Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 14. szám
2-ik oldal ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 14-ik szám. Az ország alkotmánya és közgazdasági viszonya azonban egy harczoló és kormányzó, nem pedig egy dolgozó, produkáló nemesség számára volt megfelelő. A jobbágyságnak éppen azért volt kötelessége a nemességet munkájával eltartani, hogy ez teljesen az ország védelmének és kormányzásának szentelhesse magát. A beállott békés idők, meg a rendes hadsereg szervezése folytán a nemesség katonai feladata megszűnt, gondtalan megélhetése azonban biztosítva maradt. Egyetlen foglalkozása a megyei hivatal, megye- és országgyűlés lett s igy a dolgok rendje szerint fejlődött belőle egy a praktikus életen és gondolkodáson kivüi álló, deklamáló, ideálisan gondolkodó jogász osztály. Ezt az osztályt természetszerűleg ragadták magukkal a 19-ik század elején a liberális eszmék. Természetesen nem vált máról holnapra minden köznemes liberálissá. A konzervatizmus egészséges ösztöne küzdött az ideális, a hirtelen átalakulás ellen, azonban e küzdelem Európa többi részeihez viszonyítva nem volt nagy és erős és csakis a nemesség egyik részének a másik általi meggyőzése iránt folyt, Sehol sem történt meg, hogy a nemesség forradalom, sőt tulajdonképen a polgárság és parasztság különösebb kívánsága nélkül önként, sőt lelkesedéssel adja fel élőjogait, mint 1848-ban Magyarországon tette. Ez a liberalismus ettől fogva állandó betegsége maradt a magyar köznemességnek a legújabb időkig. A 48-as szabadságharczban összezavarodott a na- cionalismus fogalmával, noha e szabadságharcznak lényegileg épenugy nincs köze a liberalismushoz, min; a Rákóczi kurucz felkelésnek nem volt köze hozzá, hanem egyszerűen magyar nemzeti küzdelem volt az osztrák ellen, a mit a legsötétebb konzervatív felfogással is éppen úgy végig lehetett volne a nemzetnek harczolni teszem fel, ha az osztrák forcirozta volna a jobbágy felszabadítását, mint ma az általános választójominden nevezetesebb pontjáról találsz egyet, annak cimezve, akire az önkéntelenül emlékeztetett. Mert az tagadhatatlan, hogy minden városnak, minden helynek épenugy van egyénisége, mint az embereknek s amaz akaratlanul is eszünkbe hozza emezt; semmivel sem lehet amannak eredetiségét és sajátos impressióit jobban megörökíteni lelkűnkben, mintha emebben megszemélyesítjük és vele, persze levél- belileg elbeszélgetünk. Baráti üdvözlettel Kende György. Hajnalkánk ravatalánál. Miért üldöz, miért a végzetem ? Örök talány, örök titok nekem. Mikor sokakra már virul tavasz : Fagyos téllé vált bennem ugyanaz. Mikor vígan csobognak a vizek, Nekünk most lett jeges a táj s rideg; Midőn a kikelet fuvalma száll, Váratlanul betoppant — a halál. Végigsuhanva itt: kegyetlenül Virágbimbónk leikével elrepült S vadul kacagva szivünkben hagyott A földi útra tenger bánatot. Kacagva ment vadsuhogón odább, Belénk, hogy csapja újból ostorát; got. A nemzeti szabadság szent eszméje sok gyenge koponyában egygyé vált a liberalismus eszméjével, a mely össze- kavarodást ma is megtaláljuk a gentry azon szerencsére kissebb részében, mely éppen ezért a 48-as pártnak nem stré- berségből, de korlátoltságból híve (természetesen tisztelet az igen csekély számú kivételnek.) Akár soviniszta, tehát határozati párti, avagy balpárti, később 48-as illetve mérsékelt ellenzéki volt a magyar gentry, akár mint Deák, vagy a későbbi Tisza Kálmán hive az osztrákokkal való contactus mellett volt, liberális volt gondolkodásában durch und durch és ezt a liberalismust őszintén és ostobán saját osztályérdeke ellenére gyakorolta az országházban, a megyeházán és mindenütt a közéletben. A jobbágyság nem dolgozott ugyan már a nemességnek, .de földbirtoka még meg volt s igy még mindig nem kellett dolgoznia és küzdenie. Praktikus érzéke, előre látó képessége nem volt. Momentán nem fenyegette existentiáját veszély s igy cselekedett ideális liberális eszméi felfogása szerint. Legjellemzőbben mutatja ezt, hogy saját agrárérdekeiben nem hozott egyetlen törvényt sem, annál többet a merkantilismus számára. Megye- és országgyűlésen nagyon ritkán volt szó közgazdasági dolgokról, hanem a 48 és 67 felett folytattak elméleti vitákat, mihelyt azonban a szent liberálismust kellett tömjénezni és ennek áldozatot bemutatni, ebben egygyé vált rögtön az egész magyar gentry tábor, mely a választói törvény