Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
1 2-ik oldal. ________ÉSZAKKELETI ÚJSÁG.__________________________________2-sö szám. ot t a zsidó is csak a maga nyelvén tud írni Szóval ez álomnak szép és papiroson meg disz, beszédben igen jól veszi ki magát, de komoly megvalósulásra nem számítható utópia. Kelemen Samu adósvindlije. A „Heti Szemle“ szatmári laptársunk két számában egymásután foglalkozott dr. Kelemen Samu, Szat- már derék képviselőjének adóügyével, amely szerint „Kelemen Samu adójának nagyrészét letagadta. Az ügy igen érdekes. íme, itt adjuk közre a „Heti Szemle“ legutóbbi közleményét ez ügyről. Kelemen Samu adóügye. Egy kicsit mindenesetre legalábbis különös, ha a mi városunk szörnyen megszaporodott ujságserege — amely „vitám et sanguninem“-et kiabál, harsogva hirdetvén, hogy egyedül a köznek érdekéért ver szive, — néma szótlansággal vette múlt számunkban közölt leleplezésünket Kelemen Samuról, aki ügyvédi irodája nagy jövedelmének elenyésző csekély kis részét bocsátotta a város megadóztatása alá. Azért is különös a helyi újságok berkeinek e néma csöndje, mert városszerte nagy izgalommal és méltatlan- kodással tárgyalták leleplezésünk nyomán Kelemen Samunak rendezetlen adóügyét. Ám még különösebbnek tartjuk, hogy a „Heti Szemle“ legbuzgóbb olvasója, a lappéldányainkat féltékenyen megőrző Kelemen Samu, a sajtópörös chevalier sans peur et sans reproche, a ki becsületén nem tűr iehelletnyi foltot sem, hogy ez a félelem és gáncs nél- hüli lovag most kezd nem kényes lenni. Elhisszük, hogy nagyon nehéz a helyzete ennek a város érdekeit oly harsogva védő, a legkissebb szabálytalanság ellen is föllebbező, stb. stb. városatyának és országgyűlési képviselőnek, ám helyrehozást követel az ő kis „jövedéki kihágása“ a fináncok szerint, de „becsületszóval“ igaznak állított bemondása az adóbevallási ivén. Ez adóbevallási iv nyomán jövedelmének 10 százalékául 460 K.-t fizet Kelemen Samu városi adóként, a mi 4600 K. bevallott tiszta jövedelmet jelent. Holott a választott bíróság százezer korohán felül állapította meg az ügyvédi iroda jövedelmét. Valamelyik megállapítás nem valódi. Csak nem a Kelemené? Mert ő a vallomási ivén e záradékkal irta alá adóbevallását : „Eskü helyett állampolgári becsületszavammal bizonyítom, hogy a fentebbi adatokat legjobb hitem és tudomásom szerint lelkiismeretesen jegyeztem fel“. A becsületszó pedig mégis csak valami! — És ha véletlenüÎ Kelemen tévedett volna s a választott bíróság megállapítása a . helves, ez esetben érvénybe lép az 1883. évi XL1V. t.-cz. 100. §-ának következő rendelkezése : „A 111. oszt. kereseti adó alá Erre gondolt most is, ezzel a képpel aludt el most is, mint azóta mindig . . . * Különös álom lepte meg a rajongó ideális lelkű fiút ezen az éjszakán. Azt álmodta, hogy már komoly, nagy ember lett belőle és egyszer valami távoli idegen nagy városba került. Elment a színházba, ahol ismét a rég elfelejtett „János vitéz“-t játszották. Elment anélkül, hogy gondolt volna a diákköri emlékeire. Egy darabig nem igen törődött az előadással, csak mikor Iluskát meglátta, akkor melegedett fel a szive, akkor jutott eszébe az ő diákköri Iluskája. Csakhogy ez még szebb, kedvesebb, bájosabb volt, mint amaz. Elmosolyodott a régi idill emlékére. Egyszerre zavartan kapta fel a fejét. Ismerős hangok ütötték mdg a fülét. Igen, igen. Ez' az a régi, diákköri Iluska! De hol van? Szétnézett a színpadon és elállt a lélekzete. Az ő diákköri Iluskája most a boszorkány szerepét játszotta. Nem akart hinni a szemneinek. Megnézte a szihiapot. Csakugyan! Diákköri szerelme, Iluskája most a boszorkányt játszotta És milyen boszorkány volt! tartozó üzletnek, vállalatnak, vagy hasznot hajtó foglalkozásnak az adókötelesek összeírása alkalmával történt valótlan bemutatása, vagy eltitkolása jövedéki kihágást képez, melynek birsága a kárösszeg 1—8-Szorosa.