Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-01-10 / 2. szám

VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. január 10. 2-ik szám. Északkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................. .. 8 korona­Fé lévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre..................................5 „ Fe lelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ...— Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — ______Nyilttér sora 4£ fillér. ________ Gy ermekvédelem, Folyó hó elejével felállittatott a fiatal korúak külön bírósága. Az utolsó idők, de talán az utolsó évtized szociálpolitikai mozgalmai egyetlen téren sem vo-tak olyan intensivek és egységesek, mint éppen a gyermekvédelem felkarolásában. A kormányhatósági intézkedések szám­talanok nálunk Magyarországon is, melyek nemcsak a bűnöző gyermek megmenté­sére, de a gyermekek egészségének ol­talmára általában kiterjednek. Ezen szociálpolitikai intézmények nemcsak humánus célt szolgálnak, hanem az emberiség egésze érdekében a növe­kedő nemzedéket alkalmazzák, de más­részt abból is indulnak ki, hogy a gyer­mek a születés tényével jogokat szerzett első sorban szüleivel szemben, de jogo­kat szerzett az állammal szemben is, mely tőle valamikor szolgálatokat, mun­kája egy részét, talán vérét is fogja kö­vetelni. Ha tehát ezeket a kötelezettsé­geket tőle majd elvárjuk, legyünk figye­lemmel az ő jogaira azokban az években, mikor segítségünkre és pártfogásunkra szorul. A kormányhatalommal karöltve a társadalom is széles rétegben megindult a gyermekek védelmében és az elfogult közvélemény számos érthető panaszt váltott ki a szülőből. Ez az érem másik oldala, mely az akciónak határt szab és arra int, hogy túlzásokba át ne csap­junk. Jóravaió munkások felszóllatak, hogy a gyermekvédő mozgalom zsarnokká nevelte a gyermekeket, kik joguk tuda­tában tiszteletlenek és engedetlenek. Az a panasz, hogy a modern gyermek nem ismeri a családi szeretet és összetartás szellemét és önző lesz. A gazdag ember — mondják — még segíthet ezen a bajon, mert gyer­meke nevelését ellenőrizheti, de a szegény munkás, ki egész nap távol van és már bölcsőjében kénytelen azt idegenekre bízni, ha ugyan bízza, vajmi kevés be­folyással van alakulására. Később azután sok szülő keserűséggel veszi észre, hogy köztük és gyermekük között semmi sem rokon. Mindenesetre ferde helyzet, de álta­lánosítani nem lehet. Annyi bizonyos, hogy az államnak a polgárokra szük­sége lévén, a gyermeket meg kell vé­delmezni, még esetleg szülőjével szem­ben is. S éppen az alsó néposztály kö­rében az állami és társadalmi beavat­kozás nagyon is indokolt. Mert a mun­kásosztályban a szülők és gyermekek közti viszony bizony nem fejlődött a közérdek előnyére s e bajhoz legtöbbször a szülőknek egymásközti viszálya járul hozzá fokozólag. Ami a védelmet illeti, elsősorban az élet és egészség védelmezendő, de nem kevésbbé fontos a gyermek erkölcsi­ségének megvédelmezése. — Erre szol­gálnak azon intézkedések, melyek a gyer­mekek csavargását szigorúan büntetik. S szigorúan büntetendők azon szülők, kik gyermeküket felügyelet nélkül az utcára teszik ki, vagy például, ami igen gyakori, rosszlelkü koldusoknak bérbe­adják. — Csaknem minden bűnös gyer­mek megbüntetésénél enyhítő körülményül hozzák fel az utca ragályosságát, Mindenki tudja, mennyire szaporodtak az utolsó években a 15—16 éves gyilkosok gonosz­tettei és nem ritkák azok az esetek sem, hol már 12 éves banditák esnek a rend­őrség kezébe. A kérdőre vont szülők gyakori mentsége: egész nap a műhely­ben vagy gyárban el vagyunk foglalva, a gyermekek rossz társaságba