Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-23 / 52. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 5-ik szám. meg végre azt, hogy a szeretet épit, a gyűlölet rombol! Az angyalok az első karácsoy éjjelén zengő szóval és énekkel énekelték a glóriát, hozsanna a mennyben az Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek. Mi most is jóakarattal vagyunk, lelkűnkbe békesség száll, mi megnyugszunk Isten akaratában hozzon bármit a jövő, mi karácsony éjjelén is jóakarattal telt szívvel imádkozzuk: Legyen meg Uram a Te szent Akaratod itt a földön is! Nehéz idők karácsonyát aranyozza be a lelkek felemelkedése Istenhez, a jósághoz s higyjük hogy mellettünk lesz mindvégig, mig a szeretetlenséget itt a földön legyőzi a szeretet és elömlik minden szívben a békesség, engeszte- lődés, megérzése annak, hogy ugyanazon mennyei Atyának vagyunk gyermekei; mi küzdők mind, mind testvérek vagyunk. És adja az Isten, hogy a nehéz idők karácsonyára eljöjjön a kibékülés karácsonya, amikor a csillogó karácsonyfa alatt a kibékült felek szeretetteljes egyetértésben zengjék: Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön a jó akaratú embereknek! Akkor lesz majd igazán boldog karácsonyunk, akkor a lelkek imája ismét hálaadás lesz és dicsőítés, most könyörgés, — bizakodás a beth- lehemi Jézuskában, ki oly annyira szerette az embereket, hogy érettük emberré lett! Karácsonyi imánk az is, hogy ügyünk fényes diadalrajutásáig nyújtsa segedelmét, hogy kitartsunk úgy mint eddig! Am nem volna nehéz idők karácsonya teljes, ha nem gondolunk azokra kik számára nincsen ki karácsonyfát állítson. Ezek gondolatvilágát kicsiny korban tépázza a nehéz idő. Ezek már most érzik a valóságot s nincs alkalmuk átélni a tündérregét, a szárnyas angyalt, csillogó karácsonyfát ... Az emberek szeretete feledtesse velük legalább a nehéz napokat s az emberek szeretete öntsön bizalmat a poézisben szűkölködő kicsiny szivekbe. Ám ne egy napra, sok sok évekre legyen az emberek szeretete áldásthozó azokkal szemben, kik a sors mostohaságát már most érezik. Viseljük ezeknek is gondját, hogy majdan a boldog időkben felnövekedve zengjenek áldást a jóakaratu emberekre, kik bearanyozni igyekeztek gyermekségüket. Ha mindent megtettünk mit a sze- szeretet törvénye parancsol, úgy átérez- tük a karácsony jelentőségét, gyümöl- csöztettük a karácsonyfa poézisét, akkor nyugodt lélekkel zenghetünk glóriát: Dicsőség mennyben az Istennek, Békesség földön a jóakaratu embereknek! A békegalamb bátortalan szárnycsapásokkal lebeg a végtelen levegő tengerben. Szelíd tekintete keresi az irányt, mely felé fehér szárnyait nekifeszitve szállhatna biztos leszállásra. Az elposványosodott emberiesség mocsárvilágában van-e fvaIahol egy kis szigetecske, hol leszállhat az olajágat tartó galamb ? Az egész világ lesi, hogy azok, kiknek kezében népek sorsa, milliók élete van letéve, elhessegetik-e 4 lelkünk melegével óhajtott szép madarat háborúra tüzelő kiabálásaikkal. A félrevezetett népek gyűlölködő tömegei üvöltő kórusban segítenek a háború hollóinak a riasztó zene-bona növelésében. Az emberiség, még mindig kiskorúságban leledzik. A maga dolgait egy nép sem maga intézi és olyanokat emel vállaira, akik a nemzet kárára, gyöngéinek, nemzeti hiú és Öntelt ábrándjainak legyezgetésével a népszerűség létrafokain jutnak fel a fajtájuk fejetetejére, honnan mint az elefánthajtó hindu, tüskés vesszővel hajtják népüket a veszedelmek dzsungeleibe. A görög Venizelosz, az álnok Bratianu, vagy a megkótyagosodott D’ Anunzio mind csupa nagyjai félrevezetett fajuknak. A fejétvesztett, szívtelen világban, hol a vér áradatában minden jobb emberi érzés elposványosodott, mit keresel te biblia galambja? Amig van angol arany, francia bosz- szuvágy és halni való orosz paraszt, addig dúlhat tovább a háború. Elfogódott szívvel nézzük a magasban