Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-15 / 20. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 20-ik szám. val a leikéhez forrott elveknek megvalósításához hozzájárulhatott. A legkisebb sikernek is örült a gyermek tiszta örömével és szeretetreméltó naivitásával s a legbosszantóbb sikertelenség sem törte meg energiáját. Amikor az 1910-i általános képviselőválasztások idején a biztosnak jelzett letenyei kerületben elbukott, a 98 %-ban katholikus kerület érthetetlen viselkedésére ezer mentséget talált. Vidámabb bukott jelöltet még nem láttam. Mert a csalódások által meg nem tört optimizmusa előtt egy jobb jövő reménysugaras képe derengett. Hitét és önbizalmát semmi sem volt képes megtörni, — aminthogy a kardot is csak a gyilkos golyó ülhette ki erős kezéből. Bámulatosan szép lelki összhangnak a megnyilvánulása ez! Désyvel csaknem egyidőben lett a hazaszeretet mártírja. Rokon lelkek találkozása ez a halálon át a megdicsőülésben ! És amilyen volt a közélet mezején dúló csaták viharában, olyan volt mint gyermek a vallás ölén avagy a család szentélyében és olyan volt, mint testvér, sógor, rokon és jó barát a lelkek derűs, édes összekapcsolódásában: összhang- zatos teljes egyéniség ! Egész ember! És ez vigasztalásunk! És a hit, hogy non omnis mo- riar. Hogy nem hal meg az, aki az Istennek, a becsületes közügynek, övéinek és a Hazának szentelte ereiét. Kedves Berti barátunk! Ebben az erős hitben és meggyőződésben búcsúzunk tőled. Isten veled — tehát — a viszontlátásig ! Rónai István. * Közéletünk kiváló érték i, kimagasló alakjának feledhetetlen emlékű és múlhatatlan érdemű felelős szerkesztőnknek a hazáért szenvedett h isi halálát gróf Szapáry alezredes a következő sürgönyben hozta a pótolhatatlan veszteséget szenvedett szülők tudomására ! „Nemestóthi Szabó Bertalan huszár tiszthelyettes május 7-én, midőn Polenától memento. Hideg, fagyos szelek szárnyán lesújtó hir érkezett messze északról, nemestóthi Szabó Albert nincs többé . . . Azt hiszem, néma döbbenettel hallgatni volna illő most. Mikor egy őszbevegyült édesapa, egy édesanya szerető szive, a testvér fájdalma kiséri a család szeroe-fényét, egyetlen fiát hősi sírjába . . . Közel egy éves véres háborúnk alatt szinte megszoktuk már a lapok hasábjain a naponként érkező híreket, amelyek ezer és ezer testvérünk hősi haláláról számolnak be. Megszoktuk és elmegyünk a hősök sirja mellett . . . Mikor azonban az egyszerű katonasir fehérlő keresztjén neveket olvasunk, amelyeket a béke szent idejében már tisztelni tanultunk ; mikor a süppedő hantok elhamvadt elmét takarnak, amely alkotó, tervező gondo'atokat szült; mikor az elnémult ajkak csak emlékeztetnek már arra az időre, midőn igazságért, istenért s hazáért megnyíltak : akkor egy fájós isten-hozzádra megállunk egy pillanatra. N. Szabó Albert hősi halálával egy mesterdélre szakaszát rohamra vezette, ellenséges golyótól találva, hősi halált halt. Az ezred tisztikara ismerve a megboldogultnak, mindenkitől szeretett és becsült barátunknak kiváló érdemeit, mit a harctéren több Ízben tanúsított és hősiességét, fájdalommal telt szívvel fejezi ki hozzátartozóinak őszinte részvétét. Vilmos huszárezred tisztikara nevében gróf Szapáry alezredes.“ A legdrágább kincsét vesztett család a következő gyászjelentést adta ki: Nemestóthi Szabó Antal és neje püspöki Keresztszeghy Paula, Hedvig leányuk és vejük mezőmadarasi Madarassy István, valamint unokáik : Melanie, Gizella, Hedvig és István nevében is mély fájdalommal és megtört szívvel tudatják, hogy szeretett kedves fiók: dr. nemestóthi Szabó Albert ügyvéd, a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank jogi tanácsosa, Szatmár vármegye törvényhatóságának bizottsági és Nagykároly rend. tan. városának képviselőtestületi tagja, a szatmárvármegyei Néppárt elnöke, a cs. és kir. Vilmos huszárezred tiszthelyettese s az elsőosztályu ezüst vitézségi érem tulajdonosa, stb., alezredesétől nyert értesítés szerint május hó 7-én, midőn Polenától délre szakaszát rohamra vezette, ellenséges golyótól találva hősi halált halt. A haza védelmére önként lépett katonai kötelékbe és 38 eves korában hazájáért elvérzett. Tiszttársai által Boró község temploma mellé temettetett el, ahonnan földi porait haza hozzuk és nagykárolyi családi sírboltunkba örök nyugvó helyére helyezzük el. Alig el bírhatok a mi fájdalmunk, de a jó Isten rendelkezésébe és kegyelmébe megnyugszunk. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 21-én reggeli 9 órakor fog a nagykárolyi róm. katli. templomban az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1915. május hó 14. Önzetlen, fáradhatatlan vezető emberét vesztette el benne az Önsegélyző Népbank, műre tette rá a koronát. Ez a mestermunka az ő élete volt. Szinte éreztük, hogy neki igy kell, hősiesen kell távozni onnan, ahol mindig harcos, mindig katona volt. S bármennyire tudjuk, hogy sokáig pótolhatatlan űrt hagyott maga után, mégis megnyugszunk a gondvise- léses akaratban, amely teljessé tette az összhangot ebben a katasztrófális fináléban. N. Szabó Albert a nagy lelkek közül való volt. Akik tudnak büszke ember-méltósággal a vezetőhelyekre törekedni, de egyúttal mélységes alázatban porba hullva Istent imádni. Akik tudnak kötele séget teljesíteni, izzadva dolgozni névért, vagyonért, de az erkölcs útjairól nem csuszamlanak le. Akik küzdelmes életük változatos fázisaiban számos harcos ellenfélre találtak, de akiknek rosszakarójuk egy sem volt. Akik tudnak életet, energiát, vagyont áldozatul hozni olyan célokért, amelyekből csak azt eredményezik. hogy tisztakezü, puritán embernek tartják. Akik tudnak meggyőződéseik, eszméik önzetlen konfesszorai lenni. Önzetlen és meggyőződéses szellemére mutatok rá külön a hősnek. S ez az, ami veszteségünket sulyosbbitja. Tudjuk nagyon jól, mely külön gyászjelentésen tudatta pótolhatatlan veszteségét : Pro patria. A Nagykárolyi Önsegélyző Népbank igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara a legmélyebb fájdalommal tudatja? hogy az intézet ügyésze nemestóthi Szabó Albert dr. ügyvéd, a 7-ik cs. és kir. Vilmos császár nevét viselő huszárezred zászlósa, a nagy ezüst vitézségi érem és a német vaskereszt birtokosa, Szatmárvárinegye és Nagykároly város törvényhatósági bizottsági tagja, a legutóbbi kárpáti ütközetekben Borón, folyó hó 7-én, századát rohamra vezetve, hősi halált halt. Önfeláldozó munkatársunkat, a legnemesebb barátot és embert veszítettük az elköltöződben, kinek emlékét mindenkor a legnagyobb kegyelettel és tisztelettel fogjuk őrizni! Nagykároly, 1915. május hó 11-én. A Kölcsey-nyomda és kiadásában megjelenő lapunk kimondhatatlan gyászát és veszteségét a .{övetkező gyászjelentés tudatja : A Nagykárolyi Kölcsey-nyomda Részvény- társaság igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara mély megilletődéssel tudatja, hogy a vállalat alapítása óta tevékeny felügyelő-bizottsági tagja és az „Északkeleti Újság“ felelős szerkesztő tulajdonosa Dr. nemestóthi Szabó Albert ur folyó évi május hó 7-én az északi harctéren, ellenséges golyótól találva, hazájáért 38 éves korában hősi halált halt. Nagykároly, 1915. május 14. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Dr. Ilemestóüii Szabó Albert életrajzi adatai. Lapunk más helyén részletesen foglalkoztunk azzal a mérhetetlen gyásszal, amely Nemestóthi Szabó Albrrt dr. hősi halálával Nagykároly város, helyesebben egész Szatmár vármegye társadalmát érte. E helyütt sokoldalú, nemes s mindannyiunk bámulatát kivivő életének száraz adatait ismertetjük kronológus sorrendben. Nemestóthi Szabó Albert 1877. év január hó 29-én Nagykárolyban született, ahol elemi és középiskolai tanulmányait is végezte. Édes atyja: Nemestóthi Szabó Antal, ekkor meg nagykárolyi ügyvéd az értelmes, minden szépre és jóra fogékonysággal bíró gyermek nevelésére igen nagy gondot fordított. A kis Berci állandóan magyar ruhában járt az iskolába, hogy ő többszörös sikertelensége dacára sem csüggedt s nem fordított hátat a keresztény elveknek a politiKában. Ha meg tudott volna alkudni a lelkiismeretével, akkor elérhette volna céljait. De ezért nőtt nagyra a szemünkben, szivünkben, mert ezt nem tudta tenni. Szatmár vármegyének a mai súlyos járású időkben tízszeres a gyásza, valahányszor egy tisztakezü fia sírba dől Eggyel kevesebb, akik a mások ütötte csorbát köszörülni hivatva voltak . . . Önkényt, tiszta hazafiui lángolásból ragadtál fegyvert. Szívesen harcoltál s mint kitüntetéseid mutatták, igazi hős voltál. Mosolyogva haltál meg s talán egy volt, amit megérni óhajtott a lelked, a magyar fegyverek végleges, hős diadalát. Kisérd örömmel a még itt maradt bajtársaidat diadalos, mámoros utaikon . ... Imádkozunk éretted . . . Sí — a.
