Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 3912. január 13. 2-ik szám. Északkeleti ujsaq POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre Félévre ...................... Ne gyedévre Tanítóknak egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A választói reform. (Cikksorozat.) (N. Sz. A.) Ha Magyarországon egyáltalán valami komolyan vehető volna, akkor a választói reform kérdésének kellene a parlament napirendje élén állani, miután a miniszterelnök által megkérdezett faktorok mindegyike a mai választói jog lényeges reformálása mellett nyilatkozott. Sajnos, a törvényhozás munkáját a pártok és nem az ország érdeke irányítja és igy a választói reform a pártoknak csak eszköz arra, hogy a hatalomra jussanak 'illetve a hatalmon levőket onnan leszorítsák. A megkérdezett egyesületek bátran mondhatják, hogy az ország magyar nyelvet beszélő egész közönségét képviselik, sőt vannak olyanok is, mint a kat- holikus népszövetség és némely radikális és szociálista egyesületek, a melyek nem magyar anyanyelvű állampolgárok nevében is beszélhetnek. A vélemények három főcsoportba oszthatók. A radikális irányzat teljes korlátozás nélküli, avagy csupán irás-olva- sás tudáshoz kötött választójogot kiván, az agrár-konzervativ egyesülések cenzust kívánnak fentartani és végül a katholikus népszövetség életkorbeli korlátozást óhajt alkalmazni. A véleményekben szembeszökő, hogy a jog kiterjesztésétől inkább a magyarság suprematiáját féltik, szóval inkább a nemzetiségek, mint a radikálisok és sociá- listák ellen keresnek korlátokat. Az általános és korlát nélküli választói jog hívei épen ezért álláspontjuk indokolásában legelső sorban azt hangsúlyozzák, hogy a magyarság helyzete az általános választói jog behozatalával nem rosszabbodik, de javul. Ez a papiroson tényleg igy is van, mert a magyarság százaléka általános választójog esetén nagyobb lesz, mint a mai választói jog mellett. A mai rendszer határozottan előnyösebb a mostoha vidéken lakó nemzetiségekre, mint a gazdag vidéken lakó magyarságra. Mig az alföldi magyar választó 20—40 korona adó fizetés esetén jut be a listába, addig a tót és oláh választó cenzusa már 2—10 korona. Nálunk az avasban minden hatodik ember választó, mig a nagykárolyi járásban csak minden huszadik, a mátészalkaiban minden tizenötödik- Erdélyben, hol más a választói jog rendszere azt mondják, a mai választói jog az előnyösebb a magyarságra, ez azonban szemben az ország túlnyomó részével nem lehet irányadó: " .............. Gy akorlatban persze másként néz ki a dolog, mert mig ma van egy kerületben mondjuk 1000 megyei és 3000 nemzetiségi választó, ebből ezer, ezerkétszázat pénzzel, pálinkával és közigazgatási erőszakkal a megyei jelöltre leszavaztatni lehet, mig ha általános választói jog esetén 2600 magyar választó áll szemben 7400 nemzetiségivel, a többséghez szükséges 2500—3000 szavazatot jóval nehezebb lesz megszerezni. Csakhogy itten egész jogosultan jegyezhetik meg az általános választói jog hívei, hogy vesztegetésre és erőszakra állandóan építeni nem lehet. A nemzetiségi szellem terjedése, a műveltség és vagyonosodás emelkedése egyre nehezebbé teszi a nemzetiségi választók elhóditását. Kétségtelen, hogy fiz év múlva már a mai korteseszközök a nemzetiségi áramlattal szemben hatálytalanok lesznek. Azonfelül ez a vesztegetés és erőszak kétélű fegyver. Addig