Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-01-10 / 2. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 2-ik szám. ruan megbüntessék. Ez az intézkedés bevált. Vannak ugyan kik ebben az apai jog megsértését látják, realamációk azonban komolyan nem vehetők. Ha az atya oka annak, hogy gyermekei szerencsétlenek, hogy gonosztevők, bűnös a gyermekkel. de az összérdek, a társadalom, az állammal szemben is. A „Katholikus Népszövetség“ debreczeni szervezetének térfoglalása. December 30-án folyt le a város V. kerületében a törvényhatósági bizottsági tagválasztás. A küzdelembe a Népszövetség is bele ment és a függetlenségi párttal megegyezve a maga részéről Molnár Kálmán theresianumi igazgató, szentszéki ülnököt kandidálta, mig a a függetlenségi párt dr. Gábor Jenő ügyvédet kiáltotta ki jelöltjének. A városi párt jelöltje két szabadkómives korifeus: dr. Szilágyi Imre ügyvéd, munkapárti elnök, ki néhány nappal ezelőtt bukott ki a péterfiai kerületből és Szá- vay Gyula kereskedelmi és iparkamarai titkár, kit néhány nappal ezelőtt fosztottak meg jogtalanul használt virilis jogától. A városi munkapárt óriási megfeszítéssel dolgozott, minden eszközt és módot felhasznált, terrorizált és presszionált, hogy a maga nevezetes és pártjukra életkérdést képező két emberét behozza. A katholikusokat, mint mindenkor, úgy most is helyesen ignorálták, a választó polgárok vallási érzületével mit nem törődve két szabadkőmivest jelöltek. De a katholikusok pi- pogyaságában ez egyszer alaposan csalódtak, hiába való volt iniuden erőlködés, a Népszövetség alig három évi munkálkodásával katholikus öntudatot teremtett, mely nemcsak az az egyesek lelkében él, hanem az élet minden fázisába igyekszik a krisztusi eszméket belevinni, a Népszövetség ma már nem mint fele- kezetieskedö szeretet ismeretes a polgárság előtt, hanem a felebaráti szeretet jegyében önzetlenül dolgozó szeretet és ez erőt és hatalmat, tiszteletet és fölényt szerzett neki és elveit diadalra juttatta. A választás iránt oly nagy volt az érdeklődés. hogy egy országgyűlési képviselőválasztással vetekszik. A népszövetség fényes diadalt aratott; a beadott 1897 szavazatból 485 esett jelöltjére, Molnár Kálmánra, a függetlenségi jelölt 454, mig a városi párt jelöltjei közül Szávay Gyula 433, Szilágyi Imre dr. pedig 378 szavazatot kapott. A győzelem fénvét emeli, hogy az V. kerület valóságos kincstári területe volt a városipártnak és mint két ellenjelölt sokkal szorosabb nestusban állott. Este fényes társasvacsora volt, melyen több felköszöntő hangzott el. Végre megértettük az együttmunkálkodás szükségességét és egy jobb, tisztultabb éra elkövetketkezését várhatjuk. A Heti Szemle szerkesztőYáltozása, irta: Katholikus. A személyi kultusznak nem vagyunk barátai, sőt a katholikus restauráció munkájában kész veszedelemnek tartjuk ennek a mivelőit, mindazonáltal nem állhatunk meg egy bennünket, az egész szatmári egyházmegyét és igy indirekte az egész magyar katholikusságot érdeklő szerkesztöváltozás előtt anélkül, hogy őszinte, senkitől sem sugalt véleményünket meg ne mondjuk. A Heti Szemle elől állott a harcok vonalában. Körülötte fiatal, tetterős kis csapat szolgált. A galvanizáló orgánuma volt ennek az egyházmegyének. Farizeusi szemforgatás nélkül elmondhatjuk, hogy önzetlenül szolgálták azok, akik körülötte voltak. Olvastuk szerkesztőjének irodalmi súlyos értékkel biró vezércikkeit, amelyek méltók voltak arra, hogy ne csak a Heti Szemle sárguló papirosára hulljanak viszhang nélkül, hanem, hogy meghallja azt a magyar katholicizmus egész nagy testvérülete. Varjas Endre a fejcsóválgatók nagy tömegének mindig a hegyek felé mutatott. Csodáltuk, hogy volt deje reá, hogy nem fáradt már eddig bele. Hisz tudjuk, hogy gyűlölte őt a