Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. március 16. 11-ik szám. ÚJSÁG r-* V * POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre .. .. ’.. Negyedévre........................................ Tanitóltnalf egész évre..................... 8 korona. 4 , 2 Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. . Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -----Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ... Nyilttér sora 40 fillér.______________ /A pénzügyigazgatóság áthelyezése. 5ok óta a legnagyobb nyugtalanságban él városunk közönsége. Riasztó hírek jönnek, hogy a minisztériumban a pénzügyigazgatóságnak Szaímárra való áthelyezését elhatározták és hogy ez már a legközelebbi időben bekövetkeznék. Megerősítik e riasztó híreket bizalmas értesítések, melyeket egyes tisztviselők Budapestről kapnak, hogy készüljenek a közeli átköltözésre. A hir szenesére nem igaz, vagy legalább is korai. Ez kétségtelenül megállapítható abból az üzenetből, amit városunk polgármestere közvetett utón magától a minisztertől kapott, mely szerint a kérdésben mindaddig nem dönt, mig a város küldöttségét nem fogadja és érveit meg nem hallgatja. Annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy az áthelyezés kérdése, melyet eddig városunkban mindenki hihetetlennek tartott, a komoly lehetőségek sorába lépett annyira, hogy bekövetkezését részünkről csak a legenergikusabb fellépés akadályozhatja meg. Örömmel kell konstatálnunk, hogy városunk közönsége teljesen tudatában van a helyzet súlyosságának és hogy, amint erről meggyőződött, teljes energiával és a legmesszebbmenő áldozat- készséggel fogott hozzá a védelemhez. Az a képviselőtestületi értekezlet, mely e tárgyban márc. 12-én d. u. Tartatott, felejthetetlen lesz mindnyájunk előtt, akár mint dől is el a dolog — teljes számban megjelent képviselőtestületi tagok buzgalma, lelkesedése, összetartása és áldozatkészsége, mely ezen alkalommal megnyilvánult forduló ponttá teszi a napot városunk törtérietében még akkor is, ha most vereséget szenvednénk. Vereségről azonban alig lehet szó. A város igaz ügyének védelmét Magyar- ország egy leghatalmasabb és legbefolyásosabb politikusa az OMGE elnöke vállalta magára és oly ügybuzgalommal látott hozzá, hogy az actio sikerében a mai politikai viszonyok fennmaradása esetén aligha lehet kételkedni. Vele szemben mint ellenfelek, Kelemen Samu és több más szatmárvidéki képviselő, a mai viszonyok mellett eltörpülnek (a választások után remélhetőleg, ha a grófi uradalmak és más velünk érdekközösségben levő tényezők támogatását nélkülözni fogják, még kissebbek lesznek). Hiba volna azonban Kelemen Samut kicsinyelni. Egy Lukács—Justh combinátio esetén ő kétségtelenül veszélyes tényező és aligha járunk távol a valóságtól, ha a mostani kedvezőtlen fordulatban a pénzügyminiszter és Kelemen Samuék szövetkezésének előre vetett árnyékát látjuk. A függetlenségi pártot, különösen Kossuthékat súlyos erkölcsi felelősség is terheli. A legutóbbi választáson a választó-kerület többségét képező 67-esek csak a függetlenségiek azon határozott biztosítására defiráltak az ő jelöltjüknek, hogy a város érdekei általa lesznek megóva. A pénzügyigazgatóság elvesztése tehát ő miattuk fog történni, mert kétségtelen, hogy munkapárti képviselő választása esetén a dolog idáig nem juthatott volna. Ezen felelősség tudatában a mai kormányzat előtt nagy befolyással biró Kossuth-párti tényezők bizonyára megtartják nállunk a pénzügyigazgatóságot, tehát sorsunk, ha a király is megtartja a mai rendszert, biztosítva van. Ha azonban fordulat áll elő a politikában, akkor kettőztetni kell az energiát és az áldozatkészséget. Nem kételkedünk, hogy városunk a jövőben szakítani fog a mái szűk látkörü politikával és rálép a modern fejlődés útjára. Ezen az utón még megnyerhet, visszavivhat a város mindent és ha ezt az eredményt a pénzügyigazgatóság ideiglenes elvesztése árán éri is el, akkor is jobban jár, mint ha az eddigi energiátlan magatartását folytatná. Velenczei gondolatok. Bizonyára mindenki jó adag illúzióval megy Velenczébe és nem