“ — Mindkét esetben nagyon sokat nyerünk. Az első esetben Kelemen Samu tündöklő fényű becsületének ragyogását. A másik esetben pedig a városi pótadónak jó pár százalékkal való leszállítását (a büntetés miatt) és ráadásul még azt is, hogy Kelemen Samu többé — nem képviseli Szatmári.“ Mindeneseire érdekes ez a kis adósvindli és borzasztóan kiváncsiak vagyunk, hogy Kelemen ezt a kis kellemetlenséget» hopy fogja majd elintézni. Hja, sohasem lehet az ember elég óvatos! Még Kelemen Samu, a rabulisztika lovagja sem! Pedig ez nem kongregációs, sem pedig nem Barkóczy-ügy. Csak egyszerű kis adó-ügy, amilyenekkel kicsinységük miatt a nagy fiskális ur másnak a megbízásából nem is foglalkozna. Heves megint bajban van. Emlékezetes még olvasóink előtt, hogy miiyen érdekes körülmények között bukott ki annak idején Heves Béla színigazgató Nagykárolyból és Nagybányáról. Jog és igazság szerint kibukott akkor Heves Szatmárról is, de egy kis jellemző szatmári susknssál sikerült Szatmári mégis megtartania. De csak egy évre választották meg újra, nem pedig a szokásos 3 évre. Most járt le a pályázat és történt meg a választás, a melynek eredményéként Heves és Krémer 8—8 szavazatot kaptak. Felterjesztették a választást a városi kepviselotestüiethez döntés végett, a mely azonban visszaadta az ügyet a választó szinügyi bizottságnak eazzal, hogy. válasszon újra, mert a közgyűlést nem a döntés, csupán a jóváhagyás joga illeti meg. Jelen soraink Írása idején a szatmári szinügyi bizottság újra választ a két színigazgató között. Az uj választás Hevesre nézve annyiban érdekes, sőt veszélyes, hogy az elsőnél Kőrösmezey Antal elnök, a ki Hevest döntő szavazatával a fentemlitett tavalyi választásnál is kibuktatta, ez idén első alkalommal nem élt döntési jogával. így kerüli az ügy eldöntetlenül a városi közgyűlés elé s onnan vissza a szinügyi bizottsághoz. Ha a szavazatok ismét az előbbi arányban újulnak meg, Kőrösmezey Antal elnök kénytelen lesz élni döntési jogával és pedig, — a múltakra való tekintettel, — aligha Heves előnyére. — Legérdekesebb pedig a dologban, hogy mi körülbelül mindezeket előre megjósoltuk még tavaly, a mikor az a híres szinügyi botrány történt Szaímáron a Heves választása körűi. És ha most kibukik Heves még egyszer Szatmárról, akkor igazán kiváncsiak vagyunk, mit fog majd csinálni. Mert ezúttal nem volt Nagykárolyi delegáció, amelybe kapaszkodni, nem volt Nagykárolyi síinügyi bizottság, amelyet meghívni, aztán kidobni lehetett volna. Úgy érezte, hogy fázik még a lelke is. * És mikor felébredt ebből az álomból, még akkor is fázott. Mikor pedig elolvasta az asztalán heverő levelet, amelyet aznap reggel hozott a posta, már valósággal dideregni kezdett. A levélben a tegnap esti csokrot köszönte meg a művésznő és teára hívta délutánra a „kis lovagját.“ Volt a levélben valami Ígéret- féle egy művésznői csókra vonatkozólag. Az ifjú eltakarja az arcát, amely egészen sáppadt volt. Hogy vágyott erre még tegnap ! Mit nem adott volna érte! És ma ? Ma nem képes megszabadulni az álom lidércnyomása alól, nem tud már szeretettel gondolni arra a nőre. — Nem, nem megyek el, — suttogta halkan és nem ment el. Irt egy udvarias, mentegetőző levelet a művésznőnek, amelyben azt hozta fel okul, hogy beteg, azért rietn mehet el. És csakugyan beteg volt. Meghalt az életének első, talán legkedvesebb illúziója, a mit soha többé visszahozni, visszavarázsolni nem lehet. Színészet Nem annyira estéről-estére fogunk most e rovatban beszámolni a színházról, hanem főleg a társulat tagjainak értékét egyenként és összesen kíséreljük meg mérlegelni. Két hete immár, hogy itt van az uj