Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-18 / 3. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1913. január 18. 3-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre .....................................................4 „ Ne gyedévre ....................................... 2 „ Ta nítóknak egész évre..................................5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)-------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel.........../ ._____________ Nyilttér sora 40 fillér._______________ A kormány és a bécsi sajtó. A magyar kormány egész uj évig a bécsi sajtó dédelgetett kedvence volt. A Zeit és a szociálista lapok kivételével minden bécsi újság tartozott legyen az, bármily — politikai árnyalathoz a magyar kormány legerőszakosabb tényeit is hozannával fogadta. Az ellenzék minden fellépését komédiának minősítette, az ellenzéki mozgalmakról tudomást nem vett ellenben minden kritika nélkül leközölte a kormánypárti tudósításokat azon beszámolókról, | a melyekről tudjuk, hogy felette siralmasul néztek ki. A bécsi sajtó ezen jóindulatát Lukács László egy épen olyan ravasz félrevezetéssel szerezte meg, mint a minővel a Justh pártot annyi éven keresztül orránál fogva vezette. Úgy tüntette fel magát, mint a ki egyedül akarja Magyar- országon a demokratikus választói reformot, mig az ellenzék a véderő refform elleni obstrukczióval tulajdonképpen a választói reformot akarja eltolni. Osztrák embernek fogalma sincs arról a politikai erkölcstelenségről, a mi Magyarországon divat és nem igen megy a fejébe, hogy olyanokat lehessen hazudni, a milyent magyar állam férfiai szoktak, ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt. A bécsi sajtó tehát készpénznek vette Lukács László azon Ígéretét, hogy a véderő reform letárgyalása után egy liberális és demokratikus választói-re- formot fog előterjeszteni és nem érhette meg a Justh párt obstrukcióját, amely éppen abban kulmiinált, hogy a kormány Ígéretére mit sem adva a véderő reform elleni ellentállással erőszakoljon ki egy megfelelő választói reformot. A bécsi sajtó ellenkezőleg azt tartotta, hogy a kormány Ígéreteinek beváltását akadályozza az obstrukció. A Lukács—Tisza féle választói javaslat előterjesztése azonban felnyitotta a bécsiek szemét és rögtön észrevétette velük, hogy alaposan be vannak csapva. Ennek következményekép a bécsi újságok hangja egyszerre megváltozott és rohamosan fordult Tisza és Lukács ellen. Feltűnő különösen a Reichrath leghatalmasabb pártja a keresztény socia- listák hivatalos lapjának a Reichspostnak nap-nap mellett megújuló támadása a kormány és annak választó reform javaslata ellen. E támadások annál súlyosabban esnek a mérlegbe, mert a nevezett újság tudvalevőleg a trónörököshöz is közel áll. Kezdettől fogva hirdetett meggyőződésünk volt, hogy a választói reform előterjesztése a kormány bukását és a munkapárt felbomlását fogja előidézni. E processust talán a háború veszélye lasitja, mert a külpolitikai válság kívánatossá teszi a belpolitikai válság lehető elkerülését, azonban meg nem akadályozhatja. A bécsi sajtó állásfoglalása a kormány ellen kétségtclenöl mutatja, hogy a támaszát ott elvesztette s igy az egyre jobban felzuduló magyar közvéleményei szemben sokáig nem tarthatja magát. Görög kath. magyar püspökség és Nagykároly. Irta: Gönczy Pál, szatmárnémeti magyar gk. s. lelkész. A milyen nehezen volt keresztül vihető az uj gk. magyar püspökség életbeléptetése, — épen olyan sokáig késik a püspöki székhely hivatalos megállapítása is. A milyen örömmel vette a magyar társadalom, mikor szentesítést nyert a sok ezer magyar gk. régi és indokolt óhajtása, — épen olyan visszaesést láthatunk, mikor a magyar társadalom magyar ügyhöz méltó segítéséről