Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-27 / 22. szám
2-ik oldal. 22-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. kitüntetésében Szatmárvármegye közönségét is érte a megtiszteltetés. Szeretett főispánunkat a közgyűlés nevében üdvözlöm. Az Isten árassza el javainak özönével, adjon főispánunknak jó egészséget és hosszú életet. Javaslom, hogy jókivánatainkat, örömünket, üdvözletünket jegyzőkönyvben örökítsük meg. Éljen! Tüzes szavaira felzugott a taps, giajd a főispán igy válaszolt: Tisztelt Közgyűlés! Végtelenül jól esik, hogy Szatmárvár- megye törvényhatósága osztozik örömömben és jókivánataival elhalmoz. Kitüntetés után nem vágytam, s hogy mégis megkaptam, ez nem az én, hanem munkatársaim érdeme. Ezek nélkül a legjobb szándék is meddő maradna s a legszebb célt sem tudnók elérni, így e kitüntetés a vármegye közönségét is érte. Én a királyi kegyet ösztönzésnek veszem, hogy a vármegyének és a hazának annál intenzivebben szolgáljak'. Fogadják hálás köszönetemet! Az éljenzés lecsillapultával a napirendre tértek. A közgyűlés után a titkári teremben Komoróczy Jenő, a szatmármegyei jegyzők nevében üdvözölte a főispánt a következő szavakkal : Méltóságos főispán ur! Szatmárvármegye jegyzői megjelentünk Méltóságod előtt, hogy kitüntetése alkalmából szivünk melegével üdvözöljük. Méltóságod jóindulatát minden munkánkban tapasztaltuk. Hálás köszönetünk kifejezése mellett a jegyzői kar munkáját, segítségét továbbra is felajánlja Méltóságodnak. Hazánk felvirágoztatására az Isten sokáig éltesse! A jegyzői kar éljenzéssel erősítette meg szónokuk tartalmas szavait, majd a főispán igy válaszolt : Mélyen .tisztelt uraim! Jóleső érzéssel fogadom jókivánataikat. A jegyzői kar működésére van különösen alapítva a megyei közigazgatás és örömmel jelentem ki, hogy Szatmárvármegye jegyzői krra becsülettel állotta meg a helyét. Örömmel fogadom közreműködésüket. Igyekezzenek, legyenek rajta, hogy a jegyzői kar működése minden zökkenés nélkül haladjon tovább. A jegyzői kar nagy munkát végzett s igy kitüntetésemet az önök érdemének is tudom be. Fog jönni egy boldogabb kor, a béke, a nyugalom kora, s akkor élvezhetik majd nyugodtan munkájuk gyümölcsét. Általános helyeslés és éljenzés között fogadták a főispán ur elismerő és köszönő szavait. A testületeken kívül egyesek is kifejezték jókivánataikat a főispán előtt, igy : dr. Sik Elemér szatmári h. rendőrfőkapitány, Jékei István er- dődi tb. főszolgabíró, Domokos Ferenc nagybányai főszolgabíró, Jékei Sándor fehérgyarmati főszolgabíró, Németh Jenő ököri földbirtokos és mások. Itt említem meg. hogy a főispán urat legelsőnek Vidákovich Dániel üdvözölte a főgimnázium nevében, aki a legelső értesülés után mindjárt hivatalos átiratban tolmácsolta a főgimnáziumnak és a tanári karnak gratulációját. így íolyt le gyenge kiszakított, szavakba foglalva az üdvözlés. A szavak szívből jöttek, szívhez szóltak, elrepültek, de az öröm, hogy egy derék, munkás, nagyeszű férfiú méltó jutalomban részesült, itt él lelkűnkben. Igaz, a jól végzet kötelesség legszebb jutalma az a lelki megelégedettség, amely a munka nyomán fakad, de Szatmárvármegye csak nemes, fenkölt gondolkodásáról adott fényes bizonyitékot,.mikor az érdemet ünnepi szóval is elismerte. Adja a magyarok Istene, hogy a főispán ur még sokáig viselhesse felelőségteljes nemes tisztét. Braneczky József. Szózat a közönséghez és a tanulóifjúsághoz. (Évzáró be zéd, tartotta a főgimn. 