Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-06 / 27. szám
IV. évfolyam. Nagrykáoly, 1912. julius 6. 27-ik szám. Északkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fél évre .........................................................4 Negyedévre .. .. ...................... ¡S ” Tanítóknak egész évre...................................5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ------Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) .... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. " Nyilttér sora 40 fillér. Kilátások. (N. Sz. A.) A kormánypárt és az egyesült ellenzék között az egész vonalon megindult a harc. A harcteret általában az ellenzék uralja. Ő tartja a népgyülé- seket, mellette emelik fel szavukat az ügyvédi kamarák, ipartestületek, független törvényhatóságok, övé volna a pesti utca, ha népi nyűgözné le az óriási karhatalom és végül ő mellette izgat a sajtó, illetve ennek az a része, a mely izgatni tud, mert a Budapesti Hírlapot és az Újságot úgysem olvassa olyan, akit egy vagy más irányban befolyásolni lehet. A kormánypárt nem igen merészkedik ki a zárt helyeken tartott munkapárti értekezletek és a befolyása alatt álló törvényhatóságok tanácstermeiből. A képviselői beszámolók, amelyeket elhamarkodva hirdettek, sehogy sem akarnak megkezdődni. Serényi besztercebányai bankettje és Darvaynak a szászok közötti megjelenése nem számítanak és nem jelentenek a magyar közvélemény megnyilatkozása szempontjából semmit. Mindazonáltal önámitás volna a munkapárt pozícióját kicsinyelni. Tagad- hatlan, hogy a felsőbb osztályokban dominál, a középosztály földbirtokos és merkantilista része nagyrészt oda tartozik és bizonyos fanatikus elszántsággal követi Tisza Istvánt. Nem hasonlítható össze különösen a kormánypárt mai helyzete a nemzeti ellenállás idejebeli állapottal mikor kevés kivétellel valamennyi számottevő párt tag elhagyta Tisza Istvánt. Ha a nép elé ma sem tud állani a kormánypárt, kétségtelenül elég szilárdul áll a magyar inteligentiában. A nagy csalódás a koalícióban szülte ezt az állapotot. Épen ezért a jövő kilátásai között alig szerepel az, hogy az ellenzék mint ilyen kerüljön kormányra, szóval egy teljes fordulat álljon elő az ország vezetésében annál is inkább, mert a kormánypárt elég óvatos, hogy ne hívja fel egy uj választással Ítéletre a nemzetet. Épen ezért a jövőre illető combi- naciókban az ellenzék részéről is első helyen áll a kormánypárttal való megegyezés lehetősége. Az elkövetett törvény- sértések formai reparacioja és a Tisza és Lukács feje volnának az árai ennek a megegyezésnek és természetesen első sorban a választói reform sürgős megvalósítása. Lehetségesnek tartjuk, hogy ebből még engedne is az elkozék. Különösen a Lukács elejtése látszik olyannak a mihez a király aligha járulna hozzá, viszont az ellenzék kivált annak 67-es része helyet kaphatna a kormányban és a fő- ispánságokban. Hogy azonban ez is elérhető legyen az ellenzéknek lankadatlanul folytatnia kell a küzdelmet, mert csakis ha erőt tüntet fel, ha képesnek mutatja magát ősszel a rendes parlamenti tanácskozások megakasztására, ha kényszeríti a kormányt, hogy csakis csendőri és karhatalommal tudja a nép felháborodásának kitörését megakasztani, csakis akkor számíthat arra, hogy kénytelenségből megegyezzenek vele. Nyilvánvaló, hogy a kormány és pártja a nyáron várakozó álláspontot foglalnak el. Az ellenzéki agitátio terjedelmétől és sikereitől teszik függővé, hogy ősszel szóba állanak-e velők vagy pedig megkísértik a magok erejéből tovább kormányozni a mi az ő részökről egészen természetes és indokolt is. Az ellenzéki actio azonban remény- teljesnek Ígérkezik. A hangulat az országban ha nem is forradalmi, mint a nemzeti ellenállás idejében, de elkeseredett és a kormánypártnak nincs semmi eszköze arra, hogy a közvéleményt a maga javára megfordítsa. A kormány állítólag azzal készül „lefőzni“ az ellenzéket, hogy ősszel beterjeszti a választói reformot. Nézetünk szerint ezzel nem magát, hanem az ellenzéket erősiti. Bármilyen szűk és korlátolt legyen is a reform az kétségtelen, hogy a munkapártnak sírját