volna szó. Halottunk biztató szót, láttunk lelkesedést, tapasztaltunk támogatást, mikor még csecsemő korát élte az egész ügy; most pedig — mintha egy ismeretlen, mintha egy idegen kérne bebocsátást és nem a magyarság érdekéről volna szó, — bezáródnak az ajtók, talán még reá is fordítják a zárat. így tett Nyíregyháza, igy Debreczen városa, mikor hajlékot, mikor bebocsátást kért az a püspökség, mely nemcsak hasznos nemzeti és kulturális missziót van hivatva teljesíteni, de amely — mint mondani szokták — forgalmat és pénzt is jelent a székvárosra. Nézzük csak először a dolog pénzügyi oldalát. A Trimi. Kinevetnek? Szentuccse, nem bánom! Öregedő, hűséges jószágom Megérdemel egy néhány csepp tintát. * / Gyere, vigyázz és szalutálj mindjárt! Tarkafoltos szájpadlása torkod Nyelheti a szépen elvett cukrot: Bozontos föd színjátszó őz-szeme Könnyharmattal ne legyen ám tele, Mert dicsérlek, nem korhollak mostan, Mint idegen macska mikor ottvan Háztetőnkön és — usgyé utána! — Gyors lábaid a nyomdokát járja, Illatozó, friss pecsenyefalat: Szagolgatod s mert enned nem szabad, Hát inkább el-elfordítod fejed; Engedékeny szólásomra veszed. Füttyentésre, hüvelykcsettenésre Vidoran futsz a gazdád elébe; Egyetlen szó s fogadod parancsát, Megismered a szemejárását. Ülj! Szipákolsz angol fapipából, Jobbtalpaddal velem parolázol; A pipázást ha megelégeltem, Csókolásként nyalogatod kezem; Mindezalatt, bár soká kötődök, A játékot nagyörömest tűröd. Indulsz tovább ? A hangom ha tiltja, Meg nem mozdulsz előre, sem vissza. Felsorolnom felesleges mindent, Százféle az, amiket, ha intek Avagy szólok, teszed s abbanhagyod ügy, amilyen hangulatban vagyok. Hanem azt, hogy szomorkodó szívvel Midőn sorsom innét messze vitt el, Noha még csak kölyökkorod élted, Bánatodban nem ízlett az étel, És amikor hosszú idő múlva Visszajöttem hegyvölgyes falunkba, Órahosszig bizonnyal eltartott, Hogy örömed nyakamig ugrasztott S tiltó szavam mindhiába ejtém, A nyelvedtől nedvessé lettem én: Nem feledem. Hanem azt sem soha, Hogy egy kicsiny, fehér koporsóra Mint őrködtél bánatbafult dühvei, Látván, arcomon gyászfelleg ült el. Szervusz!! Tedd jobbtenyerembe talpad! Hűségedért gondosan eltartlak. Vénség miatt ha nem mutathatod Majd türelmem mikre szoktatgatott, Sőt, amelyek most tőled rettegnek, Fel-feldulják a háztáji rendet: Cirógatlak többször is azután, Fehérszörü — foxterrier-kutyám! * Nincs értelme ? Csak ösztöne vagyon ? Megfejtését tudósokra hagyom. Poétasziv — természete néki — Az érzelmet is keresi, nézi. Károlyi Tóth Lajos. Bóra x. Irta: Heltai Jenő. 1. Volt nekem egy kis barátnőm, Gusztinak hívták. Átmeneti nő volt, olyan, aki egy már bevégződött és egy még el nem kezdődött szerelem között áthidalta az ürességet. Egy pillanatnyi pihenő két komoly viszony között. Guszti bécsi leány volt. Az a fajta leány, akit a férfiak a túláradó gyöngédség pillanataiban „édes pofám“-nak szoktak nevezni. Egy egészséges, gömbölyű angyal, akiből sugárzott a butaság. Ez a butaság annyira aktiv volt, hogy sötét szobában világitott, mint a rádium. Mi az istennyilát szerettem én ezen a nőn ? Nem tudom. Talán azt, hogy itt nem kellett bonyadalmaktól tartanom. Simának, egyszerűnek látszott az ügy. Ellenben azt igenis tudom, hogy ő miért szeretett engem. Ezt is csak azért tudom, mert megmondta. — Azt szeretem benned, — mondta egyszer elérzékenyülve — hogy nem vagy olyan, mint a Bórax Rudi. Ki volt Bórax Rudi ? Újabb rejtély. Egyáltalában Bórax volt-e ő, avagy inkább Boo- raks, esetleg Bohrachs ? Ki tudná ezt ma már megmondani ? Ez különben is mellékes. A fődolog az volt, hogy meghallottam ezt a nevet és értesültem arról, hogy van a viágon egy ilyen nevű férfiú. Minthogy én már akkor is fásult lélek voltam, egyszerűen tudomásul vet-