másik tábor. És nem szeretik őt sókan a mi táborunkban. Ez a mi szégyenünk. Igen. Mert a Heti Szemle buzdított, dolgozott és ütött vágott, ahol kellett. Ki veszi el tőle ezt a jogot ? Köfiyörgött, terveket hozott, apellált észhez, szívhez, de mikor minden nem használt, akkor volt még egy jogos fegyver a kezében azokkal szemben, akik dolgozni kétségbeejtő állapotokkal szemben sem akarnak, ez a fegyver volt: terrorizálni a dolgozni nem akarókat. Lehet, hogy egyes dolgokban nem értettünk vele egyet. A politikában nem lehet mindenki egy nézeten s e sorok írója is igy volt vele. Túlzott n politikában, sokszor személyeskedett. Nem akarta azt belátni, hogy a Heti Szemle, hogy az ő hangja gyenge ahhoz, hogy az országos politika koncertjébén prim szerepeket kapjon. Régóta gondoltuk, hogy segiteni kellene ezen a bajon és lehetett is volna. Hisz tudjuk, hogy a Heti Szemle politikai rovatát nem Varjas Endre vezette. Miért kellett tehát mennie ? Ha valaki kemény igazságokat mond a szemünkbe, amelyektől fázunk, vagy amelyektől gondoljuk, hogy fáznak mások (a műkedvelők szegények) akkor egyszerűen eltávolítjuk őt az útból ? Szerettük a Heti Szemlét, mert őszinte volt, megmondhatta mindenki a véleményét hasábjain, még azok is, akik minden nagyobb nekilendülést elsekélyesiteni szeretnek, szerettük, mert fodrairól száműzve volt a bizantizmus, mert ettől már undorodunk, szerettük, mert áldást hozó terveket pattantott ki egyházmegyei könyvnyomdáról, napilapról, kongregációkról, belmissióról, tudtuk, hogy rmég sok terv megvalósításán fognak izzadni Ólomország szerecsen katonái az ő vezénylete mellett, bíztunk az erejében. Sok volt nekünk ez a sok terv. Illetve dehogy nekünk Azoknak, akik irányváltozást akartak. Mert most mondjuk meg igazán azt, amit akarunk: A Heti Szemle szerkesztőváltozását irányváltozásnak lehet csak tekintenünk s cáfolatot nem is fogadhatunk el erre nézve. Az ellentáborban örülnek, a szatmári egyházmegye katholicizmusára pedig veszteség. S mert kétségbevonhatatlan az irányváltozás, tudjuk anélkül, hogy ráakarnók beszéln i őket, hogy az a kis csapat, mely eddig a szive vérével táplálta a Heti Szemlét, nem fogja tollát odaadhatni az irányváltozás végrehajtóinak. Tiszteletünk kifejezése mellett is csodálkozunk, hogy akadt valaki, aki egy kicsavart tollat a kezébe vett. Ha egy negativ képpel akarván megrögziteni, azt mondanám, hogy megtörte a sztrájkot, amely életszükséglet volt. — Igyunk, — mondta a költő és a zsebéből előhúzott két bronzpalack vörösbort, a külvárosi korcsmából és a király elé tette. A király megkóstolta és össze borzadt. — Ciprusi ? kérdezte aztán. — Karcos! — felelte a költő és nagyot húzott a palackból és élvezettel csettintett a nyelvével. A király összeverte serlegét a költőével, az ajkához emelte a bort, de nem ivott, hanem lassan az asztal alá öntötte az egészet és amikor mind a két palack üres volt, odaszólt a költőnek: — No, most folytasd ! A költő fogta az egyiptomi papirost és lassan az asztal alá tolta, a zsebéből elővette rongyos papirosát, öreg pennáját és gyorsan leírta a világ legcsapoagóbb versét. így kezdődött. Ujjong a szivem, az élet oly szép . . . A király haragra lobbant és szerződésszegéssel vádolta meg a költőt, aki azonban kacagva magyarázta : — Nézd pajtás, te nem szereted a kar- cost, én meg a ciprusit nem szívelhetem. Mindenki amihez hozzászokot. Mit szólnál, ha én akarnék a helyedben király lenni ? Ugy-e, hogy leüttetnéd a fejem ? Mért akarsz te költő lenni ? Azt hiszed, mert koronád van . . . ? — De unatkozom, unatkozom — felelte a király csaknem sirva és könyörögve nézett a költőre, aki most komolyan felelte: — Gondolj a népre és légy király! Akkor nem fogsz unatkozni. Azután nevetve intett: Szervusz, pajtás! És