Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-05 / 23. szám
2-ik oldal. 23-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 2. Halász György 304. gy. e. 13. századbeli őrmester. Már a Zolobin magaslattól északra lefolyt támadásban is kitüntette magát, midőn elsőnek rohant rohamra és az elenséges állásban 1 tisztet s mintegy 85 fő legénységet ejtettek foglyul. A későbbi — Zolobina magaslatra intézett — támadásban vakmerő bátorsággal rohant az ellenséges géppuskának és azt — dacára a heves tüzelésnek — elfoglalta. Bátor, hősies magatartásáért kitüntetésre hozom javaslatba. 3. Ancsi Lajos 304. gy. ezredbeli népfelkelő Halász őrmesterrel együtt rohant az ellenséges géppuska ellen, bajtársait lelkesítette és az ő segítsége nélkül Halász őrmesternek nem sikerült volna a géppuskát elfoglalni. Nevezett hadnagy ki Gróf Károlyi Gyula nagykárolyi uradalmának segédtisztje, április 8-án kelt legfelsőbb rendelettel az ellenség előtti eredményes vitéz magatartásáért a signumlaudist kapta a vitézségi érem szalagján. Ugyanekkor 'fel lett még terjesztve a szatmári zászlóaljból vitéz és hősies magatartásukért Princz Jenő hadnagy és Dániel Béla zászlós, valamint több haláltmegvető honvédünk, Pengász István, aki őrmesterré is lett előléptetve. Ezután már az oroszok a kétszeri meg- veretés után Uzsoknál sem foglaltak állást, hanem Siánkiig vonultak vissza Karácsony után e zászlóalj keletre, Galíciába lett átrendelve, ahol egy magaslati pont 8 napi kézbentartásáért, ahol mint kikiilönitett zászlóalj szerepelt, úgy megállta a helyét, dacára a nagy hózivataroknak és az élelmezés körüli nehézségeknek, hogy a csoport parancsnokság részéről elismerésben részesült és Holényi zlj. parancsnok a III. oszt. katonai crdemkeresztet a hadiékitménnyel nyerte. Részt vett a zászlóalj a január 20-án kezdődött németekkeli közös offenzivában is. A Kószák 803 magaslat ellen január 24-én intézett sikeres támadásért dandárparancsnoki dicséretet nyertek honvédeink. Ekkor vette kezdetét a méteres hó és a kegyetlen nagy hideg elleni küzdés is, amellyel vitéz honvédeink szintén megmérkőztek, úgy hogy február hó 12-én már Tuchla alatt nyomták vissza óriási erőfeszítéssel a rengeteg számú ellent. E harczokban sebesült meg súlyosan vitéz zászlósuk, Dániel Béla, majd esett foglyul Princz Jenő imádott hadnagyuk, aki már ekkor zászlóaljparancsnok volt. Ezek voltak utolsó tisztjeik, úgy, hogy ezután a tiszt nélkül maradt és sokat átélt zászlóaljat más csoportba osztották be. ——----------a Í A dakozzunk a Vörös Kereszt Egylet ! nagykárolyi fiókjának. f a________—................................——■ isk oláink értesítő!. A polgári fiúiskola értesítőjéről is kilátszik a háborús esztendő sok jelensége. Mezei Gyula r. tanár 1914. julius 3!-tői, Darabánt András tanár pedig 1915. ápr. 1-től katonai szolgálatot teljesít. Patek Béla az év második felében szabadságra ment, helyetteséül Császár Bertalan bízatott meg. Németnyelvű óráit Vitek Károly óraadó látja el. A tornát ez évben Szoloméjcr János fógimn. tornatanár tanította. Az igazgató szabadságolása és ápr. 9-től máj-ig Hanák József kis fia ragályos betegsége miatt az intézetből való távolmaradása miatt megürült órákat a polg. leányiskola tanárnői közül Darabántné, Királyné, Lonkayné, Opitzné, Kurtz Erzsébet tanárnők és Matuska István gazd. ism. isk. ig. látták el díjtalanul. A tanári testület felényire leapadt létszámával megfeszített erővel dolgozott, hogy a tanév