Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-01-24 / 4. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 3-ik szám. Szaporodnak az analfabéták. Az ország, a társadalom nagy áldozato­kat hoznak a közoltárára, hogy a teremtmé­nyek legnemesebbjét az embert tanítás és ne­velés tudománya segélyével nemesbitsék és fel­világosulté tegyék, mivel ezek nélkül az embe­riség söpredéke maradna az eszes lény. A törvények, rendeletek részletesen elő­írják, a módozatokat meghatározzák, kimerítő utasítással látják el a végrehajtói hatalmat kép­viselő közegek teendőit, eljárását, melyek se­gélyével az embert emberré a társadalom hasz­nos tagjává és a haza számottevő polgárává — ha a szükség úgy kívánja kényszerrel — ne­veljék, csiszolják. A legjobb törvények és a legcélszerűbb rendeletek hivatásszerető tisztviselő nélkül soha nem valósítják meg alkotójuk által eléjük tűzött reményeket, mivel lángoló hazaszeretettől he­vített keblű hivatalnok kell ahhoz, aki a tör­vény és rendeletek akaratját buzgóan fogana­tosítsa, lelkiismeretesen érvényesítse és hasznot- hozóan végrehajtsa. Rideg kötelesség buzgóság nélkül a tu­datlanok számát sem képes apasztani vagy a nyerspolgárt a társadalom számára a törvény óhajának megfelelően hasznosítani, mert: hiva­tás, szeretet nevet visel az a nagyobb fokú buzgóság, a mely kitartás s nemesebb csele­kedet véghezvitelére késztet. Mint minden évben, úgy most is a m. kir. központi statisztikai hivatal január 10, vagy legalább is ezen időközbe kapja meg a közsé­gektől a H. mintájú.kimutatáson az a szomorú valóságot feltüntető számhalmazt, mely az anal­fabéták apadását vagy növekedését megközelí­tően tünteti fel. A statisztikai hivatalhoz származtatott ki­mutatással egyidejűleg a vármegyék, kir. tan­felügyelőségei hivatalában is egy-egy vármegye területéről beérkeztek, ugyancsak a remélhető­leg írástudatlanul felnevelendő leendő honpol­gárok számát feltüntetni óhajtott adatgyűjtő nyomtatványok, melyekből — ha hitelt érdem­lők az adatok — megállapítható, hol, mily arányban észlelhető javulás. Vagy esetleg visz- szaesés. Nem az éj sötétségében képzelt rém képe, de fényes nappal, ép szemekkel látott, az ér­zékszervek segélyével felfogott s megörökített valóságos tényállás alapján megállapítható az a szomorú valóság, miszerint sok helyen — a szigorú törvények és rendeletek ellenére — saj nos, de növekszik az analfabétáknak száma. Előttem fekszik a vallás- és közoktatás­ügyi m. kir. miniszternek 1907. évi julius hó 8-án kelt az iskolába be nem iratkozott tan­kötelesek összeírása, a tankötelezettség teljesí­tésének ellenőrzése végett 2085. ein. szám alatt kibocsátott negyven §-ból álló Utasítása s el­gondolom, hogy ily szigorú utasítás pontos be­tartása lehetetlen, hogy meg ne szüntesse az Írástudatlanok létezését. A szomorú valóság el­lenben amellett bizonyít, miszerint vannak köz­ségek, ahol a tankötelesek 5 % teljesen beis­kolázásán s igy még nem látta s a folyó tan­évben már alig ha látja is a részben üres mo­dern tanterem belterületét. El-elvétve vannak legyőzhetlen nehézségek, a melyek útjában állanak a beiskoláztatás meg- valósulósának, d; viszont nagyon sok helyen megvan a kínálkozó alkalom s az iskola kész­séggel be is fogadná, sőt rendeltetéséhez híven várja is a csattangoló gyermeket, de legyőz­hetlen tudatlanság, vagy szülői szeszély makacs módon való érvényesülhetés következtében in­kább a sok tekintetben káros elemekkel telitelt szabad levegőt, mint az iskola portalanitott le­vegőjét élvezheti a kicsi emberke. Az 50—100 méternyire fekvő és nagy áldozatok árán emelt iskola hasztalan vár ott részben üres padsorok­kal, mivel egy kis jó szándékú kényszer alkal­mazása a szánom-bánomig késik. Van Szabolcsvármegyének egy néhány kis községe, melynek