Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-02 / 45. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 45-ik szám. csart citrommá vált, melyet nekik a k. u. k. Armeé-val fenntartani oktalan és felesleges és akkor Lukács ur aláírásában ismét gyönyörködhetünk az osztálysorsjegyeken. Halottak ünnepén. Gyászfátyolként borong az őszi köd a temetőn A hűvös szellő szárnya alig lengeti a zizegő ág lombjait, talán, hogy neszével föl ne keltse lenn a Urban békén szunyadókat. Ez a nap tiétek halottak ! a ti dicsőült szellemeteket hivja a kápolna harangja, a ti feledhetetlen emléketeket ragyogják be a siri mécsek, értetek omló könyeink ragyognak a gyászkoszoruk vi- rágkelyhein, az ima, a dal, a ti telketek üdvösségét, a ti siri álmotok csöndes, békés nyugalmát esdi a jó Istentől. Ébredjetek halottak ! ünnep van ma, halálnak ünnepe, a múlandóság üli kaján diadalát élők felett. Két ősi ellenség, az élet és halál találkozik ma- egy keskeny, át nem léphető mélység határain. Ünnep fénye, fájdalomnak koszorúja, halvány sirvirág, nem a nyárnak lángoló sugara, őszi hervadásnak verőfénye ölelte át ifjú érzelemmel s szellemére kelyhe felderült. . Ezt is behullja innen-onnan a sárguló levél, megsiratni reáborul, mint élő fájdalom, a fűznek fáradt lombja és sápadt szemfedővel teríti be a tél. Vonz egy titkok, nehézkedés varázsa, kimegyek a temetőbe beszélni a sírokkal. Mint álmok árnya bolygok szótlanul a félhomálynak csendes utjain áhítatba, imába fogódzva. Mindenfelé csak könyes szemek s vesztett remények buja ül a fonnyadt arcokon. Köszöntelek én is testvéreim városa, temető ! tenger, mely az életnek kincsét, szennyét elnyeled s a vihar után egyenlő csillogással ragyog sirhullámaid felett az égnek áldott napsugára, mint e mosolygó virág. Alatta nyugosznak örömeink s bánatunk a hervadásnak csendes éjjelén. Itt van felállítva trónod, nagy tanító, halál. Arcodra veti fényét a sírokból feltörő igazság világa. Ajkad néma, de a hideg párnákról felocsúdott vázak és az élőknek tántorgó árnyai, igen, mind jól megértenek. Az Úrtól van a te könyörtelen hatalmad, sötétség fejedelme, hogy legyőzzön az örök égi fény. Törvényed előtt meghajtja fejét az üres gőg, összeomlik a délceg erő, büszke akarat, elfoszlik a rang, s a megfakult hir, mint erőtlen sirás hangzik el a pusztaságnak végtelenjein, nincs élő, nincs, ki panaszos szavát megértené. A fösvénynek bágyadt kezéből rokon porba hull a boldogságnak átka, kincsei s csak terhétől könnyebbülve lépi át az üdvözültek fényes küszöbét, ha az élet betegségéből kigyógyul és zaklatott futása szent nyugalmat, csendes otthont kint talál a temetőn. Hazug, festett arcod elkékül, hiú élvezet ! Bűntől sötét testedet tépétt koszorúddal felszívja majd a föld és jóllakik betegségeddel. Óh bölcs, mily széles volt tudásod szemhatára s a sirnak gödrén át nem hatol tekinteted! Elsodor, ah érzem, engem is, téged is a halálnak zordon lehelete, mint e lehulló virágot itt a hűvös őszi szél s átölelve bút és örömet, a sírba dönti fáradt életünket. Minden elmúlik, semmisem virul tovább a sírok koszorújánál, minden egyszerre lobog el a' sírok mécseivel, a mi önző ami pusztán emberi volt. Halál! Komor szavad borzasztóan igaz, némán beszélő enyészet. De sötét nyomon egy győzedelmes eszme villan át, fényes öltönybe, halhatatlanságba öltözve az örökkévalóság és kiragadja a halálnak kezéből lelkemet. Az elmúlás törvényeit érzi mindnyájunk lelke, e törvény súlya alatt görnyedezünk s csupán az örök életben, a szebb, jobb világban s a feltámadásban való hitünk az, hogy főnket ismét felemelhetjük s a kétségbeeséstől menekülhetünk. Az elmúlás világa igy válik vigaszává a csöndes busongó- nak, a megtört gyászolónak, igy válik ez a szomorú ünnep az enyhítő reménység forrásává. Et érit sepulchrum eius gloriosum ; és az ő sírja dicsőséges lészen. így vigasztal a nagy prófétának szózata, ülvén a hamvadásnak keserves éjjelén. Mivé törpülnél emberi élet ; ha á halál, hir, s idő ködös határai felett nem élne egy magas reményed, hogy a föld porába sülyedt tekintetedet felemeljed, a szenvedések hétköznapjain erőt, vigasztalást merits és törekvéseidnek fényes szárnyait kibontva az örök nap felé emelkedjél. Kigyulnak fenn a csillagseregek, mint mécsvirágok itt a szentelt sírokon s köszöntik egymást a reménynek biztató dalával: az eszme örök, álmodjatok édesen, halottak, feltámadásról, egy szebb túlvilágról. Mi pedig, éiők, merítsünk erőt, tanuljunk a kihűlt hamvaktól lelkesedést nagy tettekre, bátorságot az élet küzdelmeire, mert minden múlandó, egyedül a lélek és annak fénye, a jó cselekedet él Istennél örökké. Minden elmúlik, csak az éli túl az embert, csakis az válik a jövő idők örök dicsőségévé, ami Isten dicsőségére, a haza javára s az ember boldogitására történt. Földvári György. Ásott t. előfizetőinket, akik előfizetéseikkel még hátralékban vannak, tisztelettel kérjük a hátralékos összeg beküldésére. Zavar és félreértés elkerülése végett a ki- adóhivatal kényszerítve érzi magát, hogy a lapot a jövőben csak azoknak küldje meg, akik előfizettek. 31-én megtartott rendkívüli közgyűlés azon határozatot hozta, hogy a Nagykárolyi Iparos Ifjúság Önképző és Betegsegélyző Egyesület a miniszteri rendelet miatt feloszlik de egyúttal átalakul Nagykárolyi Katholikus Legényegyesületté és az eddig szerzett vagyonát szintén az uj egyesületnek ajándékozza. Az igy megalakult egyesületünk alapszabályai 'szeptember 25-én jóváhagyva a minisztériumtól visszaérkeztek és ft. Palczer Ernő védnök kezeihez tétettek. Egyesületünk első rendkívüli közgyűlését 1898. február 13-án tartotta, mely gyűlésen hozatott az a határozat, hogy az egyesület házat vásárol és megveszi a jelenlegi telken állott Pelcz József tulajdonát képezett épületet 10500 koronáért. Hogy a jelen helyiség illetve telek a Nagykárolyi Kath. Legényegyesület tulajdonát képezi az különösen ft. Guba Pál akkori elnök érdeméhez fűződik kinek segítségére voltak Papp István ki egyesületünk alelnöki tisztségét 18 éven át betöltötte, Marián Ferenc ki az egyesület iránt tanúsított jóindulatát mindenkor bebizonyította, továbbá Harász Pál és Irsik Ferenc. A jótékonyság terén egyesületünk ez évben is kitüntette magát amennyiben a szállót ez évben is úgy mint az előbbi valamint a következő években az átutazó szegény iparos ifjúság rendelkezésére bocsátotta. Ez évben 70 r. k., 64 ev. ref., 23 g. k., 6 ág. ev. és 1 unitárius vallásu szegénysorsu legény hálálta meg az egyesület jóindulatát. Az uj helyiségben tagjaink serényen hozzá láttak a