Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 29-ik szám. ség mondhatja, mely nemcsak formailag, de a valóságban is létezik. Egy obstructió, mely mögött nem áll a nemzet többsége, nem is tarthatja magát. Elsöpri a népakarat. Ha máshol nem, egy választáson. Rendezett volna a kormány egy tiszta választást és azon győzött volna, a legszélsőbb ellenzéki is feladta volna a obstructiót. Ha a kormány a nemzet többségét a háta mögött érzi, miért nem siet eljárását egy uj választással legimitáltatni. Ha többségre jut ismét, nem kell vitatkozni, leveleket Írni, a tények bizonyítanak mellette. Erről azonban nincsen szó. Ha a Tisza védelme azon érveken alapul, a melyeket levelében felhozott, jobb lett volna neki semmit sem Írnia, mert ezekkel csak álláspontjának tarthatatlanságát dokumentálta és az ellenzéki álláspontot igazolta. Helyében okosabb lett volna azt mondani: Jogtalanságot követtem el, de meggyőződésem szerint a nemzet javára cselekedtem. Nem védem magamat, de Ítélet alá bocsátom tettemet. Ítéljen a nemzet egy uj választáson. Uj magyar püspökség. Századokra kiható jelentősége van annak a pápai intézkedésnek, mely Hajdudorog székhellyel uj magyar püspökséget létesített. Most alig tudjuk még mérlegelni az uj püspökség felállításának nagy jelentőségét, de őszinte hála kél szivünkben azok iránt, akiknek a magyarság és a kér. hitélet ez uj védőbástyáját köszönhetjük. Az uj g. kath. püspökségre vonatkozólag közöljük, hogy az uj püspökséget a jelenlegi görög-katholikus püspökségekből kihasítandó plébániákból alakítják. Vármegyénk területéről a munkácsi, eperjesi és szamosujvári püspökség körzetéből a következő plébániák fognak az uj püspökséghez tartozni: Penészlek, Nyirderes, Fábiánháza, Gebe, Hodász, Nagydobos, Nyircsáséges csöndjét, a melybe szép lassan belevész minden : a harangszó, a szitok, az éberség, sőt a gyanakvás is. És a remény. Nyolc csöndes estén vártam Máriát, nem jött. Ez a titkos, nagy csönd egyre biztatott engem, szerelmes szavakat suttogott a fülembe, uj lázakat oltott belém, átölelt és meggyötört, de Mária nem jött. Mindennap megígérte, hogy jön, nappal kölcsön adta nékem a tizenhatéves fiatalságának minden lobbanását és este a végtelen csönd lassan visszalopta a gazdag kölcsönt. Nem jött. Buta ez a lány vagy gyáva ? — töprengtem álmatlan, fáradt éjszakákon, gonosz vagy alattomos; de erre a kérdésre nem adott választ senki. Se a megvetett ágy, amely fehér volt és forró, mint Mária arca, se az ablak cserépvirágai, amelyek meglankadtak a nyári éjszakákon. A kilencedik este is csöndes volt, tán a legcsöndesebb valamennyi között. Minden hallgatott, a lámpa unalmában kialudt, a nyitott ablakon keresztül még a levegő is csak nagy lomhán ereszkedett be. Vártam. Bejön-e ma Mária? Nappal megígérte, éjszakára pedig ott maradt a nagy családi szobában. Az asszonyság mélyen alszik. Az öreg harangszóval álmodik. Miért késik ilyen soká ? Halkan és némán vártam, minden rezzenés megijjesztett, nem jött. Észre se vettem, amikor kigyult az ajtó. Bátor volt s Mária egy pillanat alatt már ott volt mellettem az ágy szélén. A szőke haja le volt bontva, a forró testét csak valami vékony szoknyácska födte s mezítláb volt. Nem félt. Kezét a vállatnra tette s a mosolygó szája perzselte az arcomat, amikor megszólalt: — Te katona vagy ? — Az vagyok. — És ha nem vagy katona, akkor mi vagy ? — Akkor ? Akkor nagyságos ur vagyok. — Nagyságos ur? Azt hittem, hogy harangozó vagy, mint az