Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-01 / 27. szám
4\ Vili. évfolyam. 'J. JjfÉj V V mm*. Nagykároly, 1916. Julius 1. 27-ik szám. északkelet újság r^*. 7 V.v I iAs N^&NCJ* A'lf agpr'- NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ......................... 0 ü ko ronaFélévre .......................... .. 4 Negyedévre ......................... 2 Tanítóknak egész évre .. .. 5 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. P1EÜJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ...... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — Nv ilttér sora 60 fillér. lad s hála a szociális kormányzati intézkedéseknek a készletek mindenütt a legigazságosabban, bölcs józansággal s takarékossággal használtatnak fel. A most folyó aratás Ígéretei pedig hangosan hirdetik ellenségeinknek, ilyen kitűnő termése már rég nem volt a magyar rónának, bőségesen táplálkozhatnak a jövőben is vitéz katonáink s itthonmaradt családtagjaik. Az entente kiéheztető politikája csütörtököt mondott és 3—4 hónap múltán a büszke lord Robert Checil sem fogja oly hangosan üvölteni,! hogy Németország gazdasági s élelmezési ereje megtörött! . . . Az aratási munkálatok itt vannak! Fontos nemzetgazdasági feladat tehát annak elérése, hogy a bőséges termés melőbb raktárainkban, élelmezésre teljesen feldolgozható állapotban legyen. Ez pedig természets^riiR :sak úgy történhetik meg, ha az má -• munkálatok az egész ország területén egyöntetű, célszerű elvek szerint gyorsan vitetnek keresztül, hogy így a termés egyrészt az időjárás viszontagságaitól is megkímélhető legyen, más részt pedig a kormány mielőbb tájékozást szerezhessen a szociális felosztás minkéntjéről. Mint lapunk más helyén olvasható, a múltak hibáin okulva, kormányunk rendeletileg gondoskodott arról, hogy az aratás gyorsan keresztülvihető legyen. Nemcsak a rendelkezésünkre álló foglyok, katonai munkás osztagok bölcs felhasználásával, hanem az ország belterületén szolgálatot teljesítő mezőgazdák csaknem teljes számban leendő szabadságolásával igyekszik elérni a fenti nagy célt. A múltak tapasztalatain okulva, tudjuk azonban, hogy a legtöbb rendelet csak Írott malaszt marad s hogy a hatósági rendelkezések az alkotó intenciója szerint csak nagy ritkán vitetnek keresztül. Most azonban sordöntő nagy fontosságú kérdésről lévén szó, az itthon- maradottak mindegyikének legszentebb kötelessége, hogy a maga hivatali, vagy magán hatáskörében odahasson, miszerint az aratás s a betakarítás idejekorán megtörténhessék. Mint tudjuk minden megyében a közigazgatás kebelében munkaadó bizottság működik, atnelynek|fel- adata a munkaerő kellő felosztásáról való gondoskodás. Gondoskodás arról, hogy a katonai mánkásosztagok és a foglyok valóban odajussanak, ahol azokra okvetlen szükség van. Hogy e felosztás a birtok és helyi viszonyok szerint történjék, hogy az emberi és állati munkaerő a legokosabban, de egyben a legnagyobb mértékben is kihasználható legyen. E gazdasági munkabizottság lelkiismeretességétől nagyon de nagyon sok, — csaknem minden függ. Ha a munkaerő felhasználásánál a munkabizottság révén illetéktelen protekció fog érvényesülni, úgy nemcsak szociális érzületünk szenvedne igen sokat, de szenvedne elsősorban az ország közgazdasága. Mi bizzunk abban, hogy e munka- bizottság a küzdelmes napok tapasztalatain okulva, feladata magaslatán fog állani, nagy horderejű hivatását lelkiisMegkezdődött az aratás! Vármegyei gazdasági tudósítók jelentései stirüen érkeznek be a föld- mivelésügyi minisztériumba, mely szerint a háború második esztendejében az ország legtöbb vármegyéjében az aratás a legjobb auspiciumok között megkezdődött s ezzel ellenségeink kiéheztető reménysége újból kudarcot vallott. A magyarok Istenének kegyes jóvoltából az eddig beérkezett jelentések szerint igen jó termésünk lesz, úgyhogy a jövő évben nemcsak magunkat láthatjuk el bőségesen, hanem a velünk szövetségben küzdő országok népeit is. Örvendetes tény ez, úgy közélelmezési, mint különösen hadászati szempontból ! A háború hosszú ideje