kevered­tek s tették, amire a többiek tanították. Mindazok az államok, melyeknek sikerült a kriminalitás statisztikáját az utolsó években csökkenteni, csak úgy értek célt, hogy kíméletlen háborút üzen­tek a gyermekcsavargásnak s állandó felügyelet alatt tartották a szüleiktől el­hagyott gyermekeket. A gyermeket első sorban szülei védik meg, de meg kell azt védeni szülei elle­nére, sőt szülei ellen is, ha kell. Egy délvidéki francia város elöljárósága meg­hagyta közegeinek, hogy minden iskola­köteles gyermeket, kit a tanítási időben az utcán találnak, vezessék be a rend­őrségre, oly célból hogy szüleiket szigo­A fenyvesek között. Most jöjj, édes, az erdőre ki, Mikor a zöld fenyőt dér lepi, Mikor zöld fejére hó fon koszorút, És a hóban nincs nyomás, se ut. Ha jártál nyáron e fák alatt, Csermely partján, mely vígan szaladt, Felidézvén újra a letűnt időt, Most jöjj az erdőbe és figyeld meg öt. Téli szél sir át a iengeren. A fenyő meg suttog csendesen, Ám a nyárból ő maradt csupán, Mely zöldül még annyi vész után. Lásd, szivem is olyan, mint a föld, Amely egyszer téli képet ölt, Hogyha már átélte a nyarat, Csak az emlék, a fenyő marad. Budapest. Ssentgyörgyi Hromkovits V. Győső. Olvadás. Az első hópihék báiortalanu! szállingóz­nak a földre. A koratéli köd sörü fátyola el­takarja a kilátást, lassan óvatosan ereszkednek le az apró, fehér pelyhek, minta félnének, hogy megütik magukat. A villamosok, a kocsik las­san dübörögnek el az ablak alatt, minden csen­des, tompított és halk, mintha a természet szal­mát borított volna a kövezetre, hogy az élet ne zavarja azt a fáradt embert, aki vasárnap délután energiátlanul hever sötét szobájában és mert megszállja az unalom — gondolkozik. Az egyszeri királyra gondol, aki elunta az éle­tet és ezért elhatározta, hogy verset fog Írni. Kínából egy láda bambusztollat hozatott, egy görög amphorát megtöltött a legfinomabb ten- tával. Egyiptomból hozatta a papirost, arany­ból veretett íróasztalt és széket magának, azu­tán felhintette szalmával az egész várost és ki­hirdette népének, hogy csend legyen, mert a király verset ir. Aztán leült írni. Eunuchok né­mán mártogatták be a tollat, le is irta az első sort : A szivem fáj, az élet oly üres . . . Aztán felnézett a festett, aranyozott me- nyezetre, de nem jutott eszébe semmi. — Mondjatok egy rímet „üres“-re, — mondta türelmetlenül eunuchjainak. De azok csak ijedten, némán néztek maguk elé, mire a király magából kikelve csapott arany asztalára. — Hozzatok egy költőt 1 Az eunuchok szerte rohantak a városba és végre az egyik külvárosi korcsmában ráta­láltak egy költőre, aki vörösbor mellett szomoi- kodott és nagyon rongyos ruhákban gubbasztott. — A király hivat, — mondták neki — segíteni fogsz verset irni ... — és ezzel vit­ték magukkal. Útközben még csak annyit mondtak, hogy mire a palotába érnek találjon egy rímet „üres“-re különben a feje reggelre a testétől különváltan pillanthatja meg a napot. A költő ezt mondotta erre : „Jő“ és elaludt. A palotában díszes ruhába öltöztették a költőt, aki erre széles jókedvre gurult és ka­cagva lépett a szomorúan unatkozó király elé. — No mi baj, felség? kérdezte a költő. — Nevezz kollegádnak, — felelte a ki­rály szomorúan és elébe tolta a megkezdett verssort: — Folytasd ! — Jól van, pajtás — felelte a költő — folytatom, ha te is folytatod amit én abba hagytam. — Rendben van — felelte a király — folytatom — és belecsapott a költő markába. : Gallérok gözmosása:VVÁf&A|aw Uá 1 Kézimunkák,glassé keztyiik, tükörfénnyel hófehérre * dl Bútorok, szőnyegek tisztítása. Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents