Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
52-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 3-ik oldal. Műkedvelői szint előadás. F. hó 18-án és 19-én este a helyben ápolt katonák karácsonyi megvendégelése javára a városi színházban színi előadást tartott egy elsőrendű műkedvelő társaság. Hcrczeg Ferencz hires szépségű színmüve : „A dolovai nábob leánya“ került színre. Az előadásról csak a legjobbat írhatjuk. A rendezés mindent a darab karaktere szerint emelt ki, ruházatban, díszletekben korhű és ízléses volt. A park előállításában pedig való- szgos luxust fejtett ki. A szereplők sok intelligenciával, nagy ambícióval alakítottak. A nábob leánya szerepében dr. Fal ussy Alajosné természeiadta bájosságával, bensőséges játékával tiint ki. Alakítása őszinte és kedves volt. Dr. Merts Lászlóim bravúrosan játszotta meg a temperamentumos kapitányné szerepét. Föltétien biztosságával uralja a színpadot. Alakítása ele\en és színes. Kürlhy Ká- rolyné a-bájos özvegy, Domaházyné szerepét bensőségesen játszotta meg. Alakja előkelő finomságait a legkisebb vonásig hűen részletezte. Tarján főhadnagy nehéz szerepét Kürthy Károly fölényes biztonsággal alakította. A nagy- skáláju szerep minden részletére megtalálta a helyes hangot. Kürthy Zoltán erőteljes játékával, féifias megjelenésével nagyszerűen illett Szenlirmay huszárkapitány szerepébe. Popovics Viktor a Merlifi báró alakját előkelő nyugalommal, természetességgel játszotta. Sarkadi Gabor a Bilitzky kadét humoros alakját sok színészi ügyességgel, nagy tetszés mellett játszotta. Boleman Karoly biztosan és határozottan aula vissza a léha hadnagy alakját. Kovács Aladár nagy gyakorlatra valló biztossággal és erős színészi képességgel játszott el három különböző szerepet: Szklabonyai, az orvos és Miska huszár szerepét. Legnagyobb sikerét épen az utóbbival aratta. Sarkadi Sándor rövid szereplésével is helyesen érzékeltette a vagyoni bukás előtt álló földesur blazirt és könnyelmű alakját. Merlin báró iigyvédjeképen Bakos Sándor, mint Jób ügyvédje Bakos Gyula mutattak fel ügyes alakítást. Gorzó Béla igen stilszerü nagyúri inas volt. Bakos Gyula hetyke huszár volt még a napos káplár szerepében is. — A rendezés sikere Sarkadi Sándor és Kovács Aladár igyekezetét és rátermettségét dicséri. Az első előadás teljesen zsuffolt ház mellett folyt le. A második szintén rendes helyárak mellett félházzal, de megtöltötték az üres helyeket a katonák, kiket teljes számban díjmentesen bocsátott be a műkedvelő társaság. A legősziníébb kös z net illeti a műkedvelő hölgyeket és urakat, hogy egy komoly, irodalmi értékű színmű bemutatásával időt és fáradtságot nem kiméivé, kulturális és jótékony célt egyaránt szolgáltak. Páffgffilwp Eiasw^-si W wvä e A két főváros megmozdult. Budapest, az országé és Esztergom, a magyar katolicizmusé. Ünnepi estére gyűlt össze mind a kettő, a bol- dogságos szent Szűz legnagyobb ünnepének, a szeplőtelen fogantatásnak az előestéjén, hogy egy uj magyar és keresztény falut adjon az országnak, legalább egyet, a sok helyébe, amit a télen orosz gyújtó gránát, gyújtogató kozák csóva letörölt a mi édes hazánk térképér I. Összejöttek az ország katholikusai és azt mondták : most nincs különbség hitvallásban, nincs különbség a nemzetiségben, Krisztus nagy iskolája, a szenvedés, egv nagy táborba hozott mindnyájunkat. Azokat