Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-06 / 10. szám
VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. március 6. 10-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG ■>u NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak : Egész évre ................................ Fé lévre ......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egcsz évre .. 8 korona4 „ 8 „ 5 . Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. — MEGJELENIK UiNDF-N SZ9M3ATCN. = »Li -----------Ho gy kell élnünk aratásig. így tél utolján, tavasz kezdetén, még békeidőben is meglehetős nehéz gondot szokott okozni ez a minden évben visszakerülő töprengő kérdés: Hogy leszünk ki újig? Mennyivel aggodalomkeltőbb ez a felsóhajtás most, mikor a megszokott, rendes szűkös állapoton felül még a háborús időkkel mindenha együttjáró Ínséges napok réme is ijesztget bennünket. Pedig hát nem kell megijednünk. Ahogyan kiteleltünk eddig — bátran kimondhatjuk minden nagyobb nyomorúság nélkül: — azon- képpen, merjük állítani, hogy Isten segítségével, ha nem is zsíros, nagy jólétben, de éhség, koplalás nélkül kibírhatjuk aratásig, ha magunk is úgy akarjuk, ha mindenki akarja, ha minden itthonmaradt ember a nap minden óráján ehhez a szigoni parancshoz igazodik : Ezt az országot, ennek az országnak a népét sem időjárásnak, sem semmiféle ellenségnek kiéhez- tetni-e nem szabad ! Ebben az országban nem veszhet éhen senki. Ebben az országban meg kell hogy legyen mindenkinek a maga mindennapi kenyere. Nem sok, csak éppen ameny- nyi szűkösen elég. Minden étkezéshez egy-egy karéj ka. Ahogyan hadbavonult véreinknek, csak egy jelszavuk van: „Győznünk kell!“ — és Hindenburg, e minden idők legnagyobb hadvezére, bízvást állítja, hogy győzünk is, mert nekünk jobb az idegrendszerünk mint az ellenségeinkké : Ugyanúgy az iíthonmaradt dologlevö népnek pedig szintén arra legyen gondja, hogy a megélhetés tépelődéseitől senki, se maga se más, el ne veszítse a fejét. Mindenki akarjon élni s akarja hogy a szomszédja is éljen. Tehát csak akarat kell. Nagyon erős akarat. Segítse mindenki egymást, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. Hogyan kell ezt akarni ? E re is Hindenburg vezér acélidegzNii nemzeteitől vehetünk példát. A németek törvénnyel, hatósági és társa-, dalmi intézkedésekkel rákényszerítik önmagukat I a szigorú takarékosságra, beoszlják a készleteket úgy, hogy akinek merőben üres is a kamarája, Németországban még az sem fog éhezni. Lesz mindenkinek kenyere. Bizony nem fehér, de lesz. Bejárta a néniét sajtót mostanában egy csudálatos szép irásmü, mely valóságos himnusza, tízparancsolata és kiskátéja ennek a zordon, katonás kiáltásnak: Muszáj kenyérnek lenni! Kivonatosan így szól emez irás: Németország (mondhatjuk: Magyarország is) egy egész ellenséges világgal áll szemben, amely meg akarja őt semmisíteni. Diadalmas dicső seregeinket nem tudja leteperni. Hát, mint egy ostromlott várat, ki akar bennünket éhez- tetni. Ez sem fog neki sikerülni. Miért nem ? Azért, mert elég kenyérmag van az országban, hogy aratásig kibírja a lakosság. Csak nem szabad prédálni, pazarolni. Ne etessétek marháitokat a kenyérnek gyümölcsével. Takarékoskodjatok a kenyérrel, hogy ellenségeink kaján reménye szégyenné váljon. Legyetek tisztelettel a mindennapi kenyér iránt. Akkor mindig lesz belőle nektek, akármeddig tart is a háború. Erre neveljétek gyermekeiteket. Ne vessetek meg' egy darab kenyeret sem azért, mert már nem friss. Ne szeljetek egy karéjjal sem többet a kenyérből, mint amennyit enni akartok. Gondoljatok mindig katonáinkra, akik sokszor az őrhelyen, vagy a lővészárokban bol- dogak volnának, ha tarisznyájukban volna a ti elprédált kenyérdarabkátok. Egyék mindenki hadikenyeret, éppen úgy táplál