társulat s ez ^ két hét elegendő volt arra, hogy úgy az egye» tfe gokról, mint az egész társulat értékéről ált^la^ r nos képet alkossunk magunknak. Fent kezdjük; nemcsak udvariasságból, hanem érdem után is. Az első, akiről e sorokban szó eshet, Komáromy Gizi, Nagykároly közönségének még a Krémer, majd átmenetileg a Heves jdejében is oly kedvelt primadonnája. Ez az utolérhetetlenül bájos szubrett ma is az a közönségnek, aki eddig volt. Kedvence, akinek minden száma tapsot és sok száma virágot is arat; aki nem győzi megismételni számait, mert ha ezt addig tenné, amig a közönség tapsol, akkor éjfél utánra nyúlna el minden olyan darab, amelyben ö szerepel. Kedves, bájos, otthonos a színpadon és kitünően ismeri a közönségét s alkalmazkodik is hozzá. Sikereinek ez az egyik főtitka. Minden operettben pompásan játszott. Feledhetetlen a „Leányvásár“ Bessy szobaleány szerepében, végtelenül bájos és kedves, mint a „Hercegkisasszony“ Mary- Anne-ja, elragadó az „Ártatlan Zsuzsi“ címszerepében, mint az „Ezred apja“ Miss Gittájával pedig már a darab második előadása alkalmával vele énekelt az egész közönség s a „Nálunk ha éjfélre jár már az óra“ kezdetű szám refrénjét „És ennél a táncnál hajlik a lány, mint a nádszál“ mindenki együtt zümmögte a közönség kedvencével. Taps természetesen volt szinte túlsók minden szereplése alkalmával, ami a nagykárolyi hidegségéről ismeretes közönségnél nagy dolog ám. — Komáromi Gizi még sok feledhetetlen estét fog szerezni az Északkeleti szmikerület közönségének. A koloratur-énekesnő, Miklós Dóra még nem sokat szerepelt. Róla vélemény még ke- vésbbé volna mondható, azonban az eddigi szereplésből kitőnőleg ő is értékes tagja lesz a társulatnak. Hangját ügyesen kezeli es játéka is ügyes, sőt egyik-másik helyen feltűnően sikkes. Igen jó volt a „Hercegkisasszony“ Fotini szerepében, valamint „A falu rossza“ Finum Rózsijában.’ Az utóbbiban különösen nagy sikert aratott. Cs. Füzes Lenke szubrett igen kedvesen tölti be szerepeit, jó hangja van és játéka is kellemes. Önálló alakításai, amelyeket minden darabba belefűz, határozott ériéket adnak neki. rösikereinék egyikét a „Leányvasár“ Lucy szerepében aratta. Mezey Ella énekesnő is rkedvesen játszik. Az „Ártatlan Zsuzsi“ Rose-sze„epében, az “Utánam“ cirnü drámában és a -Nagymamádban lett különösen kedves ismerős nkke. Sárváry Nusi, hősnőnek..még kevés szerep jutott. Az „Utanam“ egy-L kisebb szerepét kreáita ügyesen. Bizonyára m. ,g előnyösen fogunk róla Írhatni, úgyszintén ... Kelényi Ilonka énekesnő és társalgási színész őröl, akivel jobban megismerkedni még eddig alkalmunk nem volt. Egyik kitűnő ereje a társulatnak Spóner Ilonka, szende és vígjátéki szubrett. Az első benyomás róla önkéntelenül az, hogy igen gyönge orgánum és csak nagy akarat és amoi- ció melled tud valamit produkálni. A hallgató önkénytelenül is segíteni szeretne neki. De csak az első benyomás ilyen. Hamar rájön a néző arra, hogy ez az ő speciális, érdekes egyénisége ; olyan egyéniség, amely nagy értéket képvisel. A közönség már annyira megszokta és megszerette, hogy hiánya majdnem pótolhatatlan veszteség volna az ó szerepkörében. Játékában nagy intelligencia és komoly tehetség nyilvánul meg. Első igazán nagy sikerét az „Apres moi“-ban aratta, ahol nyilt színen megtapsolták. Nagyon jó volt a „Falu rossza“ Bo- riska szerepében, „Az ezred apjában“ és a „Nagymamában“. Salgó Ilonka, énekes naivának szintén az egyéniség az érdekessége és értéke. Olyan egyénisége van, hogy kissebb szerepben is önkéntelenül figyeli az ember. Egyénisége kidomborodik még' kisebb epizódszerepeiben is, : Modern ruhafestés: IVaíIáíiii* * Legszebb ruhatisztiiás bármily divatszinre. »■M'Jwál>Jvl F4U Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