munkához. Készültek minden évben 1—2 színdarab előadására. A lelkesültség oly nagy volt, hogy az nem is került nagy fáradságba! De nem is csoda, mikor a választmány és vigalmi bizottság tagjai szivvel-lélekkel járt minden után. Igen sikerült színi előadást rendeztek tagjaink 1909. évben „A Vöröshaju“ népszínmű került színre két vasárnap egymásután és a városi színház mindkét alkalomkor zsúfolásig megtelt. A téli bálok közül milyent egyesületünk 23-at rendezett úgy anyagilag mint erkölcsileg legsikerültebbnek mondható 1910. február havában Marián Ferencné úrnő védnöksége alatt tartott mulatság. Erkölcsileg igen sikerült mulatságot tartott egyesületénk az év február havában ami különösen annak tulajdonítható, hogy az úgynevezett cigány zenekar mellett megfogadtuk a városunkban időző besztercei cs. és k. 66. gyalogezred zenekarát is. Miután egyesületünk az ily mulatságok és színdarabok előadása által mintegy 13000 koronára tett szert a mely összeg adományozás utján még 13000 koronával gyarapodott a régi épület pedig a tagok testi épségét veszélyezte elérkezettnek láttuk azt az időt, hogy tagjaink részére a mai kor minden kívánalmának megfelelő épületet építsünk. Mintha a jó Isten is úgy akarta volna, hogy e ház megáldását az egyesület 25 éves fennállásának évfordulójával együtt ünnepelhessük. Klacskó István majd Haunstedter József végül pedig Erdélyi József k. r. tanárok és egyesületi elnökök vezetése mellett folytak a ház építkezésére • vonatkozólag a gyűlések és végre sok nehézségek közepete Jakabfy Gábor helybeli építésszel 65000 korona értékben megkötötték a szerződést. Igaz ugyan, hogy a pótmunkákkal költségeink igen megszaporodtak, de méltóságos és főtisztelendő dr. Boromisza Tibor megyés püspök ur kegyes jóvoltából olcsó kölcsönhöz jutottunk és igy több helyen lévő magas hamatu tartozásunkat kifizethettük. Az építkezés vezetése buzgó alelnökünk Drágus István érdeméhez fűződik kinek jelszava „Én so se é'-ek rá, de ha kell mindenütt ott vagyok!“ Egyesületünk hálás szívvel emlékszik meg mélt. és főtiszt, dr. Boromisza Tibor úgyszintén mélt. és főtiszt. Fetser Antal püspök urak kegyes pártfogásaikról és nemes adományaikról. Hálás szívvel emlékszik meg egyesületünk azokról is ki, bár családi gondjaik nagyon elfoglalják, mégis biztatják férjeiket az egyesület tagjait, hogy vegyenek részt az/egyesület által rendezett mulatságokon, szini előadásokon és felolvasó estélyeken. Fogadja Méltóságos asszony a diszkörnyezett öröm mosolyát, hogy Méltóságos asz- szony jóvoltából elérhették ezt az időt, midőn ők védnöknő asszonyunkat ebben a díszteremben rajongva körülvehetik. Fogadja Marián Ferenc és Serly György urak az egyesület háláját a vele szemben mindenkor tanúsított pártfogásért és áldozatkészségért. Fogadják az egyesület hálás köszönetét mindazok kik egy fillérrel is hozájárultak e székház építésének költségének fedezéséhez fogadják azok is kik ha csak szellemi téren is, oda hatottunk, hogy egyesületünk szini előadásai és felolvasó estélyei mind sikerültek legyenek. S végül fogadják mindnyájan kik itt jelen vannak az egyesület hálás köszönetét azért, hogy megjelenésükkel az egyesületeit fennállásának 25 éves évfordulóján és uj székházának meg áldásán rendezett ünnepségen részt vettek.
