Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-03 / 31. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. augusztus 3. 31-ik szá Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ! 911’VI Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fél évre ...................... ............. Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre..................... 8 korona- 4 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér.______ A munkás gyermeke, A munkás boldogsága jórészt azon fordul meg, hogy mindennapi nehéz munkája után övéinek csöndes körében talál-e elég életörömet. Ez az életöröm nem csak attól függ, hogy a család különböző életszükségletei a jelenben kielégítést nyernek-e. Nem kevésbbé, sőt talán még nagyobb mértékben teszi a munkást elégedetté és boldoggá, ha a jövőbe pillantva, azt láthatja, hogy gyermeke szerencsésebb, jobb sorsban töltheti majd napjait, mint ő s elődjei. A munkás osztályok gyermekének érvényesülése előtt a tért először a kereszténység nyitotta meg. Az egyház a középkor legfeudálisabb századaiban is észrevette és értékelte azt a hatalmas szellemi és erkölcsi erőt, amely az alsóbb néposztályok kiválóbb gyermekeiben felgyülemlett. Arisztokratikus szervezetének csodálatos demokratizálásával a legmagasabb polcokra is befogadta tekintélyének egész súlyával felruházta az egyszerű munkás sarjadékát, ha e méltóságra alkalmasnak találta őt. Az egyháztörténelem a legalacsonyabb sorból felemelkedett nagy férfiak egész ragyogó sorozatát tárja elénk, akik nagy kulturális haladását megalapozták s a kikben ma is az emberiség legszebb szellemeit ünnepeljük. Nálunk az 1848. évi törvényhozás e szellemnek diadalmas térfoglalását biztosította, amikor befogadva a jobbágyságot az alkotmány sáncai közé a törvény előtt mindnyájunkat egyenlővé tett. Azóta minden pálya a legszegényebb osztályok gyermeke előtt is megnyílt s a tehetség és szorgalom szabad versenyre kelhet, tekintet nélkül arra, milyen társadalmi osztályból ered. E szabadságjogot gyakorlatilag biztosítja iskoláink kiépítése s legújabban az a nagy koncepció, mely Apponyi Albert gróf ismert törvényében a kötelező népoktatást teljesen ingyenessé teszi. Ma tehát a munkásember, ha kifárad testet-lelket ölő nehéz munkájában, nyugodt s boldog lélekkel tekinthet gyermekére, mert tudja, hogy arra, ha okosan nevelik s ha szorgalmas, törekvő, becsületes lelkű lesz, — mint szabad állam szabad polgára, szép jövő, magasabb hivatás vár. De mindez, csak lehetőség. Mindezt megengedik, lehetőv^ teszik törvényeink, intézményeink. Hogy valóság legyen, ahhoz a gyermekeknek odaadó, komoly szeretete kell! Nézzétek a zsidóságot! E fajnak sok bűne, fogyatkozása, érzéketlensége és visszaélése mellett egy olyan erénye van, a melyet eléggé értékelni nem tudunk. Ez az erény: lángoló fajszeretete, gyermekeiért való önfeláldozása, lelkes tettre készsége. Egy vagyon, szellemi és erkölcsi tőkék nélkül szűkölködő, Galiciából bevándorolt zsidó kocsmárosnak már minden gyermeke, vagy legalább unokája ügyvéd, orvos, tanar, nagykereskedő, vagy gyáros s rövid időn belül tekintélyes vagyonnak ura s jelentékeny közhatalomnak birtokosa lesz. Ha őszinték vagyunk, meg kell vallanunk, hogy ennek a hatalmas osztályalakulásnak — a mely sok minden okból nem tölthet el bennünket különös örömmel — oroszlánrészben a céltudatos, okos nevelés az oka. Munkások, ha ti is emelkedni kívánjátok látni gyermeteiteket: ha ti is szeretitek fajotokat, az ivadékotokat: nektek is ugyanily tevékeny szeretettel kell csügg- nötök azok jövőjén s munkálnotok haladásukat. A nevelésnek leghatásosabb eszköze a vonzó, felemelő példa. Gyermekeid előtt legyetek olyanok, a milyenekül látni őket szeretnétek. Le kell vetni magatokról is minden léhaságot, minden bűnös szenvedélyt: mert a gyermek azt fogja tenni, ha