Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-06 / 27. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 27-ik szám. ellenzékkel a contactust keresni, nehogy a közel jövőben megszűnjenek Magyar- országon politikai tényezők lenni. Az ellenzéki taktikának tehát a választói reformot kell főleg felszínen tartani és a közvéleményt preparálni, hogy ez mellőzhetlennek mutatkozon, mert ez utón az ellenzék érvényesülni fog még akkor, is ha a kormány és pártja vonakodnának vele megegyezni. A tragicum Tisza sorsából épen az lesz, hogy mindent azért cselekedett, azért erőszakoskodott, hogy a választói reformot megakadályozza és ezzel pártját megmentse és épen ez által harácsolta eggyé a széthúzó ellenzéket, tette ennek közös programmjává és első feladatává a választói reform megvalósítását, mely elől saját pártja nem fog kitérni és maga lesz kénytelen saját halálos Ítéletét megszavazni. Ez megfelelő elégtétel lesz azoknak a kiket erőszakosan kidobatott a parlamentből. A hazának tényleg nagy szolgálatot fog tenni Tisza István, de nem abban az irányban, amelyben ő, hanem, a hogy azok akarják a kiket épen le akart szorítani a hatalom polcáról és kizárni az ország vezetéséből. Függetlenségi pártértekezlet. Népes értekezletet t rtott tegnapelőtt Szatmárvármegye függetlenségi és 48-as pártja dr. Falussy Árpád elnöklete alatt. Elhatározta a párt, hogy a fehérgyarmati gyűlésen teljes erővel résztvesz és a beérkező képviselőket a párt elnöke, dr. Falussy Árpád fogja üdvözölni. Elhatározta a párt azt is, hogy legközelebb Csengerben és Nagykárolyban fog nép- gyülést tartani a szövetkezett ellenzék által kiküldendő képviselők támogatása mellett. Tárgyalta a párt gróf Károlyi Mihály felvetett eszméjét: a szövetkezett ellenzéknek egységes programm alapján leendő egyesítését. Áz értekezlet a legnagyobb lelkesedéssel vette magáévá az eszmét és a következő táviratot intézte gróf Károlyi Mihályhoz.Gróf Károlyi Mihály Budapest. Szatmármegyei függetlenségi 48-as párt ma tartott gyűlése lelkesedéssel üdvözli Méltóságodat, hogy a szövetkezett ellenzéki pártokat egységes politikai programm alapján egyesíteni törekszik. Felvetett eszméje vármegyénk függetlenségi pártjában visszhangra talált, mert egységes párt ellenálhatlan ereje képes a munkapárti bűnszövetséget efseperni, eltiporni, alkotmányunkat visszaállítani, nemzeti törekvéseinket megvalósítani. Falussy Árpád elnök, Jékey Zsigmond, Ma- darassy Dezső, Luby Béla, Jármy András, Jármy Béla, Tóth Mór, Szarka Andor, Sár- közy Andor, Thury Zsigmond, Bikkfalvy Albert, Jantyik Lajos, Szilágyi Béla, Madarassy Zoltán, Madarassy Árpád, Madarassy Géza, Gots György, Világossy Gáspár, intéző bizottsági tagok. Az értekezlet ezután foglalkozott dr. Kelemen Samunak minap tartott szatmári beszámolójával, amelynek tárgyában a következő határozatot hozta: A szatmári függetlenségi és 48-as párt megbotránkozással vette tudomásul Kelemen Samunak szatmári beszámolója alkalmával kifejtett és a párt programmjával teljesen ellenkező álláspontját, -r különösen azt, hogy az obstrukció elitélése mellett a béke megteremtését hirdeti és óhajtja azzal a Tisza Istvánnal és azzal a Lukács Lászlóval, akik a magyar alkotmányt eltiporták, a képviselőházat katonasággal és rendőrséggel megbecstelenitették, akik a népjogok ellenségei és akik az általános, egyenlő választói jog ellen törvénytelen eszközökkel küzdenek. Szegénységi bizonyítványok, Megdöbben a gondolkodni tudó ember, midőn a tanuló ifjúság előmeneteléről összeállított statisztikai elszomoritó adatokat olvassa. Valahányszor a tanévet lezárják, tömérdek rossz bizonyítvány igazolja, hogy az ifjúság közül igen sokan állíttattak ki önmagukról szegénységi bizonyítványt. Mindez akkor történik, amikor a tanult emberek között is elkeseredett harc folyik a megélhetésért. Akkor történik, a mikor biztosra vehető, hogy jövőben a rossz, vagy gyenge tanulókból lett emberek egyáltalán nem boldogulnak olyan pályákon, ahol az ész és tudás elengedhetlen kellékek. Nagy hiba, hogy a legtöbb rossz, bukott tanuló nem önmagában keresi bukásának okát, hanem okol mindenkit, csak magát nem. Az ilyen emberek közül sokan pisztolyhoz folyamodnak, öngyilkosságot követnek el, hogy még több keserűséget okozzanak azon szülőknek, akik érdemtelen gyermekeikre anyagi erejüket felülmúló kiadásokat tettek. Az volna a helyes dolog, ha az iskolában nem boldoguló, vagy tanulni nem akaró fiatal ember, belátná eszének, vagy szorgalmának fogyatékosságát s ahelyett, hogy tanáraira les, vagy öngyilkosságra gondol, olyan pályára menne, ahol testi ügyessége és ereje által nemcsak boldogulna, hanem vagyonos és becsült ember lehetne belőle. Igen, de a legtöbb szülő gyermekeibe oltja, hogy csak a tudományos pályákon lehetnek urak. Az ilyen ferde nevelésű gyermekek és azoknak nagyzás hóbortjában szenvedő szülei lealázónak tartják, ha a törvényszéki bírónak, alispánnak szánt fiúból mesterinas lenne. Érthetetlen dolog, hogy ma, amikor szorgalom nélkül senki meg nem élhet, még akadnak emberek, akik fatuskó gyermekeikből mindenáron urat, hivatalnokot akarnak neveltetni. Az ilyen rövidlátó emberek nem veszik észre, hogy ma már a hivatali pályán is csak a jó tanulókból lett okos emberek boldogulnak és haladhatnak előre. Nem lehet tagadni, hogy a protekció napjainkban is sokat tehet, de jaj az olyan protezsált embernek, akinek tudománya a hivatalos fizetés felvételére szolgáló nyugta megírásáig terjed. Ismerem az életet, annak megpróbáltatását, éppen azért sajnálni tudom az olyan szülőket, akik feledik, hogy igen sok életpálya van olyan, ahol gyermekeik aránylag csekély költség árán, esetleg költség nélkül is tehetős, esetleg vagyonos emberek lehetnek. Soha nem volt az iparos képessége, szorgalma úgy megfizetve, mint napjainkban. Boldogabbnak tartom én azon független, kevés igényű iparost, aki keresetéből tisztességesen megélni tud, mint a hivatalos szoba fülledt levegőjén sorvadó, a megélhetés gondjaival küzdő, irigyelt hivatalnokot, akinek családja csekély nyugdíjból fog majdan tengődni. Remélem, hogy lesznek, akik felismerik a jóakaratu soraimból kitetsző igazságokat s ahelyett, hogy bukott, vagy javításra kötelezett gyermekeikre tovább költekeznének, ipari pályára adják az olyan tanulót, aki kézügyességének tanujelét adta már, midőn figyelés helyett az iskolapadokat faragcsálta. Ha erre gondolják magukat, ismét nagy dolog előtt állanak, mert az iskolából kicseppent diákot csak olyan ipari pályára lehet adni, melyhez kedvük és hajlamuk van. Tévedés után tévedést követnének el ugyanis a szülők, ha a saját tetszésük szerint megválasztott ipari szakra erőszakolnák gyermekeiket. Ismétlem, hogy az eszes, szorgalmas gyermeket vétek nem taníttatni ; de éppen olyan vétek a tudatlan gyermeket tanulásra erőszakolni. Ez érdeke a gyermeknek, érdekűk a szülőknek, de érdeke azon társadalomnak is, mely nem képes már eltartani a tudákos, féltanult, alkalmaztatást követelő embereket. Sípos Lajos. Az ur megtapogatta az aranyhaju kom- tesznek a kontyát. — Ezek nem igazi babák. Egyszer utazásaim közben jártam a Vág mellett, egy kis tót faluban. Ott laknak a játékcsináló tótok. Igazi babákat abban a falucskában láthatni. Jöjjön el velem abba a faluba, babákat veszünk. Fání a kezét nyújtotta. — Igaza van. Ezek a babák túlságosan finomak. A nemes herceg, atyai pártfogóm, ki nekem ezt a kastélyt berendezte, bizony elfelejtkezett arról, hogy én valamikor nagyon szegény kis leányka voltam, akinek semmiesetre sem lehettek ilyen babái. Ha játszhattam volna akkor csak kukorica-csőből való lehetett volna a babám. — Menjünk tehát a tótokhoz — ismételte Nagyságod. Ma este táncolok, — mondta Fáni elgondolkozva, — de holnap és holnapután ráérek. Ugye nem kell automobilon utaznunk ? — Vegyesvonattal megyünk. A szomszédos kocsiban a parasztlegények énekelnek. Ér- sekujvárott virslit eszünk, de egy kis kosárban viszünk elemózsiát is az útra. — Nagyszerű — kiáltotta háromszor egymásután. Délután volt, midőn a játékcsináló tótok falujába megérkezett kegyeddel Fánika. Az utón valóban boldogok voltak, a vonat mentén már március volt és a mezők mindenfelé színesedtek. — A pesti Városligetben már festik a Vitéz László házikóját1, — sóhajtotta Fáni elmerengve. Furcsa kis falu volt az, ahová gyalogosan belépkedtek. A kis házak szorosan sorakoztak egymás mellé és a házak falán friss festék nyomai látszottak. Az egyik házikón csúnya lovacskák voltak láthatók; nagyszemü, pirostestü, kereken járó falovacskák voltak a ház falára festve. A másik házon kis négykerekű kocsik, amilyent a gyermekek húznak az ut porában, a harmadikon zöldfejü, sárganadrágos emberkék. Fáni összecsapta a kezét: — Istenem, milyen boldog vagyok. Egy házon aztán csupa tarkaszoknyás, nagyfejü. hosszuhaju baba látszott láncolni a fehérre meszelt falon. — Helyben vagyunk, — mondotta az a bizonyos ur. — Itt laknak a baba-csináló tótok. Beléptek a színes házba. Az udvaron már egy nagyon nagy szekeret találtak, amely szinültig meg volt rakva tenyérnagyságu babákkal. A babák feje többnyire fából van és arcuk piros, mint a rózsa. A szoknyácskák színét közeli rétek színeiről mintázták és fehér kis bocskorok voltak a lábukon. A játékcsináló tót — egy őszhaju, széles vállu ember, — barátságosan nyitott ajtót: — Erre tessék kisasszonyka 1 Odabenn, a műhelyben a csodák folytatása következett. Voltak babák, a melyeket csak most öltöztettek, másoknak épen most pirosították az arcát kékszemü tótlányok . . . Amott kendert tiloltak, a melyből majd hajat csinálnak a kopasz babáknak. Fáni kivette ez erszénykéjét és egy kosárra való babát válogatott össze. Mind egyforma volt, de Fáni mégis mindegyiknek más nevet adott. — Ó, milyen boldog vagyok! — mondta a férfinak. — Most már elhiszem, hogy szeretsz. Én is szeretlek téged. Karonfogva mentek végig a falun A házikó előtt, amelyre a sárgacsizmás faemberkék voltak festve, Fáni megállóit és egy nagyba- juszu bábra mutatott: — Ez vagy te. És ezért szeretlek Március volt a réteken és mert sokáig kellett várni a vonatra az állomáson, sokáig boldogok voltak. • • «• ii •i Modern és tartós : : Ifjíitáipp Bá| plissézés és gouvlározés. ■MJ lüjvl * ül : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.
