Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 14. szám
111. éyfolyam. Nagykároly, 1911. Április 15, 14. szám. 7 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fél évre ....................................................4 Ne gyedévre .......................................... 2 ” Tan ítóknak egész évre................................5 Felelős szerkesztő: NEMESTÓTH1 SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István t Csáky Gusztáv. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA -20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. Husvét. Az öröklét hitének megszentelt napja Husvét ünnepe. Az élet ünnepe, mely elmúlást, megsemmisülést ösmerni nem tanit, hanem csak szervi átalakulást, mert nem tartja az elet lényegének a test phy- sikai létét, s képességét a phisikai munkára, hanem a lélek életét, mely a testi lét életnek is feltétele. A három napig sírban nyugodott Krisztus feltámadása által tett tanúbizonyságot arról, hogy nincs halála a létnek, az egy örök folyamat, melyben mindannyian benn vagyunk, s napj'aink eltelte többet nem jelent, mint sietést a feltámadás felé, az öröklétbe. Mi hisszük ezt a végnélküli öröklétet. Hisszük felévágyó bizalommal, mert nem akarunk lemondani arról a megnyugtató tudatról, hogy munkák eredménye örök tulajdonunk. Hisszük, mert e hit erkölcsi rugója tetteinknek, de meg irányitója hajlamainknak is. Ebben a hitben látjuk az emberi élet céltudatos voltának biztosítékát. Ebből a hitből fakad minden reményünk a jövő szeretetünk az emberek és hálánk Isten iránt. Ezért szeretjük az életet, s nem félünk a test pusztulásától. A feltámadás hite nélkül az ember rendeltetése a halálé lenni, mig a feltámadás hitében az életé. A feltámadás hitében megértjük gondolkozásunk és tetteink irányának okát, szóval megtanít az emberi lényeg ösmeretére. Nem kérdjük skeptikusan, hogy yaj-^ jón lesz-e feltámadás, mert hisszük, hogy az van, s ezért zengünk Husvét ünnepén Halleluját, — a hazáért s az örökéletért. lyal reá nehezedőnek azok, kik negyven év előtt az akkor sokszorta hatalmasabb osztály ellen egy rossz szót sem szóltak. A magyarázat igen egyszerű. A negyven év előtti gentry egészen Ínye szerint volt azoknak, kik ma szóban és Írásban ellene harcolnak, nem csak azért, Tifért jóval könnyelműbb volt a mostaninál és könnyű prédául dobta oda birtokait, hanem mert felfogásában és cselekvésében éppen oly liberális volt, mint a milyen manapság egy lipótvárosi börzianer, mint a milyen Sándor Pál az Omke elnöke. A magyar gentry idealista volt minden érzék nélkül a gyakorlati élet iránt. A nemesség az ország katonaságát képezte, mely nyolczszázesztendő alatt sohasem pihenhetett egy generátion át, a kétszázéves török világ alatt pedig jóformán állandó háborúban volt. Az ilyen harczos nép, ha hirtelen állandó békés korszakba jut, mint jutott nálunk a Rá- kóczy szabadságharcz után, hogy teljes száz éven át a Napóleon elleni nemesi insurrectioig megszűnt mesterségét, a har- czot folytatni, feltétlenül elpuhul, ha csak nem jut oly körülmények közé, melyek dolgozni kényszeritik, szóval hogy előbbi tevékenységét nem a pihenés, hanem uj munka, uj küzdelem váltja fel. Gentry és Politika. Czikk sorozat. (N. Sz. A.) A sajtóban és nyilvános felszólalósokban, mind sűrűbben találkozunk a magyar gentry politikai szereplésének kritizálásával, sőt külföldön is úgy van feltüntetve a dolog, mintha a mai magyar politika pár excellence gentry politika volna. Különös, hogy ezzel szemben negyven év előtt, mikor a ge?á:y sokkal, de sokkal hatalmasabb volt, mint ma, senki sem talált benne kifogásolni valót. Azóta a gentry csak gyöngült és pedig jelentékenyen, úgy számban, mint vagyonban és mégis most tartják befolyását a magyar politikai életre elviselhetetlen súlyLevél a szerkesztőhöz. Kedves Barátom ! Jobb időben alig érkezhetett volna leveled, sem kedvezőbb körülmények között megtisztelő felszólításod ; fogadd mindkettőért hálás köszönetemet, valamint azon derűs órácskáért, amelyet azokból kifolyólag e szomorú napon töltöttem. Néhány verőfényes nap után ugyanis, amely melegével minden bokornak, fának kí- csalta rügyeit, váratlanul szeles, esősre fordult az idő s a napfénnyel együtt annak éltető