korábbi befejezése melleit is elvégezze az anyagot. Bodnár György tanfelügyelő iskolalátogatása alkalmával erről meg is győződve elismerését fejezte ki. Annak dacára, Hogy minden egyes tanár maximális óraszámmal, két osztály főnökségét viselve dolgozott, a legeredményesebb agitácíóí és fáradságot fejtette ki a hazafias, jótékony célok szolgálatában. Dicséretes buzgalommal dolgozott az ifjúság is, • mely 2 zsák szederlevelet, 53 kg. rezet gyűjtött a hadseregnek. Hadi kölcsönre jegyzett az ifjúság 100 K-t, a III. o. külön egy 50 K-ást. Jótékony célokra gyűjtött 80.62 K-t, iskolai szinielőadásokból jótékony célra adott 250 K-t. És pedig 100-at a Vörös Keresztnek, 100-at a háborúban megvakult katonáknak és 50-et az állomási sebesült konyhának. Iskolai év be- zártával Sarkady Sándor tanár kezdeményezésére és szervezése mellett az ifjúság mezei munkában való segédkezésével veszi .ki a részét a nemzet küzdelméből. A polgári fiúiskolába beiratkozott ez év folyamán 190 tanuló. Év végéig iskolába járt 179. Ebből idevaló illetőségű volt 115, megyebeli 37 és más megyebeli 38. Magyar anyenyelvü volt 183, román 7. A szülők polgári állása szerint legtöbb az iparos szülők gyermeke: 59, szolgálattevőé : 55, birtokosé bérlőé: 26, tisztviselőé : 21, kereskedőé: 18 stb. A 179 tanuló közül felsőbb osztályba léphet 137, javító vizsgálatra bukott 40, osztályismétlésre 2. A bukottak °o-a = 23. A polgári leányiskola évvégi értesitő-könyve a hazafias, lelkes munkálkodásnak maradandó emléke. A gondosan begyűjtött adatok úgy a tanárnők, mint a leányok rendkívüli buzgalmáról adnak teljes tájékozást. Igen ajánljuk ez értesítő áttanulmányozását mindenki figyelmébe. Mi a főbb körülményekből a következőket emelhetjük ki: Téli ruha- nemüékre a leányok 356 K 87 f-t hoztak össze. Egyéb forrásokból 824 K 44 f-el pótolva rengeteg mennyiségű anyagot szereztek be, melyből 471 hósapkát, 315 drb. csuklómelegiíőt, 103 pár kapcát, 103 drb. haskötőt stb készítettek. Két zsák szederlevelet, 120 réztárgyat gyűjtöttek a hadseregnek. Hadi jótékonycélra maga az ifjúság 505 82 K-t adott és hadiköl- csönre 630 koronát jegyzett. A növendékek 150 drb. vasgyürüt cseréltek be ékszerekkel. Emellett rengeteg az a mennyiség, amit a leányok étel és ruhanemüekben gyűjtöttek. A statisztikai adatok szerint beiratkozott 293 tanuló, kimaradt 21 tanuló, sikerrel levizsgázott 221 tanuló, javítóra bukott 38, osztály- ismétlésre bukott 10 tanuló. Lakóhely szerint helybeli volt 242, szatmármegyei 34, más meA nő mosolygó arcán, melybe egy kis szomorúság vegyült, kellemes meglepetés tükröződött s szinte meghatva egy kis pohárkába akarta tenni s megköszönve üdvözölte a főhadnagyot : — Köszönöm Zádor. A szép a harc közepette is szép marad, — és maga még ott sem felejtkezett meg az udvariasságról; Isten hozta ! — Ezt az erődből a városba vezető fasorban szedtem. Egy ágyúgolyó körül diszlettek, j De, — szólt hirtelen elkapva a pohárkát. — ne tegye vizbe, hanem tűzze föl s legyenek szerencsésebbek nálamnál s herva janak el keblén ... de nem akarom, hogy engem túléljenek. — Magát ? Ugyan Zád^r! . . . De, — vagy talán, — igaz volna, hogy holnap reggel ?... — Igen, igaz. De már tud róla ? Érthetetlen, milyen hamar kiszivárognak ezek a dolgok. A beszédet megzavarta a belépő férfi, ki szívélyesen sietett a főhadnagyhoz kezét nyújtva : — Szervusz Károlykám ! te pontosabb voltál, mint én, — de még akadt egy kis dolgom az újonnan berendezett kórházteremben. Már csak a súlyosan sebesülteknek van helyünk, kik feltétlen operációra várnak. Még vacsora után is okvetlen vissza kell mennem. — Szervusz Öregem ! Én csakugyan siettem pontos lenni, hogy az utolsó vacsorán minél tovább közietek lehessek. — Utolsó vacsorán ? kérdé megütközve a férfi, hogy értsem ezt Károly ? — Nem tudsz a holnapi ütközetről? — De igen; de hát te . . . — Én a századommal megyek legelői. Biztos halál. A cél átvágni magunkat az oroszok által épített erődítéseken s elfoglalni az élelmiszer magazinokat. Ha ez sikerül, akkor nevetve hányunk fittyet az ellenségnek megint vagy egy-két hónapig. Zseniális ötlet, mely ha sikerül, az egész világ bámulatát és tapsát fogja kivívni, — de ha rajta vesztünk . . . — Mennyien törtök ki ? — Circa tizennyolc, húszezren, keleti irányban a magazinok felé. — Bssz . . . busz ezer! szisszent fel a ! férfi, hiszen ez a mostani létszám fele . . . — Igen s a fiuknak megmondtuk, hogy vagy-vagy . . . Vagy győzünk s minden megvan : otthon, haza, becsület, vagy minden veszik s jön a bukás, fogság Szibéria . . . Mondani sem kell, hogy megvadultak a gyerekek, jönne az mind ... hiszen magyarok. . . mondta mosolyogva s önkéntelen kacérsággal a bajuszához nyúlt. — Magyarok . . . mondta utána a nő gépiesen s elmerengve. Maguk magyarok s kissé elpirult amint a főhadnagyra nézett, mind, mind olyan különös emberek . . . — Mind bátor, talpig emberek! javította ki a férj neje szavait lelkesen, — s Károlykám igazán boldog vagyok, hogy veletek s veled megismerkedhettünk. Bár egy páran, tette hozzá, sóhajtva, máris gyászt hoztak szivünkbe. — Igen, mondta a főhadnagy elgondolkozva, a mi kis .körünk nagyon megcsappant. Tahy, Asbóth, Michel és a kis Hindy . . Naláth a déli erődnél van, éjjei ágyuharcot provokálunk, hogy az ellenség arra öszponto- sitson, nem hiszem, hogy megéri a reggelt a fiú a legveszélyesebb ponton. Holnap aztán én, — s azután finita a mi kis Przemysli komédiánknak — szólt s figyelve nézett az asszonyra. — Zádor, Zádor! szólt az asszony fátyolos hangon, — ne kisértse Istent . . . — Nem asszonyom, nem kisértem, én már arról elkéstem. Amit mondtam, komoly. A vállalat olyan, hogy áldozatot kíván. — Istenem, szólt sápadtan s elborzadva az asszony — hát maga is Zádor? . . . maga is a többi után ? . . . hat igy kell ennek lenni ? Hogy maga . . . hát nem lehetne, hát nem maradhatna maga ? — Nem ! vágott közbe Zádor kurtán és sértődötten kapta föl a fejét, miközben arcát sötét pir lepte el, — nem, én nem maradok itthon. Mért menne helyettem más? Eire még csak nem is gondoltam s kezével elvető moz- dulatc t téve, csendesebben tette hozzá, de nem is akarok gondolni. Lehangoltan fejeződött öe a vacsora s Zádor főhadnagy tréfái sem tudták vidámmá tenni. A közeli katasztrófa töprengővé tette az embereket. S nem csak itt, de mindenhol Prze- myslben ilyen szomorú érzéssel költötték el vacsorájukat az emberek. Itt-ott kitört ugyan a katonák halálmegvető vidámsága, de mégsem vol, az az igazi . . . A férj fölállott s kezet szorított a tiszttel komolyan, hallgatagon, majd halkan szólalt: — Fél kilenc van, bocsássatok meg s bár nehezemre esik, — itt nejére mély pillantást vetett — mégis mennem kell. Tudjátok, ma éjjelre is ki van rendelve az ambulancia. Talán éjfélre itthon leszek. — Én tizenegyre a kaszárnyában leszek, szólt a főhadnagy. — Ah, akkor még találkozunk, örvendezett az orvos. Isten veletek, a viszontlátásig. (Folyt, köv.)