mindenikében legalább tiz tanköteles korú gyermek alkalmas foglalkozás nélkül kóborol, pusztítja a hasznos madárká­kat és a fákat, rongálja a becsületes polgárok vagyonát. Pipa, cigaretta, bagó és pálinka él­vezete, valamint erkölcstelen kiejtések elsajátí­tása által tompítja, durvítja érzékeit, rontja er­kölcsét. Az 1911. január 1-én megejtett népszám­lálás alkalmával egy ezer lelket számláló kis községekben tiz Írástudatlan polgár akadt, azaz volt, azok is koruknál fogva a tulvilági bol­dogság után sóvárogtak, ugyan abban a köz­ségben ma húsz (20) olyan tanköteles van be- iskolázatlanui, a kiknél semmi nemű mentőokot megállapítani nem lehet, hanem akadály helyett feltalálható lenne az a következő körülmény, hogy van a községben kettő, a mai kornak megfelelően épült tanterem, a melyek még min­dig jelentkező tankötelest várnak. Felekezetek, társulatok, egyesületek mind­mind buzgólkodjnak, lelkesitnek, sőt erkölcsi és anyagi jutalmakkal kecsegtetik a tanítóságot az analfabéták siketes oktatására; a tanítók pedig nem annyira az elismerés, mint inkább na­gyobb fokú emberszeretettől ösztönözve ver­sengve gyűjtik rábeszéléssel toborozzák a szé­gyenkező öreg tanulókat, az iskolába járásra buzdítják, a tanulásra serkentik; mennyivel be- válóbb és célhoz Vezetőbb eljárás lenne a tör­vények és rendeletek lelkiismeretes alkalmazása által — a jövőre való tekintettel — már most biztosítani a célt. Mily megbocsájthatatlan vét­ket követ el hazájával, a társadalommal és az emberiséggel, ai. olyan hivatalnok, aki a ter­mészet rendellenes működése miatt túlságos érzékenységre, nágv fokú szánakozásra hango­lódva elősegíti áZt a nagy és pótolhatlan bajt, melytől annyirá irtózik a társadalom. Nem küny^rületesség, hanem az emberi­ség művelődése ellen tervezett merényletet rej­tegető szív képes tanköteles gyermekekkel biró szülő vagy szülőknek azt a látszólagos jótéte­ményt nyújtani ^vagy kedvezményt biztosítani, me|y a beiskoláitatás és az iskolába járás ellen­őrzése végett alkotott törvény van rendelet pontos betartásának hötélezettségétől menti fel a morfon- dirozót, mert: Műveletlen, nyers polgárok szá­mának növekedése áltat a haza romlását, a társadalom baját az érdekelteket előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkező boldogtalan­ságát és erkölcsi vakságát idézi elő. A közigazgatásban gyakran előforduló ügykezelés körül támadt személy változások sok­szor mily változást, javulást vagy visszaesést eredményez a népnevelés sikerét tekintve, azt kellően, élethűen megörökíteni nem is lehet. Az analfabéták számának nagyobb apa­dását elérendő, kívánatos lenne az iskola ügye­ket ellátó tisztviselőt lellkiismeretes munkájáért ha nem is anyagi de legalább erkölcsi elisme­résbe részesíteni, minek meg lenne az a kiható ereje, hogy nem1 lenne annyi áldozatra, oly sok epekedő vágyódásra szüksége az Írástudatlanok sorsáért aggódó4 nemeskeblü honfiaknak. Mese, beteges elme szüleménye a beisko­láztatást és a pontos iskolába járás ellenőrzé­sét illetőleg akadályok tömege után tekintgetni most: a haza jövője és leendő polgárainak boldogulása néha még az érdekeltektől is némi áldozatot igényelnek, melyet kényelmünk eset­leges feláldozása árán sem szabad megtagadni. Az anyagiak napjainkban nem annyira aka­dályozhatják a tankötelezettség teljesithetését, a mint azt sokan nagyított alakban látják, mivel használt tankönyvek gyűjtése, hasznosítása, in­gyen példányok bekövetelése, végső esetben egy-egy pár koronás gyűjtés, végkép megszün­tetik a netán jelenthező hiánylatokat. A ruhá­zat minősége, vagy milyensége sokkal inkább veszélyeztetik a gyermek egészségét a szabad­ban. mint a fütött tanteremben. A tankötelezettség hivatása általánosan megszüntetni az analfabéták létezését. A haza minden egyes