Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-15 / 7. szám
L V. évfolyam. Nagykároly, 1913. február 15. 7 Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 korona' Félévre ........................................ .. 4 „ Negyedévre ....................................... 2 „ Tanítóknak egész évre .................... •• 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTH1 SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. === Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)-------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ' _____________Nyilttér sora 40 fillér.____________ Az elpuhult 48. A bihari kerületben a napokban volt a választás és a kormány-párt ötszáz többséggel győzőit a 48-as jelölt felett. Ez történt egy ős függetlenségi kerületben 1912. junius 4 után és nem általános választáson, hanem időközin, amikor az ellenzék egész erejét concentkál- hatja. Ha ily körülmények között elvész Bihar, akkor nincs a 48-as pártnak biztos kerülete az általános választásokon egyetlen egy se. Ha a választás körülményeit vizsgáljuk, megtaláljuk a magyarázatot abban, hogy mig a kormánypárti oldalon 32 szolgabiró és közigazgatási tisztviselő buzgólkodott, addig a 48-as jelöltet alig 3—4 képviselő támogatta. Hova lett a régi hires 48-as energia? Hova lettek a kitűnő kortesek? ügy látszik annyira el- puhultak, hogy télen nem cserélik fel kényelmes kávéházaikat és orfeumaikat a választás fáradságos és gyönge egészségükre veszedelmes munkájával. Ez az elpuhultság valóban komoly tény, melylyel számolni kell. Miként Han- nubal seregét á copusi időzés, úgy puhította el a 48-as pártot a koalíciós korszak a maga méltóságaival, panamáival, könnyű pénzszerzési módjaival, parlamenti és választási küzdelmek hiányaival. A 48-as párt nem erőltette meg többé magát még a választáson sem, hanem dolgoztatta maga helyett a sza- badelvü-párt örökségeképen átvett szol- gabirót, jegyzőt és m. kir. csendőröket. A parlamentben nem csak nem kellett, de nem is volt szabad dolgozni, aki akart azt kidobták a páriból mint rendbontót és megvonták tőle a képviselőházban a szót. E helyett kapott a 48-as honatya czimet, rangot, subventiót, kijárásokért sok pénzt, amit kényelemben elkölthetett és ezáltal elszoktathatta magát minden harctól és küzdelemtől. A 48-as pártnak ezen elpuhulása legszembeötlőbb, ha azzal az energiával hasonlítjuk össze, amelyet a kis néppárt kifejt. E 15 tagú párt nemcsak a parlamentben fejt ki olyan tevékenységet, mint 40—50 függetlenségi képviselő, hanem a múlt évben 2 kerületet a privi- gyeit és aranyosmarótit hódított el a kormánypárttól. Mig a függetlenségi párt legtöbb helyen még jelöltet sem állított, győzni pedig Zentán tudott, addig a hét- szerte gyöngébb néppárt kétszeres eredményt ért el. Ha azonban nézzük a választást, ahol a néppárti jelölt küzd, ott látjuk a pártvezértől lefelé a párt összes képviselőit és volt képviselőit és bukott jelöltjeit, kik a párt jövőjébe vetett fanatikus hittel és reménnyel küzdenek minden talpalatnyi földért, amelyen lábukat megvethetik. Hogy ma a néppárt ilyen energikus és aktió-képes, azt jórészt éppen annak köszönheti, hogy a 48-as párt kétes szövetsége a koalicziós korszak alatt sem engedte elpuhulni. A néppártnak akkor is voltak küzdelmei, mert a 48-as túlerő mindent el akart ragadni tőle. A Csáktornyái, szakcsi és nagykárolyi választások kitűnő gyakorlatot képeztek számára, amelyeknek eredménye most nyilvánul igazán és remélhetőleg nyilvánulni fog a legközelebbi ipolysági választáson is. Az egyesült ellenzék aktiójának sikere azonban nem a néppárttól, hanem a 48-as párttól függ és ha ez a párt nem tud és nem akar nagyobb energiát kifejteni, akkor igaza van a kormánynak, ha magát a helyzet urának tekinti és saját kénye-kedve szerint diktál mindent, még a választójogot is. Az ellenzéknek pedig tényleg legokosabb taktikája a passiv renistentia, mert ez kényelmes és gyenge erőket nem veszi túlságosan igénybe. Eközben azután történhet valami Bécsben, ami a világot megint megfordítja és az alul levőket a felszínre hozza. Aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy a függetlenségiek egyetlen számítása ez. Legyen