Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-02 / 45. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. november 2. 45-ik szám. Északkeleti üjsaq POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egész évre Előfizetési árak: 8 Félévre • • .. 4 Negyedévre 2 Tanítóknak egész évre ...................... .. 5 Nincs béke. Egyelőre nem a Balkánra gondolunk, hanem a magyar parlamentre. Itt folyik a harc kitartó szívóssággal tovább kormány és ellenzék között és most a héten is egy újabb csata folyt le a két ellenfél között, mely ismét nemcsak nem döntött de a megoldás kilátásába helyezését sem hozta meg. Lukács ugyan megint tett egy béke ajánlatot, de ez nem annyira egy nemes ellenfél komoly ajánlata, mint inkább egy szemtelen vigécz tolakodása volt a kit ha kidobnak az ajtón bejön az ablakon. Lukácsra elég világosan megmondta az ellenzék, hogy vele szóba nem áll, neki tehát egyáltalán nem illik minden héten újabb ajánlattal alkalmatlankodni. Jellemző, hogy Tisza a ki, ha őrült is, de egy úri ember és nem egy örmény szatócs, teljesen távol tartja magát ettől a tolakodásoktól. Ha Lukács ur saját becses fejének feláldozása nélkül akar a béke érdekében valamit tenni régi Ígéretének beváltásával a választói reformmal jöjjön. Ezzel tényleg az ellenzék legszilárdabb bázisát ingatná meg és egy uj helyzetet teremtene, amely esetleg feledtetné a parlamenti sérelmeket. Erről azonban szó sincs. A véderőreform utánra majd októberre Ígért törvényjavaslatról egy hangot sem hallotFeleiős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. —— MEGJELENIK MINDEM SZOMBATON. = tünk a képviselőházban, noha a t. ház nagyon reá ért volna erről tanácskozni és a statisztikai hivatal is elkészülhetett volna már a munkájával. Ezzel szemben hallottunk Lukács urnák egy elszólásáról, hogy attól fél, hogy a választói reform benyújtása esetén saját „merkantens“ elemei fordulnak ellene. Itt van a kutya eltemetve! Ezt hirdette és vallotta minden gondolkodó ellenzéki, dacára, hogy minden munkapárti miniszter, főispán és képviselő mennyre-földre esküdözött, hogy a választói reform útban van. Józan ésszel tisztában lehetett mindenki, hogy az erőnek egyetlen indoka a választói reform megakadályozása. Nem ok nélkül kezdődött meg az erőszak akkor a mikor az ellenzék a választói jog tekintetében megegyezett. Az obstructiót tűrte a kormány, de mikor az ellenzék az obstructióval felhagyott és nyíltan a választói reformot helyezte ellenkövetelésbe, Tisza rögtön rendőrért kiáltott. Sajnos az ellenzéken csak a Justh- párt és néppárt igazi lelkes hive a választói reformnak, a Kossuth-párt nagy része célszerűségből tart velük, Andrássy pedig ma is inkább választójogellenes. Ezért nem tűnik ki eléggé a kormány erőszakának igazi indoka, ezért tolják ellenzéki oldalon sokan a közjogi és parlamenti sérelmeket előtérbe a helyett, Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ' ___________Nyilttér sora 40 fillér.______ hog y teljesen a választói reform tésére adnák magukat, mint a melynek elsíkkasztása volt az erőszak tuiajdonké- peni indoka. Épen ezért az egyetlen okos taktika Lukács részéről a választói reformnak Tisza ellenére, Tisza hátamögött, mondjuk őszintén, Tisza becsapásával való előterjesztése volna. Ez teremthetne olyan zav|ros helyzetet, amelyben Lukács ur halászhatna, miután igy bármennyire erőlködik is, mást el nem ér, minthogy Tisza kegyelméből és a karhatalom segítségével egy pár hónapig miniszterelnökösködhet. A választói reform előterjesztése ugyan halálos döfést adna a munkapártnak, de megbonthatná az ellenzéki phalanzot is, ez azonban nem baj. Az ország érdeke elvégre nem az, hogy két ilyen zagyvalék tábor, amelynek minde- nikében mindenféle gondolkodású ember van, álljon örökké szembe egymással, hanem hogy minél előbb megkezdődjön az eszmék tisztulása és az egy elvű emberek egy oldalra kerüljenek. Éhez azonban még nehány driná- polyi megszállás kell a parlament körül, egy csomó utczai botrány és más egyébb „komédia“, mert a mungók saját létérdekükben sohasem fogják az uralkodót felvilágosítani, tehát