is, akik odakünn küzdenek a fronton és azokat is, akik a háborúnak temérdek nyomorúságait idehaza szenvedik el. AAi, katholikusok, nem teszünk mos! különbséget a magunk Bittest vére és a protestáns, az ős egyházhoz ragaszkodó görög egyezség és a békében botorul Moszkva hívogató szavára hallgatott skizmadkus, sőt még a vagyonából a kozák du.láskor kiforgatott határlakó ortodox zsidó között sem. Magyarországnak hosszú századok óta a legnagyobb megpróbáltatásakor. az elmúlt évi irtózatos téli kárpáti ostromban szenvedtek valamennyiéit. Honvédemig a dicsőségesek, az ország történelmében őrökkön-örökké élők visszaverték halárainktól a rettenetes vészt: a kárpáti lejtőkön száz és százezerre menő szegény, értelmetlen, korboccsal kergetett muzsik fűlt bele véresen a hóban. Katonáink, az örök dicsőségre hivatottak, megtették a magukét, most a/v itthon élőkön, az ország lakosságán a sor És megmozdult a magyar társadalom, elsősorban a magyar katolicizmus, hogy segítséget nyújtson e küzdelemben szenvedetteknek vallási és faji különbség nélkül Hadisegélyezést, rokkanígyátno- lítást, hadi árvák felnevelését, kárpáti falvak felépítését határozták el az ország tanácsaiban és a magyar katholikus szív és kinyitott erszény ott volt mindenhol. De egyre mégis külön gondolt a magyar katholikus kereszténység. Arra az egyre csak ő gondolt és ez jól van igy, hogy éppen ő. Azt mondotta: Nem szabad elmúlnia ennek a világtörténelmi időnek a magyar nemzet feje fölött anélkül, hogy örökös, nem múló emléket ne állítana annak, akt az ő szenfséges imájával, mint ezer éven át ano .iszor, megint megsegítette a magyart. A Magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz, akinek a képe ott lobogott a zászlón a Muhi pusztáján a Sajó mellett, akinek a selymes, aranyos képe ott hanyatlott el azon a vad-viharos felhőszakadásos délutánon Drághfy kezében a mohácsi síkon, az elbukott ország zászlaján, hogy megint felragyogjon Petneházy vasmarkában Buda várfokán : Ő ott volt velünk a Kárpátokban is. Én láttam őt ott a januári télben és beszélhetek Róla. Ott volt a Szent Szűz, úgy mint Mohácsnál, úgy mint Buda ostrománál, a Kárpátokban is; ott volt a kis rutén falusi templomok ikonoszfázán. amelyek elé térdelve imádkozni járt a baka, ha a rajvonalbó! pihenő napokon a tartalékba került; ott ragyogott a képe az esztergomi fiuk csukaszürke sapkáján, akiket a csillogó eziistüs Máriaérmekről az oroszok gárdistáknak néztek, ott volt a Szent Szűz képe előttünk, amikor előrementiink, amikor küzdöttünk cs amikor hosszú hetekig kitartva egy helyben, égi segítségre volt szükségünk, hogy el ne vesszen az erőnk a rettenetes harcban. JÉZUS! A betlehemi istálló felett Kereshetjük-e az égi jelet ? Vájjon szabad még felemelkednünk Hozzád, akit I eltévelyegtünk ? Remélhetjük, hogy g világon át Angyallal fuvatsz békeharsonát ? Noha gyehenna lángol köröttünk, Lélekben mégis tehozzád jöttünk Mi, akiket bűn ostora vert meg . . . Világmegváltó isteni gyermek 1 Jászolbölcsődet felkeressük, fel Bünbocsánatért siró lelkűnkkel. Az vagy te ma is, aki hajdanán Feküdtél barmok asszu szénáján; Ki azért szálitál bünteljes földre, Hogy ne kárhozzunk el mindörökre. Agyudörgésben eléd hull térdünk ; Tarts oltalmadban, óh, esdve kérünk! Tudod te jobban: elfajzott nemzet Rabolni akart tőlünk uj évezret; Hozzá szegődött zsarnokság