jelenti, mert az csakis a mai lehetetlen választói jog és még lehetetlenebb választási eljárás mellett existálhat. Mihelyt tehát a kérdés aktuális lesz magának a kormánypártnak tagjai saját érdekükben kényszerülnek az Tavaszi játék. — Irta: Krúdy Gyula. — Nem igen tudnám megmagyarázni, hogyan jutott eszembe ez a történet. Egy deresedő hajú férfiút láttam tán képzeletemben, a ki valamely régi szolgájával, egykori bérkocsisával, vagy talán elmúlt emlékeivel beszélget. így kezdődik : Euer Gnaden egykor egy kistermetű és feketeszemü hölgynek udvarolt, ki a babákat szerette. Hogy semmit el ne felejtsünk, a kis hogy a nagyopera színpadán az első sorban táncolt és kartársnői között meglehetős irigységnek örvendett. Antik ékszerei voltak és párisi kalapja. A bundácskája kékrókából készült és előadás után fehér lovak ragadták tova hintáját. Ez volt az isteni Fatmé. Uraságod a nézőtérről, (a hol tábori látócsövével helyet foglalt) minden este, amidőn ballettet hirdetett a szinlap, hosszasan megfigyelte Fatmé lepkeszerü táncát, virágszárakhoz hasonlatos karját, nemes vállát és a finom lábának repkedését a zenekar hangjaira. Fatmé minden este egyformán mosolygott, a tekintete ábrándos és harmatos volt, mint egy gyermeké. Hajából sohasem hiányzott egy szalagocska. Még csak huszesztendős volt és már öt esztendős korától táncolt az opera kötelékében. Igen sokáig táncolt a hátulsó sorban, majd lassan előbbre került. Mire az első sorba jutott, már fehér lovak vonták haza hintáját a budai villába, ahol Fatmé elmulasztott gyermekkorát kezdte élni. Kegyed eleinte, mint francia nyelvmester férkőzött Fatmé közelébe és mig a nyelvtant buzgón forgatták, ön álmodozva nézte a Fatmé kisleányosan leeresztett barna haját, rövid szók- nyácskáját és gombos cipőjét, amilyenben a kolostorba járnak a kisleányok. Délután néha sétáltak a villa kertjében és Fatmé ilyenkor a hóna alá vette a tanulókönyveit. A ceruzát maga szerette meghegyezni és hegyét szájába vette, mielőtt Írni kezdett volna az irkába. Az ujja mindig tintás volt a gyakorlatok után és karton bluzocskájából a tanulástól felhevülten emelkedett ki barna-piros arca. A füzeteit nagyobb gonddal őrizte, mint az ékszereit és nagyon boldog volt ha Nagyságod hében-korban megdicsérte szorgalmát. A selyem-uszkár, amely drága nyakövet hordott és a fogaton az inas helyét foglalta el, a tanulás délutáni óráiban egy ketrecbe zárva ugatott és a kertészlegénynek sem volt szabad alázatosan köszönni Fatmé csupán diákkisasszony volt délután és füzeteire e nevet irta: Svarcz Fáni. Valamikor gyermekkorában ugyanis igy hívták. így élt Fatmé a budai hegyoldalban, a villa kertjében, amig a messzi Pest felett sűrűsödni a kezdett gyárkémények füstje, a magas tornyokra és háztetőkre lábukat lógázva telepedtek le az est kéményseprői és valahol megszólalt egy kis harang a házban. Fatmé felsóhajtott: — Tanár ur, Isten önnel, — szólt kegyedhez. — Öltözködnöm kell. A ketrec ajtóját kinyitották és a selyemuszkár, amely egy hercegnő udvarában pillantotta meg a napvilágot egykor és annyiba került, mini egy pár paripa, kedveskedve ugrán- dozta kürül a kis diákkisasszonyt Az est leszállód, a lámpások felragyogtak a színházban és a ballet első sorában táncoló Fatmében uraságod alig ösmerte fel a szürkeruhás Svarcz Fánit, pedig igen jó látcsöve volt. Egy napon Euer Guaden igy szólott a tanuló szobában Fánihoz: — Kedves növendékem, a tanítást néha felválthatná a játék. Sehol sem látok babákat a házban, pedig a kisleányok a francia nyelvtan után babáikkal szoktak játszadozni. Fáni megtörölte hajában a tollat és az itatóspapirost a füzet lapjai közé helyezte. Felállott helyéről és titkosan intett a tekintetes urnák. Egy sarokszobába vezette, amely szoba telistele volt s játékbabákkal. Voltak ott gyer- meknagyságu francia babák, a melyek egész mondatokat tudtak beszélni és voltak hercegkisasszonyok tündöklő ruhákban. Tündérlánykák vagyontérő fátyolokban és tarkaruhás dámák, mintha egyenesen a francia király udvarából jöttek volna. — Éjjelenként, midőn ismét szabad vagyok, a babáimat felöliöztetem és levetkőztetem — mondta Fáni.