apám. szári, Nyirvasvári, Ópályi, Nyirparasznya, Jánk, Kökényesd, Nagypeleske, Sárközujlak, Nagykároly, Szatmárnémeti, Szárazberek, Turterebes, Batizvasvári, Szatmárudvari, Józsefháza, Amac, Szatmárzsadány, Nagykolcs, Csengerbagos, Cse- göld, Csengerujfalu, Óvári, Pete, Porcsalma, Szamosdob, Vetés, Csomakóz, Domahida, Gencs, Kismajtény, Reszege, Szaniszló, Érdengeleg, Érendréd, Mezőterem, Portelek, Vezend, Éradony, Érkörtvélyes. Az uj püspökség az esztergomi egyházmegye fenhatósága alá tartozó budapesti plébániával együtt 120 plébániából alakul. Híveinek száma 183.833, akik közül 146.476 magyar anyanyelvű. A felállítandó püspökség liturgikus nyelve nem magyar, hanem ó-göröglesz, mert a Szentszék újabban élő nyelvet liturgikus nyelvvé nem engedélyez. Ellenben a tulajdonképeni isteni tiszteletnek többi részei, még pedig az egyházi énekek, a responsoriumok és a prédikációk, valamint a keresztelési és temetési szertartások magyar nyelven fognak tartatni. Az uj görög- szertartásu görög-katholikus püspökséggel kapcsolatosan külön vikariátus felállítását is tervezik. A vikariátus felállításával négy székely vármegye görög-katholikus vallásu magyar lakosságát kiveszik a balázsfalvai román érsekség fenhatósága alól s a hajdudorogi uj püspökség fenhatósága alá helyezik. A vikariátusban 35 plébánia lesz 19.495 hivővei, akik közül 16.845 magyarajku. Az uj püspökség székhelye Hajdudoro- gon lesz. A püspük a város által felajánlott rezidenciában :og lakni, mely a magvar kormány költségére a püspöki méltóságnak megfelelő módon át fog alakíttatni. A püspök a kincstártól 40.000 korona évi járandóságot és 12.0.0 korona évi irodai átalányt élvez. A pöspök mellé hat kanonok rendeltetik ki. A püspök szemináriumot állít fel. Az összes költségek és illetmények fizetését az állam magára vállalta. Püspökjelöltekként Jaczkovics Mihály hajdudorogi vikáriust, Gébé Péter kanonokot és Miklósy István újhelyi főesperest említik. Fizessünk elő az „Északkeleti Ujság“-ra. — Ha te akarod, akkor harangozó leszek. — Nem igaz. Mert te ur vagy. És azért nem is hiszem, hogy szeretsz. — Harangozó leszek, hogy elhidd. — Az nehéz. Fondóban nem tud más harangozni, mint apám. — A te kedvedért én is megtanulok harangozni. Megcsókoltam a száját. Nyolc éjszaka minden forróságát belecsókoltam a szájába. Többet nem szólt. Elhitte, hogy harangozó leszek. És ez olyan gyönyörű volt, olyan csodás, hogy Mária az ő tizenhatéves együgyüségével hitt nekem, elhitte a csókjaimat, a gyötrődéseimet s ebben a pillanatban talán megbánta, hogy nyolc hosszú éjszakán gondolkozott azon, lennék-e az ő kedvéért harangozó s hogy illik-e ezt éjjel megkérdezni az idegen katonától . . . Megint végtelen, mély csend ült a szobában. Minden pillanatért kár volt. Én nem szóltam. Mária se beszélt többet. Tizenhatéves szerelmes fejét ráhajtotta a mellemre s közben ügyesen takargatta be a mezítelen lábát a vékony szoknyácskájába. Az óriási terhes csöndbe belehasitott egy kürt. Mária leugrott az ágyról, ijedten nézett rám, az ablakhoz futott, aztán kiszaladt az utcára. Izgatóan, lázitóan harsant az ostoba kürt.. . Az ezredes riadót fuvatott. Hirtelen esni kezdett az eső . . . Csöpörgött, pattogott az ablakon, a kürt pedig ordított ... Az utcán veszett szaladgálás. Ijedt hangok és kardcsörömpölés . . . Az istállók szúró szalmájából kibújtak a katonák és szidták a részeges ezredest. Az őrmester pofozta a lustákat. A kürt pedig ordított. És mindez olyan rettenetesen szomorú volt. Ez az egész éjszakai riadó, éppen most a kilencedik éjjel, mikor megfogadtam, hogy harangozó leszek. Valami kimondhatatlan szomorúság volt mindenben, abban, hogy esett az eső, megharsant a kürt, fölugráltak a katonák, lóra ült az ezredes s hogy Mára ijedten kiszaGondolatok az aratásban. Határunk minden részében, minden zugában — egész országszerte — friss élet pezseg s erős munka folyik ; peng a kasza, sarló ; zörgő suhogással omlik rendre az élesre fent kasza előtt az érett gabona, s hull az aratógép után a búzakéve. Teljes erővel folyik az aratás. Most vagyunk közepén. A gazdának, az arató munkásnak egy jóleső sóhaj készül elhagyni keblét: megnyertük ez év eredményét, jó termésünk van, legyen áldott érette a jó Isten. Mily hosszú idő telt el folytonos aggodalom, gyötrődés között, vájjon megterem-e a mindennapi kenyér? Egy hosszú év alatt sokszor nehéz aggodalom ülte meg a gazda ve- rejtékes homlokát, ha vájjon lesz-e termés és lesz-e annyi, hogy abból megadhassa adóját, töméntelen közterheit; fizetheti cselédjeinek és munkásainak bérét s ha mindezekre jutott, marad-e még valami a gazdaság instruálá- sára, családja fentaitására egy újra kezdődő éven át ? A kedvezőtlen viszonyok folytán nehéz helyzetbe jutott a kisgazda társadalom. Mutatja az, hogy ma már ritka az a kisbirtokos, kinek vagyona tisztán, tehermentesen állana; a legnagyobb rész adósságba van merülve. E rossz helyzet csak természetes következménye annak az óriási nagymérvű pénzbeli követelményeknek, amelyeket az értelmesebb és élelmesebb társadalmi osztályok támasztottak a gazdatársadalom iránt. E körülmény teszi érthetővé, hogy minden év terméseredménye oly nagy jelentőségű a gazdákra : mert hiszen existenciája függ a termés eredményétől. — Ma már egy 63-ikihez hasonló Ínséges termés — Isten ne adja — igen sok gazdát juttatna a vagyoni végromlásba. Hogy ez igy vau, elhiheti mindenki s hogy ezen segíteni országos érdek volna, belátja mindenki. Azonban nagy tévedés volna e bajon úgy segíteni, hogy ne tegyük ki magunkat, existenciánkat pusztán a mezőgazdasági termés esélyeinek, függetlenítsük az országot a termés eredményétől és pedig ugv, hogy legyünk ipar- űzők, terjedjen és virágozzék az ipar országszerte, mert a virágzó ipar és kereskedelem ladt a szobából. És hogy nékem is ki kellett szaladnom, nem Mária után, hanem a kürtszó után, ez volt a legszomorubb, mert nem voltam se szerelmes, se nagyságos ur, se harangozó, hanem idomított állat, cirkuszi ló, vagy ilyesmi, a mely gépiesen mozog a muzsika után . . . Rohantam. És egy kicsiny, buta hadnagy, akinek nagyon nagy lába volt, rámrivall és beiökott a sorba. Az ezredes közénk rug- tatott, összeszidott mindenkit s aztán csak any- nyit mondott, hogy : Mars . . . És minden olyan rettenetesen szomorú volt. * Mentünk Bozen felé. Két ember meghalt az utón, de azt nem tudta senki. A Penegal már rég elfödte Fondót, Bozen végtelen kertjei már régen ránk nevettek, csak egyre mentünk, szakadatlan. A kövek izzadtak, a falakból parázs virított ki, a hadnagyból már semmi se látszott, csak a két nagy otromba lába, kár, hogy a csillagjait nem varratta a lábára ... És ekkor közénk rugtatott az ezredes, ez a részeges katonatiszt, aki ellopta a csókjaimat. Pálcával veregette a lovát és a katonákat. Gazember gondoltam magamban, minden ellopott csókért ezer halált kéne halnod. Gyűlölettel Fondóra gondoltam, a templomra, ahol az öreg harangozik, a polentára, amit az öreg asszony fekete tepsikben sütöget és Máriára. Tizenhat éves volt s ez csodálatosan jól állt neki. Jól állt a mezítelen lábához, a kerek nyakához és a forró csókjaihoz ... A falak izzadtak s a kövekből parázs virított ki. Lehajtottam a fejemet. Már a hadnagy két otromba lábát sem láttam. Az ezredes rámsuhintott a pálcájával : — Mi bajod ? — kérdezte a csóktolvaj. — Semmi . . . Csak az ellopott csókokra gondolok . . . És Máriára ... Az apja harangozó. Hogy is hívják ? Bizony Isten elfeledtem a vezeték nevét.