melege is elkalandozott a mai napra; dideregve húzódnak be a feslett bimbóju tulipánok ablakom alatt és szomorúan hajtogatja a zöldelő nyírfa vékony gályáit a hűvös fuvalom. Esik és fuj egész nap. Ilyenkor jól esik az örök napsugár hazáiról megemlékezni, hol nem ily csalóka a tavasz s nem szeszélyes kitérője a jótékony meleg; hiszen a megizlelt tavaszi verőfény után nem elégít ki már a kályha melege, hanem a képzelet gyors szárnyain vissza*) E levél válasz a felelős szerkesztő részéről szerzőhöz intézett azon kérésre, hogy spanyolországi útjáról lapunkban útleírást közöljön. A kérés, mint látszik ebben a formában nem teljesittetett ugyan, azonban a célt mégis elértük, sőt sokkal jobban jártunk. Á levelek ugyanis, a melyek következő számainkban megfognak jelenni, nemcsak tartalmuknál és az iró egyéniségénél fogva lesznek érdekesek mindenkinek, hanem megyei társadalmunkat különösen is fogják érdekelni, azon személyiségek révén, a kikre vonatkoznak. Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy húsvéti ajándékul nyújthatjuk ezt olvasóinknak. Szerk. röpülök abba a szép országba, amelynek napsugarában fürödtem pár héttel ezelőtt s ragyogó kék ege alatt oly édes gondtalanságban jártam szebbnél szebb helyeken, csodálva Isten és ember müveinek örök szépségét. Feledhetetlen emlékek ezek, évek múltán is úgy vonulnak el ábrándos szemeink előtt, mintha szellemeket idéznénk egy méla éj sötétjében. S te mégis arra kérsz, tegyem papírra mindezt, ami gyönyörűségével úgy eltöltött, hogy kedves emlékeitől szabadulnom még a jelen gyönyörei sem engednek, hiszen, mint mondod, nem árthat azoknak a precisirozás és igazsághoz hü megőrzés a későbbi kor számára. Lehet, hogy igazad van, édes Barátom, azonban bocsáss meg nekem, ha kérésedet mégis megtagadom ; arra kérlek továbbá, engedd meg, hogy megpróbáljam udvariatlanságomat menteni s fogadd jóindulattal a sovány kárpótlást, amelyet Neked nyújtok. Lelki világunk emlékeken van felépítve; ezek között vannak olyanok, amelyek alapvetők és igy állandóságukkal pontossággal nélkülözhetetlenek ; viszont vannak olyanok, amelyek nem az értelem átgyurta és matematikai formákba öntött valójukkal szilárdítsák az épületet, hanem accessorikus természetükkel inkább díszei a váznak s mint ilyenek, nem oly általánosak és egyetemesek, mint amazok, hanem, mint egy épület ornamentikája, közelebbi vonatkozásban állanak annak különös rendeltetésével, mintegy magokon viselik ennek bélyegét. Az ily emlékek tehát nem értelmi alapokon állanak, hanem érzelmi momentumra alapozvák, legyen az tetszés, vagy nemtetszés s emezek indokait a lélek mélyebb, rejtettebb, egyénibb titkaiban keresi az alany, hogy meglelje a sajátos impressiók kiinduló pontjait. Természetesen ezek a legszebb és legkedvesebb emlékek, amelyeket eredeti impressiókkal csak ritkán van módunkban felelevenítenünk, idővel vesztenek fényükből, varázsokból, elmosódik a körvonal, halványul a szín, elvész a ragyogás s a múltak homályán keresztül mint egy mesebeli tündérvár szűrődik át a régmúlt mindent szépítő és megbocsájtó fényében a subjectiv prózaiságból kivetkőzött, megtisztult emlék, egy objectivkép, amelyben önmagunkat nem mint tükörben látjuk, hanem a régebbi alakok csodás világításában. S mily könyörtelen vandalis- mussal rántaná le e varázsfátyolt szemeinkről az irott emlék prózai szárazsága s a szép poezis helyett a való csak egy gyatra másával szolgálhatna. Sziveinkben őrizzük emlékeinket, ott ápoljuk a termékeny talajra talált csemetét s ne nyirbáljuk minduntalan körül az irott betű realizáló ollóival: elég vihar tépi lombjukat egy életen át, hogy az öregkor csendes őszi- fényében sárguló levelek alatt élvezhessük az átszürődő bágyadt fénysugár tavaszra emlékeztető melegét. Tehát megtagadom kérésed édes Barátom; hogy azonban üres kézzel ne eridj tőlem s meg ne hazudtoljam a Szentirás szavait, ime mellékelve néhány levél, amelyeket utamból közeli és távoli ösmerőseimnek Írtam; utam Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11 Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetűi! fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronk csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben László Jenő fogtechnikus.