hada, Nincs többé már gyűlölet! Most is zeng még a fülünkbe Az angyalok éneke. — Hogy is volt csak. kedves társak ? Zendüljetek énekre! (Eléneklik : Dicsőség mennyben az Istennek ...) Pista: Az angyalok igy hitdették A Mennybéli szózatát, Szemük lángolt az örömtől Majd ekképen folytatták : Bethlehemben, kis jászolban Találtok egy kisdedet, Az lészen a (Messiástok S boldogságot hoz nektek. El is mentünk s ott találtuk Szűz Máriát Józseffel Szegénységben, árvaságban Az isteni gyermekkel. Örvendjünk ma mindannyian S daloljuk ez éneket: Bethlehemben, istállóban Krisztus Jézus született. (Eléneklik: Krisztus Jézus született . . . A háziasszony egy-két fillért tesz perselyükbe.) Bethlehemesek: Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! (Kimennek.) Sanyi: Milyen szépen énekeltek! Már meg is tanultam : (énekli) Dicsőség, földön az embernek . . . Manci: Nem jól énekeled; igy kell ezt a szép dalt énekelni: (énekli) Dicsőség mennyben az Istennek . . . Ilona: (Kikisérvén a bethlehemesekeí, visszajön.) Két kis fiú egy leánnyal az utcán hallgatta az éneket. Most is ott vannak. Úgy látszik, nincs senkijük. Manci: Hívjuk be őket! Hátha éhesek? Éu odaadom az én részemet. Sanyi: Én is odaadom. Hívjuk be őket anyukám! Kovácsáé: A szegény gyermekeket szeretnünk keil. Hívd be őket Ilonka. (Ilona kimegy). Bizony gyermekeim, sok gyermeknek nincs ma ilyen meleg szobája, meleg ruhája, puha ágya, szerető anyja, mint nektek. A háború sok gyermeket megfosztott szüleitől s azok szegények most házról-házra járnak egy kis alamizsnáért könyörögve. Ha ilyenekkel találkoztok, ne kerüljétek el. A kis Jézus ezt mondá egyszer: Ami jót tesztek az árvákkal, mintha velem tettétek volna s én ezerszeresen megfizetem nektek. (Bejön Ilona, a kél gyermek é? a leány. A két gyermek rongyos ruhába van öltözve. Félénken lépnek be és néznek körül. Kalapjukat leveszik. Mária szintén szegényesen van öltözve.) 111. JELENET. Előbbiek, Jani, Gyurka, Mária. Ilona: Gyertek be gyermekeim, hiszen megfagytok odakint! Kovácsáé: (megsimogatja őket) Hogy hívnak gyermekeim ? Jani: Én Blazsinszky Jani vagyok és ez az öcsém Gyurka. Mária: Én Ossoviec Mária vagyok. Kovácsáé: (Máriához.) Hol vannak a szüléitek ? Mária: Az én anyám talán még él, de e gyermekek árvák — lengyel hadi árvák. Kovácsáé: (érdeklődéssel) Lengyelek vagytok? Hadi árvák e gyermekek? Jani: (szomorúan) Nincs már édes anyánk, meghalt. Édes atyánk pedig elment a háborúba. Kovácsáé: (megsimogatja őket) Szegény árva gyermekeim ! Üljetek le, hiszen dideregtek (Mária felé) Mondd el szomorú sorsukat. (Leülnek). Mária: Egy hónappal ezelőtt történt. A magyar hadsereg diadallal szorította visszafelé az oroszt Galíciában. Az utbaeső falvak népe nagy részben elmenekült az oroszok elől, részben otthon maradt, hogy őrizze kis hajlékát. (Sanyi Gyurkát elvezeti a játékszerekhez.) Kovácsáé: Ti otthon maradtatok? Mária: Igen, mi otthon maradtunk, de vesztünkre. Az ellenség falunk mögül lön kezdte a magyar hadsereget. Gyurka: (nézi a puskát) Nekem nincs ilyen puskám. Mária: A gránátok rettenetes pusztítást vittek véghez, sok házat felgyújtottak. A lakásokba szorult nép remegve várta a küzdelem végét. Az egyik viskóban, e gyermekek édes anyjánál mi is félénken húzódtunk össze. (Közbevetőleg) Éppen egy kis ennivalót vittem a gyermekeknek, mert nagy szegénységben éltek.
