Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-01 / 27. szám
2-ik oldal. 27-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. meretesen fogja teljesíteni s miként az egész országban, úgy Szatmármegyében is gondoskodás történend a termés gyors betakarításáról. Azért tehát itthonmaradottak, a nagy küzdelmet kaszával, kapával harcolók, öregek, ifjak, asszonyok, leányok menjetek nagy hivatásotok büszke tudatában minden idők legfontosabb aratási munkájának elvégzésére! Küzdjünk, dolgozzunk s bizva bizzunk !! . . . á jéggyár ügye. A helyi sajtó hasábjain már gyakorta volt szó arról, hogy miként a nagyobb vidéki városokban, úgy Nagykárolyban is égetően fontos volna egy müjéggyárnak a felállítása. Fontos volna különösen a mai háborús viszonyok mellett, amidőn a közegészségügy és közélelmezés követelményei fokozottan Írják elő egy ilyen intézmény mielőbbi létesítésének szükségességét. Háború van ! Az emberi szervezet ellenálló képessége az élelmezés rosszabbodása folytán meggyengült. A betegségek rohamosabban terjednek, mint békeidőben. Eddig a sors s a bölcs gondoskodás megkímélt ugyan bennünket az epidémiáktól, de a közegészségtan szabályainak preciz betartása ma minden ember tizparancsolatjának kellene lennie. Gondoskodnunk kell tehát elsősorban arról, hogy élelmiszereink nemcsak emberi fogyasztásra élvezetesek, hanem teljesen tiszták és frissek is legyenek. A mostani nyári meleg időben közíudo- más szerint a hús, a tej, vaj s minden más elsőrendű élelmi cikk csak úgy konzerválható' ha azt jégén tartjuk, ellenkező esetben ezek a cikkek niegromlanak, mi álfa nemcsak az emberi szervezetre jelentenek veszedelmet, hanem a mostani szűkös időben sok érték is nulüfi- kálódik megromlásuk által. A inai helyzet tűrhetetlen ! Tűrhetetlen, ez a betegápolás, tűrhetetlen a közélelmezés fentebb vázolt nehézségei szeniponjából. Május hó elején már úgy látszott, hogy a jéggyárat Nagykárolyban is sikerülni fog megvalósítani, nagy hirtelen azonban ez az unos-untig tárgyalt kérdés, mint minden más szép és jó eszme, elaludt. Elaludt, de remélhetőleg nem örökre! A következőkben reá kívánunk mutatni arra, hogy egy ilyen müjéggyárnak létesítése semminemű nagyobb anyagi megterheltetést sem jelent az alapitóra nézve. Nagyobb tőkebefektetést egyáltalában nem igényel. Szerintünk legcélszerűbben s legolcsóbban úgy volna megvalósítható, ha az, vagy a városi villanytelep, vagy valamelyik malmunk üzeme kapcsán létesülne. Természetesen az uj jéggyárat legszívesebben, mint városi közüzemet látnok, mert hiszen elsősorban a városnak kötelessége, hogy lakossága testi jóvoltáról gondoskodjék. De szívesen látjuk a jéggyárat, ha azt magánember is teremti meg, csak jöjjön, jöjjön mielőbb, — mert amin kenyér és viz, úgy nem lehetünk el jég nélkül sem, ma pedig Nagykárolyban még hallani sem lehet jégről. á termés biztosítása. Lapunk vezetőhelyén részletesen kifejtettük, mily fontos közgazdasági érdek rejlik abban, hogy a mai háborús viszonyok mellett az aratás az egész országban kellő időben elvégezhető iegyen. Gazdaközönségünk tájékozására szükségesnek tartjuk e helyütt közölni, — azokat a fontos kormányzati intézkedéseket amelyeket e tárgyban a minisztérium kibocsáj- i tott: Mivel a kormány súlyt helyez arra, hogy | a múlt évi károsodások elhárítása okából az idei termés'az időjárás esélyeinek a legrövidebb ideig maradjon kitéve, az aratási