Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
2-ik oldal. 52-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. És nyíljék meg az emberekben, az ő sziveikben a szeretet, mert c-;ak ez az egyetlen tudja átalakitkni, jobbá tenni az embereket, ez az egyetlen varázs-szer, mely békességet hoz a szivekbe, csak az ily tulajdonnal rendelkezők számára szói az angyali ének: békesség a földön, a jóakaratu embereknek békesség a földön. Az emberi élet oly rövid itt e földön, s mégis mily keservessé tudhatják tenni azt a szeretetlenség, az emberi hiúság, az önzés, az ezekből folyó érzékenykedéstől felkorbácsolt indulatok és szenvedélyek, a kicsinyeskedés nemtelen megnyilvánulásai. Boldogság virulna itt e földön, ha az emberek jobban szeretnék embertársaikat mint önmagukat. Boldogság volna itt e földön, ha az emberek nem keresnék b'ol- dogulhatásukat, emelkedésüket, érvényesülheté- süket, gazdagodásukat, kényelmeket, poinpá- zásukat — mások kárával, elnyomásával, tönkretevésével. ' letörésével, megsemmisíteni akarásukkal. Oh az emberi szív királyi, angyali munkát tud végezni, ha békességgel lelt el, de ördögi munkára is képes, ha az a szív fészke lesz a ridegségnek, az egoizmusnak. Oh az ellenszenv, a megsértőtiés érzete az a bizonyos konkolymag, mely megbontja az emberek között a harmóniát, s miből keletkeznek ezek? a mi magunk értékének t űi becsüléséből, a nagyraíanotíságból! Higyjük meg, hogy vannak barátságtalanok akiknek szive arany, s vannak bbrátságosak, kiknek szive intrika, ármány és konkolyhintés. Aztán a megbocsájtás és meg nem bocsajtás oh mi ellentétesek ! Az egyik a félre érzett szivet magához emeli, a másik csak azon dolgozik, hogy a távolság, az áthidalhat- lanság még nagyobb legyen. Mit? Te nem tudsz megbocsájtarii ? Hát miért óhajtod, hogy Urad-lstened bocsásson meg neked ? Mit ? Te nem tudod elengedni'szobatársadnak a néhány tizesnXi adósságot és mégis az: várod, hogy Urad-istened elengedje tízezer tálentomnyí adósságodat ? Nem gondoljatok meg ti balgák, hogy aminő mértékkel mértek embertársaitoknak, ugyanazokkal a mértékekkel móri ki járan- dóságtokat az Ur, az Igazság Atyja. Mi a te szived? Elmélkedj halandó cmKarácson /est. & Irta: Branessky József kegyesrendi tanar. 1. JELENET. (Polgári szoba. Asztal, székek, egy-két kép. Áz egyik a kis J ózusf ábrázolja. Kovácsáé és húga disziti a karácsonyfát ) Ilona: Ma mindenki örül, de te állandóan szomorú vág Kovácsáé • Nem tudok megnyugodni. Szomorú esténk lesz, mint múlt évben. Hiszen emlékszel reá. Ilona: Emlékszem. Egy pár nappal a szent este előtt ment el Sándor. Kovácsáé: Nyugtalan ágomat csak növeli a bizonytalanig, hogy mi an kedves urammal. Már három hete nem irt. Istenem! Mi lenne drága, kis gyermekeimb I, ha . . . Ilona: Ne ve zitsd el bizalmadat. Egy év óta védi már nemzetünk becsületét, szabadságot kaphat és levél helyett maga jöhet el. Kovácsáé: Közönöm, hogy oly jó vagy hozzám. A reményt, amint foszladozni kezd, csak te tudod bennem megerősíteni. Áldjon meg érte az Isten ! Ilona: Siessünk a díszítéssel, mert Sanyi és Manci már nagyon türelmetlen. Látni akarják a kis Jézus aj indékát. Bízzál a ma született Jézusban! Örvendj, hogy ilyen szép, egészséges gyermekeid vannak. bér efölött! Vedd számba, mérjed meg, s aztán igyekezzél, hogy minden újabb mérésnél ne könnyebbnek, hanem súlyosabbnak találjad! i Az önfegyelmezés, magunknak szigorú elbírálása legyen a mestermii, mert a mások lekicsinylése: hitvány, o'csó dicsőséghez juttató, vásári | selejtes munka. Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél. Amit nein kívánsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedő másoknak. Oh, ha az emberek 1 azt a szivet ápolnák, a nemes érzelmek, fenséges’indulatok tárházává igyekeznének átalakítani, több boldogság fakadna a földön, a békesség virágai pompázóbbak volnának, kedve- I sebben illatoznának: És úgy-;, mily csekély ! eszközzel érhető c!ez a öröm. A kis g) ennek i ör-une határtalan a színesen díszített karácsonyfa láttára, a felnőtt szive mennyire túláradó a bol- | dogságtól, ha jót tudott cselekedni, ha enyhített i mások szenvedésén és nyomorán, a tudós szive j mily boldog valamely probléma sikeres meg- : oldásakor, a királyok szive mily doidog ha népük jólétéért való bit'gólkodásban hathatósan munkálkodtak, ám azok szive ki.< önzésükben cselekedtek, sohasem boldog", mert a gyer- j meki leikül et édes örömét sohasem érzik. Isznak az önzés vizéből, de ez nem oltja sz ánjukat, eszik az önzés kenyerét, de ez nem esiI- lapítja éhségüket: Végzik az önző szív romboló munkáját, nem tudnak megbocsájtani, nem tudnak, nem akarnak önmaguk legyőzésével j emelkedni örömben, boldogságban. Boldog az, kinek nincsen vágya földi ja- | vak iránt, boldogabb az, aki jól tud cselekedni, j de legboldogabb az, aki önmagát le tudja I győzni, s szivében tud másoknak megbocs.-.j- tani. Szeressük egymást, legyünk szeretettel, egymás iránt, legyen szivünk angyali szelídséggel mások iránt hogy a torzsalkodás, visz- ! szavonás, intrika, önösség köntöséből a szeretet I mezébe öltöz .ühk, hogy a mi szamunkra isi csendüljön az éhek,’ az emberi nem megvéd- j fására, üdvö.ütésére,- boldogitására eljött Kiisz-j tus születésekor az angyaloktól zeogedezett I örömének: Békesség a földön a jóakaratu embereknek. Vidákovich Dániel, főgimnáziumi igazgató. A szerkesztésért felelős , Dr. Ve z k Ede fősz -rkesztő. A múlt héten tartotta meg Szatmár város törvényhatósága tisztújító közgyűlését. Nagyjá- ! ban a régi tisztviselői, kar maradt meg, egy- ! két személy, kivételével, akik nem mutattak kellő megbízhatóságot a súlyos napok idején, j Megmérettek. és könnyüknek találtattak. A tiszfnjitás közelebbi eredményével, a megválasztottak névsorával nem foglalkozunk. De nem mehetünk cl szó nélkül főispánunknak ama súlyos értékű szavai mellett, melyeket az : ujonan megválasztott tisztikarhoz intézett be- j svédében mondot . „A megbízhatóság és becsületesség, szór- j galom és odaadás, a közönséggel váló humánus és előzékeny bánásmód azok az irányelvek, melyeket a tisztviselőknek maga elé kell tűznie. Ezekben a dolgokban nem ismerek megalkuvást“ — mondotta Csaba Adorján főispán az újonnan megválasztott tisztviselői karhoz intézett beszédében. Márványba való, kemény szavak egek, melyeknek minden tisztviselő lelki szemei előtt kellene ragyogni felelősségteljes kötelességeinek teljesítése közben. A közelmúlt szomorú példáit szolgáltatta a hivatásában megtántorod át tisztviselőknek. Láttuk, hogy a tisztviselői hivatás sok olyan alkalmat szolgáltat, amely alapjában