Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-07-11 / 28. szám

4-ik oldal.

28-ik szám.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

keresztül lenne, bizonyosan tiltakozást váltana ki a sérelmes állapot akármelyikből is. Menynyire sajátságos, hogy nem tiltakozik a megyeháza, mely nem külső véletlenségből került a járásbíróság tőszomszédságába, hanem úgy, hogy ő adott annak helyet, ingyen. Ha semmi közük nem volna egymáshoz, úgy is joggal követelhetné, hogy a járásbíróság közönségét ne vezessék az ő udvarán keresztül. Mennyivel inkább elvárhatna annyi áldozatot az igazságügyi kormánytól, hogy külön bejárót készítsen, mikor ő adott a járásbíróság számára helyiséget teljesen ingyen. Mig az igazságügyi kormánynak százezrekbe kerülnek más városokban a hivatali épületek, addig itt ingyen jut ahoz évek hosszú sora óta. Nem méltányos dolog, hogy ilyen nagy kedvezmény mellett annyira sem erőlteti meg magát, hogy egy tisztességes külön bejárót építtessen.

Szükség van erre minden tekintetben. A bíróságra nézve szégyenletes az olyan állapot, mikor istálók, szinek között, valóban gusztustalan környezetben lehet hozzájutni. A közönségre nézve pedig kényelmetlen, zaklatott helyzet, hogy ilyen utakon kell végig mennie, mig eljut a legfontosabb közhivatalhoz. A megyeházának pedig állandó alkalmatlankodók azok, akik az épületen átjárkálnak, igen sokszor pedig eltévednek és a megyei hivatalokat kopogtatják végig, mig eljutnak a keresett bíróságig.

Az igazságügyi kormány kötelessége, hogy annak a nagy kedvezménynek ellenében, amiben itt részesül, csekély viszontszolgálat képen legalább egy tisztességes, külön bejárót építtessen a járásbírósághoz.

Vármegyei közgyűlés.

Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 9-én délelőtt a vármegyeháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott.

A közgyűlés célja az volt, hogy a vármegye törvényhatósága lerójja a szomorú tragédia alkalmából a részvét és kegyelet adóját az ősz uralkodóval s a trónörököspár árváival szemben.

A közgyűlésen Csaba Adorján főispán elnökölt, aki megnyitván az ülést szólásra emelkedett.

— Mi lesz velünk?

— Az ember — felelte erre Dollendörfer, — megy egy ismeretlen cél felé és lehet, hogy cél nincs is és csak az ut a cél.

Teca erre hirtelen dühbe jött.

— Miért nem veszel el te engem voltaképpen ? — mondotta felpattanva és felfortyanva.

— Oh, — szólt Dollendörfer undorral — mert a házasság a temetője a tisztaságnak. A lekötöttség elszennyezi a szerelmet. A kényszer ellenségeket nevel azokból, akik szerették egymást.

Teca nem felelt. Suhogva járt fel és alá a szobában ; hol elsápadt, hol kipirult; a szive lázasan kattogott; kiszáradt ajkát idegesen nyalogatta végig piros nyelve; dagadozott és gyu- ladozott benne valami; szavakat keresett, de még nem talált. Dollendörfer bágyadtan nézte.

Teca hosszú és szótlan sétája után végre megállóit Dollendörfer előtt.

— Nézd, kérlek, — mondotta lihegve — a bútorkereskedő mindennap ideküldi a számlát.

— Hát miért nem fizeted ki ? — kérdezte Dollendörfer csodálkozva.

Mert nincsen pénzem. Elment Bretagnera és a szakácsnéra és a konyhára és ruhákra.

— Ah!

Hosszú hallgatás támadt. Dollendörfer a körmét nézegette, azután fáradtan és bágyadtan így szólt:

— Minthogy én nem alázhatlak meg azzal, hogy pénzt adok neked, a legjobb volna, ha előleget kérnél.