munkák biztosítása ügyében tett intézkedéseinek az a főcélja, hogy az aratás minden erő felhasználásával a legrövidebb idő alatt befejeztessék. Erre való tekintettel a kormány mindenekelőtt felhatatalmazía a törvényhatóságokat arra, hogy az aratási munka végzésére a kivételes törvények alapja a közerőt kirendeljék és a személyes szolgáltatások igénybevételét elrendeljék ami azt jelenti, hogy a közigazgatási hatóságok ajárási intézőbizottsággal egyetértésben minden itthon levő munkaerőt, az asszonyokat, fiukat és lányokat is egyaránt, kirendelhetik az aratási munkára, természetesen a megállapított díjazás mellett. A földművelésügyi miniszter beszüntette a fatermelési és vizi- munkálatokat és az ezen munkálatoknál, továbbá az egyéb közmunkáknál, a vasutaknál és a nem hadi célokra dolgozó ipartelepeknél eddig foglalkoztatott hadifoglyokat arányosan szétosztotta a törvényhatósági munkabizottságok között. A szétosztásról a törvényhatóságok értesítést kaptak már s a szállítás folyamatban Iván. A földművelésügyi miniszter Orosz-Len- | gyelországból több ezer munkást szerződtetett, ! ezek egy része már megérkezett a munkahely- j re, egy része most van utón. Az ország külömböző részein a földmivélési tárca egyes intézményeinél raktáron levő aratógépektt a földmivélési miniszter a kisebb gazdálkodóknak felajánlotta. A hadsereg főparancsnokság, a hadügy- és a honvédelmi miniszter a mögöttes országokban tényleg szolgáló és nélkülözhető önálló mezőgazdák egyénenkénti szabad- ságoltatását elrendelték. A lábbadozó-osztagok- nak és általában a katonai intézményeknél (lókórház stb.) levő legénység szabadságolása már szintén elrendeltetett. A szabadságoltak kötelesek a közigazgatási hatóságnál jelentkezni és ez az egyes szabadságoltak saját munkájuknak sürgős elvégzése után jogosult és köteles a szabadságotokat máshoz aratási munkára kirendelni, Arról, hogy a törvényhatóságok a nem szabadságolt legénységből mennyi katonai munkás-osztagot kapnak a honvédelmi miniszter a törvényhatósági gazdasági munkabizottságokat már értesítette. Az aratási munkára vonatkozó rendeletek által a hatósági szervezet akképpen állapíttatott meg, hogy a kormány irányítása mellett az aratási munka intézése és az egyes törvényhatóságokra nézve az alispán elnöklete alatt működő mezőgazdasági munkabizottság, illetőleg a járásokra nézve a járási főszolgabíró elnöklete alatt működő járási mezőgazdasági bizottság feladata, a rendelkezések foganatja tehát igy nyilvánvalóan a végrehajtó közegek kezébe van letéve, ennek folytán minden ügyben a járási főszolgabíróhoz, illetőleg az alispánhoz kell fordulni, mert egyesek által tett közvetlen előterjesztésre egyik minisztérium sem tehet semmiféle intézkedést. ügy a közigazgatási hatóságoknál, mint az érdekelt minisztériumokban az aratás tartalma alatt természetesen permanens szolgálat van. HÍREK. Megyéspüspökünk a nagykároíyi kerületben. Mint már lapunk mull számaiban jelentettük, a szatmári egyházmegye ősz püspöke: dr. Boromissza Tibor a múlt hónapban hosz- szasabban városunkban időzött. Most tudósításunk kiegészítéséül a következőket közöljük: A püspök ur Hámon Róbert iroda-igazgató kíséretében pünkösd-vasárnap d. u. fél 7 órakor jött négyesfogaíán városunkba s egyenesen a templomba ment, majd rövid imádság után felvonult a kegyesrendiek házába, melynek szívesen látott vendége volt ittléte alatt. Pünkösd