majd a maga ura lesz, a mit környezetében lát s természetesnek, jónak gondol. A ki gyermekei előtt dorbézol vagy csak mérsékelten is szeszes italokkal él, az ne várja, hogy a gyermeke nem lesz az alkohol rabja: a ki házában nem törekszik feltétlen tisztaságra és rendre, Jemen rózsája. i. Az egész törzs összegyülekezett a tevefuttatásra. Egy kis dombon ütötték fel a sátorokat, hogy az egész sikság a futtatóké legyen. Ezek a gazdag sátorok ifjaiból kerültek ki, akiknek atyjok egész nyájjal birt, minden futtatónak legalább két finom dromedárral kellett bírnia. Yasinak, Thon fiának, még csak egy közönséges fekete tevéje sem volt; apja ásókat készített, lándzsa hegyeket élesített. De Yasi, habár szegény volt és jobban tudott futtatni a tevékkel, mint egy törzsfönök fia; ügyesen tudott verseket is rögtönözni; és a mikor lyukas köpenyében elment a forrás mellett, az asszonyok úgy megbámulták, hogy a korsójukból a víz is kifolyt. De néhány nap óta nem volt kedve verseket csinálni, a forrás körül sem mutatkozott. Mozdulatlan szempillákkal ott hevert a homokban s megalázottnak érezte magát, hogy nem vehet részt a futtatásban. Bágyadtan gondolt arra a nagy nyitott sátorra is, ott a sikság közepén, a hová régi szokás szerint összegyülekeznek a rituális módon lefátyolozott fiatal leányok. Mikor a tevék arra elrohannak, lekapják fátyolukat s a rohanó, vágtató fiatal emberek előtt kápráztató látvány nyílik meg, kibontott hajak, gyönyörű arcok, mezítelen nyakak és karok. Yasi homokot hintet fejére és átkozta szegénységét. A homok vakító fényét hirtelen egy árnyék homályositotta el. A fiatal ember felnézett s látta, hogy Ássam ült le melléje. Ez egy gazdag fiú volt, akit nem szeretett. Mindketten hallgatagon ültek ott, egyik sem akarta megkezdeni a beszélgetést. Végre mégis Ássam igy szólt Yasihoz: Íme. Futtatnom kell, pedig a gyors futástól elszédülök. Pedig Hossaine leánya, akit Je- rózsájának neveztek, csak úgy fogad el férjéül, ha én leszek a győztes a futtatásban. Azután ismét elhallgatott. Yasi, hogy el ne árulja kezeinek remegését, beleásta azokat a homokba. A másik újra megszólalt: Ha akarsz futtatni helyettem és győzöl, neked adom kardomat, köpenyemet és fehér tevémet. Persze, hogy akarok, válaszolt Yasi. De ismét elszomorodott, mert Hossain leányára gondolt. II. Puskalövés hangzott, a tevék megindultak. Ugrottak, rohantak, kinyújtották vékony combjaikat s repültek mint a vihartól elkapott falevél; szürkék voltak, mint a homok és csakhamar színük összevegyült a szürke talaj színével. Yasi beleburkolózva Ássam ruháiba, legelői vágtatott a nyitott sátor felé. A fiatal leányok ledobták fátyolukat. A teve úgy haladt el, mint egy villám. De Yasi látott egy meztelen nyakat s vág- tatás közben is megkülönböztetett azon három rózsaszínű pontot, egy korai mellcsattot és mellette két oldalt két kis rózsaszínű pontot. Yasi szeme előtt minden elhomályosodott, egy forgatag örvény vette őt körül s ebben nem látott mást, mint három piros pontot, három rózsaszínű korái gyöngyöt. Nem gondolt többet a tevével, megfeledkezett, hogy futtatáson van. A többiek már rég elhagyták öt. Nem törődött vele, sőt csakhamar örült neki, Szeretett volna visszanézni, leborulni a porba a nyitott sátor előtt. Végre ő is célhoz ért. Nem is hallotta a versenyzők fecsegését. Nem törődött Ássam szitkozódásaival. Közömbösen engedte, hogy leráncigálják róla a köpenyt, a fegyvereket, elvegyék a tevét, mindazt a kincset, melyről szegénységében annyi éjszakán át álmodozott. Hirtelen kiszaladt a forró ég alá, futott az árnyéktalan homokon át. Elvesztette tüz- szerszámát, öve kioldódott, a fátyol lecsúszott fejéről ; de ö csak szaladt. Hossaint sátora előtt állt meg, lélekzete kifogyott, testét homokpor fedte. Feleségül kérem a leányodat, Ouarda-al- Jamane (Jemen rózsáját.)
