Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-10 / 28. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 28-ik szám. lasz eddig nem jóit. A magyar városok országos kongresszusa a miniszterelnökhöz memorandumot intézett, hogy az egész termést méltányos ár mellett foglalja le a kormány. Sérelmes továbbá a lakosságra a 10 kg. kontingens: fel kell emelni 15 kg.-ra. A legfőbb követelmény pedig a maximális árak leszállítása, mert ezek közérdekellenesek. A gabona képezi a többi élelmi cikkek alapját s ezeket js felemeli. A maximális árakat vidékenként is kellene szabályozni ; a városok is maximálhassanak egyes cikkeket. Fontos a kiviteli tilalom megállapítása is. A' városokat a lisztárak megállapításánál be kell vonni, amely intézkedés elmaradt a gabona árának megállapításánál. Állatok részére szemes takarmányt tarthasson a városi lakosság is. — A polgármester e felirat ismertetése után, mivel a városi pénzügyi bizottság ezzel nem foglalkozhatott, mert kés n érkezett, előterjeszti, hogy a képviselőtestület járuljon hozzá a városok határozatához, s egyszersmind a polgármester a belügyminister úrhoz írást intézhessen, hogy a piaci árak megállapítását eszközölhesse. Schönfeld Lázár képviselőtestületi tag felszólalásában kijelenti, hogy kár s a maximális árak megállapítása helyenkén1, mielőtt a minister ezt általánosan elrendeli, mert ez esetben városunk és vidékünk áruit Szatmár és Debre- czen vezetik ei; t. i. az árusok ott adják el majd, ahol drágábban veszik, amiből kellemetlenség származik majd. Vetzák Ede dr. képviselöíesfüleii tag nem helyesli Sch nfcld Lázár szavait. Már februárban — úgymond — szólaltam fel, hogy zárt területet rendezzünk Nag károly és vidékéből, s ebből kifolyólag a minister rendelje el a zárt területet és adjon felhatalmazást maximális árak megái lapít isára. Most a közvetí tők önkényének vagyunk kiszolgáltatva. A közvetítő kereskedelem működése igen hasznos, de csak akkor, ha nem rombol és pusziit. A zári területté való átalakítás életbe lépett már Nyíregyházán, Gyarmathon, Érmihályfalván, miért nem lehetne nálunk is? Némethy képviselőtestiilei tag felszólalásában kiemeli,' hogy nálunk drágább a piac mint bárhol másutt, mert a közvetítők visszaélnek a polgárság türelmével, amikor az egyes cikkeket dupla áron, sőt még drágábban adják el, mint ahogy ők vették. Szavait példával is illustrálja Schönfeld Lázár: A burkolt vád ellen — úgymond — szólalok fel, mintha én a zsidóság érdekében szóltam volna. Ilyet nem szabad a vitába bele vinni, mert itt tisztán a város érdekeiről van szó. Várjuk meg a minis- téri határozatot, s azután intézkedjünk. Budapesten is junius 12-én megállapítják a maxi- | mális áraka’, s 18-án már panaszkodik a la- j kosság, hogy az élelmiszerek ára nem csökkent, 24-én pedig Bárczy polgármester kijelenti, hogy • nem áll módjában az árak leszállításé, mert sok cikket visznek a külföldre. Vetzák Ede dr.: Országos rendezéstől vem sokat várok. A helyi hatóságnak teljesen szabad kezel kell adni. Dr. Adler Adolf képviselőtestületi .tag Vetzák Ede dr. indítványa mellett szólalt föl. A háború — úgymond -— még sokáig tarthat. A mai gyűlés sürgesse meg Vetzák dr. indítványát. Már is elkéstünk, tehát sietnünk kell vele; ne válogassunk az eszközökben. A maximális árakban az elárusítók bele fognak nyugodni, s a közönség nem lesz kizsarolva. Debreczeni polgármester: Magam is — úgymond — utána jártam dr. Vetzák Ede indítványának, de kevés sikerrel. Nőm sikerült a várost és kerületét zár) területté nyilvánítani. Az alispán úrral egyetértjőleg a megye számára kérjük ezt a zárt területet. Ugyanis a járás semmit sem ad majd nekünk, ha olcsóbb lesz az ár, mint pl. Szatmárou, s igy az egész megyére kell kérni. Egy hónapja már, hogy fent van e kérvény, de eddig semmi válasz sem érkezett. Próbáljuk most külön. Én a maximális árak engedélyezését szükségesnek tartom. Deb- reczenben már megvan. Helyeslem azt is, hogy a piaczi zárórát 9 óráról 10 órára toljuk ki. Kötelességemnek tartom még azt is kijelenteni, hogy felekezeti felszólalás itt nem volt, csak véleménynyilvánítás. Demidor Ignác rendőrkapitány két visz- szaélési esetet, s a foganatosított büntetést megmagyarázván, a közgyűlés Vetzák Ede dr. illetve a polgármester indítványát elfogadta azon záradékkal, hogy amennyiben egyes távolabbi községek (Penészlek) kihagyása vál »ék szükségessé, az intézkedés ez értelemben tétessék meg. A következő pont a köz- és tűzbiztonsági intézkedésekről szólt. Az előadottak szerint a 23 rendőrből 17, a 9 hivatásos tűzoltóból 6, a 49 önkéntes tűzoltóból 39 vonult be. Munkájukat a 40 tagból álló népfölkelő örkülönitmény látta el, s igy semmiben sem történt fennakadás. A honvédelmi miniszter azonban most megtiltotta, hogy een örkülönitményt akár rendőri, akár pedig tűzoltói szolgálatra felhasználják s az ezirányu kérvényt visszautasította. Legfőbb teendőnk most, hogy a beiügyministerhez sürgős kérvényt intézzünk, amely szerint hasson oda a j hadügyministeriumban, hogy az őrKülönitmény továbbra is azt a munkát teljesíthesse, amelyet 10 hónapon át végzett; ha ez nem sikerül, úgy bocsássák haza a bevonult városi rendőröket és tűzoltókat, vagy csendőrséggel lássák el a munkát s ha ez sem sikerül,’ úgy a minister szabályrendeletet adjon ki, hogy akik az 1890. I. te. 49. §. alapján községi közmunka teljesítésére kötelesek, teljesiisék ez! a rendőri és j tűzoltói munkát. A kirendelésekről a rendőrka- í pitány intézkedjék, s a kirendelteknek alkalmazkodni kelljen az intézkedésekhez. A kirendelt helyettest is küldhet, de ezt 6 órával előbb be kel! majd jelentenie. Panaszok a polgár— De hát mért vagy oly véres ? — Ja a kabátom? Az nem az én vérem De nemesi ver. —- De hát beszélj az égre, mi történt? sürgeté az asszony egy gondolattól háborítva. — Hogy lett véres a kabátod, mikor rajtad volt az, orvosi köpeny ? — Majd holnap elmondom, de most feküdjünk le. — Nem, nem. Mondd el most. — Na jó, elmondom, csak ne légy olyan izgatott. Az egész nem sokból áll, de megakartalak kímélni a felindulástól. Hát amikor elmentem, még úgy volt, hogy éjjeli ágyuhar- cot provokálunk s ezért én a déli erődhöz I mentem ki az ambulanciával, ahol Paláth volt.j Az ágyú tüzelés elmaradt, de a világitó patronok tovább is ki lettek lőve, hogy az oroszok állásait, s esetleges mozdulatait, tekintettel a holnapi kitörésre, figyelemmel kísérhessük. Az oroszoknak ez persze nem tetszett, s egy pár gránátot küldtek be. A gránátok nem voltak jól belőve s hol itt, hol amott csapkodtak le. Igazán veszélyes dolog volt mászkálni. Én Paláthtal beszélgettem, mikor egy altiszt jelentést jött leadni s Paláth pár lépéssel odább állott a jelentést fogadni. Akkor csapott le az egyik bomba épen közvetlen közelükben. A szétrobbant bomba Paláthnak fejét tőből letépte s a magazinhoz csapta. A másikat is darabokra tépte az explózió s véres törzse hozzám csapódott. Az ütés igy is oly nagy volt, hogy elájultam s észre sem vettem, hogy egy szilánk a balkezemről a kis és gyűrűs ujjat levitte. Legjobban fájt Paláth halála. Igaza volt Zádornak, most már csak ő van soron... Az asszony iszonyodva takarta el arcát, de azért valami megkönnyebbülés félét érzett. Közben bementek a hálóba s megálltak a kis szőke, göndör fürtü fiacskájuknak ágya előtt. A férfi gondolkozva meredt maga elé, csak a fájós kezén a kötést tapogatta önkéntelen, mik <r nagyon sajgott. Azután hirtelen az asz- szonyhoz fordult: — Elbúcsúztatok Zádorral ? — El, hogyne —- felelt az asszony meglepetve. — Mert nagyon hallgatag s merengő volt mikor bent voltam nála. Te, — kérdezte hirtelen s élesre vált hangon, — volt közietek valami ? Az asszony némán bólintott a fejével igent. — És? — kérdezte a férfi láthatólag izgatottan. — Semmi. — Semmi? De megcsókoltad? — Meg. Hiszen te megengedted, hogyha búcsúzni jönnek szegények, egy csókot adhatok. Tudod, hogy a kis Hindy meg Asbóth, meg Tahy . . . Szegények úgy szerettek minket s oly boldogok voltak azzal a kis csókkal. — Óh hisz tudom. Én magam mondtam. Elvégre a halálba mentek s szegény, szerelmes fiuknak elég erős kábító szer volt a te egyetlen csókod. És én megbíztam benned. De Zá- dortól, — restellem, de igy van, — féltettelek. Azt hittem, hogy nem lehetsz elég erős, oly tökéletes emberrel szemben. De nem mondhattam már, hogy ne csókold meg a bucsuzásnál, ha kéri. De nagyon féltettelek, Hedvig, nézz a szemembe, nem történt semmi? . . . Az asszony nyugodtan, tisztán nézett a férfi szemébe s csendesen ingatta fejét s a szemei lassan megteltek könnyel. — Hedvig, te sirsz. — Hát hogy ne sírnék, mikor olyan ember fog„biztosan elpusztulni, mint Zádor főhadnagy. Őt lehetetlen volt nem szeretni, s te is megfogod siratni. — Az igaz; nagyon derék férfi volt s szerettem. De mond csak Hedvig, nagyon szeretted ? — Nagyon. — Még nálamnáf. az uradnál is jobban? — Nem, csak úgy mint téged, — .szólt a no rámosolyogva urára. Hiszen náladnál jobban már nem szerethetek senkit, csak hasonlóan — S te meg mindnyájunk fölött állasz, mint egy jóságos angyal, szólt a férfi s elragadtatva ölelte át félkezevel nejét Te vagy a nők legtökéletesebbike, ki elárasztasz minket szereteteddel s tiszta maradsz, mint egy oltárkép, hogy annál jobban imádjuk. — Zádor anyjának el kell küldeni a vi- tézségi érdemkeresztjét, — vágott közbe a nő, hogy férje ömlengését félbeszaxitsa, — s egy barátja megbízását is kell teljesíteni Oroszországba . . . — Igen, Zádor . . . Megint egy férfi, önzetlen szív, ritka elme, talpig ember, akit megismertünk, hogy megsirassunk. Az orvos szemei megteltek könnyekkel s lassan leperegtek a bölcsőre. Még mindig átölelve tartotta nejét s hozzá fordult: — De mondd, legalább boldog volt szegény, mikor elment? — Azt hiszem. — válaszolt a nő s lehunyt pillái alól szintén egy könnycsepp hullott a bölcsőre. A kis baba arcán egybeolvadtak a könnyek . . . — Istenem, — szólt a férfi, — hiszen ennyi áldozatot meghozhattunk nekik, mikor ők mindent, mindent, a fiatal életüket áldozzák a hazáért, miértünk, teérted, énértem, a fiacskánkért . . . * * * Milyen lesz vájjon azon gyermekek lelke, kik ezekben a nagy időkben születtek, szívták magukba az anyatejet, mely idők annyi felemelő és megrázó példáját tudják adni a jellemnek? (Vége.)
