Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-06-20 / 25. szám
2-ik oldal. 25-ik szám. * ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. galomhoz, azok azt is tudják, hogy mit jelent a szövegben, hogy: „ez által Szentségednek az itt lakó hitbuzgó ka- tholikus népét a legfelsőbb elhatározásokba vetett hitébn renditik meg.“ Ez azt jelenti, hogy Hajdudorog inkább kitéréssel fenyegetőzik, ha nem hallgatják meg. A legfelsőbb elhatározástól, őszentsége elhatározásától remélik még sérelmeik orvoslását, előre jelezvén, hogy egy nem kedvező döntés „a legfelsőbb elhatározásokba vetett hitét rendíthetné meg.“ El kell hinnünk Hajdudorogról, hogy a fenyegetődzése komoly. Viszont azon-( ban föl kell róla tennünk, hogy okossággal s jóakarattal kezeli a kérdést. S igy módját lehet vele találni a megegyezésnek. Arra azonban minden esetre el kell készülnünk, hogy az amúgy is ideiglenesnek kimondott székhely ilyen nagy harcok közepette nem fog megmaradni Nyíregyházán. Nagykárolynak tehát el kell készülnie minden eshetőségre. Ha a püspökség székhelyét kimozdítják Nyíregyházáról, nem egyetlen lehetséges megoldás, hogy az Dorogra kerüljön. Sőt bizony nagyon meggondolandó, hogy mehet-e tényleg a püspökség olyan kis helyre, ahol még csak ezután lesz járási székhely is, polgári fiúiskola is stb. Föl kell tételeznünk Hajdudorogról, hogy önzetlenül fogja fel a püspökség ügyét s nem akarja annak sorsát a maga kis helyi politikája érdekében feláldozni. Hisszük, hogy e mozgalom, amit Nyíregyháza ellen, illetve a székhely odavaló elhelyezése ellen indított, nemcsak a maga egyéni érdekeit, hanem az egész gkatholiknsság álláspontját is képviseli, Ez pedig első sorban nem azt kifogásolja, illetve óhajtja, hogy a székhely legyen Dorogon, hanem azt, hogy ne legyen a protestáns Nyíregyházán. Itt van az az érinthető pont, ahol Nagykároly városa megtalálhatja a közösséget Hajdudoroggal. Hajdudorognak amúgy is be kell látnia, hogy a székhelyet oda nem lehetik. Ha küzdelmének eredménye lesz, az az egész magyar gkatholikusság óhajának teljesedése lesz, hogy t. i. a püspökség katholikus többségű városba fog, jutni. Ez a város pedig a legérdemesebben Nagykároly városa lehet. Miért ne keresné hát Nagykároly városa a módot arra, hogy a helyzetet megértve és megértetve, Hajdudorog mozgalmával karöltve, érvényesítse a maga jogos törekvéseit. Hajdudorog belátva, hygy az ő lelkessége kellő eszközök híjában csak nem tudja -a püspökség igényeit kielégíteni, csak a közös ügynek, a püspökség ügyének használ, ha a maga befolyását azirányban érvényesíti, hogy legalább egy katholikus többségű városba, Nagykárolyba jusson a székhely. Ezzel szemben Nagykároly város maga tehetne több alapítványt .az itt tanuló dorogi fiuk számára, mivel az illető városnak egy nagy kulturigényét elégítené ki. Nagykároly városnak meg kell tehát keresni Hajdudorogot és a helyzet okos megértésével délibábok hajszolása helyett könnyen elérhető £s úgy a közös ügyre, mint az érintett k|t városra nézve üdvös megoldást keresni.Városi képviselőtestületi közgyűlés. — Saját tudósításunk. — Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 14-én, vasánap d. e. ÍO órakor Debreczeni Is'ftiáh él'nöklé'ke riiéHetF re^iiilcivüll közgyűlést tartott. A magyar kir. földmivelésügyi miniszter leiratot intézett a megye alispánjához, melyben felhívja, hogy utasítsál Nagykároly város közönségét, hogy az épittefffi szándékozott közvágóhíd tervét készíttesse-el és terjessze fel. nen kezdődnek az ő gyötrelmei. Boldogan éldegéltek, mig csak az asszonykán valami furcsa gyengeség erőt nem vett. Közölte a na- pamasszonnyal az ijedelmet, de az megnyugtatta egy jelentőségteljes mosollyal. De az asz- szonyka gyengesége csak egyre növekedett, úgy, hogy a napamasszony is elvesztette valahol a mosolyát. Biztosan tévedett abban, amit gondolt s mivel józan felfogású emberek voltak, az orvoshoz .fordultak. Alorvos a bajt jelentéktelennek nyílvánította, adott valami kanalas orvosságot s csak azt mondta, hogy jöjjön fel többször, hogy megvizsgálhassa és esetleg az orvosságot megváltoztassa. Rendbe folyt minden. Az asszonyka is kezdte az eltűnt rózsákat visz- szanyerni arcocskájára. Egy napon az asszony nedves szemekkel és elfojtott, görcsös zokogással jött haza. Vallatni kezdte, de mindég kitérően válaszolt. Akkor az izgalom hatása alatt durván rákiáltott és az asszonyka vallott. Zokogva mondta el, hogy az orvos már többször ostromolta szerelmével, de ő mindég visz- szautasitotta. Megmondta volna az urának és nem ment volna többé az orvoshoz, de félt, féltette az urát, hogy haragjában még valami bajt csinál magának. Ma azután gyalázatosán viselkedett az orvos, — visszaélt a helyzetével. A férfi kezei most is ökölbe szorultak és indulatosan ugrott fel a visszaemlékezés hatása alatt, azután keserű mosollyal ereszkedett vissza helyére. Szőtte tovább a gondolatait. Látta magát, anjint félőrülten rohant az orvos lakására. Nem találta otthon, mert a köh zeli faluba hívták egy beteghez. Várt. Másfélóráig járkált föl s afa az orvo« lakása előtt, mig az végre megjött. Mikor a gazember meglátta, fehér lett, mint a meszelt fai s bizonytalan léptekkel szállott le kocsijáról s ő minden vádló, s^ó nélkül vonta elő pisztolyát svlelőtte az orvost Tudta, hogy mit cseiefcéik s hogy mi lesz a következn|^ye. De hát a becsület úgy kívánta. Mielőtt-Mávozott volna a tett helyéről, még rúgott egyet rajta. Aztán hazament» megcsókolta a feleségét, felvette az ünneplőjét s ment be a városba, föladni magát. A határban már találkozott a telefonon kirendelt .sf;galoppban jövő csendőrökkel. Maga nyújtotta feléjük a kezét, hogy a bilincseket rátegyék. De az őrvezetőben volt annyi emberség, nem rakatta rá. Hiszen ő is ember volt. Húsból és vérből való. És neki is volt fiatal asszonya. S mikor aztán az egész történetet megtudta, a fogai között szűrte ki a „gazember“ szavat, mely természetesen az orvost illette. Visszafordult a csendőrökkel s akkorra már az egész falu népe ott volt a színhelyen s a legválogatottabb szidalmakkal illették a hullát. Még a csendőrök arcán is olyanféle érzelem tükrözött vissza, mint aki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy az előtte fekvő tetemet egy kissé megrugdalja. Hisz ők is fiatalok voltak mind s nekik is volt asszonyuk. A tanács javaslata az, hogy ezidő szerint nem szükséges, sem a város nem áll olyan helyzetben, hogy uj vágóhidat építtessen. Hanem a jelenleginek hiányait kiegészíti. A hűtőberendezést megfelelőve teszi, a szennyvíz elveze- zetéséről gondoskodik, a sertésvágóhidat átalakítja. Utasítja a tanácsot, hogy a végzendő munkák végett tartson helyszíni szemlét s a tervet a közgyűlés elé terjessze be. A kereskedelemügyi miniszter leíratott intézett a városhoz, hogy a vendéglősökre, kávésokra vonatkozó szabályrendeletet egészítse ki. Ennek értelmében elrendeltetett a a város területén nevezett [helyiségekben mosdók felállítása. Továbbá a rendőrség figyelme a jövőben hatványozottan ellenőrzi, hogy a személyzet kézzel az edénybe ne nyúljon bele. A módosított szabályrendelet a kereskedelemügyi miniszterhez fog jóváhagyás végett felterjesztetni. Szatmárvármegye kir. tanfelügyelője a polg. iskolánál pótmunkák végeztetését kérte a város tói. Nevezetesen fürdőszoba építését,1 villanyos vasalót és a villanycse.ngőnek minden tanterembe való bevezetését kéri. Ezekkel szemben a városi képviselőtestület csupán annyit helyezett kilátásba, hogy készíttetni fog a női kézimunka teremben két szekrényt és két villamos vasalót. Holéczy Gyula kir. főmérnök, kulturmi- nisztériumi kiküldöttnek, ki a helybeli polgári iskolánál a felülvizsgálatot végezte, a képviselő testület tiszteletdij' címén 500 koronát szavazott meg. A Schlick-Nicholson gépgyár ismételten kérelmet intézett a városi képviselőtestülethez, hogy a rája rótt késedelmi bírságot törölje. A gyár ugyanis 4 héttel későbben szállította a kialkudott 400 lóerős gépegységet, mint ahogy a határidő szólott. Ekkor a város 16 ezer K. kékétíéíim bírságot rótt^ kd 'Ha,' ’ittelve** annyit tartott vissza a neki járó bérből. A gyár elkerülhetetlen akadályokkal menti késedelmeskedését. Ilyenek á balkánháborui mozgósítás, mikor a munkások nagy részét behívták, továbbá egy nagyobb - szabású sztrájk. Ezen elháritatlan és előre nem látható akadáAz egész felindult tömegben csak ő volt nyugodt. Akkor is • ilyen borzasztó józan volt. Szelíden vigasztalta kicsi feleségét, ki kezeit tördelve siránkozott. Aztán elvitték, s a törvény enyhén büntetve, csak két évre ítélte el. Ma reggel aztán másfél év után haza bo- csájtották, mert példásan viselkedett. A fogházigazgató felhivatta magához és olyan szépen beszélt és intette indulatai fékezésére, hogy a könnye is kicsordult tőle. Megfogadott mindent és túláradó boldogsággal igyekezett haza. Huh, — de nagyot fog nézni a börtönigazgató, ha újra meglátja. Pedig hát ügy kell lenni. Mert reggel óta megint ölt. Igen, ölt másodszor is ő, — ő aki sajnálta a pókot agyonütni, mert az is Isten teremtménye. Délután érkezett haza. A faluban nem is igen látták, mert mind künt voltak a mezőn. Mikor már közeledett a házához, oly türelmetlenül lépdelt, hogy szinte repülni szeretett volna. Meghúzta a kapun levő madzagot, — nini hisz’ ez az amit még másfél év előtt kötött rá, ráismert a dupla görcsről, — s a kapu kinyílt. Végig ment az eresz alatt s a pitvar ajtóhoz érkezett. Be akart nyitni, de el volt reteszelve. Nyilván a mezőn van az asszony gondolta s leült a küszöbfára, hogy ott várja be az asszony jöttét, mikor belülről zaj hallatszott. Most újra, de erősebben megrázta az ajtót. Belülről bizonytalan zaj, futkosás volt a válasz. Majd egy ablak csapódott be. Ekkor már magánkívül