Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 11. szám. Március 15. Tegnap volt a magyar szabadság születésének hatvannegyedik évfordulója. Minél messzebb esünk időben a nagy évtől, annál intenzivebb lesz a március 15. kultusza a nemzet szivében. Mintha érezné a huszadik század embere, hogy a modern élet szürkeségében neki különös szüksége van egy ilyen színes és meleg ünnepnapra, amelyben ő is hazafinak érezhesse magát, melegedve a nagy idők visszasütő füzénél. Városunk hazafias társadalma a szokott módon vette ki az idén is a maga részét az ország ünnepéből. Az összes iskolák is megmegszentelték a gondolatszabadság születése napját, élükön a hivatalos várossal. Az ünnepségekről az alábbiakban számolunk be : Reggel 9 órakor a rk. templomban ünnepi istentisztelet volt, melyen Récsey Ede házfőnök celebrált. Az ünnepi istentiszteleten jelen volt a vármegye tisztikara Ilosvay Aladár alispán vezetése, a városi tisztikar Hetey Ábrahám főjegyző vezetése, a pénzügyi tisztviselők Mező Károly számtanácsos vezetése alatt, az összes iskolák növendékei tanáraik és tanítóikkal, valamint a nagy közönség. Az ünnepi szent-mise után a közönség a ref. templomba vonult, hol Kürthy Károly ref. segéd lelkész mondott ünnepi szent beszédet. Délután 4 órakor a Kosuth-szobornál szép szép számú közönség hallgatta végig a rendező-bizottság által összeállított programmot, melyet a dalárda éneke nyitott meg Vitek Károly vezetése mellett. Az „Isten áldd meg a magyart . . .“ elhangzása után Dienes István, Sallay Lajos és Kürthy Károly szavalata következett, melyeket a közönség mindvégig figyelemmel hallgatott végig s minden egyes szavaló sikerét szűnni nem akaró tapssal honorálta. Majd Sróff Gábor kegyes r. tanár tette le a Kossuth-szoborra szép, rövid és tartalmas beszéd kíséretében a rendező-bizottság babérkoszorúját, melyet hatalmas nemzetiszinü szal- lag disziteít. A programm befejezéséül a dalárda énekelte el a „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar“-t. Fél 6 órakor a gimnázium növendékei a tornacsarnokban tartották meg ünnepélyüket a nagyszámban megjelent közönség előtt. A hazafias ünnepség műsora a következő volt: Magyar dalok. Játszotta a főgimn. zenekar. Mennyország. Váradi Antaltól. Szavalta : Jenser Béla Vili. oszt. tan. a) Nagymajtényi sikon . . . b) Nemzeti dal. Petőfi—Nagy K. Előadta: az énekkar. Emlékbeszéd Vasvári Pálról. Szabadság- hayci dalok. Szentgály Gy. Előadta: az énekés zenekar. Mariseli cigányok. Bartók Lajostól. Szavalta: Hill Gyula VI. oszt. tan. Ünnepi induló Faulwettertól. Előadta a zenekar. Vetített képek Petőfi életéből. A gondosan összeállított műsor Braneczky József kegyes r. tanár felügyelete alatt adatott elő. Este .6 órakor a Protestáns Társaskör tartott szép ünnepélyt, hol Pálur István ref. s. lelkész mondott szép beszédet, méltatva a nagy nap dicső emlékeit. Szavalt Nagy Irma. majd egy dialogot adtak elő Luczay Böske és Pálur István. Az ünnepély befejezéséül „Mindnyájunknak el kell menni“ c. színdarab második felvonását adták elő. Műsor után bankett volt. Este Vs 8 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében bankett volt, melyen a város polgárai közül igen sokan vettek részt. Az ünnepi beszédet a Kossuth serleggel Cseh Lajos főgimn igazgató mondotta. A banketten beszédet mondtak még Rédei Károly ág. ev. lelkész és Sróff Gábor k. r. tanár s a megjelentek a legjobb hangulatban a éjféli órákig maradtak együtt. A XXIII, nemzetközi eucharisztikus kongresszus. Az oltáriszentség vallásunk középpontja : kell, hogy az minden hivő lelki életének is középpontja legyen. Az Oltáriszentség az egyház lelke: kell, hogy a mi lelki életünknek is lelke legyen. Ezért fordít az egyház nagy gondot az Eucharisztia kultuszának intenzív terjesztésére és fejlesztésére, ezért