és megyei szervezet folytán az ország közéletét még csaknem úgy uralta, mint régi előjogai idejében, noha vagyonilag egyre pusztult és ezáttal számában is egyre fo- gyott. Közigazgatási bizottsági tagságra a 48-asok Szálkái Sándort jelölik. Most persze visszatérnek ahhoz, akit a múltkor alattomosan kibuktattak, hogy helyével Falussy Árpád ve- zéröknek, kinek méltóságára oly büszkéK a nagy demokraták — kedveskedhessenek. Azt hiszik talán, hogy a munkapárt lesz olyan udvarias és ismét jelöli Szálkáit, mint a múltkor. Azonban, ha a 48-as telhetetlenségnek nincs is, a munkaparti udvariasságnak mégis van határa. A köz- igazgatási bizottság ma 7 függetlenségiből (már olyan, a milyen) és 2 munkapártiból áll, tehát teljesen lehetetlen azzal a kívánsággal előállani, hogy a megüresedett helyet 48-as kapja, sőt a méltányosan gondolkodó 48-asok sem számíthatnak erre. Tudtunkkal Szálkái Sándor sem reflektál reá. Neki azzal az elégtétellel tartozik a vármegye közönsége, hogy Falussy Árpád helyére válassza vissza. Nagykároly, 1911. ápr. 11. Tekintetes Nemestóthi Szabó Albert ár. urnák, mint az „Északkeleti Újság“ felelős szerkesztőjének Helyben. Az „Északkeleti Újság“ f. évi ápr. hó 8-án megjelent 13-ik számában a városi kőzgyylés- ről szóló cikkben a következőket írja : „A helybeli kath. Legényegylet a vármegyei alispántól engedélyt kért arra, hogy házépítés céljára hitfeleinél adományokat gyüjthessen. Az alispán e beadványt illetékes elintézés czéljából a képviselőtestülethez utalta. A jog- és pénzügyi bizottság az engedély megadását javasolta, — Dr. Adler Adolf a javaslatot azzal a módosítással kívánta, hogy csak katholikusoknál lehessen gyűjteni. A képviselőtestület a határozati javaslatot e módosítással tette határozattá.“ E közlemény téves, mert mint a „Nagykároly és Vidéke“, valamint a „Nagykároly és Érmellák“ hozták, sőt a miről a közgyűlés által hozott ide vonatkozó határozatból meg lehet győződni, a határozati javaslat úgy szóllott, hogy az engedély úgy adassék meg, hogy csak katholikusoknál lehessen gyűjteni, ép én szólaltam fel, hogy miután a jelen esetben egy kultúrintézmény létesítéséről és támogatásáról van szó. a képviselőtestületnek kötelessége a jő példával előljárni, a különböző vallásfelekezetek között az egyetértést ápolni s a felekezeti- ség figyelmen kivüi hagyásával módot adni arra a más felekezetüeknek is, hogy a katholi- kus Legényegylet házépítési költségeihez hozzájárulhassanak, miért is azt javasoltam, hogy azon megszorító intézkedés, hogy csak katholi- kusoknás lehesen gyűjteni, hagyassék ki s ezen inditványnm elfogadásával és e módosítással emelkedett a határozati javaslat határozattá. Minthogy tehát a téves közlemény engem oly színben tüntet fel, mintha én a gyűjtés tekintetében vallási elfogultságból megszoritó intézkedést javasoltam volna, holott épp ellenkezőleg az én indítványomra adatott meg a leheAmig remegve álltunk, azalatt Aratásával távol elhaladt. Bimbózó hajtásunknak hajnalát Egyszerre éjre változtatta át; Mig itt ránk szakant a rémsetét, Kioltá ott nagyapám életét. Miért üldöz, miért a végzetem ? Örök titok lesz az — látom — nekem. Midőn örömre Istenünk adott, A nagyanyám volt messze a halott. Beszédes ajkad elnémult szavát Fülünkbe visszacsengi éjszakád, Letört virágunk, édes gyermekünk! Te mig sírodban rólunk álmodol: Szivünkben, óh, beh nagy bánat honol.. S testvéreddel körünkbe képzelünk. Károlyi Tóth Lajos. Otthoni imádság. o Hol buzgón imádkozni szoktak. Ott áll az Isten temploma, Bar kunyhó az és koldus lakja, A békesség szelíd galambja S az egyetértés száll oda; A bánatfelhök ott nem járnak S az életet a boldogságnak Szép napja megarauyozza. Hol buzgón imádkozni szoktak, Ott nem zugnak zivatarok, Nem aggaszt a kétségnek árja, Ott a békeség szivárványa A bu felhőkön átragyog; Nem epesztenek ott a gondok, A szív még szegényen is boldog, Öröm, csend, békesség van ott. Hol buzgón imádkozni szoktak, Kősziklán épült ott a ház, Erős fala vészben sem dől el, Dacol a romboló idővel S lakóira az Ur vigyáz. Bő áldás száll az oly családra, A hol lobog a hitnek lángja S hol gyakran hangzik hő fohász. Hol buzgón imádkozni szoktak, Bátran vallja a szív s ajak: „Az imádság; mini égi angyal Minden bajomban megvigasztal, Belőle csak öröm fakad!“ Atyánk, a ketyes családoknak, Hol buzgón imádkozni szoktak, Légy örizője Te magad! Nagy Lajos.