jó, mig Bécsben a magyarokkal kormányoznak, de ha ott egyszer a nemzetiségekkel kezdenének el paktáini, akkor pénzzel és erőszakkal lehetséges volr: egy magyarellenes parlamenti többséget is összehozni. A magyarság szupremáíiáját biztosítani és mégis a cenzust mellőzni, úgy vélik sokan, hogy a választói jogot a magyarul irni és olvasni tudáshoz kötik, enyhítve átmenetileg az által, hogy a mai választókat jogaik birtokában életfogytig meghagynák. Ez kétségtelenül jó megoldás volna, de gyakorlati megvalósításra nem s^^ithat. — Kétségtelen, hogy az uralkouE nem fog szentesíteni oly törvényt, mely iniaó az osztrák parlamenti többséget képező nemzetiségek azonnal a legvégső ellenállásba mennének és a mely ezzel kapcsolatban nálunk is egész nemzetiségi forradalommá fejlődhetne. Ma a forradalom úgyis divatban van és a legcivilizáltabb államok elég jelenségét mutatják fel. Furcsa is volna, hogy a müveit és évszázados privilégiummal biró szász nép, a délvidéki svábok ne bírjanak választói joggal. A hazai földön pedig alig lenne uj választó, mert hiszen Nyíl Mátyás panasza. Ha kellett is, ha nem is, Csak a valót szóltam; Ármánykodó sunyiság Soh’sem rítt le rólam. Kaptam ezért diszérmet Összevetett sassal, Amelyeknek emlékük Mindig — be lé mvagdal. Minapában emiatt Buslakodófélben, Rászántam hát magamat: Megváltozom szépen. . Ha szükség nem kényszerít: Véleményem semmi. A tömegnél ilyetén Kegyben tudnak lenni! Hogyha merne moccanni Lenyűgözött nyelvem : Sűrűn növött fogammal Megharapom menten. Így múlott el felettem Pár nap és pár óra, De ez az uj állapot Még sem vezet jóra. Ha nem kell Is biz’ inkább Fel-felnyitom számat, Mielőtt rám halálos Veszedelem támad. Törjék be a fejemet Még többször: kiállja, Semhogy nyelvem az igazat, Ha kell, ne kiáltsa. Károlyi Tóth Lajos. Illúziók halála. Irta: Csáky Gusztáv. Szerelmes volt egy kis diák az énekes naivába. Beleszeretett, amikor a „János vitéz“ Iluska szerepében meglátta és attól kezdve mindennap lázasan kereste az imádott nő nevét a szinlapon. Ott volt mindig a diákhelyen, amikor a naiva szerepelt és pirosra tapsolta a tenyereit minden száma után. Tizenhét éves, fehér, naiv szerelmével még gondolni sem merT arra, hogy titkos bálványát valaha személyesen megismerhesse. Álnév alatt Írogatta hozzá izzó szerelmes leveleit és kapott rá néha egy-egy restante-választ. Reszkető kézzel bontogatta fel e leveleket és százszor-ezer- szer végigcsókolta a kedves, köszönő sorokat, amelyekkel a művésznő meghálálta titkos imádója hűséges tapsait. Már leérettségized, amikor személyesen is megismerte a bájos művésznőt. Sirt a boldogságtól, amikor fényképet kapott a hölgytől és nem cserélt volna a királlyal, amikor első virágcsokrát feladták a művésznőnek. Ezen az estén, amikor az ünnepelt művésznő a pillantásával, mosolyával egyenesen neki köszönte meg a remek csokrot, úgy érezte az ifjú, hogy ilyen boldog még nem volt soha. Ragyogó arccal sietett haza és még sokáig nézte-nézte azt a fényképet, amit a színésznőtől kapott s amelynek hátára ez volt írva: „Emlékül hűséges kis tapsoló diákomnak“. Mikor lefeküdt, lehunyt szemekkel, álmatlanul mindig az ő arcát, az ő mosolyát látta. Hiába voltak újabb benyomások, hiába látta már százféle szerepben, neki mindig az volt a legkedvesebb képe, amikor beleszeretett, amikor először látta, a „János vitéz“ lluskájának szerepében.