is csalódik. A gyönyörű gótli és renaissance stilü paloták százai, a templomok bámulatos sokasága, a műkincsek hihetetlen mennyisége, a Márk-tér és a Doge-palota csodás szépségei és a város egész fekvésének különlegessége valószínűleg még felülmúlják képzeletét. Ami azonban az embert, kit nem kizárólag a műélvezetben való gyönyörködés és szórakozás vezet utazásaiban, hanem főleg a társadalmi, gazdasági és politikai tanulmányok gyűjtése, mindennél jobban meglepi, sőt valósággal megdöbbenti az az ellentét, ami Velen- ezében a múlt és jelen, — a mostani és az emlékekből reánk tekintő régi élet és nemzedék közt, minden lépésünknél szembeötlik. A gyönyörű paloták, templomok és középületek oly siralmas állapotban vannak, hogy az szinte hihetetlen. Megengedem, hogy művészi szempontból igy érdekesebbek, de a ki nem annyira mint művész, hanem inkább mint sociológus nézi a dolgokat, arra a pusztulás ilyen képe mindig leverőleg hat. Előttem úgy tűnik fel Velencze, mint egy elszegényedett mágnás, ki még a jó időkből való, kitünően szabott kabátját hordja, de erősen megkopva, kidörzsölve, helyenként el is szakadva. Valóban, ha a történelemből ismert és a jelenlegi Velenczét összehasonlítjuk, megerősítve látjuk e hasonlatot. A város még akkor épült mikor Velencze a tenger királynéja volt és büszke, gazdag nobilik lakták. A mióta politikai dicsősége letűnt és gazdasági jelentősége megszűnt, szóval körülbelül 2—300 év óta jóformán uj ház sem épült benne, de miért is épült volna, mikor két-háromszor annyi emberre van benne lakás, mint a hány lakik benne. A stilszérüséget nem rontja tehát semmiféle uj épület az elmúlt évtizedek kaszárnya s a mostaniak secessiós stílusában. Ez mindenesetre előny, de azért végtelen szomorú dolog látni a sok üres, lakatlan palotát, főleg ha az ember elgondolja, hogy ezek valamikor tevékeny, nagy tettekre kész és művészetért lelkesedő néppel voltak tele. Hová lettek ezek az emberek? — Az utcán, a Márk-téren, a korzón, vasárnap a tem- lomban, a színházban hasztalan keresni a közönség között Tizian, Tintoretto és Veroncze képein megörökitetett arcokat és alakokat. A sok Ízléstelenül öltözött, közönséges arcú és nagy lábon élő hölgy mellett igazán nem bókot, hanem igazságot mond az ember magyar utitársnőinek, amikor azt mondja, hogy Velen- ezében szép nők csak akkor vannak, amikor ők ott vannak. A pusztulás és degenerálódás indokát rögtön megtaláljuk, amint a kikötőre egy pillantást vetünk. Egy csomó halászbárkát, egy nehány voporettot és egy pár személyszállító gőzöst látunk összevissza a kikötőben, de semmi teherforgalmat, áruk ki- berakodását, szóval kikötői életet, tevékenységet, kereskedelmet. — Már pedig mi volt Velencze jelentősége a múltban, miért alakult e város ily sajátságosán a vizen, — hogy kereskedjen. Mikor megszűnt a kereskedelme, megszűnt rendeltetése, életfeladata. Az a tengeri kereskedelem, ami ma Velencze kikötőjében folyik, nem volna képes táplálni egy nehány ezer embernél többet, tehát a város nem élhet, nem fejlődhet, nem haladhat, hanem csak tengődhet abból a tőkéből, amit a múltban művészi dolgokban felhalmozott s a melyek egy nehány napra adófizetőjévé teszik a világ minden utazó emberét. De hát miért kellett Velencze kereskedelmének megszűnni, miért kellett a tengeren elsőből utolsóvá, nagy hatalomból semmivé válni ? Amerika felfedezését hozzák fel indokul, mely a világ kereskedelmének más utat nyitott. Szó sincs róla, hogy ez volt az oka, hogy Velencze elsőségét elvesztette, de nem lehet oka a teljes ' pusztulásnak, mikor mellette Trieszt oly hatalmasan felvirágzott és más kikötök Fiume, Ancona is rohamosan fejlődnek. Épen Trieszt Kifejlődésé magyaráz meg mindent. Velencze kereskedelme elpusztult és újonnan nem fejlődött ki, mert 1866-ban a józan ész helyett az ostoba mámortól vezettetve, elszakadt tőlünk, a becsületes, tevékeny, népet előrevivő osztrák kormányzatot felcserélte az olasz uralommal, mely csupán a hazafias lelkesedés sovány táplálékát nyújtja nekik. Szó sincs róla, hogy ha hazáról volna szó, akkor el kellene viselni a pusztulást és