alatt az entente belátta, hogyha számbelileg túlsúlyban is van . velünk szemben, hogyha pillanatnyilag tud is sikereket elérni oroszlánokként harcoló seregeinkkel szemben, — mindez csak részleges siker, — csak múló epizód lehet, a háborúnak javunkra kedvező mérlegét, a jövő erőhatalmi viszonyokat mindez már nem változtathatja meg; — pokoli terv fogamzott mely agyában: asszonyaink és gyermekeink kiéheztetésére tör. A tengert a legszigorúbban blokirozza s ezúton véli ördögi tervét megvalósítani. Amint az eredmények mutatják a tero, ezideig csak terv maradt. Úgy Ausztria- Magyarország, mint Németország közélelmezése a legrendesebb mederben haSzínész históriák. 3. A csodagyermek. Az újabb időben úgy elszaporodtak a csodagyermekek. Pedig vagy nincsennek csodagyermekek, vagy ha vannak hamarosan el is pusztulnak. Az ember is a természetes fejlődésnek van alávetve. Az olyan gyermek ennélfogva, aki természetellenesen korán, időnek előtte bontogatja képességeit, a természetes fejlődés törvénye alul kivételt képez ugyan, de egyben magában hordja a korai pusztulás csiráit is. Ha pedig történetesen mégis életben marad, képességeinek fejlődése nem tart lépést testi fejlődésével s mire eléri nagykorúságát, normális embertípussá zsugorodik, akin bizony nincsen semmi megcsodálni való. ösmertem'én is egy gyermeket, olyan volt, mint egy földretévedt angyal, mert alig tette meg első lépéseit, máris oly sokoldalú jelét adta élelmességének és okosságának, hogy valóban megcsodálni való volt. Mintha nem is földi halandók gyermeke lett volna, oly okos és olyan csodaszép volt, pedig csak egy színésznőnek volt a gyermeke s éppen azért kerülhetett története az én szinész históriám közé. Még nem volt több a csöppség 3—4 évesnél, mikor az édes anyja elhalt s igy a nagynénije gondozása alá került. Természetes, hogy a gyönyörű leánykát mindenki szerette, de legfőképpen a nénje, kinek gyermekei különben sem lévén, minden szeretetét boldogult buga gyermekére pazarolta.. A házaspár, amelyhez a gyermek került, ugyancsak szinészpár volt. A férj karmester, a feleség pedig énekesnő. A szép gyermek ilyenformán rövidesen teljesen kiismerte magát a kulisszák világában. Hihetetlen erős és terjedelmes hangja volt. Ha az ember nem látta az éneklő gyermeket : azt hihette, hogy egy iskolázott hangú énekesnő hangoztatja a gyönyörű trillákat. És az volt a legcsodálatosabb ennél a gyermeknél, hogy a legnehezebb operette áriákat is eltanulta és pompásan elénekelte egyszeri hallásra. Ha még mindig az volna a szokás, ami a régi görögöknél volt, hogy a szereplő színészek álarc alatt és a színház óriási méretei miatt falábakra állva játszanának ez a kis leány a legelső operette-primadonna szerepkörét is betölthette volna. Zongorázni sem tanifotta soha senki, csak a nevelő apját hallotta gyakran zongorán játszani és mégis úgy zongorázott ez az öt éves csöppség, mint akárhány zeneiskolába járó növendék. De a beszélő orgánuma is kellemesen csengő, lágy, mégis minden érzelem kifejezésére oly alkalmas volt, hogy igazi élvezet volt őt hallani. Aztán mily értelmesen és logikusan beszélt ez az öt éves kisasszony. Rábeszélő képessége meg pláne páratlan volt. Ha anyukája, vagy apukája (nevelő szülei) valamelyes oknál fogva szomorúak voltak odacsu- szott szép csendesen az ölükbe, két karjával átfonta nyakukat és oly szépen, oly szivet meginditóan tudta őket vigasztalni, hogy menten eloszlott minden bánatuk, minden szomorúságuk a vigasztaló kis tündér édes csicsergésének a hallatára. Természetesen nevelő szülei azt óhajtották, hogy majdan a színpadon ragyogtassa kivételes tehetségét. Csak a nagynéninek szökött gyakran köny a szemébe, ha elgondolta, hogy nem maradhat ez ez aranyos gyermek sokáig az élők között, mert lehetetlen, hogy megéljen az olyan gyermek, aki öt éves korában sok tekintetben túltesz akárhány felnőttön. Hanemhát csak reménykedett, csak bízott mert a gyermek normálisan fejlődött, gyarapodott testileg és lelkileg egyaránt szépen, harmónikusan. Arra még nem is gondolhattak gyámszülei,
