A hirek terjesztői, kolportáiói is meglehetősen kihasználták a helyzetet és az egy- szerübbb emberek járatlanságát, tudatlanságát, naivságát a pénzszerzés újabb forrásának tekintve, igyekeztek minél több ezüstpénzt összevásárolni, főként a régi egyforintosokat vásárolni, ez utóbbiakért nem egy esetben darabonkint, hogy úgy mondjam, felpénzzel, szívesen adva egy-egy régi egyforintos pénzdarabért két korona 10, 15, 20 fillért. Miért cselekedték ezt? Rájöttek csakhammar, hogy a régi egyforintos ezüstpénznek anyag-értéke nagyobb, mint két darab egykoronás ezüst pénzdarab anyagértéke együttvéve. Igazuk volt. A régi egyforintos teljes súlya 12'345 gr., finomsága 900 ezredrész s igy benne a szinezüst súlya ll'lll gr., mig az ezüst egykoronás teljes súlya 5 gr., finomsága pedig 835 ezredrész lévén, a bennne lévő szinezüst súlya 4475 gr. Jelen számításainkban ne vegyük figyelembe a remediumot és toleranciát, a pénzek finomságában és súlyában megengedett maximális eltérést, t. i. azt, hogy a finomsági fok mivel lehet jobb és silányabb, hogy az egyes pénzdarab súlya mennyivel lehet nagyobb és kisebb, meddig maradhat a forgalomban, t. i. a sulyveszteség alsó határát a kopás következtében, mert ezek mivel ezüstpénzekről van szó, a fillér töredék értékeit teszik ki értékükben s igy számot nem tevő, azaz elhanyagolható csekély értékeknek tekinthetők. Az üzérkedők igy kalkuláltak. Ha kétszer veszem az egykoronás pénzdarab tisztasulyát 8-35-öt kapok, mig az egyforintos tiszta- súlya IMI lévén, a különbözet 276 gr.-mot tesz ki, más szóval a régi egyforintosban 276 gr.-ma! több ezüst van, mint két darab ezüst egykuronásban. Mi következik ebből? Az, hogyha például egy gr. szin- ezüs.nek ára 10 fillér, úgy az ezüst egyforin.os értéke 27 6 ^huszonhét egész és hat tized) fillérrel nagyobb, mint két darab egykoronás anyagértéke. A régi egyforintosok bevonásának, elér éktelene- désének meséjével tehát a jámbor és könnyen hivő népet becsapták s ezzel egy dejüleg az ezüst egyforintosoknak összevásárlásával a csalafintos hirter- jesztők egészen jól jövedelmező üzletet perfektuáltak. Egyik vidéki napilapból olvasom, hogy egy é<szer és régiség kereskedő egymaga 4000 (négyezer) darab régi egyforintost vásárolt össze két korona 20 fillérjével s igy ezen az üzleten a felpénzzel való összevásárlás mellett is 304 korona haszna volt. Hja fillérekből lesznek a száz1 oronások! Persze ezen ezüstnek azután beolvasztásával, ezüst tárgyakká való feldolgozásával az üzlet még gyümölrsö- zőbbé tehető, pláne ha tekintetbe vesz- szük, hogy az ezüst és aranymivesek nehezen jutnak anyaghoz, mit céljaikra használhatnának. Anyaghoz tehát igy legolcsóbban és leghamarabb juthatnak, ugyanez áll az aranyra nézve is. Ma sok ékszerre van szükségük az éksze- szerészeknek, mert nagy a kereslet arany és ezüst ékszerekben, hisz annyi az uj pénzarisztokrata, a hadihelyzet és eféle konjunktúrák kihasználásával annyi a megtollasodott parvenü, hogy ezek mohó arany és ezüst schmuck-szükségletét alig lehet kielégíteni, no meg mikor a termelők és a busás haszonnal dolgozó árusító-asszonyságok, némely hadiözvegyek körében szintén keresetté lesznek az arany és ezüst ékszerek. Az arany- mives legkönnyebben jut az aranyhoz, ha aranypénzt vásárol és ezt használja fel beolvasztás után céljaira. Beszélik, hogy manapság egy darab huszkoronás aranyért szívesen adnak az emberek harminc, negyven, sőt ötven koronát is, csakhogy hozzájussanak egy- egy fényesen csillogó „aranycsikóhoz“. Persze nemcsak az aranyműveseknek kell az aranypénz, hanem kell az arany a fogtechnikusoknak, aranyplombhoz, aranyfogkoronához, aranyfoghidhoz stb., de kell még a semleges külföldről várnaié eső árut hozató kereskedőnek is, mivel manap bizony a vámilletéket aranyban kell lefizetni. Vannak olyanok is, kik azért vásárolják össze az aranypénzt, hogy azt külföldre liferálják, nemgondolva arra, hogy a semleges külföldről nagyon gyorsan átcsúszhat az arany az ellenséges hatalmakhoz. Minden egyes esetben az illetők rontják az állam általános pénzügyi helyzetének szilárdságát, ezek aknamunkát folytatnak a pénzügyi helyzet megerősödése ellen, hisz akár külfüldre vándorol az arany, akár idehaza használfatik fel beolvasztás után, csökken az állam aranyból vert pénzkészlete. Az arany-mennyiség manapság a legfőbb egy-egy állam pénzügyi életé- beu. Azután hányszor, de hányszor van szüksége az államnak, hogy semleges országokból szerezzen be olyan dolgokat, melyeket hivatalosan kell megvásárolni fontos állami szükségletek kielégítése cé jából. Még szövetségeseinkkel kötött ily üzleteknél is arany a fizető eszköz. Végeredményben még azt is lehet állítani, hogy mikor egy-egy idegen pénznex értéke a mi pénzünk egységében átszámítva mindmagasabb lesz, akkor az arany játsza a döntő szerepet, de ezzel mi itt nem foglalkozunk. Hosz- szu lenne a dolog kifejtése s már is eléggé igénybe vettem az olvasó türelmét. Ha azután az egyszerűbb nép látja, hogy intelligensebbek, kabátosok, cilin- deresek összevásárolják az egész arany és ezüstpénzf, ő maga egyszerűségében varázslatos erőt s megftzethetlen kincs értéket tulajdonit azoknak, ezért ül rá a pénzére, a csengő, pengő, ezüst és arany pénzére. Kiknek ezüstre, aranyra szükségük van, ne vegyék igénybe az ezüst és aranypénzeket beolvasztási célokra, közvetítők ne vásárolják össze felárral, hogy jó üzletet kössenek, hisz jogtalan haszonhoz jutnak igy az állami vagyonból, mert az arany és ezüstpénz állami vagyon, mi azt csak használjuk, az fizető eszköz csak és ha van pótló fizető eszköz — ott a papírpénz — akkor a csendesebb időkig éljünk ezzel. Persze háborús időkben különösen az egyszerűbb nép idegenkedik a papir pénztől, no mert eszébe jut a Kossuth- banko és annak históriája, ám azt is kellene tudni ezeknek, hogy a Kossuth- bankó miért értéktelenedett el. Ezt is meg kell magyarázni a népnek s vele kapcsolatban azt is, hogy a mostani bankjegyek, papírpénzek hogyan pótolják az ezüst és aranypénzt, mi az a bankjegykibocsájtási engedmény, mi az úgynevezett ércfedezet stb. Ezt velük megismertetve azonnal másként fognak a papírpénzről Ítélni. Aztán a kereskedő vagy elárusító ne ugorjon nyakába az arannyal fizetőnek, tekintse az aranyat is csak annyi
