Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-20 / 8. szám
VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. február 20. 8-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fé lévre .........................................................4 „ Ne gyedévre .......................................... 2 „ Ta nítóknak egész évre....................................5 „ A kenyérkérdés soha sem volt még olyan végzetesen létkérdés, mint most. Nemcsak egyesek mindennapi megélhetésének kérdése, hanem nagy országos érdek is forog kockán. Lapunk hasábjain mindenkor kiváló figyelemmel kisérjük úgy az országos, mint a helyi fontosságú eseményeket. Különös éberséggel kell viseltetnünk egy olyan kérdés iránt, melyben országos érdek és helyi érdek ölelkezik. Ilyen egyaránt országos és helyi fontosságú kérdés most az élelmi cikkekkel űzött kufárkodás elnyomása. Országosan jelentkező súlyos baj ez, melynek vidékek szerint megvannak a maga speciális formái. Mert számtalan formában nyilatkozik a leleményességük azoknak, akik a háborút nem annak az alkalomnak tekintik, mikor még lehet halni a hazáért, hanem amikor meg lehet gazdagodni. Az egész országban fellépett élelmiszer-uzsora ellen a helyi hatóságok kötelessége irtó hadjáratot vezetni és megtisztítani a piacokat azoktól, akik az élelem mesterséges drágításával egy harcot vívnak ellenünk ellenségeinkkel, kiknek tudvalevőleg kedves rögeszméjük, hogy ki fognak bennünket éheztetni. A nemzet egyetemességére nézve ez lehetetlen, mert az élelmiszerek öszFőszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = szes mennyisége bőven elégséges az ország népeinek. Hanem teljes mértékben sikerül a munkájuk azoknak, akik a nemzet különböző rétegei közé befurakodva közvetítésükkel óriási mértékben drágítják az élelmi szerek árait. Ez az üzelem, mely az amúgy is sulytott millió, meg millió család súlyos kárára, az ország nagy veszélyére űzött, a helyzettel való csúf visszaélés, már odáig fog fajulni, hogy ami nem sikerül a külső ellenségnek, sikerül a belső parazitáknak, hogy kiszipolyozzák a nemzet erőit. A hatóságok kötelessége, hogy rajta üssenek a soraink közé befurakodott ellenségeinken. A fővárosban megindított nagyarányú per a lisztuzsorások ellen, a vidéken több helyen foganatosított nyomozások mutatják, hogy a hatóságok ébersége sok visszaélésnek veheti elejét. A mi élelmiszer piacunknak is meg- vannak a maga anomáliái, melyek a háborús viszonyok folytán különösen nehezen viselhetők. Azok a fogások, ahogyan a városi szabályrendeletet kijátszó módon előre lefelpénzelik a piacra hozott árukat, hogy azt másodkézből nagy nyereséggel tovább adják, most még egyébbel is bővülnek. Városunk, mely bő termelésénél fogva a környező városok éléskamarája, ilyen mesterkedések folytán drágul. A közvetítők elviszik az árut, kijátszva a szabályrendeletet, keSzerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) .......... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. = Nvilttér sora 60 fillér. zükbe kaparitják a behozott készletet még 10 óra előtt s igy ők az urai a piacnak azzal a kis portékával, amit itt hagynak, mert a legtöbbet elszállítják, hogy más városokban nyereséggel eladják. így a nagy behozatal ellenére is néha egyes élelmi szerek teljesen kifogynak a városból. A kormánynak nemes intencióju rendelkezései vannak a polgárok javára. A hatóságnak van tehát fegyver a kezében, csak élni kell vele! Valamelyes hatósági intézkedést, nagy szigort kérünk mi is a helyzet javítására. A polgárőrség kötelező alapon való szervezése és ennek a heti vásáron való alkalmazása, a kinyomozott esetek szigorú büntetése lesz célravezető arra nézve, hogy a tulcsigá- zott kivitel, az árak mesterséges felszo- ritása megszűnjön. Ez az, amit a hatóságtól joggal elvárhatunk. A háborúnak nagy érdeke, hogy a közélelmezés terén zavarok elő ne álljanak, mire nézve fokozott mértékben veszi igénybe a hatóságok éberségét. Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily mennyiségben az irodába szállítunk. 90T Telefonszám: 58. "“Söa Ä válaszúton. Irta: Henry Dagnerchei. Vájjon nem történt-e meg sok orvossal, hogy valamilyen váratlan és meglepő eset merült föl előtte, amelynél hiába mérlegelte, hogy mit tegyen, mert nem tudóit választani ? Az én esetem, úgy gondolom, érdekes az egyszerűsége dacára is és klasszikus utánzata a Buridán szamara történetének. Még akkor történt, amikor rossz sorom egyik gyarmatunkba vitt el, ott is messzire a vadonba, elzárva a világtól. Három hétig kellett komisz talajon lovagolni, hogy a legközelebbi várost elérjem. A konkurenseimmel csak nehezen tudtam fölvenni a versenyt, mert ők majomfogat és rinócerosbordát adtak el a betegeiknek orvosságul. A környezetem egy tucatnyi európaiból állott, akik a kormányzóság tisztviselői karát alkották, azután vagy harmincnegyven kilóméternyire volt körülöttem néhány katonai őrcsapat, néha meg egy-két átutazó európai is vetődött mifelénk. Ezek közzé tartozott az én históriám két hőse is. Meleg nyári délután érkeztek lóháton és azonnal hozzám fordultak segélyért. Az utón, amikor éppen lepihentek volt, két medve támadta meg őket. Az Isten őrizzen meg ezektől a bestiáktól . . . vadak . . . dühösen támadnak rá az emberre. Az én két barátom szerencsére idejekorán észrevette a veszedelmet és néhány jól irányzott lövés és a vadászkésük segítségével sikerült megszabadulniok a kellemetlen támadóktól, csak néhány karmolt sebet kaptak az arcukon és a karjukon. A talaj ott a merevgörcs melegágya, a szörnyű betegségnek pedig mondhatni a kapuja a nyílt seb. Óvatos emberek visznek magukkal mindig szérumot, hogy baj esetén befecskendezhessenek belőle maguknak. De ez a két fiatalember éppen olyan meggondolatlan volt, mint a többi ebben a korban; nem volt náluk sem szérum, sem pedig az injekciós fecskendő, bár nem voltak ostobák és tudták, hogy mi várhat most reájuk. Tudták, hogy az életük forog kockán és hogy a vadak karcolásai mennyire növelik a veszedelmet. Vízzel jó] lemosták a sebeiket, azután pedig elvágtattak hozzám, hogy segítsek rajtuk. Harminchat órát nyargaltak majdnem egyfolytában, ami kissé kifárasztotta őket, bele is sápadtak, de én még náluknál is jobban elsápadtam, amikor megtudtam, hogy miről van szó. Emlékeztem ugyanis arra, hogy csak egy kis üvegem van a mentőszérumból, tiz köb- centiméter, amennyi éppen egy embernek kell. Hogyan is felejthettem el idején kiegészíteni a készletemet? . . . Hebegtek néhány szót, kértem, hogy várjanak néhány percet és lázasan átkutattam az egész lakást, az összes szekrényeket. Mindhiába ! Egyetlen üvegem volt csak a szérumból, ott állott az asztalomon; ez a kis üveg egy emberéletet zárt magába . .. Egy emberélet!... De melyikért? . . . Mert előttem volt már a tragikus kérdés, melyiknek adjam az injekciót, melyiket mentsem meg a szörnyű haláltól . . . összeszedtem is végül minden bátorságomat és feltártam előttük a helyzetet. A két fiatalember férfiasán viselkedett, egymásra pillantottak, majd egyikük megkérdezte: — Nem lehetne megfelezni az adagot ? — Sajnos, lehetetlen, úgy mind a ketten elpusztulnának. Ismét egymásra néztek, végül is a második megszólalt: — Hát akkor doktor ur, válasszon ön. Ön a felelős a betegeiért és a sebesültjeiért. Vizsgáljon meg bennünket és akinek több reménye van arra, hogy megmenekül, annak adja az injekciót . . . Ez is megoldás lett volna. Bevezettem őket a szobámba, megvizsgáltam mindegyiket, kikérdeztem őket. Ha legalább valami szervi hibát találtam volna valamelyiknél, amit figyelembe vehettem volna a döntésnél. De hiába volt minden, egyik olyan egészséges volt, mint a másik, egykoruak, még a sebeik is egyformák voltak. — Tehát nem lehet mást tenni, mondotta az egyik, mint hogy sorsot huzunk. — Azt már nem, felelte a másik, a sors lehet egyenlő mindkettőnkhöz, de az izgalmunk nem az. Olyat kell választanunk, ami alkalmat ad arra, hogy megküzdjünk egymással. Van itt egy sakk, doktor ur?