Tecának az álmélkodástól nyitva maradt a szája. Álmélkodva nézett bele a Dollendörfer arcába. Dollendörfer nyugodt maradt. Teca szólni akart, de nem tudott szólni. A száját

Vele együtt felállót az egész törvényhatóság is, amelynek tagjai sziveik mélyéig meghatva hallgatták végig a főispán kegyeletes szavait, melyekben őszintén, hatásosan fejezte ki a vármegye közönségének érzését. Szavaival méltán bélyegezte meg az orgyilkosok eljárását s kiemelte a magyar nemzet lovagias, bosszúra sohasem vetemedett viselkedését, mit századokon át tanúsított az uralkodó családdal. Megtörtént, hogy a magyar egész nemzete jövőjét vetette kockára egy-egy háborúval, de orozva még a magyar sohase ölt, hogy úgy szabaduljon meg ellenségétől. Szépen méltatta továbbá a trónörökös kiválóságait.

Indítványozza, hogy a törvényhatóság örökítse meg jegyzőkönyvében a tragikusan elhunyt Ferencz Ferdinánd trónörökösnek emlékét és fejezze kia megye hódolatát és tiszteletét és adjon kifejezést részvétének az árvák előtt is.

Alig csillapodott a mély megindultság a főispán szivekig ható beszéde nyomán, szólásra állott Nemestóthi Szabó Antal biz. tag és indítványozta, hogy az indítvány elfogadása kapcsán mondja ki a közgyűlés azt is, hogy a főispán szép beszédét szószerint megörökíti a mai ülés jegyzőkönyvében.

A közgyűlés az indítványokat elfogadta. *

A Felséghez intézendő felirat szövege a következő:

Császdii és Apostoli Királyi Felség!

Mélyen megrendülve azon a rettenetes csapáson, a mely Felségedet, a magas királyi házat és hazánkat Ferenc Ferdinánd ő császári és kir. fensége, szeretett trónörökösünk és fenséges nejének Hohenberg Zsófia hercegnőnek váratlanul elhalálozása által érte, megdöbbenve az emberi elvetemültség azon feneketlen mélységén, a mely a gyilkos fegyvert a gaz merénylő kezébe adta, szinte vigasztalanul a fenséges pár ravatala előtt széítépve látva azon legszebb reményünket, amelylyel a kiváló egyéni tulajdonságokkal biró trónörökös jövő uralkodása elé tekintettünk, ő benne látva Felséged bölcs uralkodásának méltó folytatását, a legőszintébb hódolatteljes érzéssel lépünk ezen lesújtó pillanatban igaz részvétünkkel Felséged trónja elé és ha nem is találunk vigasztaló szavakat e szörnyű sorscsapás enyhítésére, tiszteletteljes szeretetünk és törhetetlen ragaszkodásunk kifejezése által igyekszünk Felséged fájdalmát enyhíteni, erejét a csapás elviselésére fokozni, egyben kifejezve azon hő

kinyitotta egyszer-kétszer, azután keservesen, hosszasan, hangosan, kínosan kacagni kezdett.

— Mit nevetsz? — kérdezte hidegen Dollendörfer.

A Teca nevetése lassan megszűnt. Teca csípőre rakott kézzel és szikrázó szemmel oda- állott Dollendörfer elé.

— Hát te komolyan azt hiszed — kérdezte vésztjósló hangon — hogy most rendben vagyunk ?

— Azt.

— Te megkaptál engem . . .

— És te engem.

Dollendörfer feállott.

— Ne felejtsd el, — mondotta halkan és hidegen — hogy én tanítottalak meg szeretni.

Teca levegő után kapkodott. Egy-két köny- csepp buggyant ki a szeméből, előrehajolt, hosszú sóhajtással levegőt szívott be a tüdejébe és úgy volt, hogy mindjárt patakzik ki a száján a dühe, a felháborodása és a megvetése. Gúny, lenézés, megalázás és leköpés.

Dollendörfer azonban a kalapja után nyúlt.

— Hová mégy? — kérdezte Teca meglepetve.

— Elmegyek és nem is jövök vissza többé.

— Miért? — kérdezte hebegve Teca.

— Én templomba indultam — felelte bágyadtan Dollendörfer. — Most látom, hogy boltba tévedtem be.

Megfordult, fáradtan, bágyadtan, hidegen és előkelőén kilépett az ajtón; és Teca sikoltva átkozódott és sírva toporzékolt a szobában.

fci‘

óhajtásunkat, hogy Felségedet az isteni gondviselés még hosszú éveken át tartsa meg királyi székében hazánk boldogitására és felvirágoztatására.

A megható aktus befejezése után a törvényhatóság több apróbb ügyet tárgyalt le.

Közigazgatási bizottsági

n B f

nies.

Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága Csaba Adorján főispán elnöklése mellett f. hó 10-én d. e. fél 11 órakor ülést tartott.

Az alispáni jelentés meghallgatása után több kisebb ügy nyert elintézést s ezek után az egyes előadók jelentését hallgatta meg a bizottsági ülés.

Gáspár Pál árvaszéki elnök jelenti, hogy megkezdte a községek árvaszéki ügyinek vizsgálatát. Sajnos, jót nem sokat mondhat, aminek legfőbb oka az, hogy a közgyámok nincsenek tudatában kötelességeiknek.

A vármegyei főorvos jelentése szerint a megye egészségügye az elmúlt hónapban eléggé kielégítő volt. Járványos betegségek fellépéséről csak 5 községből érkezett jelentés. Ezek közül különös esetet képez a királydaróczi, hol hasi hagymáz lépett fel. A körorvos, ki egyben uradalmi orvos is, részben indolenciából, részben azért, mert nem ismerte talán fel azonnal a betegséget, nem tette meg a szigorú óvó intézkedéseket. így történhetett, hogy egy kétszáz lelket számláló tanyán 49 betegedés állott elő. Főorvos személyesen kiment a helyszínére, hol a betegeket rögtönözött kórházba helyezte, a fertőzött kutakat csendőrökkel záratta el s így sikerült a bajt elfojtani. A 49 beteg közül 6 meghalt. Az orvos állásától felfüggesztetek, azóta be is adta lemondását. — Nagymajtény- ban hólyagos himlő lépett fel. A betegek rögtön eikülönittettek; baj azonban, hogy nem volt kipuhatolható, hogy a vész honnan hurcoltatok be s igy nem lehet kellően védekezni.

Tanfelügyelő jelenti, hogy az elmúlt hónapban a nagyari, olcsvai és olcsvaapátii iskolákat látogatta meg. Indítványára a közig. biz. elfogadja, hogy a Ferencz József tanítók házában levő kedvezményes helyet a jövő iskolai évben is Siető Kálmán orvosnövendék kapja. Fekete Emma szamosszegi menhelyvezetőnő felebbezése aziránt, hogy a község állandósítsa, elutasittatik. Az alsóhomoródi tanító felebbezése, hogy neki az iskolafentartó pincét és kutat építsen, szintén elutasittatik. Bejelenti, hogy a Széchenyi Társulat portómentességi kedvezményt kért a minisztériumtól. Nem adatott meg neki, csak az, hogy a tanfelügyelőség utján küldhet portómentesen.

A pénzügyigazgató bejelenti az egyes adónemekben befolyt összegeket. Egyben bejelenti, hogy a felelősség kimondását az adóbehajtó községi közegekre nem hajlandó kérni, tekintettel a rossz esztendőre.

Az államépitészeti mérnökség vezetője be-' jelenti, hogy a nagykárolyi járás főszolgabirája javaslatot tett, hogy börvelyi postahivatal távírdával bővíttessék ki. Az államépitészeti hivatal megtette e tárgyban a kellő lépést a nagyváradi posta és táv. igazgatósághoz.

Kende Zsigmond kérdést intéz az államépitészeti főmérnökhöz, hogy mi az oka annak, hogy az állami segéllyel épülő közutak munkája oly nehezen halad?

Főmérnök a választ azzal adja meg, hogy a minisztérium a folyó év első felében semmiféle költséget nem engedélyez.

Egy interpeiláció kapcsán szóba került a megye nagy vidékeinek az a veszedelme, amit a patkány és pocok nagymérvű elszaporodása előidézett. Rémséges állapotokról számoltak be az egyes felszólalók. Egész vidékek termését tették tönkre a rengetegül elszaporodott káros rágcsálók. Felszólaló az alispánt kérte fel az intézkedésre. Az alispán azonban sajnálattal jelentette be, hogy az irtást elrendelje, nincs joga intézkedni. Legfeljebb felszólítást küldhet a községhez. Tichy állatfelügyelő bejelenti, hogy ő már irt a rovartani állomásnak, mint amelyiknek elől kellene járni az ilyen esetekben, de nem is válaszoltak. Ő hajlandó a minisztériumhoz felterjesztést küldeni, hogy oltassák be az egereket tifuszbacillussal, de e kérést őszig nem igen intéznék el. Ezért kéri a főis