megpróbálja a megbízhatóságot. A puritán jel’emíi tisztviselők" mellett, akik ellentállottak a kisértésnek, akadtak olyanok is, akik áldozatul estek. E súlyos időben, mikor annyira fontos, hogy minden tisztviselő hivatása magaslatán álljon, különös értékkel esnek latba a főispán szavai. Mint a megye első emberének hitvallása, utat kel!, hogy .találjon minden egyes tisztviselőig, hogy annak lelkét eme irányelvek szerint átformálja és megedzze. Egy hivatásá nak élő, puritán jellemű férfi nagyértekü hitvallását jelentik e szavak, melyek a lélek mélyéről fakadtak. Olyan elvek, melyek egy hosszú, nagy ambícióval megfutott tisztviselői pályán a megye első méltóságáig vezették hitvallóju- kat, ami éppen a legfényesebb igazolása annak, hogy csakis eme irányelvek követése eredményez elismerést, tiszteletet és haladást. Főispánunknak magasztos elvei hódítsák meg minden tisztviselőjének lelkét s akkora legteljesebb mértékben fognak megfelelni azon hivatásuknak, melyet a végzet osztályrészükül juttatott. Kovácsáé: Igen, igen. Örülni akarok a mai estének gyermekeimmel együtt. Ne is lássak, hogy szomorú vagyok, még megzavarnám ártatlan örömüket. Ilona: Így, most már készen vagyunk. (Kovácsné csenget, mire bejön a két gyermek. Ä karácsonyfához mennek s ott tnegállanak.) II. JELENET. Előbbiek, Manci, Sanyi. Kovácsné: Térdepeljetek le gyermekeim és imádkozzatok a kisded Jézushoz! (Letérdepelnek és kezüket összeteszik.) Manci: Köszönöm Jézuskám, hogy eljö- tél a mi kis hajlékunkba. Mindig engedelmes leszek, jól foguk tanulni, a szegényeket szeretni fogom es z idősebbeket tisztelni. Adj anyukámnak sok boldogságot, apukámnak egészséget és hozd vissza őt közénk. Amen. Sanyi: Édes Jézuskám, én is jó fiú leszek és szüleimnek sok örömet fogok szerezni. Amen. (Felkelnek.) Kovácsné: (odaadja Maiiéinak az ajándékot.) Tartsd meg gyermekem, amit ígértél és én nagyon foglak szeretni. (Sanyinak kardot ad, dobot és trombitát. Sanyi a dobot nyakába akasztja s a kardot kirántja.) Sanyi: Én is apuka után megyek. Van már kardom. Bátran fogok harcolni s egy pár muszka fiút hozok haza, akiket majd itthon vezényelek. (A kardot vállához emelve masíroz a szobában.) Kovácsné: Kicsi gyermekem, oda csak nagy emberek mehetnek. Majd hí te is nagy leszel. Kovácsné: (Ilona felé fordulva.) Kedves húgom, te vágy a második őrangyalom. Amikor szomorú vagyok, megvigasztalsz, amikor gyengének érzem magam, megerősítesz. Fogadd" el ezt a csekélységet! (Csomagot ad neki.) Ilona: Köszönöm Szívesen osztozom bánatodban, de még inkább örömödben. Légy llát vidám. (Kívülről zörgés hallatszik.) Kovácsné: Milyen zaj az? Ilona: (az ablakhoz megy s kinéz) Betlehemesek jönnek. Beengedjük őket? (A gyermekek leteszik a játékszereket és anyjukhoz szaladnak.) Sanyi: Anyukám, engedje be, nagyon szeretném őket látni. Manci: (kérve) Engedje be. Kovácsné: (húgához) Bocsásd be őket. (Azok bejönnek csillaggal és bethlehemmel, amelyet az asztalra tesznek le. Manci és Sanyi kiváncsi szemekk 1 lesik minden mozdulatukat.) Bethlehemesek: Békeség e háznak! János: Nyájainkat legeltettük Bethlehemnek határán, Egyszerre nagy fényesség lön A mennyeknek országán, Angyalait küldé az Ur Hirdetni az örömet: Kibékült már az ég s a föld, Karácsony lágyén a szivekben. á tisztviselő irányelvei.