nekik az ő Ízlésük szerint. A gör. katholikus püspökség ügyében alkalmunk volt egy előkelő politikai egyénnel beszélni, ki a napokban azzal volt vádolva, hogy dacára városunkkal való sokféle nexusának teljes erővel Hajdudorogot támogatja Az illető ezt a híresztelést a legenergikusabban Vigasztaló. o Ne csüggedezzél, művészbál átom, Hogy kákán csomót keresnek sokan! Csak álmodozzál a nesztelen tájon, Ahol ecsetreméltó kép sok van! Együttérezünk mindenkor veled Mi, kik járjuk az östermészetet. Álságos' külsőt rám én sem öltök, Szerény dalokban őszinte szavam: A szeretetnek — mely pedig örök! — Hirdetőjétől mégis megkaptam, Mint buckós fából gyártott koporsót, Hogy a verseim silány utolsók. S nem zökkentem ki természetemből, Holott meglépte nagy koronáját Hilemnek olyan, ki szólja szentül, Hogy ők az Urat híven szolgálják. Hála Istennek most is éneklek, Mert jólesik ez az én szivemnek! Károlyi Tóth Lajos. Válasz Bokkernek. Kedves Cousine! Meg van lepetve ugy-e, hogy végre sikerült lelepleznem incognitoját, melyet oly jól elrejtve gondolt a férfi név a Budapestről küldött gépírás és a demokrata elvek mögött. Van ám annyi esze a férfinek is, hogy nem az elvek után indul és demokratát keresve nem téved az urlovasok gyakorló terére. Legelőször is sietek alázatos kézcsókok kíséretében bocsánatot kérni magától, a miért igazán szellemes írását elég udvariatlan voltam nem sikerültnek nevezni. Ezt a szellemességet nem akkor fedeztem fel, amikor tudatára ébredtem annak a lesújtó valóságnak, hogy épen magával szemben voltam ilyen udvariatlan. Maga persze szokása szerint nem hisz a férfinek, pedig úgy van, hogy én Bokkert először férfiúnak hittem és ezzel a sértéssel csak kiakartam ugratni a „bokkerbol." Amennyire tisztelem magát kedves Cousine ! épen oly kevéssé tisztelem elveit a női szavazati jogot kivéve, melynek fanatikus hive vagyok, mióta a zalai asszonyoknál meggyőződtem, hogy „seprőjüket hideg vízbe mártják, úgy kergetik a mungóknak,pártját.“ Érthetőnek fogja tehát találni, hogy ha maga szembe helyezkedik az exclusiv körökkel, én pedig szembe helyezkedem magával. Óvakodom azonban egy nagyobb vitába bocsátkozni magával, mert hiszen az udvarias férti az ilyenben csak legyőzött lehet. Csak épen egy állításába kötök bele ; a mi nőink ru háit illető állításába. Úgy látszik maga még nem volt a nagykárolyi izr. nőegylet népkonyhájának megnyitásán, mert ha lett volna, akkor tudná, hol keresendők a fényes toilettek. És épen most hangoztatja ezt a vádat, amikor a maga által említett török szobás házból egy mozgalom készül kiindulni a lóverseny toilettek mély leszállítására, nem a decolletage-t, hanem az árakat illetőleg. De hát tulajdonképen nem ezért válaszolok magának, hanem, hogy kielégítsem kíváncsiságát a tekintetben, hogy mit keresek most Pesten. Tudja igen jól, hogy mindig a faluval, vagyis a vármegyével tartok és mint a hölgyeknek, úgy egyenként, mint összesen, de főlegösz- szesen nagy tisztelöjes uszályhordozója, ott vagyok található, ahol a vármegye szépei vannak, tehát az idén a pesti farsangon. Ez újságírói feladatom is. Az idei télen nálunk pang a mulatság s ezért a vármegye három le nem foglalt és egy lefoglalt star-ja Pesten farsangolt, én pedig délben, este és reggel teljesítettem körülöttük azt a bizonyos lovagi szolgálatot, mely az entrée és shawl czipeléséből, a legyező és táncrend őrzéséből és limonádéról való gondoskodásból áll. Komolyabb feladatokra voltak mások, hi- vatottabbak és választottabbak is elegen, a kik szívvel és lélekkel teljesítették a szolgálatot. Mondhatom localpatriotismusom teljes megelégedéssel hallgatta a kaszinói boxok kényelmes zsölléiben a mellettem elhaladó ifjak megjegyzéseit : „Micsoda fekete szempár“. „Minő mesésen táncol.“ „Mily aranyos és bájos“ stb. Az ifjak azonban a lelkesedésnél tovább is mentek. Egyik póruljárt. Az ő pozitív elektromossága negativ áramba ütközött, a melynek eredménye villámcsapás általi halál lön. Legyen vigasza, hogy ilyen bájos kis kezekért meghalni szép, mondom én. De a bájos kezekkel élni lett volna jó, mondja ő, az agyonsujtott és egy régebbi, ki ugyan modernebb módon halt meg, ha nem is épen aeroplánról esett le.