hétfőjén reggel 8 órakor nagy asszisztenciával a templomba vonult, melynek ajtajában Récsei házfőnök fogadta s a jelenlévő hivőket megáldva az „Ecce Sacerdos“ ünnepélyes hangjai mellett a főoltárhoz vonult s :sendes misét mondott. A mise alatt női kar szebbnéi-szebb egyházi énekeket adott elő. A mise végén Récsei Ede házfőnök mondott a bérmálaridókhoz szent beszédet, melynek végez- :ével a teljes díszbe öltözött püspök a főoltár- ólja hívőkhöz beszédet intézett. A beszéd eszme menete az volt, hogy Istenhez, mint atyánk- toz imádkozzunk bizalommal s ne az ember ekintet, hanem Isten szeretete ösztönözzön aenniinket imádságra. A gondolatokban gazdag öeszéd elhangzása után megkezdődött a bér- nálás szentségének kiosztása. Az agg főpásztor riss erőben és egészségben végezte a szent énykedést és 370 hívőt részesített a bérmálás szentségében. A bérmálásnál Szentgyörgyi Jurtán Károly apátkanonok, Hámon Róbert iroda- gazgaíó, több világi pap s kegyesrendi tanár segédkezett. Délben a püspök ur Hámon Róbert és Récsei Ede kíséretében városunk s igyházközségünk több előkelőségénél látogatást ett. Ünnepélyes fogadtatás s küldöttségek tiszhogy koránál fogva iskolába adják, amikor már folyékonyan tudott írni és olvasni. Mikor tanulta? Ki tői sajátította el mindezeket? Senki még csak nem is sejtette, csak a tényt konstatálhatta mindenki csodálattal eltelve. Hanem a csodagyermekek szomorú végzete már ott settenkedett titokban a drága gyermek körül. Nem volt ez a gyermek beteg sohasem, ebben a tekintetben is különbözött más halandók gyermekeitől. Nem is a közönséges betegségektől féltette őt anyja, hanem attól tartott, hogy érző kis szive nem tudja befogadni a benne rejlő nagy érzéseket s egyszer csak megszakad s így pusztul el, mintegy szivenszoritott kis galamb. Mert úgy tudott ez a gyermek örvendezni az örvendezőkkel, bánkódni, szomorkodni a szomorúakkal, hogy szinte meg sem érthette az ember, miként fér fér el annyi tengernyi érzelem abban a picinyke kis szivben. Bár nagyon keveset tudott az ő édes anyjáról s csak halvány sejtelme támadt olykor arról, hogy az meghalt, mégis ha nagynénije, akit rendes körülmények között az édes anyjának tartott, olykor valami csekélység miatt megfenyítette, sűrű könyhullajtások között zokogva szivettépő panaszos hangon : szólt: — Ne félj, nem leszek se káig már a terhedre. Elmegyek nemsokára hozzá, mert tudom, hogy nem te vagy az én igazi mamám. Láttam én őt sokszor álmaimban, ő nem olyan csúf, mint te vagy rossz mamám 1 Ilyenkor majdnem a szive repedt meg a szegény asszonynak. Karjaiba ragadta a kis teremtést és csókolta, becézte, szeretetével csaknem megfojtotta. Bus sejtelmeitől ilyenkor nem tudott napokig- szabadulni, mert valami azt súgta neki, hogy ez a rendkívüli gyermek látnoki tehetségével előre sejti a valót és igy végzetét öntötte előbbi panaszos szavaiba. És a csodagyermekek végzete utói is érte őt. Az egyik napon még erős volt, vidám és egészséges, a másikon már ott feküdt kis ágyában agyonkinozva a láztól, haldokolva. Tulajdonképpen nem is tudták megállapítani, hogy mi a baja, csak égett, csak hervadt egyre jobban. Eszméleténél volt utolsó percig. Azt is érezte, hogy meg fog halni. Átölelte még egyszer kis karjaival siránkozó nevelő anyját s mielőtt örökre elszenderedett volna, még igy vigasztalta : — Ne sírj anyácskám, odafönn az égben találkozunk! (Vége.) Ambruszter Sándor.