1916. évi május hó 20. tartott ünnepélyén Vidákovich Dániel igazgató.) Mélyen tisztelt vendégeink, kedves ifjúság! Nemrégiben a következő sorokat olvastam : „Hasson át mindnyájunkat, kivétel nélkül, az a tudat, hogy a gyermek sohasem volt annyira legfőbb értéke a nemzetnek, annyira legfőbb biztosítéka nemzeti jövőnknek, mint ma. Értsük meg mindnyájan, hogy a gyermek gondozása, féltése, helyes nevelése a legmagasabb- rendii kötelesség“. (Kolozsvári hirlap.) A küzdő seregek megmentői a nemzeti létnek, a jövendő férfiak fenntartói, felvirágoztatói kell hogy legyenek a Hazának. Most, mikor látjuk, Hogy éppen a nemzetet fenntartó elemek javakor- beli férfiai közül és a felserdült ifjúság közül szedi legtöbb áldozatát a háború, valóban megszívlelendő, hogy a jövendő munkaerő formálását hogyan végezzük. Pusztul a munkaerő s e pusztulásban minden rangú és rendű, úgy szellemi mint fizikai munkaerőt képviselő társadalmi réteg bőven szerepel a veszteségi kimutatásokban s éppen ezért nincs oka egyik elemnek sem arra, hogy szemrehányással illesse a másik elemet atéren, hogy kik hoznak na-! gyobb véráldozatot a Hazáért. Arányos a szellemi energia vesztesége aj fizikai energia veszteségével, egyformán küzd! az arisztokrata és polgár, felnőtt korú és fel- j serdült ifjú, a hivatalnok és földműves, a kereskedő, iparos és tudományos pályán működő, j egyházi és világi férfiú, vallás és nemzetiségi különbség nélkül. Ha az összehasonlításokban a részvételi arányossági faktorokat kiszámítjuk, legfeljebb egy vagy két egész százaléknyi az eltérés, néhol azonban alig egypár tizedpercen- tes differenciát találunk, amely különbségek a nagy számok törvényein belül elenyésző csekélységek. Ä főcél mindezektől eltekintve jelenleg az, hogy a különféle életpályákon működő rétegekben felmerült veszteségek pótlására alkalmas, tetterős, munkaszerető utódok lépjenek. Erre kell tehát nevelni az ifjúságot. Csak ha tetterős munkaszerető utódok lépnek az elődök nyomdokaiba, lehetünk nyugodtak afelől, hogy mindnyájan becsületesen végeztük el a munkát, hogy mindnyájan lelkiismeretesen teljesítettük honfiúi kötelességeinket. E munkát három tényező kell hogy végezze: a család, az iskola és a társadalom 1 Ennek a három nevelő tényezőnek össze kell fognia, egybe kell fornia, mert csak a közös, vállvetett munka hozza meg a kívánt sikert. Mihelyest az egyik a három közül lanyhán teljesiti kötelességét a gyermek- nevelést illetőleg, vagy ferde nézetek emlőin táplálja az ifjúságot, abban a pillanatban szerte foszlanak nemzeti reményeink. És valóban, érezzük is, hogy a három tényező nem tud, nem akar harmonikus munkát végezni, mert egyik autentikusabb nevelő akar lenni a másiknál. Forrongás van a felfogásban, a cél kitűzését és eszközök megválogatását illetőleg, szinte ki nem tölthető, át nem hidalható az ür a szélsőségeknél. Az egyszer kimondott véleményt egyik sem akarja megváltoztatni, merevségéből egyik sem akar engedni s a „csak azért is“ beledobása az eszmék csatájába, meghozza a maga szépséges és gyönyörűséges gyümölcseit, melynek végelemzésben a gyermek vallja kárát s igy közvetve a Haza ! Erezzük, hogy szinte szizifuszi a munka s alig kecsegtet némi reménységgel, mert annak, hogy a gyermekből szép lelkületű, nemes gondolko- zásu, tartalmas, rátermett, ügybuzgó, hitéhez hü, erkölcseiben feddhetetlen jellemű ifjút képezzünk, ezer meg ezer akadálya van s igen sokszor ahelyett, hogy az akadályokat lerontanák az emberek, még mesterségesen igyekeznek felállítani az akadályokat, melyek erősebbek a drótsövénynél, a farkasvermeknél és aknamezőknél. Még menthető, mikor az akadályok felállitásásában tudatlanság nyilvánul meg, mert ekkor a világosság befogadására alkalmassá lehet tenni a kemény koponyákat, de mikor az akadályok felállításában szándékos rosszakarat nyilvánul meg, ott nincs mentség, mert lehetetlenség felvilágosítani az önteltségből és akaratosságból, rosszmájúságból eredő keményfejüséget. Pedig Uram Istenem ez volna a cél, hogy életre keltsük a gyermekben szunnyadó, lappangó értékes erőket s a gyermeknevelés terén a háborús évek hatását itt a front mögött a nemes értékek csiszolásában keilene fellelnünk. És sajnos, a sok-sok emberi nemes tulajdonság, lelki érték közűi csak kettőnél látjuk a fényesebbé válást, a magasztosulást, az értékesebbé alakulást, ezek a vallásosság és jótékonykodás. Hogy mik a rugók ez értékek csiszolódásában, most mellőzzük. Néni látjuk azonban a csiszolódást a megelégedés erényében. A társadalom elégedetlen elemeinek egy híján száz százalékban az elégedetlenség csiráját ott leljük föl, hogy megfelelő és kellő időben az emberi értelem, szív és akarat nem harmonikusan fejlesztetett, csak felületes volt a lelki, szellemi és akarati érték-erőknek kifejlesztésére irányult, vagy maga a nevelendő állt és áll ellen, tilán különféle ráhatások miatt, talán emberi tekintetekből az értékessé való átalakítás munkájának. Nagy bűne a társadalomnak az, hogy sok esetben glorifikálja a talmi tehetségeket, máskor meg arravalóság nélkül erőltet embereket bizonyos munkakörben. Azután azt se feledjük, hogy igen sokszor magunk vagyunk okai az elégedetlenségünknek, mert összehasonlíthatjuk magunkat másokkal, ilyenkor a mérleget rendesen a mi javunkra billentjük, no mert emberi gyarlóságból magunkat a valónál többre becsüljük. Máskor az elégedetlenséget az emberek lopják be lelkűnkbe. Az érdemetlenül térténő felkarolás és mások gyenge értékeinek mértéken felüli túlbecsülése, az értékesség gondolatának beleszuggerálása szinpátia révén másokban ugyancsak elégedetlenség forrásává szokott lenni. Mig az első esetben rendetlen önszeretet, önistenitésről beszélünk, az utóbbi esetben földi bálványok, cseréplábon álló földi bálványok felállításáról lehet szó. És ha úgy az egyik, mind pedig a másik esetben beáll a csalódás, degradálódunk, bekövetkezik a magasztalok eltávolodása, az emberből kitör a keserű elégedetlenség, mert magunk ekkor sem ismerjük be kicsinyszerüségünket, hanem csökönyösen megmaradunk a félreismertségnek hangoztatásánál, annyira beleéltük magunkat képzelt nagyságunkba, hogy csak egy a vi- gasztalódás, a keserű panaszolkodás a minket meg nem értő világ elllen. ______________ A „ Peronoszpor“ évek óta használják a szőlőgazdák. A „Peronoszpor“ összetétele kitűnő eredményt mutatott föl. A legelőkelőbb szőlőbirtokosok ajánlják. Rengeteg elismerő levél és sürgöny bárkinek rendelkezésére állanak. Egy kiló „Peronoszpor“ kell 100 liter vízhez. Egy kiló „Peronoszpor“ ab Budapest 2 korona Használati utasítással. 10 kilós próbacsomagot utánvét mellett szállít: Viszontelárusitóknak engedmény! a „PERONOSZPOR“ Vezérképviselet Budapest, YIL, Damjanics-utcza 30. szára.
