Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. julius 20. Északkeleti POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fél évre ................................ Ne gyedévre ................................ .Tan ítóknak egész évre .. 8 korona4 „ iá „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHÍ SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. Tisza levele. (N. Sz. A.) A koalíció súlyos bűnei és vi- szaélései kitűnő fegyvert szolgáltattak a munkapárt kezébe az ellenzék ellen. Azon érvek, ellen a melyek a koalició tényei- ből merittetnek lehetetlen védekezni, mert hiszen amit mint incorrectséget elitéit valaki ellenzéki korában, nem követheti el a kormányon és nem tagadhatja le, mikor ismét az ellenzékre kerül. Tisza István is bölcsen az obstructio elleni eljárásának igazolására felvonultatja a koalició házszabálykezelését és eljárását a horvát és bal párti obstructio ellen. Ezen érvek ellen küzdeni céltalan volna. A mit Tisza itt mond, az mind igaz, amit a koalició elkövetett az gyalázat volt, amelyet egyszerűen lemosni nem lehet, hanem mint súlyos bűnt be kell ismerni, megbánni és érette a pe- nitenciát elszenvedni, a mely abból áll, hogy jogos szemrehányást kell eltűrni a törvénytipró Tiszától is. Ezzel azonban ki is mentette Tisza István komoly érveit, a mit tovább mond, az vagy gyerekes naivság vagy nevetséges sophisma, vagy egyszerű valótlanság. Gyerekes naivság az, mikor a választói reform kötelezettsége alól akar kibújni. A kormány programúi és trónbeszéd mint első feladatot jelölte meg az általános választói jog alapján megvalósítandó választói reformot. Erről volt elég szó a választáskor, de nem volt szó a véderőről. A kormány azonban a véderőt terjesztette elő és tizenegy hónapon át a választói reformról még beszélni sem akart. Az ellenzék tehát, mikor Tisza szerint a véderőreform elleni obstructióval keresztülakarta erőszakolni a választói reformot csak a kormányt programmjá- nak és Ígéretének betöltésére akarta szorítani és pedig nem is ultraradikális alapon, mivel a kormány az általános választói jog alapján állt, az ellenzék pedig csak egy kiterjesztés alapján nevetséges okoskodás, a mit a békéről mond. Az ellenzék felajánlott egy választói javaslatot kifejezetten a tárgyalás alapjául. Nevetséges a felett okoskodni, helyes volt-e vagy helytelen, mikor a kormány egyáltalán vonakodott erről tárgyalni és különösen üres Ígéreteken kívül — amikben a múltak után naiv dolog lett volna hinni — más garantiát nyújtani. A Tisza okoskodása itt oly erőltetett, hogy komolyan nem is érdemes vele foglalkozni. Látszik rajta az a kétségbeesett erőlködés, mely a választói reform elleni gyűlöletből, de nem a józan észből meríti alapját. Bátorsága azonban nincs megmondani, hogy a mai rendszert akarná fenntartani, érvelni pedig a reform ellen nem tud semmivel. Jönnek azután a külföldi, főleg angol példák az obstructio erőszakos letörésére. E példák önmagukban súlyos érvek és nem is igen lehet kétségbevonni azt, hogy a többségnek, ha nem is formailag, "de lényegben joga van akaratának érvényt szerezni, de csak a többségnek. Az angol parlamentben az ezek ellen kétségtelen, sőt túlnyomó többség volt, ellenben Tisza István mögött a magyar parlamentben nem ült többség. Tisza mikor ezt állítja szemenszedett valótlanságot állit. Köztudomású tény, hogy a 260 munkapárti képviselőből 60 sem köszönheti mandátumát választói meggyőződésének, hanem a pénznek és erőszaknak. Nem a nemzet többsége áll a munkapárt mögött, hanem a kormányhatalom, a választási kassza, sőt mindaddig mig Désy vádjai alól tisztázva nincs a kormány, azt