magára hagyta az elbámuló fejedelmet, aki a fáklyák fényében sápadtan nézett a távozó után. * Ez a mese egy pillanat alatt cikkázott el a fáradt ember agyán. Maga sem tudja hogyan, miért jutott az eszébe. Felnézett a plafonra, ahol kusza ábrákkal kúszott végiga fényfolyondár, melynek gyökere valahol lent volt az utca kivilágított forgatagában, a szára törötten hajlott be a homályos ablakon, a virága pedig a ruheszekrény teteje mögött tűnt el a falon. A fáradt ember most lehunyta a szemét, és azon törte a fejét, hogyan lehet semmire sem gondolni. Fütyörészni kezdet össze, vissza, abbahagyva, újrakezdve keringőket, polkákat, me- neüttet, tangót, mi a hogyan az eszébe jutott. Milyen könnyű lenne zeneszerzőnek lenni, gondolta magában gőgösen és most már szöveget is kezdet komponálni futó, elillanó melódiáihoz. Elérzékenyült a saját hangjától, saját szavai a fülében zsongtak és megelégedetten konstatálta : — Költő vagyok ! A legkülönb, aki valaha élt. Gyorsan kigondolt egy verset, egy meghatóan szép poémát az élet hajójának vizre- boc: áfásáról, a diadalmas, ünnepi nekiindulás- ról, a viharról és hajótörésről, de azután egy kis rim pici hullámán, két összecsendülő szó zátonyán, tönkre ment az egész poéma és a habokból mint Vénusz, egy uj vers született, melyben nem volt se tenger, se hajó, se élet, csak vénusz volt egy kissé öreg és puffadt. De a fáradt ember megvolt elégedve magával. Ki tudja miből lett a tenger és kitudja mivé lesz? A hajó elindul gőgösen, fellobogózva, de vájjon partot ér-e ? Ilyen hajó a vers is ? Fenséges kéjjel nyújtózkodott ki ágyában és arra gondolt, hogy a földteke felén most bizonyára ő az egyetlen ember, aki ágyban fekszik, kivévén a betegeket. Ez az ágy a félvilág középpontja most és minden, minden e körül forog. Hogy körülette is vannak házak, ezekben a házakban szobák, és ezekben a szobákban emberek, ez egy pillanatig sem ötlött az eszébe most, és hogy fölötte és alatta is laknak emberek arra a legkevésbbé gondolt most ez az ember, aki kompt nlativ magányá- nyában csendesen a félvilág királyává koronázta magát. A filozófusok excentrikus állapotnak mond ják azt, amelyben a faradt ember most már órák hosszat hevert Ő már úszott abban a hangulatban, amelybe egy átdorbézolt éjszaka ringatja az embereket. 0 szomorú volt, mert előtte való éjszaka mulatott és mert nem tudta, miért mulatott. Szomorú volt é ebben az idegen érzésben oly egyedül vélte magát, hogy egyedül van, mint egy király. Az első hópihék közben egymásra borultak a földön, mint a lekartácsolt emberek a harcmezőn és a föld melegen ölelte őket magukhoz, lassan beszivía hideg, fehér vérüket. Fent sötét szobájában a heverő ember befogta a fülét és mertborzongott, magára rántotta a takarót. Néhány percig visszafojtott lélegzettel leste az élet ébredését. Az utca zsibon- gása már csaknem betörte a csendes szoba ablakát. Sápadtan, dideregve zuhant a barátai közé.— Sebaj — mondotta — valami mégis maradt ... — és ezzel elővette a verset. Ide hallgassatok — és elkezdte olvasni. Fennhangon teli torokkal, erőteljesen tagolva kezdte, de azután félénken, elfogódva, lopva felnézett az írásból és látta a kényszeredett hallgatást. A versiró néhány pillanatig ismét egyedül érezte magát. Lassan az asztal alá csúsztatta a verset, a pohara után nyúlt és hangosan felkacagott. Sírni szeretett volna, de mint egy mártír, mosolyogva fogta fel a nekizuduló, felszabadult nyers kacagást. Kiin az utcán a hópihék patakja feketén rohant a hideg csatornába. Reggeliz és előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosokiak, szék szorulásban szenvedőknek gresgr Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. eseriiviz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. Irta: Relle Pál.