fekteti bele ezen kultuszba összes energiáját és lelkesedését. Az eucharisztikus kultusz továbbfejlesztésének legjelesebb eszköze a kongresszusok tartása. Ma, a kongresszusok századában, midőn minden életrevaló, az életre kihatással biró eszmét kongresszusok elé visznek, hogy ott megtalálják a kapcsot, mely az élettel ösz- szeköti, mely az igét testbe öltözteti, a legmagasabb kultúrának: a természetfeletti fénnyel bevont lelkiség eszméjének a szivekben s Így az életben való megvalósitására is elsősorban a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok fáradoznak. Ezeken a kongresszusokon megjelennek a kathoükus egyház vezérférfiaí minden nép- és nemzetből, hogy e hitetlen világban az Ur Jézusnak az Oltáriszentségben való jelenlétének hitét hirdessék, hogy eszméik és gyakorlati gondolataik közlésekor fejlesszék az Eucharisztia külső és belső: a lelkekben élő tiszteletét, megjelennek a püspökök, hogy tekintélyükkel emeljék é kongresszusok értékét, azt súlyossá tegyék és határozataira rányomják az egyház pecsétjét, megjelennek a papok ezrei, hogy a hirdetett eszméket nagy szeretettel szivükbe véssék és azokat híveik körében megvalósítsák, megjelennek a hivek százezrei, hogy dokumentálják azt a nagy szociális gondolatot: egyek vagyunk mindnyájan az Ur Jézusban! Bár különböző nyelven magasztaljuk az Euc- harisztiát, azért egyek vagyunk annak imádá- sában, kultuszának terjesztésében és a vele való szentségi egyesülésben ; érezzük itt a testvériséget s azt a közös öntudatot, hogy midőn az élő Isten a kenyér szine alatt az.Eucharisztiá- ban együtt lakik velünri: akkor annak az Istennek a dicsőségét terjesztenünk kell önlei- künkben s' felebarátaink lelkében. A nemzetközi eucharisztikus kongresszusok az egyháznak uj és legfényesebb manifesz- tációi az Ur Jézus istensége és azon kollektív szellem mellett, mely az evangéliumból kiárad. Ma a világegyházban az áhitatnak tárgya az Oltáriszentség, az élet forrása, mely minden lelki életnek kiindulópontja s megkoronázója, miként a, középkorban az áhitat tárgya Krisztus keresztje volt, mely éltette, lelkesítette az egyház híveit. Amint az egyes országok katholikusai összejönnek, hogy „katholikus nagygyűlésükön“ megbeszéljék a hit és erKöicsi kérdések körül forgó egyéni és nyilvános élet ügyeit és az ezekkel kapcsolatos kultur feladatok és időszerű problémák megfejtését, a szellemi mozgalmaknak katholikus világnézetben való irányítását : úgy sereglenek • össze az eucharisztikus kongresszusokra a világ minden tájáról egyháziak és világiak, hogy az Eucharisztia mélyebb ismeretét állítsák bele az emberi észbe, emeljék az iránta való áhítatot és tiszlelet :t s megteremtsék az eucharisztikus életet. Ezen kongresszusok karaktere tehát a szó teljes értelmében vallásos. Az Oltáriszentségben Krisztusnak örök bölcsessége és végtelen sze- retete mintegy versenyez, hogy a megváltás kegyelme szétáradjon minden emberre s hogy minél több lélek jusson a mennyek, országába, így tesznek a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok is: versenyeznek, hogy a világ ösz- szes népénél fölkeltsék úgy az egyesekben, mint a tömegekben az eucharisztikus Ur Jézus iránti szeretetet, hogy minél jobban terjedjen az Eucharisztia ismerete, dicsősége s áldása. Minden ilyen kongresszus uj áldás az emberiségre, miként a püspökök pásztorleyelekben .Írják. Az első nemzetközi eucharisztikus kongresszust 1881. jun. 28—30-ig a francia Lilié városában tartotta az egyház. Az ezután következők szinnelye : Avignon, Lüttich, Freiburg, Toulouse, Páris, Antwerpen, Jeruzsálem, Reims, Paray-le-Monial, Brüsszel, Lourdes, Angers, Namur, Angouleme, Róma, Tourrtai, Metz, London, 1909-ben Köln, 1910-ben Montreal (Amerika, Canada), 1911-ben Madrid. 