és éppen úgy jól lehet vele lakni, mint a másikkal. A krumplit mindég hámozatlanul héjában fözzéték. Ezzel sokat spóroltok. Az előzőleg nyersen hámozott krumpliból sok ennivaló rész elpocsékolódik. Ne dobjátok szemétre az ételhuladékokat. Gyüjíséte.k össze, jó lesz takarmánynak. Ha magatoknak nincs lábasjoszágotolc: adjátok a ta- karmányanyagoí anoak, akinek vau. Ezek a iegprózaiabb dologról, ití-ott szinte költői lendülettel megírt gyakorlati tanácsok, kell, hogy Magyarország népeinek is minden réteg.ben elterjedjenek s e komoly nagy időkben mindenkinek szinte vérebe oltódjanak. Ezekhez az ércbevésni és minden iskolában megtanítani val V szavakhoz mi, a mi speciális viszonyainkhoz képest még a következő jóindulatú tanácsokat függesztjük: Szoktassa mindenki magát és családját a kukoricaliszt használatához. Ebből is lehet Ízletes ételt főzni. Csak tudni xell a módját. Gazdaszonyaink tanulják el egymástól a készítés titkait. Lélekbe Írott törvény legyen, hogy gabonát a forgalomtól elvonni: hazaárulás! Jó, ha egyes tehetősebb vagy előrelátóbb családok még kellő,időben zsákszámra raktároztak el lisztet éléskamráikban. Ámde akiknek ilyen liszttartalékjaik vannak, ne kövessék el azt a kapzsiságot és lelkiismeretlenséget, hogy bár odahaza van elegendő lisztkészletük, mégis a boltokban vásárolnak. Ezzel, hogy nem az otthon való lisztet használják, csökkentik a forgalomban lévő mennyiséget s valósággal kiveszik a szegényebb nép szájából a kenyeret, akik kizárólag csakis a boltokban való vásárlásra vannak utalva. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)------- Hirdetések ugyanott vétetnek tel. • Nv ilttér sora 6J fillér. Ne csak az imádság tartson tehát fenn minket, hogy add meg Uram ami mindennapi kenyerünket, hanem erős akarattal magunk is arra törekedjünk, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. Ilyenképpen minden tömegéhség nélkül meg fogunk élni aratásig. I DR. lÄSZI VIKTOR. | Mély megilletődéssel közöljük, hogy városunk jeles fia, a debreczeni egyetem tudós tanára: Dr. Jászi Viktor meghalt. Régóta betegeskedett a látszólag egészséges férfi. Legutóbb Abbáziában keresett gyógyulást súlyos szívbajára, ahonnan megerősödve, megegészsége- sedve tért haza. Gyógyulása azonban szinleges volt, mert alig pár nap múlva váratian szivszélhüdés oltotta ki nemes életét. Az elhunyt a köztiszteletben állott néh. dr. Jászi Ferenc orvos fia volt. Nagykárolyban született, itt is végezte elemi és gimnáziumi tanulmányait. Egyetemi tanulmányai befejezte után vissza tért városunkba, hol előbb járásbirósági joggyakornok, majd aljegyző lett. Hivatalos teendők példás és lelkiismeretes elvégzése mellett kiváló irodalmi tevékenységet fejtett ki. A jogi szaklapokba egymás után irta kiváló elmeéllel a sze'obnél-szebb cikkeket. Közben több önálló jogi munkái is irt. Pár év alatt a jogtudomány terén irodalmi működése révén elismer, nevet szerzett úgy, hogy a kecskeméti ev.. ref. jogakadémia szá- ‘mos pályázó közül őt választotta meg a megüresedett közjogi tanszékre. Rövidesen’ kiadta a Magyarország közjogáról szóló nagy munkáját és megszerezte a Budapesti Tudományos Egyetemen a magántanári képesítést. E minőségében minden évben adott elő a budapesti egyetemen. Fáradtságot nem kiméivé, minden héten felutazott Budapestre, hogy szép számú hallgatói előtt az általa nagy_ alapossággal müveit magyar közjog elemeit fejtegesse. A debreczeni hires jogi főiskola — midőn közjogi és közigazgatási tanszéke megüresedett — sietett a már országos nevű tudóst tanárává megválasztani. Rövid idő múltán az intézet dékánjává lett. Az egyetem fölállításakor pedig egyetemi tanárrá neveztetett ki. Á villamosmü értesíti a város közönségét, hogy az egész éjjeli áram szolgáltatást ismét megkezdte.