lebegő békegalambunkat. Mi lesz a sorsa ? Vajon nem fog-e ellenségeink elvadult lelkében az emberiesség érzése felülkerekedni, hogy segítséget nyújtsanak nekünk a háború ellen indított háború megvívásához. Amilyen igazunk volt akkor, amidőn felvettük a ránk kényszeritett háborút, épen olyan korrekt, férfias cselekedet volt tőlünk módot nyújtani arra, hogy a vérrontásnak vége szakadhasson. Megingathatatlan szövetségünk nyugodt öntudattal vetette fel a béke gondolatát. A Keleti Tengertől Bagdadig ma a győzelem tudata és a béke vágya tölti el a lelkeket. Körülöttünk ellenségeink alkotnak beláthatatlan tengert, mely az irgalmatlan bosszú vágyától háborog. Mint erős szírt álljuk a hullám rohamokat. Bennünk az igazság tudata él, mellyel jól megfér a béke gondolata. Ellenségeink elpusztításunkra törekednek és ilyen lélekkel nehéz békejobbot nyújtani. Nem hisszük, hogy ellenségeink szívesebben halnának meg embertelen céljaik eléréséért, mint mi az igazunkért. Nem hisszük, hogy bennük nem élne a vágy, hogy fiaik életét megmentsék, hogy ne szeretnék megállítani a halál végtelen vonatát, mely ezrével veszi fel utasait. De gyarlóságuk nem enged teret a jobb belátásnak. Szemük elhá- lyogosodott a dühtől és nem látja az előttük álló lehetetlenségeket. Majd, ha karunk ereje jobb belátásra kényszeríti őket, megértőbb lélekkel fogják fogadni a feléjük szálló békés hangot. A békevágy felébredt az emberekben és lehetőleg előbb, mint később feléje is kerekedik az ellenséges gondolatoknak. A Noé galambja sem hozta meg első útjáról az olajágat. Gondoijnnk a hadi árvákra.* Irta: Braneczky József. Nagy öröm volt nálunk Tegnapelőtt este, Mindenki, — akár most, - Szavaimat leste. Úgy történt a dolog, Hogy névnapot ültünk, S egy kis ünneplésre Titkon összegyűltünk. Nagymamáról volt szó, S hogy én őt köszöntsem, Ebben a családunk Megegyezett bölcsen. Elébe is álltam, Elmondtam beszédem, Megölelt, megcsókolt S könny volt a szemében. Húsz fillért is kaptam Jutalmul mamámtól, S ugyanannyit kértem Az édes apámtól. Másnap e sok pénzzel Nem tudtam, mit tegyek, S jártam boltról-boltra, Hogy szép babát vegyek. Ahogy igy járkáltam, Egy kapu sarkában Kis fiúcska ült és Sirdogált magában. „Miért sírsz kis öcsém" ? Megkérdeztem tőle. Rám nézett s a panasz Megindult belőle: „Édes anyám beteg, Elfogyott kenyerünk, Édes apám meghalt, Ki gondol most vélünk? Éhes vagyok s fázom“. Zokogott az árva, Aki csak nyomorog Házról-házra járva. Meghatott nyomora, Megsajnáltam szegényt S Jézuska nevében Neki adtam a pénzt. Otthon ezt elmondván Megcsókoltak sorban, De a java most jön, Mit láttam álmomban? Eljött a kis Jézus Köténykéjét fogva, Odaült ágyamra S igy szólt mosolyogva: „Irgalmas szived van Áz árvákkal szemben, Láttam az égből, hogy Jót tettél nevemben. Fogjad ezt a babát S mikor kézbe vetted, Jusson az eszedbe, Hogy testvéremmel tetted. Testvérem ugyanis Minden hadi árva, Ki az utcán jár-kel Elhagyatva, fázva“. Fölkelvén még haliám A kis Jézus szavát, S ágyamom találtam A gyönyörű babát. íme, itt a baba, Melyet égből kaptam, Hogy egy kis árvának Negyven fillért adtam! *Dec 23-án tartott jótékonycélu, ifjúsági ünnepen szavalta Rokk Magduska el. isk. II. o. t. A koldusdiák karácsonya. Játék egy felvonásban. Irta: Braneczky József, kegyesr. tanár. I. JELENET. (A legegysz irübb szoba. Egy asztal, két szék, két kép.) Kovácsáé: (egyedül van a szobában. Oda megy az ablakhoz) Hol van oly sokáig az én kis fiam ? Már egy órája, hogy elment. Azt mondta, hogy mindjárt itt lesz. Csak nem történt valami baja? . . . Jön már! Milyen szomorúi Tudja szegény, hogy a szerető anyai szívnél más ajándékot nem kap a mai szent estén. II. JELENET. Kovácsáé és fia: Peti. Peti: (belép, kezet csókol) Jó estét kívánok édes anyám! Kovácsáé: Jó estét kedves fiam. Hol voltál ilyen sokáig? Már félni kezdtem, hogy valami baj ért.