kell mondanunk, hogy az államkassza. A hatalom és a pénz pedig nem többséget képez, melynek jogai vannak, hanem bitorlást alkot, mely ellen még jogtalan fegyverekkel is jogos a küzdelem. Éhez járul még az is, hogy a választók száma szerint nem is volt többsége a munkapártnak, mert mintegy 20,000-el kevesebb szavazatot kapott, mint az ellenzék. A kormány többsége tehát csak formai volt, a mely nem vonhatta kétségbe a formailag szintén jogos obstructio jogosultságát. Lényegileg jogosulatlan az obstrukció, de ezt csak egy olyan többMária. Irta : Berkes Imre. Egy piszkos, kis déltiroli falu, az ember nem igen szeret rágondolni, pláne, ha a manőver ostoba izgalmainak az emléke köti hozzá. Vén házak, sikátoros utcák, buta emberek és rongyos gyerekek, ez Fondó, valahol a Pene- gál lejtőjén, amint jelentéktelenül ellapul a nagy hegy védelmében. A hegy védi-e Fondót, vagy Fondó a hegyet, bizony Isten egyre megy, jól megférnek egymás melíett s minket se az aggasztott, hogy Fondct kell-e elfoglalnunk, vagy a penegáli nagy szállót. Előre tudtuk, hogy egyiket sem foglaljuk el, hanem egy napon elindulunk Bozcn felé, oda se azért, hogy a Walther von dér Vogelweide szobrában gyönyörködjünk, de azért se, hogy e nagy marsban két ember meghaljon s vagy százötven halálra keseredjék, hanem egyszerűen azért, mert az ezredes igy akarta. A piszkos kis déltiroli falu után Bozen. Ezt akarta az ezredes s mert éppen egy esős éjszakán támadt ilyen CIRKUS RENLOW hóbortos kedve, ezért gondolok némi szomorúsággal a kis Fondóra, vén hazaira, a sikátoros utcákra s ezek közül arra is, ahol én laktam s ahol Mária is lakott. Mária — a vezetéknevét már nem tudom, de ez a szerelemben nem is fontos — mint általában az életben a többi Máriák is, egy öregasszonynak volt a leánya, az apja pedig harangozó volt a templom szolgálatában. Az apja, vallásos ember lévén, lelkesen harangozott s eközben nem is jutott ideje arra, hogy Máriával sokat törődjék. Mária, a vallásosságtól-e, a harangozástól-e, vagy tán éppen, mert az apja nem féltette az esőtől, se katonától, nagyon szép lánnyá serdült s akkoriban tizenhat éves lehetett, ami nagyon jól állt neki. Jól állt a szőke fejéhez, a kissé bárgyú, de biztató szeméhez és a gyöngéd, finom termetéhez. Ez volt a gyönyörű Mária, mindössze ennyi, a legszebb leány a piszkos, kis Fondóban s hogy erről az anyjának se lehetett sok fogalma, azt abból láttam, hogy naphosszat egyebet sem tett, minthogy makarónit és palentát főzött az éhes katonák számára és kinos mérgelődéssel szidta azokat, akik megugrottak a makaróni árával. Máriáék családi élete tehát bibliai egyszerűségű volt, mert az ellopott makarónik egyáltalán nem akadályozták meg azt, hogy az öreg asszonyság tovább is főzzön, az ura pontosan harangozzon és Mária tizenhat éves legyen. Hogy is hívták ? Bizony Isten elfeledtem a vezetéknevét. * Este kilenckor rászállott a csönd Fondóra. Mondhatnám, hogy ez a csönd ostoba volt, ezt is az ezredes akarta, mert kilenckor hazafuvatta a katonákat az alacsony csűrökbe és a rossz szagu istállókba. Kilenckor senki se tudta, hogy katonák vannak a faluban s ilyenkor tán a katonák se szerettek azzal dicsekedni, hogy ők valami különösebb fajta lények. Elvégre nehéz napok után jó pihenő esik a szúró szalmán, a a dohos levegőben s a jászol alján. De mindennap ? . .. És ezért a csönd mégse volt ostoba, én a Máriáék kis szobájában lestem ezt a nagy csöndet, mindennap lestem a ház mélya közelebbi napokban külön vonattal Elsőrangú mülovarok és műlovarnők. |WI~ Modern lóidomitás. Világvárosias műsor kizárólag elsőrangú attrakciókból. Bővebbet a napi falragaszokon.