e tekintetben a „komédiák“ vannak hivatva meggyőzni a bécsi köröket, hogy a munkapárt kifaA Nagykárolyi Katii. Legényegyesület 25 éves története. Irta és felolvasta 1912. október 13-án tartott ünnepségén: Csanálosi József. Isten áldja a tisztes ipart! Isten segedelmével azon időponthoz értünk, hogy egyesületi fennállásunk 25 éves évfordulóját ünnepelhetjük. Nekem jutott az a szerencse, hogy egyesületünk történetét röviden leírjam azokból a jegyzőkönyvekből melyek 1887. év óta még mind megvannak. Az örök-élet nagy időmutatóján e 25 év csak röpke futó percnek tűnik, de a mi egyesületi éietünk viszontagságos és küzdelemmel teljes életében mégis nagy idő. Örömmel töltheti meg keblünket az a tudat, hogy annyi- viszonlagság, küzdelem és rosszakaró között egyesületünk meg nem tört, kitűzött céljához hűtlen nem lett, mert tudatában volt, hogy létére nemcsak a városnak, hanem az egész országnak szüksége van, egyetértve a többi legényegyesületekkel, hogy neki élnie, tennie és virágoznia kell. Csak 25 viszontagságos év van mögöttünk ; de ha vissza tekintünk szerény egyesületünk múltjára, akkor látjuk meg igazán, menynyit kellett küzdenie mig elérte a nevezetes évfordulót. E küzdelemnek közepette azonban nem hagyta el a remény vezetőiket és bátor tagjait, nem ijedtek meg a felmerülő nehézségektől, hanem igyekeztek legyőzni azokat, csakhogy egyesületünk éljen és virágozzék. Hogy a 25 év fáradozásait siker koronázta igazolja az, hogy a legényegyesület él, életerős. Röviden ismertetni fogom a nevezetesebb mozzanatokat. Szükségesnek tartom azonban visszamenni arra az időre, mikor még nem volt legényegyesület, de ez volt az alapja. Nagykároly város iparossága látta azt, hogy helyiség hiányában állandóan vendéglőben kellett összejönniük szórakozás és egyéb dolgok megbeszélése végett. Nemesebb gondolkozásu férfiak be látták, hogy vendéglő és kávéház nem alkalmas különösen az iparos ifjúság szellemi fejlesztésére. A tettek mezejére léptek és megalkották a „Nagykarolyi Iparos Ifjúság Önképző és Betegsegélyző Egylet“-ét. Ez egylet megteremtőjének lelkes tagjai voltak: Andó Lajos, Antritter József, Holczman András, Szo- lomájer Jakab, Kovács Béla és Magyar András. 1887. január 16-án Írták az első jegyzőkönyvet. Az alapszabályok megszerkesztésére a fennt megnevezettek küldettek ki. Az egyesület ideiglenes elnöke Andó Lajos, jegyzője pedig Antritter József lett. 1887. február 28-án látjuk az egyesület megalakult 12 tagú választmányát, melynek elnöke a most is közöttünk lévő Serly György. Hogy az ifjúság minél előbb az önképzés terére léphessen bizottságot küldtek ki, melynek célja volt oly házat kibérelni melyben 2 szoba olvasónak, egy szoba pedig az átutazó segédek részére szálló szobának szolgáljon. E küldöttség főtisztelendő Fludorovits Zsigmond vezetése mellett a reájuk bizott kötelezettségeknek csakhamar megfelelt és 1887. március 13-án tartott választmányi gyűlésen már jelentést tettek, hogy meggyőződésük szerint alkalmas helyiség találtatott a Fény-utca és a Nagy-utca sarkán lévő Rubletzky féle telek. Nevezett háztulajdonossal a szerződést meg is kötötték 400 korona értékben. Alapszabályt is szerkesztettek melyet nh. gróf Károlyi István pártfogása mellett jóváhagyás végett a minisztériumhoz felterjesztettek. 1887. április 17-én tartották az első rendkívüli alakuló közgyűlést, melyen 113 rendes, 40 pártoló és 8 alapitó tag jelent meg. Szolomájsr János főgimnáziumi tanár vezetése mellett megalakult az énekkar 30 taggal. Az egyesület ünnepies megnyitása táncmulatsággal egybekötve a Csillag vendéglőben 1887. október 9-én volt. 1888. junius 3-án szentelték fel az egyesület zászlóját, melyet este táncmulatság követett a régi kaszinó helyiségeiben. Ez alkalommal szerepelnek első alkalommal az egyesület mulatságán koszorús leányok. • Az 1891. XVI. t.-c. rendelete szerint Önképző és Betegsegélyző egyesület mint ilyen együtt nem lehet csakis oly feltétel mellett ha az egyesületnek legalább is 200 rendes tagja van. Sajnos egyesületünk e tekintetben ép az ellenkező helyzetben volt és az 1892. év május
