Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-06-20 / 25. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. junius 20. 25-ik szám. Északkeleti ujsaö NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ......................... 8 ko rona Félévre .......................... .. 4 ” Negyedévre ......................... 2 Tanítóknak egész évre .. .. 5 n • Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 60 fillér. Közös célért — egyesült erővel. Hogy az uj gör. katholikus püspökség székhelyének kérdését milyen helytelenül oldotta meg a kormány, kitűnik abból, hogy épen az érdekelt görög katholikusság nincs megelégedve a döntéssel. Mióta Nyíregyháza, az eddig alkalmatlannak kikiáltott, protestáns többségű városra esett a kormány választása, Hajdudorog és az egész görög kath. magyarság valósággal forrong. Eltekintve attól, hogy Dorog magát óhajtja székhelyül, a gkatholikusság véleménye egyezik abban, hogy protestáns többségű város nem lehet a püspökség székhelye. Ez olyan körülmény, mely uj alapot nyújt Nagykároly városának arra, hogy a püspöki székhelyre való jogos aspirációjának érvényt szerezhessen. A székhely körüli mozgalom állása eddig a következő: Még a múlt hó elején Domahidy Elemér főispán Hajdudorog monstre-küldöttségét vezette a miniszterelnök és a kultuszminiszter elé. Mind a két helyen előadták a városukat és az egész gkatholikusságot ért sérelmet, kérve mindkét helyen, hogy az eredetileg is Hajdudorognak szánt püspökséget hagyják is meg neki és ne vigyék más, különösen protestáns jellegű városba. Sajnálattal adta tudomásukra úgy a miniszterelnök, mint a kultuszminiszter, hogy a székhelykérdés már Nyíregyháza javára dőlt el, de mind a ketten kilátásba helyezték, hogy intézményekkel fogják kárpótolni Hajdudorogot. Ezzel a válasszal mentek haza a dorogiak. Az Ígéretek azonban nem szerelték le a város mozgalmát. Rövidesen a fővárosból való megérkezés után közgyűlést tartott a képviselőtestület, hol egyhangúlag elhatározták, hogy a sérelmes székhelyelhelyezés ellen tovább folytatják a küzdelmet. A kormány által fölajánlott intézményeket elfogadják ugyan, de nem kárpótlásul, hanem azért, mert ezekre a püspökségnek amúgy is szüksége van. Ezek az intézmények pedig, melyeket kilátásba helyezett a kormány Dorognak: járási székhely, négyosztályu gimnáziális irányú polgáriskola, földmi- ves iskola, a Dorog—Nánás—Nyíregyházai ut kiépitése. Ugyanez a közgyűlés elhatározta, hogy a székhelyért tovább fog küzdeni, kimondotta azt is, hogy a királyhoz feliratot, a pápához pedig hódoló táviratot intéz. A pápához küldött távirat szövege ez : Sanctissimo Patri Roma-Vatikano. Szentséges Atyánk ! Szentségednek Christi fideles grae- ci bullája az uj görög katholikus püspökség " székhelyét örök időkre Hajdudorognak biztosítja és templomát székesegyházzá avatja. Lesújtó fájdalommal és mélységes szomorúsággal vettük tudomásul, hogy az illetékes tényezők Szentségednek ezen legfelsőbb elhatározása ellenére a székhelynek a protestáns Nyíregyházán való elhelyezését vették tervbe és ezáltal Szentségednek az itt lakó hitbuzgó katholikus népét a legfelsőbb elhatározásokba vetett hitében renditik meg. Mély alázattal és Szentséged intézkedéseinek csalatkozhatatlan voltába vetett rendíthetetlen hittel könyörgünk, hogy félszázados, hitünkkel erősített küzdelmünknek Szentséged és apostoli királyunk legmagasabb elhatározása által biztosított eredményét, a püspöki székhelyet, tőlünk elvenni és bennünket szerzett jogainktól megfosztani ne en-; gedje. " • Egyidejűleg a legfőbb kegyur, apostoli királyunk ő felségéhez hódoló esedezéssel járultunk. A legmélyebb hódolattal: Szentségednek Krisztusban alázatos és hű fiai, Hajdudorog város közönsége nevében : Szabó Elemér főbíró és Farkas Győző jegyző. Ez olyan távirat, melyből nagyon határozott elégedetlenséget olvashat ki őszentsége. Akik közelebb állnak a mozBoldog szívvel. Nem palota, kicsi ház a lakásunk, Télen-nyáron kék hegyekre kilátunk; Vendégjárás nem zavarja életünk: Egymásért igy szeretetben élhetünk. Rejtett fészke van a dalos madárnak, Minálunk is derűs napok tanyáznak. Túladnék én minden fényes palotán, Mikor dudol lelkemadta Ibolykám. Károlyi Tóth Lajos. A bűnös. Fakó arczú, egyszerű ruházata ember halad az országúton. Ruhájából dohos szag árad ki. Arcbőre szürkés-fehéres, pergamenszerü és annyira átlátszó, hogy a kék erek erős vonalakban válnak ki arcából. Az egész ember azt a benyomást kelti, mintha a börtönből került volna ki. Úgy van. Másfél évig volt lakója a rideg, de különben elég tiszta és világos, télen meleg, nyáron kellemesen hűs cellának. Ruházata a fogház magazinjában vette fel a dohos, penészes szagot. Tehát a börtönből jön ? Nem, megy vissza a börtönbe . . Pedig még csak reggel szabadult ki s most a szürkületben, mely a legmegfelelőbb miliő volt úgy külsejéhez, mint lelkületéhez, a nyugodtan leszálló szürkületben csendesen po- roszkál vissza oda, honnan keserves, gyötrelemteli, hosszú másfél év után ma reggel még oly ujjongva távozott. Igen, — de egy édes otthon reményében. Hogy kiszínezte magának azt a jelenetet mikor visszatérve otthonába, mint fog az asszony, a fiatal menyecske örömsikoltással a karjaiba repülni, mint fogja szinte vonszolni be a házba, hogy ott egy kis pirt csókoljon a sápadt, beesett arca, mint . . . Óh, annyi mindent gondolt és olyan szépen, Igaz — volt ideje rá elég s egyébbel sem foglalkozott a hosszú idő alatt, meg aztán nem is csoda, hogy ily szépnelf- színezte ki a viszontlátást, hiszen az as$j?©ny becsülete miatt került börtönbe. Az (5 becsületéért szennyezte be vérrel munkában eldurvult, de becsületes kezeit. És most ölt másodszor is asszony miatt, de a saját becsületéért . . . Fáradtan ült le egy kilométer jelző kőre s teljes világításban látta a múltat, jelent, jövőt s most érezte először a józanság átkát. Iszony- tatóan józan volt. Nem ivott sose életében és most szeretett volna lerészegedni, hogy ne lássa oly édesen, kiválva az átkos múltat, az átkos jelent és az átkos jövőt. Gondolatai legtöbbször a múlthoz szálltak vissza. Elidőztek sokáig a mézesheteknél, aztán szálltak valamivel előbbre, mikor már belejöttek a rendes kerékvágásba és éltek csendes, zavartalan boldogságban, mig csak — hej in-