polgárának szent kötelessége min­den igyekezetével, tehetségéhez mérten előmoz­dítani a beiskoláztatás és tankötelezettség pon­tos betartását... Ha mindnyájan lerójjuk ez ügyben kötelességeinket, eljő édes magyarha­zánk boldogulásának ideje, a mit minden faj­magyar szív óhajtva vár. Nádassy Mihály. HÍREK. A szatmári püspök ünneplése. A buda­pesti kir. Tudományegyetem nehány héttel ezelőtt a szatmári megyéspüspököt, dr. Boro- missza Tibort, diszdoktorrá választotta. A disz- doktori oklevél ünnepélyes átadása f. hó 21-én történt meg a püspöki palotában. A díszokle­velet az egyetem három tagból álló küldöttsége vitte le Szatmárra. A küldöttség, amelyben dr. Lukcsics József prodekán, Mihályfy Ákos udv. tanácsos és dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanár vettek részt, kedden délután érkezett Szatmárra és szerdán délelőtt volt az ünnepélyes átadás, a püspöki palotában. A palota szalon­jában várakozott az előkelő ünneplő közönség az ünnepelt főpapra, ki teljes püspöki díszben jelent meg, mikor is az egybegyűltek harsány él­jenzéssel fogadták. Ekkor dr. Lukcsics József mondotta el magas szárnyalásu üdvözlő beszé­dét, mi után Wolkenberg Alajos theológiai tanár olvasta fel a diszdoktori oklevél lartalmát la­tin, majd magyar nyelven. Erre az ünnepelt püspök köszönte meg a kitüntetést és az ün­neplést. Magas szárnyalásu beszédének vezér­fonalát az Isten országának terjesztése és a magyar kultúra elöbbvitele és ennek a két eszmének rajongó szeretete képezte és krisztusi szerénységgel hárította el magától az érdeme­ket, melyekkel a kitüntetésre rászolgált. Beje­lentette ama nagyszerű cselekedetét, hogy az ünneplés előtti napon 30,0-0 koronát helyezett el egy szatmári banknál, hogy annak kamatai­ból jogosult legyen a hittudományi kar egy arravaló, kifogástalan teológust minden évben külföldi tanulmányútra küldeni. Végül meg­köszönve a kitüntetést, áldást kért a jelenlevőkre. Pénzügyi kinevezések. A pénzügymi­niszter Nagy Gábor titkárt, pénzügyi tanácsossá, Bagossy Ferenc pénzügyi segédtitkár és földadó- nyilvántartási biztost a nagykárólyi pénzügy- igazgatóságnál pénzügyi titkárrá kinevezte. Eljegyzés. Dr. Gyene István porcsalmai földbirtokos eljegyezte Boer Emikét, Boer Endre földbirtokos leányát, Mezőpetriben. Vármegyei áthelyezés. Ilosvay Aladár alispán Kóródi Katona János tb. szolgabirót Csengerből Erdődre helyezte át. Lelkészi kinevezés. Dr. Reizer György ny. hittanárt kineveztetett Mezöteremre id. he­lyettes lelkésznek. Halálozás. Köbsey Endre jogszigorló, folyó hó 20-án reggel 2 órakor életének 24-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Házasság. Dr. Porges Ármin liptószent- miklósi ügyvéd hétfőn kelt egybe Brichta Miksa helybeli nagykereskedő, a Kereskedő-Társulat elnöke és neje leányával: Alicével. A polgári esketésnél tanuk voltak a mennyasszony részé­ről Sternberg Dénes gazdálkodó helybeli, a vő­legény részéről pedig Kaufmann Jakab nagy- kereskedő, csornai lakosok. Az egyházi szertar­tás kedden Debrecenben volt. Halálzoás. Blum Edéné szül. Schner- kendorf Katalin f. hó 22-én reggel hosszas szenvedés után elhunyt. Megboldogultban dr. Blum József vm. tb. főorvos, kórházi orvos édesanyját gyászolja. A temetése f. hó 23-án ment végbe nagy részvét mellett. Gyászeset. Balogh Kálmán ügyvéd, a „Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület“ titkára f. hó 20-án rövid szenvedés után 85 éves ko­rában elhunyt. Temetése 22-én délután 3 óra­kor nagy részvét mellett folyt le. Kölcsey-estély. Szépen sikerült estélye volt e hó 18-án a Kölcsey-Egyesületnek. Az előadó: Dr. Antal István, ügyvéd volt, aki a Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek keserüviz Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. 'S«

Next

/
Thumbnails
Contents