1912-ben pedig szeptember 13—15-ig Bécs lesz a XXIII. tönkremenetelt is, de Olaszország, mint haza, sohasem létezett. Itt minden város külön haza volt és épen a particularismus, a verseny tette naggyá e népet. Az olasz haza modern találmány, mely a savoyai háznak nagyhatalmi állást, élelmes politikusoknak jó üzletet, az olasz népnek ellenben Aduánál és a tripoliszi kalandnál egyebet nem nyújtott. Kétségtelen, hogy Velencze az Osztrák- Magyar monarchia kebelében elsőrangú kikötő várossá és kereskedelmi gócponttá lett volna. Az egész monarchia, mint kereskedelmi Hinter- land mögötte lett volna. A sziklás Karszton keresztül óriási nehézségekkel és költséggel Trieszthez vezető vasútvonalak építésének mellőzésével a könnyű és kényelmes velenczei útvonalon bonyolódott volna le az az óriási forgalom, mi a monarchiának az Adriai tengerrel van. Uj fényt és gazdagságot és uj életet hozott volna e forgalom a városba, palotáiba, templomaiba, méltó keretet teremtett volna a mesés műkincsekhez. De nem csak ez történt volna. Olaszország tele van építészeti és művészeti remekekkel. Nincs azonban elég gazdag embere hozzá, hogy ezeket igazán méltányolják és élvezzék és a pusztulástól megóvják. A velenczei paloták nagyrészt lakatlanok, nincs ki benépesítse őket, Ha jön, az is idegen, főleg angol, ki Velencze iránti lelkesedésből itt egy palotát megvesz. — Az osztrák-magyar monarchia uralma alatt e paloták, melyekből a nobilik kihaltak, magyar és osztrák aristokratia és pénzvilág tulajdonait képeznék, pezsgő élet folyna bennök, ipar és művészet uj életre kelne, mert a monarchia gazdaságilag tevékeny és előhaladott népei itt cserélnék ki nyers munkájuk gyümölcsét az olasz kultúra finom, művészi termékeivel. Ide járna a monarchia művészetet tanulni akaró lakossága, itt lennének a nagy művészi iskolák a monarchia népei számára, szóval Velencze lenne a monarchia művészi fővárosa. Az osztrák uralom előnyét és jóságát mi sem mutatja jobban, mint a határ két oldala. Az osztrák oldalon is olasz nép lakik a határ mellett, de szembetűnő a nagyobb kultúra és gazdagság, rend és tisztaság az osztrák oldalon, mely mindennél világosabb in mutatja, hogy hol kezdődik a kucséberek és lazzaronik birodalma. Ezek a gondolatok önkéntelenül is előtérbe nyomulnak, mikor az ember a dicső múlt és a siralmas jelen tunuságait képező kopott épületek közt gondolkozik Velencze utcáin. Irigyli attól az actióra képtelen néptől, melyet lát, a gyönyörű műkincseket, vágyna azt életképes nép birtokában látni és szeretné, hogy e fényes múltú város ne lenne a pusztulás és enyészeté, hanem élne és virágozna. Ez azonban nem történhet meg az olaszok által, ez a feladat mi reánk vár, az osztrák-magyar monarchia népeire és köztük nem utolsó sorban a magyarokra, kik ma már Velencze idegen forgalmában az angolok után első helyen vagyunk. Ezer év előtt a magyarok majdnem bevették Velenczét lóháton. Ák- kor halála lett volna ez Velenczének, mint volt Aquilejának a hunok általi elfoglalás, ma áldás volna számára és uj életre keltené. A történelem folyását semmi sem akadályozhatja meg. Sem a. diplomácia szörnyszülöttje, a hármas szövetség, mely mellett vigan folyik a kucséber országban határaink elleni készülődés, sem a magyar politikusok ravasz formulái és nekik felülő népünk ostobasága, melyek miatt folyton a dinasztiával és a hadsereggel kellemetlenkedünk, a helyett, hogy az egészséges, erélyes külpolitikába fognánk, mint Európa többi birodalmai. A leszámolást köztünk és az olaszok közt semmi sem akadályozhatja meg, valamint az is kétségtelen az előtt, aki a két népet látta, hogy győznünk csak nekünk lehet, de e győzelemből haszna első sorban a legyőzöttnek lesz. ___________ : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 34. sz. a rom. kath. fiúiskola mellet. : : Modern és tartós : : piissézés és gouvlérozás.
